Népszava, 1915. június (43. évfolyam, 214–243. sz.)
1915-06-19 / 232. szám
1915 június 19. &ÉPSZAVA Misurana tájékán. Az osztrák-magyar csapatok a június 11-ről 12-ére virradó éjszaka a Piccolo-völgyben levő palagrandei és freikofeli állásaiból is támadott, miközben rakétákkal és fényszórókkalvilágította meg a terepet. A mi offenzívánk a karinthiai Notaria zónájában előrehaladt, bár nagyon nagy nehézségekkel kell megküzdenünk, szikláról-sziklára minden talpalatnyi földért harcolni kell. Egyes szakaszokon még folyik a tüzérségi párbaj középkaliberű ágyukkal. Az Isonzo-front mentén csapataink megerősítik állásaikat A monfalconei csatorna gátjának átszakítása után Campaléban álló tüzérségünk a vasúti pálya ellen irányította a tüzelését. Az olasz szocialista párt és a háború. (Genf, június 18.) A lapok még mindig elhallgatják a szocialista párt tanácskozásait. A párt holnap fog dönteni arra nézve, hogy milyen magatartást tanúsítson a háborúval szemben. Olasz jelentés a „Medusa" elsülyesztéséről. (Róma, június 18.) Az olasz tengerészeti vezérkar főnöke közli: A „Medusa" nevű tengeralattjárót, amely hasznos és merész felderítő szolgálatokat teljesített, egy ellenséges búvárhajó megtorpedózta. Az osztrákmagyar közlésekből kiderült hogy egy tisztet és a legénység négy emberét megmentették és foglyul ejtették. * tiroli határharcok. (Innsbruck, június 18.) A legutóbbi napok határharcaiból említésre érdemesek az alábbi események: Az Acamello-hegycsoportnál egy tiroli ski-csapat az örök hó és jég birodalmában számottevő sikert ért el. Az Acamello-csoport az Ortlertól délre fekszik, a Tonate-szorostól kettéosztva, legmagasabb csúcsa, a 3554 méter magasságú Monte Adamello. Talán még valamivel magasabb az északra fekvő Prezanella, amely ionban már tiroli területen van, míg az Adamello-csoport nyugati oldala Olaszországhoz tartozik. Ott fönt, 3000 méternél nagyobb magasságban támadott a ski-csapat az olaszokra. A Lagoscaro-szorosnál, a hasonló nevű tó közelében, két századnyi olasz nyomult tiroli határcsapataink ellen. Az olaszoknak a körülményekhez képest jelentékeny veszteségük volt (12—14 halott), ami annál inkább számba jön, mert a tartalékokkal való pótlás szinte lehetetlen és valamely előnyomulás vagy áttörési kísérlet kudarca jelentékeny veszteségek esetén szinte fölér a hadállás föladásával. Bátor alpesi csapataink az egész télen őrködtek az Adamello- hegycsoportnál. A Toblachból Schluderbachon át Cortina felé vezető útvonalaknak nevezetes és egyszersmind legmagasabb pontja a Peutelstein-vár. Ennek a pontnak jelentőségét már a történelmi időkben fölismerték. Az olaszok ezt akkor vették észre, midőn egy hadosztályukkal az általunk önként föladott Cortinán keresztül nyomultak előre. Fönt, az egykori várnál, a mieink SZÍVÓS ellenállásával találkoztak. A sokat emlegetett Lafraun (Lavarone) fensíktól délre egy kicsinyke falu fekszik az Astadi-völgyben: Casotto, egészen közel a határhoz és lakói „tiroliaknak és olaszoknak" vallják magukat, ami a „tiroli népszövetség" munkájának eredménye. Mindjárt a háború kitörése után olasz gyalogsági csapatok nyomultak e védtelen helység ellen, amelyet tüzérségük lődözni kezdett. Az ágyúzás nyolc házat megrongált, az olasz gyalogosok pedig puskalövésekkel megsebesítettektöbb asszonyt. Olaszországban nagy a lehangoltság. (Genf, június 18.) Olaszországban nagy a lehangoltság az Inmzo mellett szenvedett vereségek miatt. Bármennyire is igyekszik Cadorna a harctéri helyzetet kedvező színben föltüntetni és az offenzív mozdulatok elmaradását a rossz időjárásssal és a kedvezőtlen tereppel megokolni, a közvélemény igen aggódik a hadjárat kimenetele iránt. A háborúra izgató milanói sajtó egyszerre elcsendesült és a sorok között itt-ott már támadják is a hadvezetőséget. A „Sera" őszintén bevallja, hogy az olasz hadsereg ma még ugyanott tart, ahol ezelőtt három héttel volt. A feladat — teszi hozzá megnyugtatásul — nagyon nehéz. Az „Italia" azt írja, hogy az ellenséget túlságosan lebecsülték. Ausztria-Magyarország nagy ellentállást fejt ki és a legkeményebb feladatok elé állítja az olasz hadsereget. Hajsza az idegen tőke ellen. (Luganio, június 18.) Cicgotti szocialista képviselő az Avanti-ban élesen állást foglal az ellen a hadjárat ellen, amelyet Panteleoni professzor vezetése alatt Olaszországban az idegen tőke ellen indítottak. Bár ő — mondja, a cikkben — bizonyára nem barátja a külföldi plutokráciának, de az Olaszországban lévő ipari vállalatok és bankok élén álló osztrák, magyar és német polgárok üldözése a fajgyűlölet jellegét öltené magára és nem érné el a kívánt célt, mivel ha őket szorongatják, akkor a német pénz hazafias olaszokútján forog tovább az országban. Meg kell látni azt, hogy egyes intézetek és iparlovagok máris várják a zsákmányt. Emlékeztet végül Ciccotti az 1870-iki állapotokra Franciaországban, ahol a szegény emberek pénzén szintén csak iparlovagok gazdagodtak. Az olasz hadikölcsön. (Genf, június 18.) Rómából jelentik, hogy a király fölhatalmazta a kormányt egymilliárd kölcsön azonnali kibocsátására, amely háborús célokra és az államháztartásban mutatkozó deficit fedezésére szolgál. Négy és fél százalékos adó- és illetékmentes, 25 év alatt törlesztendő obligációkat bocsátanak ki, 95-ös árfolyammal. A januárban fölvett kölcsön aláírói csak 93-asat fizetnek. Az obligáció négy részletben fizethető 1916 január 2-ig. Ha 1916 végéig további, előnyösebb feltételű emisszió történik, úgy ez előnyök a korábbi kibocsátások aláíróira is vonatkoznak. Az aláírási határidő Olaszországban július 1-től 11-ig terjed, a külföldi konzulátusoknál augusztus végéig. Ehhez megjegyzendő még, hogy a kormány a háború kitörése óta több százmillió fedezetnélküli bankjegynek a három bankjegykibocsátó intézet útján való kibocsátására, valamint 500 millió líra értékű új pénztári jegyek kibocsátására nyert felhatalmazást. Angrestől nyugatra a temetőnél, délre Soucheztől, Ecuriertől pedig északra a franciák behatoltak előállásaink kisebb részeibe. Közvetlenül a lorettói magaslattól északra önként föladtunk egy átkaroló tüzelésnek, kitett árokrészt. Egyébként az ellenséges támadásokat visszavertük. Június 16-a óta Arrastól északra fekvő harcmezőn 17 tisztet és 647 főnyi legénységet fogtunk el. Ellenségeink véres veszteségei a champagnei csatákban szenvedett veszteségeknek felelnek meg. Az Argonneokban visszautasítottunk gyönge ellenséges előretöréseket. Vauquoisnál helyi harcok fejlődtek. A Vogezekben a harcok, Metzeráltól nyugatra, ínég folynak.A legfőbb hadvezetőség. A nyugati háború * Nagy angol vereség a Labassée-csatornánál. — Arrasnál megint meghiusult az ellenség áttörési kísérlete. — Két nap alatt Arrasnál 664 francia fogoly. — Angol hajók tömeges pusztulása. A francia offenziva a nagy erőfeszítések és áldozatok ellenére sem halad. Rousset francia ezredes szerint a francia offenzíva elaludt és a francia sajtóban is hallatszanak hangok, amelyek beismerik a francia támadások sikertelenségét. Ennek ellenére az ellenség nem hagy föl a támadással. Nap-nap után kísérletezik Arrastól északra a német front áttörésével. Az angolok a Labassée-csatornánál újabb nagy vereséget szenvedtek. Támadó csapataikat a németek teljesen megsemmisítették, úgy hogy alig menekült meg emberük. Az ellenség veszteségeinek nagyságát mutatja az, hogy két nap alatt csupán az Arrastól északra eső harctéren hatszázhatvannégy foglyot ejtettek a németek. Arrastól északra 664 francia fogoly. Hivatalos jelentés. (Nagyfőhadiszállás, június 18.) Ellenségeink áttörési kísérleteiket Arrastól északra hasztalan folytatták. Az angolok a labasséei csatornától északra újabb vereséget szenvedtek. Támadó csapataik megsemmisültek. Csak egyes emberek menekültek meg. Alszik a francia offenziva. (Genf, június 18.) Rousset ezredes a „Petit Parisien"-ben azt fejtegeti, hogy a nyugati harctéren a francia offenziva elaludt Valószínű, — úgymond — hogy Joffrenak alapos okai vannak az offenziva szüneteltetésére. (Genf, június 18.) Vasárnap óta a párisi lapok úgyszólván semmit sem közölnek a nyugati offenzíváról. Hervé lapja a szerdai számban csak annyit ír, hogy Joffre új haditerve balul ütött ki. A „Temps" tegnap három sort szentel a nyugati hadszíntér eseményeinek. Beismeri, hogy jelentékeny hosszúságú lövészárkokat föl kellett áldozni a németek túl erős rohamának, egyébként a helyzet változatlan, a Vogézekben pedig nyugalom uralkodik. Francia jelentés Karlsruhe bombázásáról. (Genf, június 18.) Hivatalos francia jelentés az alábbiakat közli Karlsruhenak repülőgépről történt bombázásáról: Ellenrendszabályként arra, hogy az ellenség nyílt francia és angol városokat bombázott, ma reggel kiadtukazt a parancsot, hogy bombázni kell Baden nagyhercegség fővárosát. Hajnalban három órakor huszonhárom repülőgép indult el Karlsruhe irányában. Ámbár északkeleti irányú szél akadályozta azokat, mégis reggel öt óra ötven perc és hat óra húsz perc között elértek a város fölé és 130 darab kilencven milliméteres lövedéket dobtak a kijelölt célpontokra, főleg a várra, a fegyvergyárra és a pályaudvarra. Ezek nagyon sok helyütt tüzet okoztak. Rendkívül nagy izgatottság volt észlelhető a bombák nyomán a pályaudvaron, amelyet a vonatok a lehető leggyorsabban elhagytak keleti irányban. Repülőgépeinkre igen hevesen tüzeltek főként Zabérn, Strassburg, Rastadt és Karlsruhe fölött, továbbá Blamont, Pfalzburg és Zabern fölött való visszatértükben. Kettő kistelével mindannyian visszatértek. (Berlin, június 18.) A június 15-iki esti francia hivatalos jelentés dicsekszik a Karlsruhe elleni légi támadással, amelyet úgy állít be, mint választ francia és angol nyílt városok bombázására. Ezzel szemben megállapítható, hogy a németek csak megerősített vontakat és csak a hadműveletek területén levő oly helységeket bombáztak, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a háborúval. Ha e mellett nyílt városokat is bombáztunk, támadásaink mindig az ellenség hasonló támadásaira adott válasz volt. Jelentéseinkben mindig is nyomatékosan hangsúlyoztuk ezt A francia eljárás megindokolása tehát ellentmond a valóságnak, amin senki sem csodálkozhatik, aki hivatalos jelentéseiket kritikával olvassa. Már a körülményből is, hogy a franciák a várostól nem messze fekvő tölténygyárra amely pedig könynyen fölismerhető, alig néhány bombát dobtak, kitűnik, hogy nem katonai előnyöket akartak elérni, hanem főleg a királyi kastélyt akarták bombázni. Ellenfeleink kitűnő kémrendszerrel ellátott táborában pedig jól tudják, hogy a kastélynak a tiszteletreméltó Lujza nagyhercegnőn kívül néhány hét óta a svéd királyné is vendége. A semleges országbeli magas vendég jelenléte azonban nem tartotta vissza a franciákat attól, hogy a kastélyt különösen hevesen bombázzák. Hogy a svéd királyné milyen nagy veszedelemben forgott, azt többek között az a tény bizonyítja, hogy több bombaszilánka, svéd Hochschied bárónő szobájába esett. Miksa badeni nagyherceg gyermekei is csak véletlenül menekültek meg a haláltól. A polgárság körébén a bombák huszonnyolcat sebesítettek és öittek meg. 3