Népszava, 1915. június (43. évfolyam, 214–243. sz.)

1915-06-19 / 232. szám

1915 június 19. &ÉPSZAVA Misurana tájékán. Az osztrák-magyar csa­patok a június 11-ről 12-ére virradó éjszaka a Piccolo-völgyben levő palagrandei és frei­kofeli állásaiból is támadott, miközben raké­tákkal és fényszórókkal­­világította meg a terepet. A mi offenzívánk a karinthiai Notaria zónájában előrehaladt, bár nagyon nagy nehézségekkel kell megküzdenünk, szikláról-sziklára minden talpalatnyi földért harcolni kell. Egyes szakaszokon még folyik a tüzérségi párbaj középkaliberű­ ágyukkal. Az Isonzo-front mentén csapataink megerő­sítik állásaikat A monfalconei csatorna gátjának átszakítása után Campaléban álló tüzérségünk a vasúti pálya ellen irányította a tüzelését. Az olasz szocialista párt és a háború. (Genf, június 18.) A­ lapok még mindig el­hallgatják a szocialista párt tanácskozásait. A párt holnap fog dönteni arra nézve, hogy milyen magatartást tanúsítson a háborúval szemben. Olasz jelentés a „Medusa" elsü­lyesztéséről. (Róma, június 18.) A­z olasz tengerészeti vezérkar főnöke közli: A „Medusa" nevű­ tengeralattjárót, amely hasznos és merész felderítő szolgálatokat teljesített, egy ellen­séges búvárhajó megtorpedózta. Az osztrák­magyar közlésekből kiderült hogy egy tisztet és a legénység négy emberét megmentették és foglyul ejtették. * tiroli h­atárh­arcok. (Innsbruck, június 18.) A legutóbbi napok határharcaiból említésre érdemesek az alábbi események: Az Ac­amello-hegycso­portnál egy tiroli ski-csapat az örök hó és jég birodalmában számottevő sikert ért el. Az Ac­amello-csoport az Ortlertól délre fek­szik, a Tonate-szorostól kettéosztva, legma­gasabb csúcsa, a 3554 méter magasságú Monte Adamello. Talán még valamivel ma­gasabb az északra fekvő Prezanella, amely ionban már tiroli területen van, míg az Adamello-csoport nyugati oldala Olaszor­szághoz tartozik. Ott fönt, 3000 méternél na­gyobb magasságban támadott a ski-csapat az olaszokra. A Lagoscaro-szorosnál, a ha­sonló nevű tó közelében, két századnyi olasz nyomult tiroli határcsapataink ellen. Az olaszoknak a körülményekhez képest jelen­tékeny veszteségük volt (12—14 halott), ami annál inkább számba jön, mert a tartalékok­kal való pótlás szinte lehetetlen és valamely előnyomulás vagy áttörési kísérlet kudarca jelentékeny veszteségek esetén szinte fölér a hadállás föladásával. Bátor alpesi csapa­taink az egész télen őrködtek az Adamello- hegycsoportnál. A Toblachból Schluderba­­chon át Cortina felé vezető útvonalaknak nevezetes és egyszersmind legmagasabb pontja a Peutelstein-vár. Ennek a pontnak jelentőségét már a történelmi időkben fölis­merték. Az olaszok ezt akkor vették észre, midőn egy hadosztályukkal az általunk ön­ként föladott Cortinán keresztül nyomultak előre. Fönt, az egykori várnál, a mieink SZÍ­VÓS ellenállásával találkoztak. A sokat em­legetett Lafraun (Lavarone) fensíktól délre egy kicsinyke falu fekszik az Astadi-völgy­ben: Casotto, egészen közel a határhoz és la­kói „tiroliaknak és olaszoknak" vallják ma­gukat, ami a „tiroli népszövetség" munkájá­nak eredménye. Mindjárt a háború kitörése után olasz gyalogsági csapatok nyomultak e védtelen helység ellen, amelyet tüzérségük lődözni kezdett. Az ágyúzás nyolc házat megrongált, az olasz gyalogosok pedig pus­kalövésekkel megsebesítettek­­több asszonyt. Olaszországban nagy a lehangoltság­. (Genf, június 18.) Olaszországban nagy a lehangoltság az Inmzo mellett szenvedett vereségek miatt. Bármennyire is igyekszik Cadorna a harctéri helyzetet kedvező szín­ben föltüntetni és az offenzív mozdulatok elmaradását a rossz időjárásssal és a ked­vezőtlen tereppel megokolni, a közvélemény igen aggódik a hadjárat kimenetele iránt. A háborúra izgató milanói sajtó egyszerre elcsendesült és a sorok között itt-o­tt már­­ támadják is a hadvezetőséget. A „Sera" őszintén bevallja, hogy az olasz hadsereg ma még ugyanott tart, ahol ezelőtt három héttel volt. A feladat — teszi hozzá meg­nyugtatásul — nagyon nehéz. Az „Italia" azt írja, hogy az ellenséget túlságosan lebe­csülték. Ausztria-Magyarország nagy el­lentállást fejt ki és a legkeményebb felada­tok elé állítja az olasz hadsereget. Hajsza az idegen tőke ellen. (Luganio, június 18.) Cicgotti szocialista képviselő az Avanti-ban élesen állást foglal az ellen a hadjárat ellen, amelyet Panteleoni professzor vezetése alatt Olaszországban az idegen tőke ellen indítottak. Bár ő — mondja, a­ cikkben — bizonyára nem barátja a külföldi plutokráciának, de az Olaszország­ban lévő ipari vállalatok és bankok élén álló osztrák, magyar és német polgárok üldözése a fajgyűlölet jellegét öltené magára és nem érné el a­ kívánt célt, mivel ha őket szoron­gatják, akkor a német pénz hazafias olaszok­­útján forog tovább az országban. Meg kell látni azt, hogy egyes intézetek és iparlova­gok máris várják a zsákmányt. Emlékeztet végü­l Ciccotti az 1870-iki állapotokra Fran­ciaországban, ahol a szegény emberek pén­zén szintén csak iparlovagok gazdagodtak. Az olasz h­adikölcsön. (Genf, június 18.) Rómából jelentik, hogy a király fölhatalmazta a kormányt egymil­liárd kölcsön azonnali kibocsátására, amely háborús célokra és az­ államháztartásban mutatkozó deficit fedezésére szolgál. Négy és fél százalékos adó- és illetékmentes, 25 év alatt törlesztendő obligációkat bocsátanak ki, 95-ös árfolyammal. A januárban fölvett kölcsön aláírói csak 93-asat fizetnek. Az ob­ligáció négy részletben fizethető 1916 január 2-ig. Ha 1916 végéig további, előnyösebb fel­tételű­ emisszió történik, úgy ez előnyök a korábbi kibocsátások aláíróira is vonatkoz­nak. Az aláírási határidő Olaszországban jú­lius 1-től 11-ig terjed, a külföldi konzulátu­soknál augusztus végéig. Ehhez megjegy­zendő még, hogy a kormány a háború kitö­rése óta több százmillió fedezetnélküli bank­jegynek a három bankjegykibocsátó intézet útján való kibocsátására, valamint 500 mil­lió líra értékű új pénztári jegyek kibocsátá­sára nyert felhatalmazást. Angrestől nyugatra a temetőnél, délre Soucheztől, Ecuriertől pedig északra a franciák behatoltak előállá­saink kisebb részeibe. Közvet­lenül a lorettói magaslattól északra önként föladtunk egy átka­roló tüzelésnek, kitett árok­részt. Egyébként az ellenséges támadá­sokat visszavertük. Június 16-a óta Arrastól északra fekvő harcmezőn 17 tisztet és 647 főnyi legénységet fogtunk e­l. Ellenségeink véres veszteségei a c­hampagnei csatákban szenvedett vesztesé­geknek felelnek meg. Az Argonneokban visszautasítottunk gyönge ellenséges előre­töréseket. Vauquoisnál helyi harcok fej­lődtek. A Vogezekben a harcok, Metzerál­tól nyugatra, ínég folynak.­­A legfőbb hadvezetőség. A nyugati háború * Nagy angol vereség a Labassée-csator­nánál. — Arrasnál­ megint meghiusult az ellenség áttörési kísérlete. — Két nap alatt Arrasnál 664 francia fogoly. — Angol hajók tömeges pusztulása. A francia offenziva a nagy erőfeszítések és áldozatok ellenére sem halad. Rousset francia ezredes szerint a francia offenzíva elaludt és a francia sajtóban is hallatszanak hangok, amelyek beismerik a francia táma­dások sikertelenségét. Ennek ellenére az el­lenség nem hagy föl a támadással. Nap-nap után kísérletezik Arrastól északra a német front áttörésével. Az angolok a Labassée-csatornánál újabb nagy vereséget szenvedtek. Támadó csapa­taikat a németek teljesen megsemmisítették, úgy hogy alig menekült meg emberük. Az ellenség veszteségeinek nagyságát mutatja az, hogy két nap alatt csupán az Arrastól északra eső harctéren hatszázhatvannégy foglyot ejtettek a németek. Arrastól északra 664 francia fogoly. Hivatalos jelentés. (Nagyfőhadiszállás, június 18.) Ellen­ségeink áttörési kísérleteiket Arrastól északra hasztalan folytatták. Az angolok a labasséei csatornától északra újabb vereséget szenvedtek. Támadó csapataik megsemmisültek. Csak egyes emberek menekültek meg. Alszik a francia offenziva. (Genf, június 18.) Rousset ezredes a „Petit Parisien"-ben azt fejtegeti, hogy a nyugati harctéren a francia offenziva elaludt Való­színű, — úgymond — hogy Joffrenak alapos okai vannak az offenziva szüneteltetésére. (Genf, június 18.) Vasárnap óta a párisi la­pok úgyszólván semmit sem közölnek a nyu­gati offenzíváról. Hervé lapja a szerdai szám­ban csak annyit ír, hogy Joffre új haditerve balul ütött ki. A „Temps" tegnap három sort szentel a nyugati hadszíntér eseményeinek. Be­ismeri, hogy jelentékeny hosszúságú lövész­árkokat föl kellett áldozni a németek túl erős rohamának, egyébként a helyzet változatlan, a Vogézekben pedig nyugalom uralkodik. Francia jelentés Karlsruhe bombázásáról. (Genf, június 18.) Hivatalos francia jelentés az alábbiakat közli Karlsruhenak repülőgép­­ről történt bombázásáról: Ellenrendszabály­ként arra, hogy az ellenség nyílt francia és angol városokat bombázott, ma reggel kiadtuk­­azt a parancsot, hogy bombázni kell Baden nagyhercegség fővárosát. Hajnalban három órakor huszonhárom repülőgép indult el Karls­ruhe irányában. Ámbár északkeleti irányú szél akadályozta azokat, mégis reggel öt óra ötven perc és hat óra húsz perc között elértek a város fölé és 130 darab kilencven milliméteres lövedéket dobtak a kijelölt célpontokra, főleg a várra, a fegyvergyárra és a pályaudvarra. Ezek nagyon sok helyütt tüzet okoztak. Rend­kívül nagy izgatottság volt észlelhető a bom­bák nyomán a pályaudvaron, amelyet a vona­tok a lehető leggyorsabban elhagytak keleti irányban. Repülőgépeinkre igen hevesen tü­zeltek főként Zabérn, Strassburg, Rastadt és Karlsruhe fölött, továbbá Blamont, Pfalzburg és Zabern fölött való visszatértükben. Kettő kistelével mindannyian visszatértek. (Berlin, június 18.) A június 15-iki esti fran­cia hivatalos jelentés dicsekszik a Karlsruhe elleni légi támadással, amelyet úgy állít be, mint választ francia és angol nyílt városok bombázására. Ezzel szemben megállapítható, hogy a németek csak megerősített vontakat és csak a hadműveletek területén levő oly hely­ségeket bombáztak, amelyek közvetlen kapcso­latban vannak a háborúval. Ha e mellett nyílt városokat is bombáztunk, támadásaink mindig az ellenség hasonló támadásaira adott válasz volt. Jelentéseinkben mindig is nyomatékosan hangsúlyoztuk ezt A francia eljárás megindo­kolása tehát ellentmond a valóságnak, amin senki sem csodálkozhatik, aki hivatalos jelen­téseiket kritikával olvassa. Már a körül­ményből is, hogy a franciák a várostól nem messze fekvő tölténygyárra amely pedig köny­nyen fölismerhető, alig néhány bombát dob­tak, kitűnik, hogy nem katonai előnyöket akar­tak elérni, hanem főleg a királyi kastélyt akar­ták bombázni. Ellenfeleink kitűnő kémrend­szerrel ellátott táborában pedig jól tudják, hogy a kastélynak a tiszteletreméltó Lujza nagyhercegnőn kívül néhány hét óta a svéd királyné is vendége. A semleges országbeli ma­gas vendég jelenléte azonban nem tartotta vissza a franciákat attól, hogy a kastélyt kü­lönösen hevesen bombázzák. Hogy a svéd ki­rályné milyen nagy veszedelemben forgott, azt többek között az a tény bizonyítja, hogy­ több bombaszilánk­a, svéd Hochschied bárónő szo­bájába esett. Miksa badeni nagyherceg gyer­mekei is csak véletlenül menekültek meg a haláltól. A polgárság körébén a bombák hu­szonnyolcat sebesítettek és öittek meg. 3

Next