Népszava, 1915. július (43. évfolyam, 244–274. sz.)
1915-07-01 / 244. szám
Híd A főváros élelmezése. A főváros törvényhatósági bizottsága csütörtökön rendkívüli közgyűlést tart, amelyen a lakosság élelmezésének néhány nagyon fontos kérdését fogják tárgyalni. Ha egyáltalán szükséges volna, hogy kividről igazoltassék az az álláspont, amelyet a közélelmezés kérdésében mi kezdettől fogva elfoglaltunk, a csütörtöki közgyűlésre kerülő tanácsi előterjesztések fényesen igazolják a mi álláspontunkat, meg az abból folyó agitációnkat és bírálatunkat. Mi kezdettől fogva, a háború első napjaitól fogva sürgettük a méltányos maximális árak megállapítását, a rekvirálást, a központi szervezet útján való árusítást, illetően szétosztást. Ha az illető tényezők figyelembe vették volna ezeket a követeléseinket vagy ha a mi kezünkben lett volna az intézkedés joga, akkor Budapest lakosságára nem szakadt volna rá az a rémítő élelmiszer uzsora, amely valósággal tűrhetetlenné vált, akkor nem lett volna kenyérhiány, akkor az embereknek nem kellett volna drága pénzért kukoricavályogot enniök, akkor a bab és a krumpli nem lett volna olyan drága, mint máskor az ananász, akkor a gabona árát fölfelé való törtetésében le lehetett volna fülelni, még mielőtt elérte a 30 koronát. Sajnos, a magyar — és különösen a speciális budapesti — választójog mellett a munkásságnak nincs semmi befolyása az ügyek intézésére, a hatalmon levők nem kénytelenek figyelembe venni a munkásság kívánságait, így lettünk áldozataivá a rémítő uzsorának; így történt az, hogy a gabonát és húst exportáló Magyarországban sokkal drágábbak lettek az élelmiszerek, mint a mi importunkra rászoruló Németországban. A mi agitációnk és a kemény bírálatunk azonban mégsem veszett egészen kárba, mert a szorosan vett munkásosztályon kívül megmozgatta a kispolgárságot és a kispolgári hivatalnokok és alkalmazottak nagy részét is. Most már tehát a jóllakottak kénytelenek foglalkozni a nyomorgók dolgával. A csütörtöki közgyűlés elé a főváros tanácsa fontos javaslatokat terjeszt. Az egyik javaslat azt kívánja, hogy a főváros fölterjesztésben kérje a kormánytól a maximális gabonaárak revízió alá vételét és megfelelő leszállítását, egyúttal pedig a maximális lisztárak megállapítását is. A másik javaslat a lakosság fejenként való lisztszükségletét havi 12 kilogramban kívánja megállapítani, ennek megfelelően a főváros egy évi gabonaszükségletét 1.800.000 métermázsára teszi és fölhatalmazást kér ennek a mennyiségnek idejében való beszerzésére, úgy hogy elég jól el lehessen látni a lakosságot, mindenféle kukoricakeverék mellőzésével. Ellentétbe jutnánk önmagunkkal, ha ezeknek a javaslatoknak a helyességét nem ismernék el. Legföljebb azt kifogásoljuk, hogy a főváros nem tesz szakszerű számítások alapján javaslatot a maximális gabonaárakra vonatkozóan. Mert hiszen be lehet bizonyítani, hogy a mezőgazdák még akkor is bőséges haszonhoz jutnak, ha a kormány által legutóbb megállapított maximális árakat 25 százalékkal lejjebb szállítanák. De az elvi alap, amelyen a tanács javaslatai fölépülnek, helyes. Azt is helyeseljük, hogy egyidejűleg a többi városok is hasonló irányban fognak lépéseket tenni. Ezt az akciót a városok kongresszusának állandó választmánya határozta el, amely szervezetnek az élén szintén Budapest polgármestere áll. Tehát ma már tudják Budapest főváros és a többi városok kormányzói, hogy a városok lakosságának kenyérrel való ellátása tekintetében mi a kötelességük. Az a nagy baj, hogy nem tudták mindjárt a háború elején. Hosszú hónapokat engedtek tétlenül elmúlni. Sem külön-külön, sem együttesen nem tudtak, vagy nem mertek, vagy nem akartak komoly akciót indítani. Mi elszigetelten állottunk a nagy zűrzavarban azokkal a követelésekkel, amelyek a budapesti tanács mostani javaslataiban a megvalósulás útjára érkeztek. Az, amit a főváros urai most javasolnak és alkalmasint határozattá is fognak emelni, nemcsak a mi agitációnknak igazolása, hanem egyúttal elítélése is annak a káros passzivitásnak, amelyet ők a háború kitörése után hosszú ideig követtek. Most, amikor ők megállapítják, hogy így kell a dolgokat csinálni, ezzel egyszersmind elismerik, hogy a múltban hiba volt nem így csinálni. Az elkövetett mulasztások következményei alig hozhatók helyre. Könnyebb lett volna az uzsorát idejében megfékezni, mint most, amikor már óriásira nőtt az étvágya, legyűrni. Mindamellett, természetesen, az elkésve megindult akciót is örömmel köszöntjük. De azt kívánjuk, hogy ez az akció nagyon komoly és nagyon erélyes legyen. Meg kell értetni a kormánnyal, hogy a városok lakosságának támogatására a jövendőben egyáltalában nem számíthat, ha nem iparkodik a városok jogos kívánságait teljesíteni. Reméljük, hogy a főváros csütörtöki közgyűlése erre meg fogja találni az alkalmas módot. Ha a főváros és a többi városok akciójának sikerül a lakosság számára tisztességes minőségű kenyeret biztosítani a mostaninál jóval méltányosabb áron, a lakosság ezt bizonyára érdemül fogja betudni. De a kenyérkérdés elintézésével — noha ez talán a legfontosabb dolog — a közélelmezés még távolról sem lesz rendben. Okvetetlenül gondoskodni kell arról, hogy a többi népélelmezési cikkek is jó minőségben, kellő mennyiségben és méltányos áron álljanak rendelkezésre. Annak nem szabad megtörténnie többé, hogy a mi országunkból tömegesen viszik ki a legszükségesebb élelmiszereket, úgy hogy azután azoknak az árát az uzsorások 2—300 százalékkal fölhajthatják. A fővárosnak kellő időben nagymennyiségű babot, borsót és esetleg lencsét kell beszereznie, lehetőleg a normális időkben megszokott árakon; ezt annál inkább megteheti, mert ezek a cikkek nem romlandók, tehát eltartásuk elég könnyű és kockázat nélkül való. Hasonlóképen biztosítani kell a burgonyaszükségletet is, de nem úgy, mint az idén ; ne vegyenek hitvány minőségű krumplit és amit vesznek, azt a mesterséges árfelhajtások idején önköltségi áron bocsássák a fogyasztók rendelkezésére. Akkor nem fog az bekövetkezni, hogy a nagy szükség idején a szegény nép még krumplit sem kaphat, júniusban pedig szemeteskocsik hordják el a főváros megromlott krumpliját. A tojás dolgában is sürgősen és erélyesen kell követelni a kivitel megszüntetését, mert az lehetetlen állapot, hogy Magyarország — mint a Népszava június 27-iki számában kimutatta — havonkint 90 vagon, vagyis körülbelül 10 millió darab tojást visz ki Németországba, itthon pedig olyan drága a tojás, hogy a kisebb jövedelmű ember még a valamivel erőteljesebb táplálékra szoruló betegének sem adhat tojást. A csütörtöki közgyűlésen — hír szerint — szóba fog jönni a tejellátás kérdése is. Ezen a téren terhelik a legnagyobb mulasztások a főváros kormányzatát, amely a tej uzsorával szemben egyáltalában nem tudta megvédeni a közönséget és még anynyit sem tett meg, hogy a luxustej fogyasztás megszüntetésével a kisgyermekek tejszükségletét biztosította volna. Ezen a téren olyan nagy a mulasztás, hogy csak igazán nagyszabású, erélyes, gyors akcióikal lehet némiképen enyhíteni. A hússal való ellátás szervezéséről nem is nagyon merünk szólni. A munkásosztály — de az alsóbb polgári osztály is — mármár hozzászokott ahhoz a gondolathoz, hogy a hús fényűzési cikk, amely csak igen nagy uraknak való és amelyről 8000 koronánál kevesebb jövedelmű embernek még vasárnap sem szabad álmodnia. Nagyon szomorú, hogy ez így van. Ez ellen is lehetne tenni, de a fővárosi kormányzat a közélelmezés dolgában igazán nem kényeztetett el bennünket annyira, hogy még a hússal való ellátás terén is XLII. évfolyam. Budapest, 1915 julius 1. csütörtök. 244. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. I negyed évre 11.— kor. fél évre 12.— kor. egy hóra I.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 1 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Lapunk mai száma 12 oldal !