Népszava, 1915. június (43. évfolyam, 214–243. sz.)

1915-06-05 / 218. szám

/ 1915 június 5. NÉPSZAVA* azonnal utána nyomultak az elvonuló ellen­ségnek, amely elvonulása védelmére a vá­rostól keletre levő magaslatokon utóvédál­lásokat foglalt el és ezeket meglehetős ma­kacsul védelmezte. Csapataink lassan szorí­tották ki az ellenséget állásról-állásra az erődövezetből. A foglyok számát még nem állapították meg. Külföldi vélemények Przemysl vissza­foglalásáról. (Amsterdam, június­­4.) "A „Handelsblad" a harctéri helyzettel foglalkozó cikkében a következőket írja: Przemysl visszahódítása nemcsak nagy stratégiai fontosságú esemény Ausztria-Magyarországra és Németországra nézve, hanem bizonyára nagy erkölcsi hatás­sal lesz a hadseregekre. Lemberg fenyegetése most már sokkal komolyabb, mint eddig, mert a szövetséges seregek Stryjnél elért si­kereiket a Stryj és Drohobic közötti állások elfoglalásával kihasználták. "A Keletgalicia visszafoglalására irányuló akció ismét egy lépéssel közelebb jutott a megvalósuláshoz. (Berlin, június 4.) Moraht őrnagy Prze­mysl elestéről így ír a „Berliner Tageblatt"­ban: Przemysl a győzelmes szövetséges had­seregek kezében van; Gorlice és Tarnow közötti frontáttörésünk eme nagy sikere nem ér bennünket váratlanul. Ennek elle­nére egész Németország és Ausztria-Magyar­ország nagy örömmel üdvözölhetik eme óhajuk teljesedését a további sikeres elő­nyomulás érdekében. Przemysl eleste nyo­masztóan hat az ellenség győzelmi erejére, a semlegeseket pedig fölvilágosítja. Prze­mysl visszavételének eme ténye az orosz haderők jelentékeny anyagi károsodása mellett nem titkolható, kétségbe sem von­ható. Ostromló csapataink fölszabadulnak és útjuk további döntések felé vezet. A szö­vetséges hadseregek győzelmi útja május hava óta a jól átgondolt, egységesen végre­hajtott sikerek láncolata, bizonyságául annak a túlsúlynak, amelyet a központi "hatalmak az erős orosz ellenséggel szemben immár többször bebizonyítottak. (Köln, június 4.) A „Kölnische Volks­zeitung"-nak jelentik Krisztiániából . A „Morgenblad" katonai munkatársa azt írja, hogy még Przemysl elesténél is nagyobb jelentőségű a bekövetkezendő események szempontjából Stryj megostromlása, amely számos vasúti vonal csomópontja. Ezáltal a szövetséges csapatoknak lehetővé válik had­erőiket azon a ponton egyesíteni, ahol a döntő csatát megvívni szándékoznak. Az oroszok kétségbeesetten védekeztek Stryjnél, de vissza kellett vonulniok a Dnyesz­terig, úgy hogy a döntő csata a San és a Dnyeszter között fog lefolyni. Ennek a kime­netele nemcsak a galíciai hadjárat sorsát, nemcsak általában az Oroszországgal vívott háborút, hanem talán az egész világháború sorsát is el fogja dönteni. Przemysl bevételének hatása Párisban. (Berlin, június 4.) A „Lokalanzeiger"-nek­­táviratozzák Genfből. Párisba éppen az időben érkezett Prze­mysl elestének híre, amikor Delcassé, Iz­volszky és Tittoni az angol követnél voltak, hogy bárósági és peeri méltóságának kitün­tetéséhez üdvözöljék. E látogatás folyamán kapta Izvolszky titkára által Przemysl be­vételének hírét. Izvolszky és Delcassé erre a külföldi hiva­talba siettek és megszerkesztettek egy hír­lapi közleményt, amelyben az esemény messzeható jelentőségét lekicsinylik. "A párisi lakosság, noha félrevezették a ki­színezett közleményekkel, mégis attól tart­ ,hogy Oroszország belátható időn belül már­­ zavargásait is­ elháríthatatla­n békevágyakat fog táplálni. Ez a perspektíva magyarázza meg Paris nyomott hangulatát. Az orosz vezérkar Przemysl ostromáról (Bukarest, június 4.) A június 2-án kiadott orosz jelentéés beismeri, hogy a szövetséges csa­patok Przemysl több erődjét elfoglalták. Az orosz jelentés szó szerint így szól: — Galíciában az ellenség az előző napok elő­készületei után május 30-án nagy ágyutüzet in­dított és egész sor támadást intézett Przemysl várának nyugati és északnyugati frontja ellen, amelyet a 7—11. számig terjedő kis erődök vo­nala határol. — Május 31-én éjszaka az ellenségnek sike­rült kétszáz lépésnyire megközelítenie egyes szakaszokat és megszakítás nélkül támadta a 7. számú erődöt, amely körül kemény harc fej­lődött ki. A harc május 31-én délután 2 óráig tartott, amikor az ellenséget sikerült itt vissza­vetnünk. (?) (A többi erőd sorsáról nem szól a jelentés Miért visel Oroszország háborút? (Kopenhága, június 1.) A „Novoje Vremja" a cenzúra által jóváhagyott hírt közöl, amely a Dardanella-hadműveletek átmeneti nyugalmá­val foglalkozó Reuter-jelentést tárgyalja. A lap többek között így szól: Oroszország ma már valóban csak a Dardanellák szabadságáért vi­sel háborút és nem Németország és Ausztria-Magyarország megsem­misítéséért, amelyek sohase bizonyultak a Nagyoroszországra nézve kellemetlen szomszédoknak. Az államférfiak feladata lesz, hogy Oroszország érdekeit Fran­ciaország és Anglia érdekeivel összhangba hozzák, mert Angliára nézve fontosabb a Dar­danellák birtoka, mint Franciaországra nézve Elszász visszanyerése. háború Olaszországgal. * Harcok a tiroli és karinthiai határ men­tén. — A monarchia csapatai elfoglal­tak két hegycsúcsot. — Karfreit körül még folynak a harcok. — Az olasz kor­mány titkolja a veszteségeket. Semmi különösebb esemény nem történt az olasz harctéren. A harcok mindenütt folynak: a tiroli és a karinthiai határon, valamint az Isonzónál, Karfreit körül. A tiroli határ közelében a monarchia csapatai elfoglaltak két hegycsúcsot, amelyet — a hivatalos jelentés szerint — az olaszok erősen megszálltak. Ennek a két hegy­csúcsnak a megszállásával a harctér­nek ezen a frontján olasz földre terelődött a harc. * # Folynak a harcok. (Hivatalos jelentés. — Június 4.) A tiroli határ területén nincs jelentős esemény. A Kreizberg-nyeregtől keletre csapataink elfoglaltak két csúcsot, ame­lyeket az olaszok átmenetileg erősen meg­szállva tartottak. A karinthiai határon helyenként tovább folyik a harc. A partvidéken Karfreit körül harco­lunk. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Kreisberg, hegy Felsőolaszország észak­nyugati határán, a Kami-Alpok nyugati felé­ben, a Misurina-tótól északra.) Salandra beszéde. (Lugano, június 4.) Az olasz kormány meg­felelő intézkedéseket tett, hogy Salandra mi­niszterelnök beszédét haladéktalanul el lehes­sen juttatni Németországba, Ausztriába és Ma­ 3 gyarországba. Még nem lehet tudni, mennyi­ben hiteles a capitóliumi beszéd szövege, de az kétségtelennek látszik, hogy Salandra sokat törült a külföldre szánt szövegből, amely azon­ban így is tele van ferdítésekkel és hamisítá­sokkal. Ezúttal könnyű volt a munkája, mert egyszerűen elhallgatott ténybeli bizonyítéko­kat. Így például egy árva szóval sem emlékezett meg a német birodalmi kancellárnak arról a hiteles okmánnyal támogatott nyilatkozatáról, hogy az osztrák-magyar monarchia tavaly jú­niusban nem kívánt Szerbiában területi hódí­tást szerezni és ezt az olasz kormánynak is be­jelentette. Salandra megkerülte ezt a hiteles nyilatkozatot és hivatkozott Mérey római osztrák-magyar nagykövet egy állítólagos mon­dására, amely, ha csakugyan megtörtént, nem volt egyéb, mint magánvélemény és a mon­archia külügyminisztériumának hivatalos nyi­latkozatát nem gyöngíthette meg. Vakmerő fer­dítés volt Salandra beszédének az a része, amellyel különben nagy hatást ért el, hogy Bécsben és Berlinben még tavaly júliusban el­határozták a háborút Olaszország ellen. (Lugano, június 4.) Az olasz közvélemény Salandra beszédének hatása alatt áll. Nagy az ujjongás és általános az a fölfogás a képvise­lők között, hogy Salandra olyan szónoki dia­dalt aratott, amely őt Cavour mellé állítja. (!) Szemtanúk mondják, hogy a miniszterelnök be­szédének óriási hatása volt. Fátyolozott han­gon kezdett beszélni, ami színészkedés Saland­ránál, azután hamar belemelegedett, hangja dörgött és minden mondatát zugó taps követte. Legnagyobb hatása akkor volt Salandrának, amikor a fölháborodás minden külső jelével nekirontott Bülow hercegnek. Így szólt: „A német nagykövet abban az illúzióban ringatta magát, hogy talán mégis sikerülni fog neki mű­vét betetőznie. Érintkezést keresett olyan em­berekkel, akikről kiderült, hogy minden kap­csolatukat elvesztették az olasz közvélemény­nyel." Az olasz kormány elhallgatja a vesz­teségeket. (Berlin, június 3.) A „Berliner Tageblatt" luganoi tudósítója jelenti: A „Giornale d'Italia" katonai munkatársa, a harctéri­ helyzetről írván, megállapítja, h­ogy az egész fronton előrehaladó olasz offenzívának már is megvolt az a sikere, hogy a galíciai orosz fronton kü­zdő osztrák-magyar és német csapatokat meggyöngítette és az osztrák­magyar és német offenzíva nyomását is megkönnyítette. (Lásd Przemysl bevételét.) A galíciai hadieseményekről szóló hírek néhány nap óta valóban sokkal kevésbé kedvezőtlenül és katasztrofálisan hangza­nak, mint Olaszországnak a háborúba való avatkozása előtt. Az olasz hadsereg ugyan még nem érte el az ellenség nagy erődítési vonalait, mégis sikerült neki az előretolt megerősítéseket meghódítani, amelyek, mint például Ala, katonai szakértők véleménye szerint nehezen bevehetők (?) Ezzel szemben az Avanti azt, kérdi, hogy miért nincs meg a kormánynak a bátorsága ahhoz, hogy a néppel közölje Ancona ostroma áldozatainak számát és miért hallgatja el egyáltalán azt a­ kárt, amelyet Rimini az osztrák-magyar flotta ostromától szenvedett? A kormány Németország becsületes veszteségi listáiról példát vehetne. Lefoglalt magyar és osztrák hajók. (Genf, június 4.) Genuából táviratozzák. A kikötői hatóságok lefoglalták a „Nimród", „Francesco Musner", „Arciduca Stefano", „Don", „Duna" és „Matlekovits" gőzösöket, Rakományukat — amennyiben olasz, szövet­séges vagy semleges tulajdon —­ kímélni fogják. (A „Nimród" a „Nov. Gen. Austriata" trieszti hajóstársaság gőzöse, 6968 tonna tartalommal. A „Francesco Musner" ugyanennek a társaság­nak a tulajdona, 3225 tonnatartalommal. Az ,,Arciduca Stefano" szintén ennek a társaság­nak a tulajdona, 3533 tonnát­artalommal. ,J­on" nevü hajó több van. ,J­una" nevü gőzöse két fiumei társaságnak van, az Adria ,Jhina" nevü gőzöse 2899 tonnatartalmú, a Magyar Horvát Tengerhajózási Társaság ."Duna" nevű kis gő­zöse 281 tonnatartalmú. A „Matlekovits" az Adria hajózási társaságé, tonnatartalma 19115.)

Next