Népszava, 1915. július (43. évfolyam, 244–274. sz.)

1915-07-09 / 252. szám

6 amott kezdődnek a német lövészárkok. Cso­dálkoznak, hogy, most nem szól az ágyú? Ez a hallgatás uraim, tiszta véletlen és nem­sokára majd újra halljuk a dörgést. Lenézünk a völgyire. Napsütötte, smaragd­zöld földön utak kígyóznak, ott az erdő, amott az ezüstösen csillogó folyók. Ez a csa­tatér i ,, Ennél semmi sem tűnt föl előttem csodásabbnak. A modern csatatér! Kétszáz­ezer ember ugrásra készen egymás ellen, mint­ megannyi párduc. Lelki szemeim előtt csataképek vonulnak el, amelyeket az idők folyamán láttam, a kezdetleges nyomatoktól, amelyeken négy-öt ember viaskodik, az 1870/71. évi csataképekig és a Balkán-háború csataképéig, a vágtatva száguldó huszár­rohamokig, az elesettek hosszú soráig, a srapnel- és gránátzáporban földreszállt pok­lokig * * * — Egyszer azonban, mondja az ezredes, és talán nem is nagyon sokára, ez a tájék, ez a csatatér olyan lesz, mint, amilyent most mu­tatok meg önöknek . . .­ ­. Autóinkat ott hagyjuk és szorosan egymás mellett megyünk előre. Néhány perc múlva új útra térünk. Kö­röskörül minden halott és puszta. Itt-ott a szántóföldeken kis fakeresztjek alacsony­ dombokon, a kereszten francia katonasapka, ulánus vagy dragonyos sisak. És köröskörül lyukak a földben, egyik alig egy méter át­mérőjű, a másik mély, tátongó árok. Ezek a különféle kaliberű gránátok lecsapásának helyei. Fönt a magaslaton egy kastély szomorú" maradványai, amely körül elkeseredett har­cok romboltak, amelyet talán hatszor is el­foglaltak, elvesztettek és megint elfoglaltak. A falak bedőltek, a torony összeomlott, a tető leégett, csak néhány megszenesedett szarufa emelkedik feketén és kísértetiesen a légbe ... Néhány perc múlva megállunk. Az ezredes kér bennünket, hogy abban a kis városban, amelybe most érkezünk, ne menjünk az út közepén, hanem a házak mentén és ne egy csoportban, hanem több méternyi távolságra egymás után. A „város" egyetlen nagy romhalmaz, i­­­ind ritkábban akad utunkba polgári egyén, alig három-négy. Egy öreg ember gubbaszt egy félig szétlőtt kapuban és valami katona­dalt dúdol. Amint megpillant bennünket, fölugrik, katonásan köszön és kiáltja: •O ,Vive le France ! Talán részeg ? És ilyen korán, ilyen körül­mények­ között ?... Nem, mondja egy tiszt, egyáltalán nem részeg és itt messze környé­ken nincs semmi, amitől berúghatott volna. Ez az ember őrült és a leírhatatlan utcai harcban őrült meg... Utána nézek. Még mindig ott áll, keze a sapkájánál és utánunk bámul. Teste reszket, szemei csillogva da­gadnak ki üregeikből, szája széles mosolyra torzul.,, Balra kanyarodunk és csakhamar a kis város szélén­­vagyunk. Előttünk a csatatér. A pusztulás nem helyes szó, mert messze a réteken és erdőkön margaréta- és harang­virág nyílik, a fákon madarak fészkelnek és csicseregnek és a fatörzseken szorgalmasan kopognak a harkályok.. . Száz fa közül nyolcvannak azonban nin­csen koronája. Gránátvihar söpörte le és most össze-vissza ott hevernek a fatörzsek között. Mint valami áthatolhatatlan bozót, az indiai dzsungelekre kell gondolni. És azután a föld! Oly sűrűn vannak a gránátlecsapódá­sok, mint a sírok egymás mellett. A sírok között minden elképzelhető maradványa csatának, tovább, tovább vég nélkül... Min­denféle egyenr­­ctpdarabok : szürke kabátok, vörös nadrágok, francia sapkák és ingek, harisnyák, lábravalók, csizmák, széthasadt puskaagyak, tölténytartók, minden elkép­zelhető és el nem képzelhető hever itt vad össze-visszaságban, néhol egész halommal. És mindezeken a holmikon barnásvörös fol­tok sötétlenek — valóban nem kell törvény­széki hites vegyésznek lenni, hogy megálla­píthassuk, miből keletkeztek ezek a foltok... Vér, embervér ... Némán haladunk keresztül ezen a káo­szon, levett kalappal. Csak a tisztek fején van sapka. De ők is minden kis halom vagy kereszt előtt komolyan és ünnepélyesen a sapkájukhoz emelik kezüket. A holtak kö­­­zött nincs barát és ellenség .. . A pacsirták trilláznak, a harkályok esze­veszetten kopácsolnak... Egyszerre mi ci­vilek ösztönszerűleg kérdezzük: — Psz, psssszzz —! mi az? Valami különös hang, teljesen képtelen­ség leírni. Mintha valami óriási gőzsip sü­völtene. Üvöltés, ami valami recsegésbe, ro­pogásba szakad bele, mintha tízezer rézüst zuhant volna le az égből valami aszfaltbur­kolatra. — Ez a mi 75-ösünk volt, szólt az ezredes. A­ németek? Oh, nem, azoké egészen máskép hangzik. De még majd lesz részünk benne. De most már menjünk vissza az ütegek­hez .. . ZÉPSZAVA Az élelmiszerdrágiság * Ujabb tejünkét, — Sk­ifirdrágitás ellen. Annyira küzdenek az élelmiszerdrágaság , ellen, hogy a fővárosban megint drágább lett az idei burgonya: a rózsaburgonya kilója 22—26 fillér, a sárgáé 36—10 fillér. Ezt tudjuk meg az uj árszabásból, amely 7/a. szám alatt julius 8-án jelent meg. Olcsóbbodás egyetlen fontos cikkben sem történt. Az uzsora ellen való „küzdelem" egyéb említésre méltó fázisairól a következőkben számolunk be: A tejnyomorúság. Maximális ár. Tejszállítás. A főváros tizes élelmező bizottsága leg­utóbbi ülésén tudvalevően a tejkérdéssel foglalkozott és néhány javaslatot el is foga­dott. Szerdán dr. Bódy Tivadar alpolgár­mester értekezletre hívta össze a tejkeres­kedőket és a tejvállalatok igazgatóit és az értekezleten résztvett Mezei Rezső állam­vasúti főfelügyelő is. Legelőbb a tej maxi­mális áráról tárgyaltak és a tejkereskedők azt a felfogásukat fejezték ki, hogy a nagy­kereskedelemben nem lehet 36 fillért adni a tej literjét. Hosszabb vita után megálla­podtak abban, hogy a tej maximális ára a nagykereskedelemben mégis 36 fillér lesz, a kiskereskedelemben 40 fillér és üvegből 44 fillér. A továbbiakban a tej szállításáról tár­gyaltak és az államvasutak képviselője ki­jelentette, hogy a tej szállítására elegendő hű­tőkocsi áll rendelkezésre, így tehát a tej minden nehé­zség nélkül juthat el a fővá­rosba. Az államvasút megteszi még azt az engedményt is, hogy a távolabbról jövő tej­szállító kocsikat a gyorsvonatokhoz is hozzá­csatolja, minden tarifaemelés nélkül. A hű­tési költségekre vonatkozóan az a megálla­podás jött létre, hogy a főváros meg fogja keresni a kormányt, h­ogy az utasítsa az ál­lamvasút igazgatóságát arra, hogy a hűtési költségeket literenként háromnegyed fillér­rel emelje föl (!?) a szállítási díjjal egyide­jűen. A jeget a város fogja megfizetni. Minthogy a tejszállítási szerződések lejár­nak, megkéri a főváros a belügyminisztert, hogy egyúttal maximálja a tej árát a terme­lőkre vonatkozóan is. Kimutattuk, hogy a vidéki városokban a tej maximális ára 24—32 fillér között mozog. Újra kérdjük tehát: miért kelljen Budapes­ten 40—44 fillért fizetni a tejért? 1915 július 9. A sördrágítás ellen. Az­ újpesti vendéglősök, szállodások és ká-­­vésők ipartestülete szerdán dé­lután ülést tartott és tiltakozott a sörkartel ellen, ami­,­ert az az árakat újra fölemeli. Az ülésen Herzog József elnökölt, aki a fogyasztók ne­vében is tiltakozott a sör drágítása ellen. Kimondta az ipartársulat, hogy Újpesten a kávéházakban és vendéglőkben szóbelileg és falragaszok útján fognak agitálni a sörfo­gyasztás ellen és sört csak azért tartanak, hogy éppen legyen, ha valamelyik vendég kér. A mozgalmat országos jellegűvé kí­vánják tenni, ezért küldöttséget meneszte­nek a vendéglősök országos szövetségéhez, hogy ez a kormánynál eljárjon, hogy törvé­nyes eszközökkel szüntessék meg a sörkartel drágító műveletét. Városi sörgyárat terveznek. Az „Esti Újság" írja: Most, hogy a sörkartel újból fölemelte a sör árát, a városházán fölmerült az a — különben nem új — ötlet, hogy a főváros a kartel ellen­súlyozására építsen sörgyárat. Az eszme pro­pagálói bizottsági tagok, akik azt a vélemé­nyüket fejezik ki, hogy a sör hektoliterjének 14 koronával való emelése a háború alatt nem megokolt. Ha a kartel beérte volna az első eme­léssel, amikor körülbelül hét hónapja 8 koro­nával drágította meg a sör hektoliterjének árát, akkor a viszonyok mérlegelésével senki­nek sem jut eszébe, hogy a város konkurren­ciát támaszthat a fogyasztók védelmére. De a legújabb, néhány nappal ezelőtt történt 6 ko­ronás emelés erős visszahatást támasztott. Éppen ezért kedvező fogadtatásra talál a törvényhatósági bizottsági tagok között az a terv, hogy a főváros Kőbányán építsen kon­kurrens sörgyárat. Az érdeklődők már megho­zatták a bécsi községi sörgyár zárszámadását és konstatálták, hogy Bécsben ez az új városi üzem teljesen bevált. A bécsi községi sör igen jó és olcsóbb, mint a magánsörgyárak gyárt­mányai. Budapesten, illetően Kőbányán sokkal kedvezőbbek a sörgyártás feltételei, mint Bécs­ben, semmi kétség tehát, hogy a budapesti vá­rosi sör minőségben fölvenné a versenyt bár­melyik kőbányai gyár sörével, az ára pedig jelentékenyen olcsóbb lenne. Lehet, hogy még az utolsó közgyűlésre kon­krét indítványt is fognak beadni a városi sör­gyár létesítésére vonatkozóan. A sör árának túlzott emelése olyan ellenhatást váltott ki a közönségből, hogy azok is, akik elvi ellenségei a községi üzemeknek, ezúttal szívesen foglal­koznak a tervvel. A hollandiai hús. Nagyváradról írják: A városhoz egyre­másra érkeznek hús és húskonzervek szállítá­sára vonatkozó ajánlatok. Legutóbb a buda­pesti Értékforgalmi és Kereskedelmi Bank tette azt az ajánlatot, hogy a város küldje ki egyik tisztviselőjét Hollandiába, ahol a bank tisztviselőjének támogatásával szerezzen be húsféléket. Az ügy kereskedelmi részét a bank kiküldöttje végezné és ezért a bank a bevásá­rolt élelmiszerek árának öt százalékát kéri. A beadvány fölsorolja a hollandiai árakat, ame­lyek persze olcsóbbak, mint a mieink, de meg­jegyzi, hogy ezek az olcsó árak nem állandóak. vidéki maximális árjegyzékek. Szekszárd. Tojás 8 fillér, tej 28 fillér, tejföl egy verdung 24 fillér, saláta fejes 4 fillér, kisebb 2 fillér, szá­raz bab 1 liter 21 fillér, régi burgonya 1 kiló 8 fillér, új burgonya kilója 16 fillér, túró (egy csomó) 6 fillér, zöldbab egy leveses tányérral 10 fillér, borsó fejtve 1 liter 50 fillér, tányérba ki nem fejtve 10 fillér, hagyma (enni való) egy csomag 6 fillér, keserűhagyma 4 fillér. Csirke: rántani való párja 3 korona, sütni való 4 korona. Kacsa: Hizott kilója 2 korona, sovány 1 da­rab 2 korona. Liba: Hizott kilója 2 korona 40 fillér, sovány 1 darab 3 korona.

Next