Népszava, 1915. május (43. évfolyam, 184–213. sz.)
1915-05-06 / 188. szám
1915 május 8. NÉPSZAVA 67 « # •egoists wesetus a el®» Roda Roda haditudósító jelenti a bécsi „Neue Freie Presse"-nek. A harcok egész éjjel dúltak az orosz főállásokon túl. A küzdelem nagyon nehéz, az oroszok erősen tartják állásaikat. Minden egyes részt háromszor kell megostromolni, hogy először az orosz rajvonalat, azután a mögötte beásott századtartalékokat s végül a zászlóalj tartalékokat megrohanhassák és elűzhessék. Mégis előre megyünk. A déli szárny közeledik a Wyslokához. Tarnov még az oroszok kezén van. Az oroszok itt a 42 centiméteres mozsarak tüzében állanak. A Tarnovtól délre fekvő Val-hegy ostroma különösen nehéz és sok áldozatba kerül. Hötzendorff Conrad vezérkari főnök tegnap különvonatán a csatatéren volt és érkezésekor, valamint elutazásakor hosszasan tanácskozott Mackensen tábornokkal. A különvonat telefon- és távirati készülékei által az egész napon át összeköttetésben volt az összes főbb parancsnokságokkal. * '# * E|MHH|fflHVH (London, május 5.) A „Cruiser" angol halászgőzöst német tengeralattjáró megtorpedózta. A gőzös legénységének négy embere életét vesztette, a többi csónakon igyekezett elmenekülni. E csónak azonban fölborult. A bennülőket megmentették és Aberdeenbevitték. (Rotterdam, május 5.) Leithből érkezett Lloyd-jelentés szerint e hó 2-án reggel egy német tengeralattjáró lövései fölgyújtották a Halmstadtból elindult „Elsa" nevű svéd sonert. Az elsülyesztett hajó legénységét a „Friedrich Ferenebo" gőzös Leithben partraszállította. (Rotterdam, május 5.) A „Nieuwe Rotterdamsche Courant" jelenti Londonból. A megtorpedózott „Edale" nevű angol gőzös értékét 27.000, a hajóval elsülyedt rozsrakomány értékét 40.000 fontra értékelik. (London, május 5. — Reuter-ügynökség.) A „Hector", „Progress", „Rudley", „Coquet" és „Bobwhite" halászgőzösöket sülyesztették el újabban a német tengeralattjárók az Északi-tengeren. (London, május 5.) A „Volante", „Hero" és „Northward" halászgőzösök legénysége tegnap este Hullba érkezett és elmondotta, hogy hajóikat május 3-án egy német tengeralattjjáró a levegőbe röpítette. * * *" ifirige az angol Biadsea 952 (Berlin, május 5.) Az angol jelentések a Flandriában és a Gallipoli-félszigeten vívott legutóbbi harcoknál dicsőséges győzelmet hirdetnek az antant részére, mindamellett a „Times" ismét kiemeli a brit haderő elégtelenségét és figyelmezteti a kormányt, hogy a teljes igazság nyílt és kendőzetlen közlésével a lakosságot a hadi szolgálatban való nagyobb résztvételre buzdítsa. A „Times" ma ideérkezett számában megállapítja, hogy a flandriai és a Dardanelláknál lefolyó eseményekből mindig csak azt az egy tanulságot lehet levonni, hogy Anglia még korántsem fejtette ki erejét arra, hogy szembeszállhasson e háború veszedelmeivel és nehézségeivel. Az angol katonák munkája kitűnő, de sokkal több kell belőlük, hogy ki lehessen pótolni a hézagokat mind a hét harctéren, amelyeken Anglia küzd. A veszteséglajstromok sok mindent elmondanak azoknak, akik tudnak belőlük olvasni. A csapatokban a fogyatkozás óriási s inkább növekedni fog, mint apadni. Döntő hadműveletek várha tók a fő harctéren s ott azt kérdik a katonák, mikor jönnek az új seregek. A cikk hivatkozik a lap katonai munkatársának közlésére, amely szerint — bármit mondjanak is a miniszterek — az tény, hogy Sir John French akcióit megnehezítette a megfelelő tüzérségi lőszer hiánya; lehet, hogy a napi szükségletre elegendő volt, arra azonban nem, hogy fölállítsa azokat a tartalékokat, amelyek nélkül a folytatólagos hadműveletek nem vihetők keresztül. Az a magatartás, amellyel Kanadában a kanadai csapatok vitéz viselkedéséről szóló jelentéseket fogadták, mutassa meg az angol kormánynak a helyes utat arra, hogy újoncokat és lőszert kapjon. A kanadaiak súlyos veszteségeket szenvedtek, az egész országban mégis lángol a lelkesedés és az emberek tömegesen vonulnak a zászlók alá. Csak egy mód van arra, hogy a nemzetet és a birodalmat minden erejének kifejtésére buzdítani lehessen és ez abban áll, hogy ne csak az igazságot mondják meg, hanem mindent, akár jó, akár rossz, a maga nyers valóságában hozzák nyilvánosságra, amennyiben ez katonai szempontokból megtehető. (London, május 5.) A „Times" azt írja, hogy Ypernnél angol tisztek állítólag úgy nyilatkoztak, hogy amilyen gyorsan csak lehet, küldjenek több katonát és muníciót, ha egyáltalán még angol hadsereget akarnak találni Ypernnél. * * — Pista halászott. Úgy tudtuk, hogy a Kákás-tóból a legutolsó halat még az öreg Csimbók bácsi fogta ki, akit a hetvenharmadiki kolera vitt el. Hogy a Kákás-tóból a halat milyen nyavalya vitte el, azt már nem tudtuk, hanem abban az egyben bizonyosak voltunk, hogy az is bolond, aki a Kákás-tóra megy halászni. Éveken át próbálgattuk, de bizonyos körmös csukánál egyebet sohse fogtunk. Le is mondtunk róla, hogy valaha olyan hal kerüljön a bográcsunkba, amit a Kákás-tóból merítettek ki. Csak nevetni tudtuk azt a bolondos Pistát, amikor nekiindult a Kákás-tónak halfogó szerszámokkal, három kiló gilisztával és nagy üres tarisznyával, hogy azt majd telefogja hallal. Vannak olyan emberek, akik józan állapotukban is képesek a legnagyobb bolondságra, akik nem számolnak a lehetőségekkel, hanem nyitott szemmel mennek neki a falnak és azt hiszik, hogy a véletlen majd átsegíti rajta. Pista is így tett, amikor a Kákás-tóra halászni ment. Mondom, mi nevettük. Beültünk a város alatti nyári kocsmába és onnan leszük az eredményt, hogyan cammog ez a gyerek vissza lekonyult orral, káromkodó csalódással, egy szikra hal nélkül. Egyszer a tó felől valaki jött hozzánk és azt mondta : — Én egész nap halásztam, nem fogtam semmit, de Pista már majd fogott. Még ezt se hittük el. — Hazudik kend. Nem lehet itt nagyzolni. Később megint érkezett valaki, aki lelkendezve újságolta : — Ne keljen föl a feleségem, ha Pista nem fogott egy halat. Annyira esküdözött, hogy elhittük. Egy hal , nő, édes istenkém, ez nem olyan nagy valami. Elvégre minden ötvenedik esztendőben a Kákás-tóban is teremtődhet egy hal. Véletlenség, tiszta véletlenség. A következő félliternél azt újságolja valaki, hogy akár hiszik az urak, akár nem, Pista úr már tizenkét darab halat fogott. No, tizenkét darab hal — ez még megjárja. Ahol tizenkét darab hal van, ott több is lehet, de persze, ez a Pista gyakorlatlan halász, mindig az is volt. Diáknak is komisz volt. Egy fél óra múlva valaki azzal lelkendezett be hozzánk, hogy ha Pista ötven halat nem fogott, hát akkor egyet sem. No jó, ötven hal még nem a világ. Ennyi ügyesség még Pistától is kitelik. Azt mondtuk a kocsmárosnak, hogy egy bográcsba aprítson vöröshagymát, halászlevet főzünk. Megtette. A másik órában azt a meglepő jelentést kaptuk, hogy fenét ötven hal, száz hal van a Pista szerencséjének a zsákjában és olyan ügyesen halászik, hogy fölviszi kétszázig. Brávó ! Mindig mondtuk, hogy Pista nem a legügyetlenebb fráter. Hjah, a Kákás-tó is fizethet egyszer. A kocsmárosnak meghagytuk, hogy két bográcsot készítsen, mert nagyobb fajta halestélyt rendezünk. Egy ember pedig lóduljon be a városba, hívja össze az egész kompániát és nem árt, ha a cigányok is kinéznek. Pistát cigányzenével fogadjuk. Előbb a Rákóczi-induló, azután majd a Klapka-induló. Csak siessenek ! Valaki azt indítványozta, hogy jó volna Pistáért kocsit küldeni, mert azt a tengér halategyse tudja becipelni a hátán. A kocsi kiment, mert már azt beszélték a besurranó híradások, hogy Pista nem adja három mázsán alul. Kiment a kocsi és behozta Pistát valami tíz-tizenöt kiló rongyos hallal, ami belefért egy bográcsba is. Csakhogy meg nem vertük. Hát nem szemtelenség ? Hát kell ennél gyámoltalanabb halász, mint ez a Pista ? Félreértések elkerülése végett kijelentem, hogy ez a régi história semmi összefüggésben, vonatkozásban vagy hasonlósági viszonyban nincs a szerdai napon a fővárosban szétröppent hadihírekkel, amik óráról-órára növekvő numerusokkal számoltak be. Nincs, ok nincs. — A húsbehozatal megkönnyítése. A tanács a főváros lakosságának hússal való ellátása megkönnyítése érdekében a húsbehozatali szabályoknak egyes határozmányait ideiglenesen a háború tartamára úgy módosította, hogy sertéshúst az úgynevezett hideg sertéshúsvásár bármelyikéhez a jelenlegi belépőállomásokon át és az előírt behozatali és adózási feltételek mellett egész éven át bármilyen mennyiségben szabad behozni. Továbbá, hogy a magánosok saját háziszükségletükre a jelenleg kijelölt belépőállomásokon át 10 kilogramot meghaladó marha-, borjú-, bárány-, kecske- és sertéshúst is hozhatnak be a fővárosba. A 10 kilogramot meghaladó hússzállítmányoknak a származási helyről való szabályszerű husvizsgálati igazolvánnyal kell ellátva lerunök s azokat a kiadás előtt a kerületi állatorvos megvizsgálja. Tiz kilogramon fölüli husszállitmányokat azonban podgyászként vagy postán nem szabad behozni. — Nincs szén Oroszországban. Oroszország szénbányáinak nagy részét elfoglalták a monarchia és Németország seregei. Németországból — ahonnan a szükséglet nagyrészét födözték — természetesen nem kaphatnak szenet, Anglia felé az út el van zárva, a déloroszországi bányák pedig nem képesek a szükségletet födözni, de egy részük olyan messze is fekszik, hogy szinte számba se jöhetnek. Oroszország szénkészlete tehát fogytán van, ami nemcsak azért baj, mert a nép fázik , mert megszűnik az ipar, hanem főleg azért, mert szén nélkül nincs vasútforgalom, tehát nincs hadseregszállítás és lehetetlenné válik a háborúviselés. Az orosz kormány tehát most lehetőleg korlátozni igyekszik a szénfogyasztást s szinte megszünteti Oroszország egész iparát, a hadsereg szolgálatában álló gyárakon kívül. A „Ruskoje Slovo" pétervári jelentése szerint központi bizottság állapítja meg a vasutak és gyárak részére szükségelt szénmennyiséget. E bizottság közölte a magánvállalkozókkal, hogy ezután egyáltalában nem kapnak több szenet. Az összes szénkészleteket rekvirálták, a szállítási szerződéseket pedig semmiseknek mondották ki. A közvetítő kereskedelmet teljesen ki-, zárták. — Az angol munkássztrájkok. Hasztalanok az angol kormányférfiak beszédei, az angol lapok cikkei: az angol munkások se egyikkel, se másikkal nem lakhatnak jól s mivel a háboru— amelyet nem az angol nép akart — nagy drágaságot idézett elő, a munkásság sztrájkol, hogy a munkabéreket javítsa. Nethertonban, a legnagyobb angol kábelgyárban, a hadipótlék miatt mintegy 900 munkás sztrájkol. E művek úgyszólván kizárólag csak a kormány részére dolgoznak. A Douglas-motorművekben, Kristalleban, 700 munkás sztrájkol, Woodvichban pedig — ahol az arzenálmunkások részére építenek házakat — 2000 munkás áll sztrájkban. Természetesen a kisebb sztrájkok száma is igen nagy.