Népszava, 1915. május (43. évfolyam, 184–213. sz.)

1915-05-06 / 188. szám

1915 május 8.­ ­ NÉPSZAVA 67 « # •egoists wesetu­s a el®» Roda Roda haditudósító jelenti a bécsi „Neue Freie Presse"-nek. A harcok egész éjjel dúltak az orosz főállásokon túl. A küzdelem nagyon nehéz, az oroszok erősen tartják állásaikat. Minden egyes részt háromszor kell meg­ostromolni, hogy először az orosz rajvona­lat, azután a mögötte beásott század­tartalékokat s végül a zászlóalj tartaléko­kat megrohanhassák és elűzhessék. Mégis előre megyünk. A déli szárny közeledik a Wyslokához. Tarnov még az oroszok kezén van. Az oroszok itt a 42 centiméteres mozsarak tüzében állanak. A Tarnovtól délre fekvő Val-hegy ostroma különösen nehéz és sok áldozatba kerül. Hötzendorff Conrad vezérkari főnök teg­nap különvonatán a csatatéren volt és érkezésekor, valamint elutazásakor hossza­san tanácskozott Mackensen tábornokkal. A különvonat telefon- és távirati készü­lékei által az egész napon át összeköttetés­ben volt az összes főbb parancsnokságok­kal. * '# * E|MHH|fflHVH (London, május 5.) A „Cruiser" angol ha­­lászgőzöst német tengeralattjáró megtorpe­dózta. A gőzös legénységének négy embere életét vesztette, a többi csónakon igyekezett elmenekülni. E csónak azonban fölborult. A bennülőket megmentették és Aberdeenbe­­vitték. (Rotterdam, május 5.) Leithből érkezett Lloyd-jelentés szerint e hó 2-án reggel egy német tengeralattjáró lövései fölgyújtották a Halmstadtból elindult „Elsa" nevű svéd sonert. Az elsülyesztett hajó legénységét a „Friedrich Ferenebo" gőzös Leithben partra­szállította. (Rotterdam, május 5.) A „Nieuwe Rotter­damsche Courant" jelenti Londonból. A meg­torpedózott „Edale" nevű angol gőzös értékét 27.000, a hajóval elsülyedt rozsrakomány ér­tékét 40.000 fontra értékelik. (London, május 5. — Reuter-ügynökség.) A „Hector", „Progress", „Rudley", „Coquet" és „Bobwhite" halászgőzösöket sülyesztették el újabban a német tengeralattjárók az Északi-tengeren. (London, május 5.) A „Volante", „Hero" és „Northward" halászgőzösök legénysége teg­nap este Hullba érkezett és elmondotta, hogy hajóikat május 3-án egy német tengeralattj­járó a levegőbe röpítette. * * *" ifirige az angol Biadse­a 95­­2 (Berlin, május 5.) Az angol jelentések a Flandriában és a Gallipoli-félszigeten vívott legutóbbi harcoknál dicsőséges győzelmet hir­detnek az antant részére, mindamellett a „Times" ismét kiemeli a brit haderő elégtelen­ségét és figyelmezteti a kormányt, hogy a tel­jes igazság nyílt és kendőzetlen közlésével a la­kosságot a hadi szolgálatban való nagyobb résztvételre buzdítsa. A „Times" ma ideérke­zett számában megállapítja, hogy a flandriai és a Dardanelláknál lefolyó eseményekből min­dig csak azt az egy tanulságot lehet levonni, hogy Anglia még korántsem fejtette ki erejét arra, hogy szembeszállhasson e háború vesze­delmeivel és nehézségeivel. Az angol katonák munkája kitűnő, de sokkal több kell belőlük, hogy ki lehessen pótolni a hézagokat mind a hét harctéren, amelyeken Anglia küzd. A vesz­teséglajstromok sok mindent elmondanak azok­nak, akik tudnak belőlük olvasni. A csapatok­ban a fogyatkozás óriási s inkább növekedni fog, mint apadni. Döntő hadműveletek várha­ tók a fő­ harctéren s ott azt kérdik a katonák, mikor jönnek az új seregek. A cikk hivatkozik a lap katonai munkatársá­nak közlésére, amely szerint — bármit mond­janak is a miniszterek — az tény, hogy Sir John French akcióit megnehezítette a megfe­lelő tüzérségi lőszer hiánya; lehet, hogy a napi szükségletre elegendő volt, arra azonban nem, hogy fölállítsa azokat a tartalékokat, amelyek nélkül a folytatólagos hadműveletek nem vihe­tők keresztül. Az a magatartás, amellyel Ka­nadában a kanadai csapatok vitéz viselkedéséről szóló jelentéseket fogadták, mutassa meg az an­gol kormánynak a helyes utat arra, hogy újon­cokat és lőszert kapjon. A kanadaiak súlyos veszteségeket szenvedtek, az egész országban mégis lángol a lelkesedés és az emberek töme­gesen vonulnak a zászlók alá. Csak egy mód van arra, hogy a nemzetet és a birodalmat minden erejének kifejtésére buzdítani lehessen és ez abban áll, hogy ne csak az igazságot mondják meg, hanem mindent, akár jó, akár rossz, a maga nyers valóságában hozzák nyil­vánosságra, amennyiben ez katonai szempon­tokból megtehető. (London, május­ 5.) A „Times" azt írja, hogy Ypernnél angol tisztek állítólag úgy nyilat­koztak, hogy amilyen gyorsan csak lehet, küld­jenek több katonát és muníciót, ha egyáltalán még angol hadsereget akarnak találni Ypern­nél. * * — Pista halászott. Úgy tudtuk, hogy a Kákás-tóból a legutolsó halat még az öreg Csimbók bácsi fogta ki, akit a hetvenharma­diki kolera vitt el. Hogy a Kákás-tóból a ha­lat milyen nyavalya vitte el, azt már nem tudtuk, hanem abban az egyben bizonyosak voltunk, hogy az is bolond, aki a Kákás-tóra megy halászni. Éveken át próbálgattuk, de bizonyos körmös csukánál egyebet sohse fog­tunk. Le is mondtunk róla, hogy valaha olyan hal kerüljön a bográcsunkba, amit a Kákás-tóból merítettek ki. Csak nevetni tudtuk azt a bolondos Pistát, amikor nekiindult a Kákás-tónak halfogó szerszámokkal, három kiló gilisztával és nagy üres tarisznyával, hogy azt majd tele­fogja hallal. Vannak olyan emberek, akik józan állapotukban is képesek a legnagyobb bolondságra, akik nem számolnak a lehető­ségekkel, hanem nyitott szemmel mennek neki a falnak és azt hiszik, hogy a véletlen majd átsegíti rajta. Pista is így tett, amikor a Kákás-tóra halászni ment. Mondom, mi nevettük. Beültünk a város alatti nyári kocsmába és onnan leszü­k az eredményt, hogyan cammog ez a gyerek vissza lekonyult orral, káromkodó csalódás­sal, egy szikra hal nélkül. Egyszer a tó felől valaki jött hozzánk és azt mondta : — Én egész nap halásztam, nem fogtam semmit, de Pista már majd fogott. Még ezt se hittük el. — Hazudik kend. Nem lehet itt nagyzolni. Később megint érkezett valaki, aki lel­kendezve újságolta : — Ne keljen föl a feleségem, ha Pista nem fogott egy halat. Annyira esküdözött, hogy elhittük. Egy hal , nő, édes istenkém, ez nem olyan nagy valami. Elvégre minden ötvenedik esztendő­ben a Kákás-tóban is teremtődhet egy hal. Véletlenség, tiszta véletlenség. A következő félliternél azt újságolja va­laki, hogy akár hiszik az urak, akár nem, Pista úr már tizenkét darab halat fogott. No, tizenkét darab hal — ez még megjárja. Ahol tizenkét darab hal van, ott több is le­het, de persze, ez a Pista gyakorlatlan ha­lász, mindig az is volt. Diáknak is komisz volt. Egy fél óra múlva valaki azzal lelkende­zett be hozzánk, hogy ha Pista ötven halat nem fogott, hát akkor egyet sem. No jó, öt­ven hal még nem a világ. Ennyi ügyesség még Pistától is kitelik. Azt mondtuk a kocs­márosnak, hogy egy bográcsba aprítson vö­röshagymát, halászlevet főzünk. Megtette. A másik órában azt a meglepő jelentést kaptuk, hogy fenét ötven hal, száz hal van a Pista szerencséjének a zsákjában és olyan ügyesen halászik, hogy fölviszi kétszázig. Brávó ! Mindig mondtuk, hogy Pista nem a legügyetlenebb fráter. Hjah, a Kákás-tó is fizethet egyszer. A kocsmárosnak meghagy­tuk, hogy két bográcsot készítsen, mert­ na­gyobb fajta halestélyt rendezünk. Egy em­ber pedig lóduljon be a városba, hívja össze az egész kompániát és nem árt, ha a cigá­nyok is kinéznek. Pistát cigányzenével fo­gadjuk. Előbb a Rákóczi-induló, azután majd a Klapka-induló. Csak siessenek ! Valaki azt indítványozta, hogy jó volna Pistáért kocsit küldeni, mert azt a tengér halat­­egyse tudja becipelni a hátán. A kocsi kiment, mert már azt beszélték a besurranó híradások, hogy Pista nem adja három má­zsán alul. Kiment a kocsi és behozta Pistát valami tíz-tizenöt kiló rongyos hallal, ami belefért egy bográcsba is. Csakhogy meg nem vertük. Hát nem szemtelenség ? Hát kell ennél gyá­moltalanabb halász, mint ez a Pista ? Félreértések elkerülése végett kijelentem, hogy ez a régi história semmi összefüggés­ben, vonatkozásban vagy hasonlósági vi­szonyban nincs a szerdai napon a fővárosban szétröppent hadihírekkel, amik óráról-órára növekvő numerusokkal számoltak be. Nincs, ok nincs. — A húsbehozatal megkönnyítése. A ta­nács a főváros lakosságának hússal való ellátása megkönnyítése érdekében a hús­behozatali szabályoknak egyes határozmá­nyait ideiglenesen a háború tartamára úgy módosította, hogy sertéshúst az úgynevezett hideg sertéshúsvásár bármelyikéhez a jelen­legi belépőállomásokon át és az előírt be­hozatali és adózási feltételek mellett egész éven át bármilyen mennyiségben szabad be­hozni. Továbbá, hogy a magánosok saját háziszükségletükre a jelenleg kijelölt belépő­állomásokon át 10 kilogramot meghaladó marha-, borjú-, bárány-, kecske- és sertés­húst is hozhatnak be a fővárosba. A 10 kilo­gramot meghaladó hússzállítmányoknak a származási helyről való szabályszerű hus­vizsgálati igazolvánnyal kell ellátva lerun­ök s azokat a kiadás előtt a kerületi állatorvos megvizsgálja. Tiz kilogramon fölüli hus­szállitmányokat azonban podgyászként vagy postán nem szabad behozni. — Nincs szén Oroszországban. Oroszország szénbányáinak nagy részét elfoglalták a monarchia és Németország seregei. Német­országból — ahonnan a szükséglet nagy­részét födözték — természetesen nem kap­hatnak szenet, Anglia felé az út el van zárva, a déloroszországi bányák pedig nem képesek a szükségletet födözni, de egy részük olyan messze is fekszik, hogy szinte számba se jöhetnek. Oroszország szénkészlete tehát fogytán van, ami nemcsak azért baj, mert a nép fázik , mert megszűnik az ipar, hanem főleg azért, mert szén nélkül nincs vasút­forgalom, tehát nincs hadseregszállítás és lehetetlenné válik a háborúviselés. Az orosz kormány tehát most lehetőleg korlátozni igyekszik a szénfogyasztást s szinte meg­szünteti Oroszország egész iparát, a had­sereg szolgálatában álló gyárakon kívül. A „Ruskoje Slovo" pétervári jelentése sze­rint központi bizottság állapítja meg a vas­utak és gyárak részére szükségelt szén­mennyiséget. E bizottság közölte a magán­vállalkozókkal, hogy ezután egyáltalában nem kapnak több szenet. Az összes szén­készleteket rekvirálták, a szállítási szerző­déseket pedig semmiseknek mondották ki. A közvetítő kereskedelmet teljesen ki-, zárták. — Az angol munkássztrájkok. Hasztalanok az angol kormányférfiak beszédei, az angol lapok cikkei: az angol munkások se egyik­kel, se másikkal nem lakhatnak jól s mivel a háboru­­— amelyet nem az angol nép akart — nagy drágaságot idézett elő, a munkásság sztrájkol, hogy a munkabéreket javítsa. Nethertonban, a legnagyobb angol kábelgyárban, a hadipótlék miatt mintegy 900 munkás sztrájkol. E művek úgyszólván kizárólag csak a kormány részére dolgoz­nak.­­ A Douglas-motormű­vekben, Kristalle­ban, 700 munkás sztrájkol, Woodvichban pedig — ahol az arzenálmunkások részére építenek házakat — 2000 munkás áll sztrájk­ban. Természetesen a kisebb sztrájkok száma is igen nagy.

Next