Népszava, 1915. július (43. évfolyam, 244–274. sz.)
1915-07-21 / 264. szám
1915 július 20. éyén csakhamar egy össze-vissza roncsolt, óriási lángokkal égő roncs maradt. A visszavonulás útja ezzel tehát el volt vágva. A törökök pokoli tüzelése a 6000 embert az utolsó szálig megölte. A partraszállást ugyanilyen körülmények között mégegyszer megkísérelték, az eredmény azonban hajszálnyira ugyanaz volt, mint az első ízben. És ez egy napi eredmény, Törökországban nem bántják az örményeket. (Genf, július 20.) Az itteni török főkonzulátus fölkérte a „Journal de Genéve"-t, hogy a kilikai örmény lázadásra vonatkozó, az egész világsajtót bejárt híreit a következő nyilatkozattal helyesbítse: Örmény mészárlások sehol sem voltak. Minden szó, amit erre vonatkozólag az önök tudósítója jelentett, koholt. Az ilyen vádak ellenségeinktől származnak és a török kormány mindannyiszor energikusan megcáfolta ezeket. Bizonyos szárazföldi vagy tengeri határainkon a szultáni kormány a nemzeti védelem érdekében eltávolította a polgári lakosságot, de fajra való tekintet nélkül és azzal az előzékenységgel, amely egy atyai kormánytól elvárható. Franciaországban és Oroszországban is minden nap láthatni ilyen hatósági intézkedéseket. Miért legyen ez nálunk bűn, amit egész Európában természetesnek találnak ? Az örmény lakosság nyugodtan végzi dolgát. Mindig jó viszonyban élt muzulmán földijeivel és most is ugyanaz a testvéri viszony közöttük. Ellenségeinktől megvesztegetve pár forradalmár és ügynök akart ugyan nyugtalanságot kelteni, de az örmény lakosság javarésze nem követte őket. E mozgalmat gyökerében fojtottuk el és az illetékes hatóságok ítélete elé állítottuk. A nyilatkozat végül a török-bolgár határincidensre vonatkozólag azt feleli, hogy a mai nap is a legkitűnőbb a viszony Bulgária és Törökország között. A Balkánról. * Az albánok várnak. — Szerbia is független Albániát akar. — A görög külügyminiszter lemondott. Albánia nagy részét meghódították a szerbek és montenegróiak, de az albánokat nem verték le, az albánok hegyeik között csak várják az alkalmas időt. Ezt jelentik ma s lehet hogy igaz, mert az eddigi híreket közvetve szerb forrásból kaptuk. Albánia teljesen el van vágva most a világtól. Lehet tehát, hogy hamarosan megint megkezdődnek odalenn a harcok. A görög külügyminiszter lemondása, amit napok óta jeleztek a hírek, befejezett ténnyé vált. A görög hivatalos lap jelenti Zografos lemondását és azt, hogy a külügyeket ideiglenesen a miniszterelnök intézi. * Albánia még él. (Szalonik, júdius 20.) A független albán törzsek, semmiképen sem nyugszanak bele országuk felosztásába és állandóan nyugtalanítják különösen a szerbeket és a crnagorcokat. Albánia blokádja miatt az albánok szabadságharcáról csak elvétve érkezik hír, csupán a török sajtó foglalkozik részletesebben az albániai eseményekkel. Egyáltalán nem igaz, hogy 20.000 albán letette volna a fegyvert. Albániának nincs szervezett hadserege, ott a fegyver a nemzeti viselet kiegészítő része és már csak ezért sem kerülhetett sor fegyverletételre. Tény ellenben, hogy Bolsétinácznak és Bib Doda hercegnek ma is sok híve van, függetlenségüket föl nem adó hegyi arnóták, akik most szoros fegyverbarátságban vannak a mohamedán albán törzsekkel. Az albán szabadságot 50.000 harcos védi, aki csak azért NÉPSZAVA tük a mostani osztozkodó akciót, mert az előrenyomuló ellenséges országok összetűzését reméli. A megszálló szerb, crnagore és olasz hatóságok rendeleteit azonban semmibe se veszik és továbbra is nemzeti szokásaik és törvényeik szerint élnek. Mit akar Szerbia. (Genf, július 20.) A „Petit Journal" egy munkatársa előtt Pasics a következőkép nyilatkozott: — Szerbiának nem szándéka Albániát Szerbiához csatolni, viszont összetett kezekkel sem nézheti, hogy az albán problémát egy más nemzet tisztán a maga javára oldja meg. Szerbia kívánsága egy független, barátságos Albánia. Ezen a fölfogáson senki sem ütközhetik meg, Olaszország sem. Bizonyos, hogy Valona megszállásával Olaszország uralmát az Adrián pillanatnyilag biztosította. Szerbia az Adrián politikai és nemzetgazdasági függetlenségét kívánja biztosítottnak látni. A szerbek Albániában. (Ruszcsuk, július 20.) A „Kambana" jelenti: A szerb csapatok a megszállott albán helységekben rengeteg e erőszakosságot követnek el. A nők nagyrészje kétségbeesésükben a folyóba vetette magát. Ugyanebben a faluban történt, hogy a szerbek ötven aszszonyra és gyermekeikre rágyújtották a házat. Az áldozatok nagy része odaégett. A görög külügyminiszter lemondása. (Athén, július 20.) A hivatalos lap közli, hogy Zografos külügyminiszter lemondott. Tárcáját ideiglenesen Gunaris miniszterelnök veszi át. Egyidejűleg közli a hivatalos lap a kamara megnyitó ülésének augusztus 16-ára való elhalasztását. Balkán szocialista kongresszus. (Athén, július 20.) Olasz lapok jelentik: Július végén Szófiában kongresszust tartanak a Balkán-félsziget összes szociáldemokratái. A kongresszuson a szocialisták a világháborúval szemben való magatartásukat fogják nyilvánosságra hozni. Görög részről Lederis képviselő lesz jelen a naggyűlésen, Montenegróban. (Cettinje, július 20.) A montenegrói hadszíntérről jelentik: Osztrák-magyar gyalogság és tüzérség támadást intézett a gradovai montenegrói előőrsök ellen. A támadás után nem történt előrenyomulás. (Genf, július 20.) Nikita montenegrói király a Jankovics szerb tábornok tiszteletére adott lakomán kijelentette, hogy a montenegrói hadsereg offenzív akcióra van felkészülve. MOST JELENT MEG! OLASZ HÁBORÚ Az eddigiek között a legsikerültebb háborús térkép. ÁRA 1 KORONA Kapható a Népszava-könyvkereskedésben, Budapesten, VII. Erzsébet körút 35. szám és a szervezeti árusoknál. 5 Az olasz harctérről. Nem haladnak a támadók. Hugo Schultz elvtárs haditudósító írja az olasz harctérről: Az olaszok épp oly buzgón iparkodnak nehéz lövegeikkel elárasztani a Seebachtalt Raibl fölött és a Predil-utat, mint a Kanabalt és a Malborghet vidékét. A Predil-ut egy darabig a tengerpart mentén enyhe emelkedésben halad a szoros bejárata felé, azután hirtelen derékszögben elfordul és magas, meredek sziklafalak között egy szűk völgybe tér, amely lassan kint szélesedve, fölhúzódik addig a hegynyeregig, amely a Predil-szorost képezi. A szakadékszerű völgy, amelybe az út eltűnik, a legerősebb vonzóerőt gyakorolja az ellenség nehéz ágyúira. Azt gondolják, hogy ott kell valahol lenni a legerősebb záróműnek, amelyet meg kell ostromolniok. , De bármily rettenetes az ellenséges bombák hatása, mégis mögötte marad a mi 30 és feleseinknek. Eleinte több olasz nehéz löveg a tóba esett, amitől a halak nagyon szenvedtek ugyan, de az emberek nem. Még most is nem egy célt tévesztett óriási gránát tűnik el a zöld habokban, de mások vagy az erdőben vagy az úttesten hullanak le. Ezért a forgalmat sötét éjjel bonyolítják le az utón, amikor az ágyuk hallgatnak. Nagyon tévednek az olaszok, ha azt hiszik, hogy drága lövöldözésükkel a mi közlekedésünket akadályozzák. Mindazonáltal nem valami kellemes ez a lövöldözés. A szétrobbant anyag némely darabja egy kilométeren is túlröpül. Tarvisban mutattak nekem ilyenvasdarabot. Tíz kilót nyomott. Még aznap alkalmam volt meggyőződni arról, hogy ezeknek a szilánkoknak kilométeres röpülése nem éppen ritkaság, sőt ez a rendes dolog. Majdnem megjártuk vele. Délután a tóhoz mentünk. Borús volt az idő, de azót nagyban folyt a lövöldözés. A magas sziklafalak közé foglalt smaragdszinű kis tó a csöndnek varázsba ejtő szép helye, amelyen most a halál hangulata reszket. Nem csoda, mert hiszen a levegőben gonosz démonok száguldoznak olyan üvöltéssel, amely a pusztulás minden borzalmát kifejezi. A völgy sokszorosan visszaveri az élesen megkülönböztethető mély és magas hangokat. Minden löveg, amely idehatol, távolról halk zúgással jelzi érkezését, már néhány másodperccel előbb. Amikor a löveg a tó fölött lebeg, olyan, mintha az északi szél zúgása százszoros erővel korbácsolná a levegőt. Ez a hang hárompercenként ismétlődött, az ellenség tehát szorgalmasan dolgozott. Épp azon a helyen álltunk, ahova sűrűn hullottak a szétrobbant darabok és egy tiszt figyelmeztetett, hogy keressünk fedözéket. Sajnos, egyetlen fa sem volt a közelben és amikor a robbanás rémes döreje elcsattant, mintegy megigézve állottunk ott. De csak egy pillanatig, azután szétszakadtunk egymástól, mert a levegőben valami repülőgéphez hasonló berregés rosszat sejttetett. Épp a part szélén csapódott bele nagy erővel a vízbe egy vasdarab. Ettől kezdve azután óvatosabbak voltunk és mihelyt az üvöltés megkezdődött, az embervastagságú fatörzsek mögé bujtunk. Ezután egy lövés a tóba esett, hatalmas vizsugarat csapva föl. Kissé megrázva, de mégis megnyugodva mentüik azután vissza Raiblba. Másnap Seisertalba és Malborghet környékére rándultuunk ki. Amonnan láttam a Mittagskofel csúcsot, amelyet az olaszok mindjárt a háború kezdetén megszálltak. A csúcs ködben volt, azért nem is lőttek onnan. A hegyekben azonban folyton ropogott a puska. Csapataink ott 2000 méter magasságban nemcsak az ellenséggel, hanem az idő-