Népszava, 1915. június (43. évfolyam, 214–243. sz.)

1915-06-17 / 230. szám

1915-június 12." A francia pártból: Vandarvelde és az Internationale. — El­­lentétest a francia párt barit .* Részlet Vandervelde beszédéből. Május 29-­én Vandervelde Paris Gentily külvárosában francia munkások előtt nagy beszédet tartott a háborúról és Belgium jö­vőjéről. A „Vossische Zeitung" szerint a belga elvtárs fölhasználta ezt az alkalmat arra, hogy Scheidemannak szemrehányást tegyen, amiért szerinte az Internationale belga és francia tagjait szavazatával és a háború alatt való viselkedésével megcsalta. JR.' l'Humanité szó szerinti tudósításában ebből a vádból semmit sem találunk, annál értékesebb megjegyzésekre akadunk azonban az Internationalera vonatkozólag. Erre néz­ve. Vandervelde a következőket mondotta: Hallom néha, hogy az Internationale meg­halt. Ez nem igaz. De súlyos csapást szen­vedett, kettészakadt, a teljes züllés fenye­geti, ha a német szociáldemokrácia nem em­bereli meg magát. Az Internationale él, de borzasztó próbán megy keresztül. De mindazok ellenére, amik bennünket elválasztanak, megállapítom, hogy vannak bizonyos lényeges pontok, ame­­lyekben minden szocialista egyetértett és még most is egyetért. Egyetértettünk az utolsó pillanatig abban, hogy a háború ellen, küzdünk és minden erőnket megfeszítjük a béke érdekében. Azt hiszem, az igazmondás kötelességét sérteném meg, ha megtagadnám a tiszteletteljes elis­merést a német szocialistáktól, akik a béke föntartásáért éppen úgy, mint ti és mi, a katasztrófa előtt minden tekintetben meg­tették kötelességüket. (Tetszés.) Ami az európai munkások között tragikus félreértést okoz, az az a körülmény, hogy mindkét táborban azt hiszik,­ hogy védelmi harcot­ folytatnak, a nemzeti­­védelem­­hábo­rúját.--'- - .•..-'-'.-' -•' . - i­ ? . ..-!'5..' ' Végül, h­a most egymás ellen küzdünk is, mégis valamennyi ország szocialistái leg­alább elvileg egyetértünk a békefeltételek tekintetében, mert valamennyi értekezleten, úgy Londonban, mint Bécsben megtették azt a kijelentést, hogy az illető terület la­kosságáénak akarata ellenére nem lehet an­nexiónak helye. Vandervelde ezután azt fejtegeti, hogy Belgiumot igazságtalanul támadták meg és hogy ezzel szemben a német szociáldemo­krácia nem tette meg kötelességét. Majd azután, ha visszatérnek a rendes idők, megint elfelejtik az érdekükben aján­lott terveket. Az osztályharc oly éles lesz, mint volt, a­ „szent szövetség" megszűnik. Várjon ki mondhatná, hogy a munkások majd hivatkozhatnak azokra a szolgálatok­ra, amelyeket ebben a borzasztó viharban teljesítettek és ki hiszi, hogy ezeket majd figyelembe veszik? Nem fognak-e majd a vállalkozók stílusá­ban olykép felelni, hogy ezekhez az áldoza­tokhoz mindenki hozzájárult és hogy azokat a veszteségeket, amelyeket az ipar és keres­kedelem szenvedett, most gyorsan ki kell pótolni? Elég erős beszéd és mindenesetre figye­lemreméltó, hogy megengedi ezt az a francia cenzúra, amely a háborúról szóló vélemény­nyilvánítást elfojtja. Háború és osztályharc Franciaországban. Hervé a minap a Guerre Sociale-ben utalt arra, hogy a francia szocialisták egy része háborúellenes. Pontos értesülést erről az el­lenzékről a francia cenzúra miatt nem nyerhetünk, de májusi cikkekből és néhány fölhívásból már tudjuk, hogy a francia mun­kások között vannak, akik tudni sem akar­nak a „végsőig" menő háborúról és jobban szeretnék, ha a németek megszállta francia területet nem fegyveres erővel, hanem szer­ződés útján szabadítanák föl. Az idő mutatja meg, várjon győzni fog-e ez az irányzat a há­borús irányzattal szemben, amelynek, őszin­tén szólva, szintén vannak elfogadható indo­kai. Talán annak a fölismerése, hogy az osz­tályellentét a háborúban nem szű­nt meg, sőt erősödött, előmozdítja a proletárpolitika szükségességének fölismerését is. A Bataille Sindicaliste, a szakszervezeti szövetség lapja nem hagyja figyelmen kivül az osztály ellen­tétet s napról-napra a legna­gyobb határozottsággal megmondja, hogy mennyit ér az a „szent szövetség", ami meg­felel a német „Burgfriede"-nek (pártközi béke). Így például Le Guery elvtárs ezt írja: Ellenségeink mostani leszerelése csak szemfényvesztés. A munkásosztály feladata föltétlenül mindazok védelme, akiket ők ren­des időkben elnyomnak és üldöznek. Ezért kell most illúziókat kelteni és azt a hitet ter­jeszteni, mintha most gondoskodnának róluk. HÍREK :* * *. — Az aratási szabadságok. "Az aratási munkák biztosítása céljából, mint már meg­írtuk, a hadvezetőség szabadságolni fogja a fegyverben álló gazdáknak és a gazdasági munkásoknak a hadműveleteknél ideiglene­sen nélkülözhető részét. A szabadságolást a szabadságolandóknak maguknak kell rap­porton kérniök. Az önálló gazdák csak saját birtokukra kapnak szabadságot, a munká­sok oda, ahol utoljára dolgoztak. A szabad­ság általában 14 napra szól, amelybe méltá­nyos esetekben az utazás idejét nem számít­ják bele.­ A "törvényhatóságok" és elöljárósá­gok kötelesek lesznek a csendőrség­ bevoná­­sával szigorúan ellenőrizni, vájjon a szabad­ságolt legénység valóban a kérdéses aratási munkákat látja-e el. A hadügyminiszter a szabadságolásnak ezen a módján kívül még arról is gondoskodott, hogy az aratási mun­kák céljából a községek vagy a földbirtoko­sok kívánságára munkáscsoportok bocsát­tassanak rendelkezésre. A munkáscsoportok kapnak zsoldot és ellátási költséget s ezen­kívül az igénybevevő hatóságoktól, illetve földbirtokosoktól a helyi viszonyoknak meg­felelő munkabér-pótlékot is.­­ A horvát országgyűlés­ Zágrábból jelen­tik: A horvát országgyűlést Magdic dr. alelnök szerdán délelőtt Volf-kor nyitotta meg. A bi­zottsági tagok megválasztása után a költség­vetési bizottság javaslatát és a Magyarország­gal való pénzügyi egyezmény meghosszabbítá­sáról szóló javaslatot olvasták föl és mindket­tőt elfogadásra ajánlották. Litovic dr. (unio­nista) az Amerikába vándorolt horvátok nyo­morának enyhítése érdekében interpellált, mert ezek az emberek munkahiány következtében a legnagyobb ínségnek vannak kitéve. Skerlecz báró bán válaszában kijelenti, hogy már a­ há­ború kitörése előtt konzulátusainknak nagyobb hitelt bocsátott rendelkezésükre a kivándorlási alapból, hogy az igazán segélyre szorultak cia­zájukba visszatérjenek. Minthogy a kiván­dorlók helyzete azóta még rosszabbodott, a kor­mány újabb jelentős hitelt fog folyósítani az említett alapból a konzulátusok számára, hogy ezek a kivándorlók, mihelyt a viszonyok meg­engedik, nagyobb számban hazatérhessenek és hogy ezáltal itthon az ország munkaereje meg­erősödjék. Radic István (parasztpárti) interpellációt in­tézett a bánhoz, amelyben azt kérdezte, vájjon figyelemben részesíti-e a fiumei és zárai hor­vátok elnyomatását és vájjon érdeklődött-e a bán a horvát katonák üldöztetéséről, amikor Fiumén átvonultak. Szóló továbbá azt kérdezi a bántól, vájjon meg akarja-e tenni a kezde­ményező lépéseket abban az irányban, hogy miután Dalmáciában 18 horvát községtanácsot föloszlattak, Zára olasz képviselőtestületét is föloszlassák é­s úgy Fiumét, mint Zárát csak horvát nével jelöljék meg? Az interpelláló képviselő hosszasan indokolta meg kérdéseit, beszéde során valamennyi horvát terület nem­zeti összetartozását hangsúlyozta. Skerlecz báró bán nyomban válaszolt és kijelentette, hogy ő épen úgy, mint az interpelláló képviselő, min­den nemzeti horvát ügy iránt a­ legnagyobb érdeklődéssel viseltetik, noha az államjogi alap, amelyen állanak, nagyon is különbözik egy­mástól. Az interpellációt kiadták a kormány­nak. Radic reflektált a bán kijelentéseire és hosz­szasan megismételte újból előbb kifejtett állás­pontját. Ezután a hiányos horvát gazdasági intézkedések miatt interpellált. Ezt az inter­pellációt is kiadták a kormánynak. Novák Fe­renc képviselő a szőlőtermelés ügyében inter­pellál. Kis képviselő (Frank-párti) megindokolta indítványát, amelyben az országgyűlés ama határozatának megsemmisítését kérte, amely pártjának néhány tagját kizárja a gyűlések­ről. Az indítvány fölött a legközelebbi ülésen szavaznak. Az ülést erre bezárták. A legköze­lebbi ülés szombaton lesz a következő napi­renddel: Szavazás Kis indítványáról, a pénz­ügyi egyezmény és a költségvetési indemnitás tárgyalása. — Vasúti szerencsétlenség Olaszországban. Luganoból táviratozzák. Firenzénél kedden éjszaka ismét szerencsétlenül járt egy teher­vonat. Öt ember megsebesült. Az anyagi kár igen nagy. — A játszótársak tragédiája. Berlinből je­lentik: A minap három kis­gyermek tűnt el Memelből. A 6 éves Bonacker Erich volt az egyik és a sokkal fiatalabb Botschwinna Kurt és Herta a másik kettő. Most kiderült, hogy a gyermekek a villamosvasúti végállomásra men­tek és ott egy veszteglő szerelőkocsiba szállot­tak. A szerelőkocsi ajtaja hirtelen lecsapódott, a­ gyermekek fölnyitni nem tudták, a­ levegőt­len kocsi falán kétségbeesetten kopogtak, de kopogásukat senki nem hallotta meg. Végre napok múltán kinyitották a kocsit és itt talál­ták ki két fiút holtan, a leánykát teljesen elká­bu­lva". A kisleány, aki több napig együvé volt zárva játszótársai holttestével, a friss levegőn hamarosan magához tért.­­ A kolera. Magyarország területéről a má­jus 31-étől június 6-áig terjedő héten százhar­minchárom koleramegbetegedést jelentettek ötvenegy halálozással. Az esetek a következő­képen oszlanak meg: Budapest 1. Debrecen 7 (1), Kassa­ 22 (10), Kolozsvár 1, Nagyvárad 1 (1). Bácsbodrog megye: Kula 1. Bereg megye: Munkács 11, Volóc 23 (10), Tiszaszalka 1. Jász­nagyk­­nszolnok megye: Szolnok 1 (1). Nógrád­megye: Losonc 1 (1). Pest megye: Abony 1 (1). Pozsony megye: Dunaszerdahely 1. Sáros megye: Felsővizköz 1 (1). Szabolcs megye: Nyíregyháza 3 (2). Szolnokdoboka megye: Szamosújvár 1 (1). Tolna megye: Gyulaj 1. Torontál megye: Török­becse 1 (1). Trencsén megye: Zsolna 5 (3), Tren­csén 2. Ung megye: Ungvár 10 (5), Ószemere 23 (8). Zemplén megye: Takcsány 1. Mezőlaborc 8 (2). Zólyom megye: Besztercebánya 3 (3). A megbetegedések, illetve halálozások közül 7, illetve 3 a polgári lakosságra esik, még­pedig: Tiszaszalka 1, Felsővizköz 1 (1), Szamosújvár 1 (1), Gyulaj 1, Törökbecse 1 (1),, Ungvár 1, Takcsány 1. Harminckilenc megbetegedés, il­letve 10 halálozás a katonaság között fordult elő, még­pedig: Budapest 1, Debrecen 6, Kassa 1, Kolozsvár 1, Nagyvárad 1 (1), Kula 1, Mun­kács 11, Szolnok 1, Abony 1 (1), Ungvár 9 (5), Mezőlaborc 4, Besztercebánya 2 (2). A többi 87 megbetegedés, illetve 38 halálozás hadifog­lyok között történt, még pedig: Debrecen 1 (1), Kassa 21 (10), Volóc 23 (10), Losonc 1 (1), Duna­szerdahely 1. Nyíregyháza 3 (2), Zsolna 5 (3), Jencsén 2, Ószemere 25 (8) Mezőlaborc 4 (2), esztercebánya (1). Utólagosan érkezett­­ elejt­­­tés szerint az előző héten egy hitelről jelen­tett koleramegbetegedés nem ott, hanem Saj­kásszentivánon történt.­­ Menetdíjkedvezmény a sebesültek látoga­tóinak. A kereskedelemügyi miniszter a Máv­ igazgatóságához intézett rendeletével megen­gedte, hogy az igazgatóság a beteg vagy sebe­sült osztrák és magyar harcosok hozzátartozói részére, ha az osztrák-magyar monarchiában orvosi kezelés alatt lévő hozzátartozóikat meg­látogatni óhajtják, 50 százalékos menetdíjked­vezményt engedélyezzen a gyors- és személy­vonat 111. osztályára. A személypénztár csak kellő igazolás után szolgáltatja ki a féláru jegyet. — Ki tud róla? Sappeur Johann Faiglról (K. u. K. 2/4 Lappeur kom.) tudósítást kér No­vák Lászlóné Budapest, VIII. Conti-u­tca 4. szám. Népszava, kiadóhivatala. NÉPSZAVA A FŐVÁROSI ELŐFIZETŐK FIGYELMÉBE. Esetleges visszaélések elkerülése végett föl­kérjük előfizetőinket, hogy júniustól kezdve csak olyan Népszava-nyugtákat fogadjanak el, amelyek „kifizetve" fölülbélyegzéssel vannak ellátva. A kiadóhivatal. 7

Next