Népszava, 1915. május (43. évfolyam, 184–213. sz.)
1915-05-06 / 188. szám
4 után a menekvés lehetetlennek látszott, a naszád legénysége a hajót elsülyesztette és megadta magát. A legénység közül három tisztet és huszonkilenc tengerészt elfogtunk, a többi odaveszett. Május 3-án egy angol búvárhajó aknába ütközött és fölrobbant. Legénységét minden igyekezetünk ellenére sem bírtuk megmenteni. Meghiusult támadások. (London, május 5. — Rómán át.) A szövetséges csapatok Helles-Burnnnál új támadást akartak kezdeni a török pozíciók ellen. A jelentés elismeri azonban, hogy csak kis darabon tudtak előremenni és kénytelenek voltak elsáncolni magukat egy kis vonalon, amely Teke-Burnutól északra, két mérföldnyire a detroit lapos hegyháton vezet keresztül és innen Kritiáig terjed. Az ausztráliai és újzélandi csapatok állandó heves küzdelemben védekeznek a rendkívül heves török támadásokkal szemben. A törökök új divíziókat kaptak erősítésül és tüzérségük fedezete alatt Sari-Bair ellen előrenyomultak. Több órás heves harc fejlődött ki, amelynek eredményét azonban a jelentés nem közli, nyilván azért, mert az angolokra kedvezőtlen volt. Az angolok támadásaiban résztvettek az angol kereskedelmi flotta iderendelt tisztjei és legénysége is. A török flotta Nagara felől ma is több ízben kifutott, hogy hátbatámadva lőjje a partraszállított seregeket. Ha a „Queen Elisabeth" superdreadnought idejekorán közbe nem lép, könnyen megsemmisíthették volna a partraszállított csapatokat. Az operációkban május 1-én és 2-án kisebb szünet volt, előőrsi csaták és itt-ott tüzérségi harc mellett csak pozícióharc folyt. E kis szünetet az angolok nehéz tüzérségük partraszállítására akarták fölhasználni. Harc a franciákkal és az oroszokkal. (Konstantinápoly,május 5.) Az „Osmanischer Lloyd" tudósítója jelenti a gallipolii főhadiszállásról: Május 1. — Ma délelőtt egy ellenséges tengeralattjáró próbált bejutni a szorosba erős tüzelésünk ellenére. A tengeralatti azonban alig haladt néhány mérföldet, amikor aknára futott és elsülyedt. A legénység megmentése nem volt módunkban. — Tegnap este a „Henri IV." nevű francia páncélos támadta nagyon erősen Sedil Bahrt; mi is nagyon erősen dolgoztunk és tíz lövésünk találta a hajót, amely súlyos sérüléseivel viszszavonult és ma már egyáltalában nem volt látható. Ma hajnaltájt nagyon erős küzdelmünk volt egy angol torpedóflotillával. Éjfél után 2 óra 10 perckor tíz torpedó jelent meg teljes csöndben Sedil Bahr környékén, az öbölben. Mindkét részről vehemens tüzelés indult meg. Ezután teljes csönd volt egész napon át Sedil Bahr körül. Az orosz flotta ma délelőtt is egyórás demonstrációt rendezett a Bosporus bejáratának környékén. Lövés alig esett. Egyik részről sincs jelentős esemény. Napier francia dandérparancsnok Lemnos szigetén belehalt sebeibe. Hare angol brigadéros ma súlyosan megsebesült , szintén a Lemnoson levő kórházban fekszik. A kaukázusi frontról Myls környékéről nagy győzelmet jelentenek. Most jelent meg ESMI írta Szabó Ervin Ara 80 fillér. Kapható a Népszava-könyvkereskedésben és minden könyvesboltban. A Balkán és a világháború. * Mire vér Bulgária ? — Bolgár*görög feszültség. Radoszlavov bolgár miniszterelnök csak a balkáni politikusoknál szokásos erőteljes hangon nyilatkozott s kijelentette — amit úgy is tudunk —, hogy Bulgária még nem döntött. Úgy látszik, nem annyira Szerbia, mint Görögországnak állásfoglalása és tettei lesznek irányadók a bolgár politikára. A görögök is azt tartják, hogy ráérnek várni s ők se döntenek. * * Bulgária még nem döntött. (Szófia, május 5.) A „Pester Lloyd" kiküldött tudósítója látogatást tett Szófiában Radoszlavov miniszterelnöknél. Radoszlavov először a valandovói afférról nyilatkozott: — Az ügy — úgymond — különösebb jelentőség nélküli és teljesen be van fejezve. A szerbek nagy lármát csaptak, mert saját új alattvalóik, törökök és bolgárok, nem akarták fejüket szótlanul szolgaságba hajtani. Az eset annyira nem szokatlan, sajnos, a Balkánon, hogy nem is tudjuk tisztán, vájjon milyen célt szolgál fölfúvása. Lehet, hogy azt hitték, hogy ezáltal sikerül semlegességünk megtörésére kényszeríteni. Hogy mennyire igazságos volt különben az egész lázadás, azt az is mutatja, hogy a föllázadt törökök adóját elengedték és ezek az alattvalók kivándorolhattak Törökországba. — És a görög hivatalos sajtó legutóbbi ellenséges magatartása ? — kérdezte a tudósító. — Hivatalosan — hangsúlyozta Radoszlavov — a legjobb viszonyban állunk Görögországgal. Lehetséges, hogy attól félnek, hogy a háború végén Bulgária jobban fog járni, mint Görögország. Lehet, hogy jobb szeretnének bennünket az antant ellen harcolva látni, hogy koncessziók nélkül jussanak Görög-Macedónia birtokába. A görögök most már Monasztirral kacérkodnak és nem lehetetlen, hogy a görög rokonságra való tekintettel Konstantinápolyra is áhítoznak. Ezután Oroszország és Bulgária viszonyáról beszélt Radoszlavov, végül pedig kijelentette, hogy végleg még nem döntött Bulgária, de egyelőre a legszigorúbb semlegesség jegyében áll. Az ántánt és Görögország. (Genf, május 5.) Athénból jelentik, hogy az ántánt Görögországgal minden tárgyalást megszakított, mert a görögök nagyon sokat követeltek az ántánttól. Nevezetesen azt akarta a görög kormány, hogy a törökök elleni hadjáratban a görögöké legyen a fővezérség és hogy vállaljon kötelezettséget az antánt arra, hogy a háború után 15 éven át fogja védelmezni Görögországot. György herceget, aki a föltételeket a hatalmakkal közölte, Párisban nagyon hidegen fogadták és közölték vele, hogy a föltételek el nem fogadhatók. Az „ellenség" vagyona. (Genf, május 5.) Nisből jelentik, hogy Sándor trónörökös fölhatalmazta a kereskedelmi minisztert, hogy terjesszen törvényjavaslatot a szkupetina elé az ellenséges államokhoz tartozó polgárok szerbiai vagyonának elkobzásáról. 1915 május 6. A Képviselőház ülése. Itt rokkantait Ugye. — A háborús gazdasági bajok. — Interpellációk. Apponyi szerdai fölszólalása az indemnitás vitáját eltérítette a politikai iránytól és a rokkantak segítésének ügyét emelte a tárgyalás központjába. Részletes fejtegetéseire Tisza nyomban válaszolt és nyilatkozott egyszersmind a munkanélküliségről is. Ezekkel a kérdésekkel vezércikkünkben foglalkozunk. A délutáni ülésen Barabás Béla a demokratikus választójogi reformot, Mezőssy Béla a jövő termésre az állami monopóliumot követelte. Bikády Antal interpellációiban több visszaélést és hibát tett szóvá. * Részletes tudósításunk a következő: Beöthy Pál elnök megnyitja az ülést. Nagy Ferenc előadó beterjeszti a polgári törvénykönyv tárgyalására kiküldött ötven tagú külön bizottság jelentését. A jelentést kinyomatják, szétosztják s napirendre tűzéséről később történik intézkedés. Az indemnitás törvényjavaslatához Apponyi Albert gróf szólalt föl. Azzal kezdte, hogy a döntő harcok idején is kell foglalkozni a nemzet belső ügyeivel. Kettős mederben folyik e vita. Az egyik, amelyet maguk a háborús események és intézkedések szabnak elénk, a másik azon politikai szempontok taglalása, amelyet bevett parlamenti szokás szerint a pénzügyi felhatalmazási törvényjavaslatokkal kapcsolatosan szoktak szóvá tétetni. A háborúval összefüggő intézkedések megbírálását föntartjuk a háború befejezése utáni időre, amikor teljes szabadsággal nemcsak jogunk, de kötelességünk is azokról , nyilatkozni, amikről ma nagy hiba volna beszélni. Azokról az intézkedésekről azonban, amelyeket a kormány a háborús viszonyokra való tekintettel itthon tesz a nemzeti élet folytonosságának föntartására, nemcsak jogosult, hanem kötelességszerű a vita, hogy az elkövetett hibák a jövőben elkerültessenek. A háborúval kapcsolatos belügyi politikával igen röviden akarok foglalkozni, mert előttem szólt képviselőtársaim a Ház ezen padjain — értem az egész ellenzéket — e tekintetben a kritikát bőségesen gyakorolták, úgyhogy ahhoz, amit ők elmondottak, nekem alig van hozzátenni valóm. Inkább várom a kormány illetékes tagjainak nyilatkozatait és fölvilágosításait ezzel a kritikával s a fölvetett kérdésekkel szemben. A kormány elkésett. A mi fölfogásunk az, hogy a kormány azokban az intézkedésekben, amelyek ama célnak, a nemzeti élet egységes folytonosságának biztosításához szükségesek, nagyon későn látott hozzá és hogy nagyrészt ebből folyólag előállott egy bizonyos rendszertelenség, amely a legjobb indulatú kezdeményezéseknek sikerét is kockáztatta. (Úgy van a baloldalon.) Amikor azt látjuk, hogy a német birodalom már augusztus elején hozzáfogott ahhoz, hogy az ő szociálpolitikai intézményeit a háború követelményeihez képest átalakítsa, hogy a közélelmezést biztosítsa, hogy a nemzeti munka folytonosságát föntartsa, akkor ezzel szemben lehetetlen elhallgatnunk azt, hogy a mi kormányunk sokrendbeli figyelmeztetés ellenére ezekkel az intézkedésekkel késlekedett annyira, hogy azok az intézkedések is, amelyek üdvösek, sok tekintetben elkéstek. A cenzúra. A másik kritika, amelyet összegezni szeretnék, a sajtócenzúrára vonatkozik. Zboray, de Batthyány is foglalkozott bőven ezzel a kérdéssel és én nem akarom e téma humoros oldalának ecsetelését folytatni. Elvégre ez hozzátartozik már a cenzúra természetrajzához: a cenzúra nem tud elkerülni olyan baklövéseket, amelyek már a komikummal határosak. Én emlékszem arra a példára, amely a 48 előtti időkben fordult elő egy osztrák vidéki városban, ahol egy vándor színésztársulat Julius Caesart, Shakespeare remekét akarta előadni; a darabot előbb be kellett mutatni a színházi cenzúrának, a cenzúra bizonyosan korrektúrákat eszközölt a szövegen — ámbár ezt nem tudom, de fölteszem — a végén azonban megadta az engedélyt a darab előadására azzal a kikötéssel, hogy az abban előforduló katonák ne jelenjenek meg a cs. kir. hadsereg egyenruhájában. (Derültség.) Ez tipikus példa a cenzoroknak jellemrajzához és biológiájához, mert ha egyénileg még olyan okos emberek kezelik is a cenzúrát, a hivatás olyan, hogy az okosságot kellőképen érvényesíteni nem engedi. (Derültség és taps.) Nincs belátásos ember, aki