Népszava, 1915. július (43. évfolyam, 244–274. sz.)

1915-07-01 / 244. szám

Híd­ A főváros élelmezése. A főváros törvényhatósági bizottsága csütörtökön rendkívüli közgyűlést tart, amelyen a lakosság élelmezésének néhány nagyon fontos kérdését fogják tárgyalni. Ha egyáltalán szükséges volna, hogy ki­vidről igazoltassék az az álláspont, amelyet a közélelmezés kérdésében mi kezdettől fogva elfoglaltunk, a csütörtöki közgyűlésre kerülő tanácsi előterjesztések fényesen iga­zolják a mi álláspontunkat, meg az abból folyó agitációnkat és bírálatunkat. Mi kezdettől fogva, a háború első napjai­tól fogva sürgettük a méltányos maximális árak megállapítását, a rekvirálást, a köz­ponti szervezet útján való árusítást, illetően szétosztást. Ha az illető tényezők figyelembe vették volna ezeket a követeléseinket vagy ha a mi kezünkben lett volna az intézkedés joga, akkor Budapest lakosságára nem sza­kadt volna rá az a rémítő élelmiszer uzsora, amely valósággal tűrhetetlenné vált, akkor nem lett volna kenyérhiány, akkor az embe­reknek nem kellett volna drága pénzért ku­koricavályogot enniök, akkor a bab és a krumpli nem lett volna olyan drága, mint máskor az ananász, akkor a gabona árát föl­felé való törtetésében le lehetett volna fü­lelni, még mielőtt elérte a 30 koronát. Sajnos, a magyar — és különösen a spe­ciális budapesti — választójog mellett a munkásságnak nincs semmi befolyása az ügyek intézésére, a hatalmon levők nem kénytelenek figyelembe venni a munkásság kívánságait, így lettünk áldozataivá a ré­mítő uzsorának; így történt az, hogy a ga­bonát és húst exportáló Magyarországban sokkal drágábbak lettek­ az élelmiszerek, mint a mi importunkra rászoruló Német­országban. A­ mi agitációnk és a kemény bírálatunk azonban még­sem veszett egészen kárba, mert a szorosan vett munkásosztályon kívül megmozgatta a kispolgárságot és a kispol­gári hivatalnokok és alkalmazottak nagy részét is. Most már tehát a jóllakottak kény­telenek foglalkozni a nyomorgók dolgával. A csütörtöki közgyűlés elé a főváros tanácsa fontos javaslatokat terjeszt. Az egyik javas­lat azt kívánja, hogy a főváros fölterjesztés­ben kérje a kormánytól a maximális ga­bonaárak revízió alá vételét és megfelelő le­szállítását, egyúttal pedig a maximális liszt­árak megállapítását is. A másik javaslat a lakosság fejenként való lisztszükségletét havi 12 kilogramban kívánja megállapítani, ennek megfelelően a főváros egy évi ga­bonaszükségletét 1.800.000 métermázsára teszi és fölhatalmazást kér ennek a mennyi­ségnek idejében való beszerzésére, úgy hogy elég jól el lehessen látni a lakosságot, min­denféle kukoricakeverék mellőzésével. Ellentétbe jutnánk önmagunkkal, ha ezeknek a javaslatoknak a helyességét nem ismernék el. Legföljebb azt kifogásoljuk, hogy a főváros nem tesz szakszerű számí­tások alapján javaslatot a maximális ga­bonaárakra vonatkozóan. Mert hiszen be lehet bizonyítani, hogy a mezőgazdák még akkor is bőséges haszonhoz jutnak, ha a kormány­ által legutóbb megállapított maxi­mális árakat 25 százalékkal lejjebb szállíta­nák. De az elvi alap, amelyen a tanács ja­vaslatai fölépülnek, helyes. Azt is helye­seljük, hogy egyidejűleg a t­öbbi városok is hasonló irányban fognak lépéseket tenni. Ezt az akciót a városok kongresszusának ál­landó választmánya határozta el, amely szervezetnek az élén szintén Budapest pol­gármestere áll. Tehát ma már tudják Budapest főváros és a többi városok kor­mányzói, hogy a városok lakosságának kenyérrel való ellátása tekintetében mi a kötelességük. Az a nagy baj, hogy nem tudták mindjárt a háború elején. Hosszú hónapokat engedtek tétlenül elmúlni. Sem külön-külön, sem együttesen nem tudtak, vagy nem mertek, vagy nem akartak ko­moly akciót indítani. Mi elszigetelten ál­lottunk a nagy zűrzavarban azokkal a kö­vetelésekkel, amelyek a budapesti tanács mostani javaslataiban a megvalósulás út­jára érkeztek. Az, amit a főváros urai most javasolnak és alkalmasint határozattá is fognak emelni, nemcsak a mi agitációnk­nak igazolása, hanem egyúttal elítélése is annak a káros passzivitásnak, amelyet ők a háború kitörése után hosszú ideig követ­tek. Most, amikor ők megállapítják, hogy így kell a dolgokat csinálni, ezzel egyszers­mind elismerik, hogy a múltban hiba volt nem így csinálni. Az elkövetett mulasztások következmé­nyei alig hozhatók helyre. Könnyebb lett volna az uzsorát idejében megfékezni, mint most, amikor már óriásira nőtt az étvágya, legyűrni. Mindamellett, természetesen, az elkésve megindult akciót is örömmel kö­szöntjük. De azt kívánjuk, hogy ez az akció nagyon komoly és nagyon erélyes legyen. Meg kell értetni a kormánnyal, hogy a vá­rosok lakosságának támogatására a jöven­dőben egyáltalában nem számíthat, ha nem iparkodik a városok jogos kívánságait tel­jesít­eni. Reméljük, hogy a főváros csütör­töki közgyűlése erre meg fogja találni az alkalmas módot. Ha a főváros és a többi városok akciójá­nak sikerül a lakosság számára tisztességes minőségű kenyeret biztosítani a mostani­nál jóval méltányosabb áron, a lakosság ezt bizonyára érdemül fogja betudni. De a kenyérkérdés elintézésével — noha ez ta­lán a legfontosabb dolog — a közélelmezés még távolról sem lesz rendben. Okvetetle­nül gondoskodni kell arról, hogy a többi népélelmezési cikkek is jó minőségben, kellő mennyiségben és méltányos áron áll­janak rendelkezésre. Annak nem szabad megtörténnie többé, hogy a mi országunk­ból tömegesen viszik ki a legszükségesebb élelmiszereket, úgy hogy azután azoknak az árát az uzsorások 2—300 százalékkal fölhajthatják. A fővárosnak kellő időben nagy­mennyiségű babot, borsót és esetleg lencsét kell beszereznie, lehetőleg a normális idők­ben megszokott árakon; ezt annál inkább megteheti, mert ezek a cikkek nem rom­landók, tehát eltartásuk elég könnyű és kockázat nélkül való. Hasonlóképen biztosítani kell a bur­gonyaszükségletet is, de nem úgy, mint az idén ; ne vegyenek hitvány minőségű krumplit és amit vesznek, azt a mester­séges árfelhajtások idején önköltségi áron bocsássák a fogyasztók rendelkezésére. Akkor nem fog az bekövetkezni, hogy­ a nagy szükség idején a szegény nép még krumplit sem kaphat, júniusban pedig szemeteskocsik hordják el a főváros meg­romlott krumpliját. A tojás dolgában is sürgősen és erélye­sen kell követelni a kivitel megszünteté­sét, mert az lehetetlen állapot, hogy Magyar­ország — mint a Népszava június 27-iki számában kimutatta — havonkint 90 vagon, vagyis körülbelül 10 millió darab tojást visz ki Németországba, itthon pedig olyan drága a tojás, hogy a kisebb jövedelmű ember még a valamivel erő­teljesebb táplálékra szoruló betegének sem adhat tojást. A csütörtöki közgyűlésen — hír szerint — szóba fog jönni a tejellátás kérdése is. Ezen a téren terhelik a legnagyobb mu­lasztások a főváros kormányzatát, amely a tej uzsorával szemben egyáltalában nem tudta megvédeni a közönséget és még any­nyit sem tett meg, hogy a luxustej fogyasz­tás megszüntetésével a kisgyermekek tej­szükségletét biztosította volna. Ezen a téren olyan nagy a mulasztás, hogy csak igazán nagyszabású, erélyes, gyors akciói­­kal lehet ném­iképen enyhíteni. A hússal való ellátás szervezéséről nem is nagyon merünk szólni. A munkásosztály­ — de az alsóbb polgári osztály is — már­már hozzászokott ahhoz a gondolathoz, hogy a hús fényűzési cikk, amely csak igen nagy uraknak való és amelyről 8000 koronánál kevesebb jövedelmű ember­nek még vasárnap sem szabad álmodnia. Nagyon szomorú, hogy ez így van. Ez ellen is lehetne tenni, de a fővárosi kor­mányzat a közélelmezés dolgában igazán nem kényeztetett el bennünket annyira, hogy még a hússal való ellátás terén is XLII. évfolyam. Budapest, 1915 julius 1. csütörtök. 244. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. I negyed évre 11.— kor. fél évre 12.— kor.­­ egy hóra I.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 1 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Lapunk mai száma 12 oldal !

Next