Népszava, 1915. május (43. évfolyam, 184–213. sz.)

1915-05-06 / 188. szám

4 után a menekvés lehetetlennek látszott, a na­szád legénysége a hajót elsü­lyesztette és meg­adta magát. A legénység közül három tisztet és huszonkilenc tengerészt elfogtunk, a többi odaveszett. Május 3-án egy angol búvárhajó aknába ütközött és fölrobbant. Legénységét minden igyekezetünk ellenére sem bírtuk megmenteni. Meghiusult támadások. (London, május 5. — Rómán át.) A szövet­séges csapatok Helles-Burnnnál új támadást akartak kezdeni a török pozíciók ellen. A je­lentés elismeri azonban, hogy csak kis da­rabon tudtak előremenni és kénytelenek vol­tak elsáncolni magukat egy kis vonalon, amely Teke-Burnutól északra, két mérföld­nyire a detroit lapos hegyháton vezet keresz­tül és innen Kritiáig terjed. Az ausztráliai és újzélandi csapatok állandó heves küzde­lemben védekeznek a rendkívül heves török támadásokkal szemben. A törökök új diví­ziókat kaptak erősítésül és tüzérségük fede­zete alatt Sari-Bair ellen előrenyomultak. Több órás heves harc fejlődött ki, amelynek eredményét azonban a jelentés nem közli, nyilván azért, mert az angolokra kedvezőtlen volt. Az angolok támadásaiban résztvettek az angol kereskedelmi flotta iderendelt tiszt­jei és legénysége is. A török flotta Nagara felől ma is több ízben kifutott, hogy hátba­támadva lőjje a partraszállított seregeket. Ha a „Queen Elisabeth" superdreadnought idejekorán közbe nem lép, könnyen megsem­misíthették volna a partraszállított csapato­kat. Az operációkban május 1-én és 2-án ki­sebb szünet volt, előőrsi csaták és itt-ott tü­zérségi harc mellett csak pozícióharc folyt. E kis szünetet az angolok nehéz tüzérségük partraszállítására akarták fölhasználni. Harc a franciákkal és az oroszokkal. (Konstantinápoly,­­május 5.) Az „Osmani­scher Lloyd" tudósítója jelenti a gallipolii főhadiszállásról: Május 1. — Ma délelőtt­ egy ellenséges tengeralattjáró próbált bejutni a­ szorosba erős tüzelésünk ellenére. A tengeralatti azon­ban alig haladt néhány mérföldet, amikor aknára futott és elsülyedt. A legénység meg­mentése nem volt módunkban. — Tegnap este a „Henri IV." nevű francia páncélos tá­madta nagyon erősen Sedil Bahrt; mi is na­gyon erősen dolgoztunk és tíz lövésünk ta­lálta a hajót, amely súlyos sérüléseivel visz­szavonult és ma már egyáltalában nem volt látható. Ma hajnaltájt nagyon erős küzdelmünk volt egy angol torpedóflotillával. Éjfél után 2 óra 10 perckor tíz torpedó je­lent meg teljes csöndben Sedil Bahr környé­kén, az öbölben. Mindkét részről vehemens tüzelés indult meg. Ezután teljes csönd volt egész napon át Sedil Bahr körül. Az orosz flotta ma délelőtt is egyórás de­monstrációt rendezett a Bosporus bejáratá­nak környékén. Lövés alig esett. Egyik rész­ről sincs jelentős esemény. Napier francia dan­dérparancsnok Lemnos szigetén belehalt sebeibe. Hare angol brigadéros ma súlyosan meg­sebesült , szintén a Lemnoson levő kórház­ban fekszik. A kaukázusi frontról Myls környékéről nagy győzelmet jelentenek. Most jelent meg ES­MI írta Szabó Ervin Ara 80 fillér. Kapható a Népszava-könyvkereske­désben és minden könyvesboltban. A Balkán és a világháború. * Mire vér Bulgá­ria ? — Bolgár*görög feszültség. Radoszlavov bolgár miniszterelnök csak a balkáni politikusoknál szokásos erőteljes hangon nyilatkozott s kijelentette — amit úgy is tudunk —, hogy Bulgária még nem döntött. Úgy látszik, nem annyira Szerbia, mint­ Görögországnak állásfoglalása és tettei lesznek irányadók a bolgár politi­kára. A görögök is azt tartják, hogy rá­érnek várni s ők se döntenek. * * Bulgária még nem döntött. (Szófia, május 5.) A „Pester Lloyd" kiküldött tudósítója látogatást tett Szófiában Radosz­lavov miniszterelnöknél. Radoszlavov először a valandovói afférról nyilatkozott: — Az ügy — úgymond — különösebb jelen­tőség nélküli és teljesen be van fejezve. A szerbek nagy lármát csaptak, mert saját új alattvalóik, törökök és bolgárok, nem akarták fejüket szótlanul szolgaságba hajtani. Az eset annyira nem szokatlan, sajnos, a Balkánon, hogy nem is tudjuk tisztán, vájjon milyen célt szolgál fölfúvása. Lehet, hogy azt hitték, hogy ezáltal sikerül semlegességünk megtörésére kényszeríteni. Hogy mennyire igazságos volt különben az egész lázadás, azt az is mutatja, hogy a föllázadt törökök adóját elengedték és ezek az alattvalók kivándorolhattak Török­országba. — És a görög hivatalos sajtó legutóbbi ellenséges magatartása ? — kérdezte a tudó­sító. — Hivatalosan — hangsúlyozta Radosz­lavov — a legjobb viszonyban állunk Görög­országgal. Lehetséges, hogy attól félnek, hogy a háború végén Bulgária jobban fog járni, mint Görögország. Lehet, hogy jobb szeretné­nek bennünket az antant ellen harcolva látni, hogy koncessziók nélkül jussanak Görög-Macedónia birtokába. A görögök most már Monasztirral kacérkodnak és nem lehetetlen, hogy a görög rokonságra való tekintettel Konstantinápolyra is áhítoznak. Ezután Oroszország és Bulgária viszonyáról beszélt Radoszlavov, végül pedig kijelentette, hogy végleg még nem döntött Bulgária, de egyelőre a legszigorúbb semlegesség jegyében áll. Az ántánt és Görögország. (Genf, május 5.) Athénból jelentik, hogy az ántánt Görögországgal minden tárgyalást megszakított, mert a görögök nagyon sokat követeltek az ántánttól. Nevezetesen azt akarta a görög kormány, hogy a törökök elleni had­járatban a görögöké legyen a fővezérség és hogy vállaljon kötelezettséget az antánt arra, hogy a háború után 15 éven át fogja védel­mezni Görögországot. György herceget, aki a föltételeket a hatalmakkal közölte, Párisban nagyon hidegen fogadták és közölték vele, hogy a föltételek el nem fogadhatók. Az „ellenség" vagyona. (Genf, május 5.) Nisből jelentik, hogy Sán­dor trónörökös fölhatalmazta a kereskedelmi minisztert, hogy terjesszen törvényjavaslatot a szkupetina elé az ellenséges államokhoz tar­tozó polgárok szerbiai vagyonának elkobzá­sáról. 1915 május 6. A Képviselőház ülése. I­tt rokkantait Ugye. — A háborús gaz­dasági bajok. — Interpellációk. Apponyi szerdai fölszólalása az indemnitás vitáját eltérítette a politikai iránytól és a rokkantak segítésének ügyét emelte a tár­gyalás központjába. Részletes fejtegetéseire Tisza nyomban válaszolt és nyilatkozott egyszersmind a munkanélküliségről is. Ezek­kel a kérdésekkel vezércikkünkben foglalko­zunk. A délutáni ülésen Barabás Béla a de­mokratikus választójogi reformot, Mezőssy Béla a jövő termésre az állami monopóliu­mot követelte. Bikády Antal interpellációi­ban több visszaélést és hibát tett szóvá. * Részletes tudósításunk a következő: Beöthy Pál elnök megnyitja az ülést. Nagy Ferenc előadó beterjeszti a polgári tör­vénykönyv tárgyalására kiküldött ötven tagú külön bizottság jelentését. A jelentést kinyo­matják, szétosztják s napirendre tűzéséről ké­sőbb történik intézkedés. Az indemnitás törvényjavaslatához Apponyi Albert gróf szólalt föl. Azzal kezdte, hogy a döntő harcok idején is kell foglalkozni a nemzet belső ügyei­vel. Kettős mederben folyik e vita. Az egyik, amelyet maguk a háborús események és intéz­kedések szabnak elénk, a másik azon politikai szempontok taglalása, amelyet bevett parla­menti szokás szerint a pénzügyi felhatalma­zási törvényjavaslatokkal kapcsolatosan szok­tak szóvá tétetni. A háborúval összefüggő in­tézkedések megbírálását föntartjuk a háború befejezése utáni időre, amikor teljes szabad­sággal nemcsak jogunk, de kötelességünk is azokról , nyilatkozni, amikről ma nagy hiba volna beszélni. Azokról az intézkedésekről azon­ban, amelyeket a kormány a háborús viszo­nyokra való tekintettel itthon tesz a nemzeti élet folytonosságának föntartására, nemcsak jogosult, hanem kötelességszerű a vita, hogy az elkövetett hibák a jövőben elkerültessenek. A háborúval kapcsolatos belügyi politikával igen röviden akarok foglalkozni, mert előttem szólt képviselőtársaim a Ház ezen padjain — értem az egész ellenzéket — e tekintetben a kritikát bőségesen gyakorolták, úgy­hogy ah­hoz, amit ők elmondottak, nekem alig van hoz­­zátenni valóm. Inkább várom a kormány ille­tékes tagjainak nyilatkozatait és fölvilágosítá­sait ezzel a kritikával s a fölvetett kérdésekkel szemben. A kormány elkésett. A mi fölfogásunk az, hogy a kormány azok­ban az intézkedésekben, amelyek ama célnak, a nemzeti élet egységes folytonosságának biz­tosításához szükségesek, nagyon későn látott hozzá és hogy nagyrészt ebből folyólag elő­állott egy bizonyos rendszertelenség, amely a legjobb indulatú kezdeményezéseknek sikerét is kockáztatta. (Úgy van­ a baloldalon.) Ami­kor azt látjuk, hogy a német birodalom már­ augusztus elején hozzáfogott ahhoz, hogy az ő szociálpolitikai intézményeit a háború követel­ményeihez képest átalakítsa, hogy a közélel­mezést biztosítsa, hogy a nemzeti munka foly­tonosságát föntartsa, akkor ezzel szemben le­hetetlen elhallgatnunk azt, hogy a mi kormá­nyunk sokrendbeli figyelmeztetés ellenére ezek­kel az intézkedésekkel késlekedett annyira, hogy azok az intézkedések is, amelyek üdvö­sek, sok tekintetben elkéstek. A cenzúra. A másik kritika, amelyet összegezni szeret­nék, a sajtócenzúrára vonatkozik. Zboray, de Batthyány is foglalkozott bőven ezzel a kér­­déssel és én nem akarom e téma humoros olda­lának ecsetelését folytatni. Elvégre ez hozzá­tartozik már a cenzúra természetrajzához: a cenzúra nem tud elkerülni olyan baklövéseket, amelyek már a komikummal határosak. Én emlékszem arra a példára, amely a 48 előtti időkben fordult elő egy osztrák vidéki város­ban, ahol egy vándor színésztársulat Julius Caesart, Shakespeare remekét akarta előadni; a darabot előbb be kellett mutatni a színházi cenzúrának, a cenzúra bizonyosan korrektúrá­kat eszközölt a szövegen — ámbár ezt nem tudom, de fölteszem — a végén azonban meg­adta az engedélyt a darab előadására azzal a kikötéssel, hogy az abban előforduló katonák ne jelenjenek meg a cs. kir. hadsereg egyen­ruhájában. (Derültség.) Ez tipikus példa a cen­zoroknak jellemrajzához és biológiájához, mert ha egyénileg még olyan okos emberek keze­lik is a cenzúrát, a hivatás olyan, hogy az okos­ságot kellőképen érvényesíteni nem engedi. (Derültség és taps.) Nincs belátásos ember, aki

Next