Népszava, 1915. július (43. évfolyam, 244–274. sz.)
1915-07-09 / 252. szám
6 amott kezdődnek a német lövészárkok. Csodálkoznak, hogy, most nem szól az ágyú? Ez a hallgatás uraim, tiszta véletlen és nemsokára majd újra halljuk a dörgést. Lenézünk a völgyire. Napsütötte, smaragdzöld földön utak kígyóznak, ott az erdő, amott az ezüstösen csillogó folyók. Ez a csatatér i ,, Ennél semmi sem tűnt föl előttem csodásabbnak. A modern csatatér! Kétszázezer ember ugrásra készen egymás ellen, mint megannyi párduc. Lelki szemeim előtt csataképek vonulnak el, amelyeket az idők folyamán láttam, a kezdetleges nyomatoktól, amelyeken négy-öt ember viaskodik, az 1870/71. évi csataképekig és a Balkán-háború csataképéig, a vágtatva száguldó huszárrohamokig, az elesettek hosszú soráig, a srapnel- és gránátzáporban földreszállt poklokig * * * — Egyszer azonban, mondja az ezredes, és talán nem is nagyon sokára, ez a tájék, ez a csatatér olyan lesz, mint, amilyent most mutatok meg önöknek . . . . Autóinkat ott hagyjuk és szorosan egymás mellett megyünk előre. Néhány perc múlva új útra térünk. Köröskörül minden halott és puszta. Itt-ott a szántóföldeken kis fakeresztjek alacsony dombokon, a kereszten francia katonasapka, ulánus vagy dragonyos sisak. És köröskörül lyukak a földben, egyik alig egy méter átmérőjű, a másik mély, tátongó árok. Ezek a különféle kaliberű gránátok lecsapásának helyei. Fönt a magaslaton egy kastély szomorú" maradványai, amely körül elkeseredett harcok romboltak, amelyet talán hatszor is elfoglaltak, elvesztettek és megint elfoglaltak. A falak bedőltek, a torony összeomlott, a tető leégett, csak néhány megszenesedett szarufa emelkedik feketén és kísértetiesen a légbe ... Néhány perc múlva megállunk. Az ezredes kér bennünket, hogy abban a kis városban, amelybe most érkezünk, ne menjünk az út közepén, hanem a házak mentén és ne egy csoportban, hanem több méternyi távolságra egymás után. A „város" egyetlen nagy romhalmaz, iind ritkábban akad utunkba polgári egyén, alig három-négy. Egy öreg ember gubbaszt egy félig szétlőtt kapuban és valami katonadalt dúdol. Amint megpillant bennünket, fölugrik, katonásan köszön és kiáltja: •O ,Vive le France ! Talán részeg ? És ilyen korán, ilyen körülmények között ?... Nem, mondja egy tiszt, egyáltalán nem részeg és itt messze környéken nincs semmi, amitől berúghatott volna. Ez az ember őrült és a leírhatatlan utcai harcban őrült meg... Utána nézek. Még mindig ott áll, keze a sapkájánál és utánunk bámul. Teste reszket, szemei csillogva dagadnak ki üregeikből, szája széles mosolyra torzul.,, Balra kanyarodunk és csakhamar a kis város szélénvagyunk. Előttünk a csatatér. A pusztulás nem helyes szó, mert messze a réteken és erdőkön margaréta- és harangvirág nyílik, a fákon madarak fészkelnek és csicseregnek és a fatörzseken szorgalmasan kopognak a harkályok.. . Száz fa közül nyolcvannak azonban nincsen koronája. Gránátvihar söpörte le és most össze-vissza ott hevernek a fatörzsek között. Mint valami áthatolhatatlan bozót, az indiai dzsungelekre kell gondolni. És azután a föld! Oly sűrűn vannak a gránátlecsapódások, mint a sírok egymás mellett. A sírok között minden elképzelhető maradványa csatának, tovább, tovább vég nélkül... Mindenféle egyenrctpdarabok : szürke kabátok, vörös nadrágok, francia sapkák és ingek, harisnyák, lábravalók, csizmák, széthasadt puskaagyak, tölténytartók, minden elképzelhető és el nem képzelhető hever itt vad össze-visszaságban, néhol egész halommal. És mindezeken a holmikon barnásvörös foltok sötétlenek — valóban nem kell törvényszéki hites vegyésznek lenni, hogy megállapíthassuk, miből keletkeztek ezek a foltok... Vér, embervér ... Némán haladunk keresztül ezen a káoszon, levett kalappal. Csak a tisztek fején van sapka. De ők is minden kis halom vagy kereszt előtt komolyan és ünnepélyesen a sapkájukhoz emelik kezüket. A holtak között nincs barát és ellenség .. . A pacsirták trilláznak, a harkályok eszeveszetten kopácsolnak... Egyszerre mi civilek ösztönszerűleg kérdezzük: — Psz, psssszzz —! mi az? Valami különös hang, teljesen képtelenség leírni. Mintha valami óriási gőzsip süvöltene. Üvöltés, ami valami recsegésbe, ropogásba szakad bele, mintha tízezer rézüst zuhant volna le az égből valami aszfaltburkolatra. — Ez a mi 75-ösünk volt, szólt az ezredes. A németek? Oh, nem, azoké egészen máskép hangzik. De még majd lesz részünk benne. De most már menjünk vissza az ütegekhez .. . ZÉPSZAVA Az élelmiszerdrágiság * Ujabb tejünkét, — Skifirdrágitás ellen. Annyira küzdenek az élelmiszerdrágaság , ellen, hogy a fővárosban megint drágább lett az idei burgonya: a rózsaburgonya kilója 22—26 fillér, a sárgáé 36—10 fillér. Ezt tudjuk meg az uj árszabásból, amely 7/a. szám alatt julius 8-án jelent meg. Olcsóbbodás egyetlen fontos cikkben sem történt. Az uzsora ellen való „küzdelem" egyéb említésre méltó fázisairól a következőkben számolunk be: A tejnyomorúság. Maximális ár. Tejszállítás. A főváros tizes élelmező bizottsága legutóbbi ülésén tudvalevően a tejkérdéssel foglalkozott és néhány javaslatot el is fogadott. Szerdán dr. Bódy Tivadar alpolgármester értekezletre hívta össze a tejkereskedőket és a tejvállalatok igazgatóit és az értekezleten résztvett Mezei Rezső államvasúti főfelügyelő is. Legelőbb a tej maximális áráról tárgyaltak és a tejkereskedők azt a felfogásukat fejezték ki, hogy a nagykereskedelemben nem lehet 36 fillért adni a tej literjét. Hosszabb vita után megállapodtak abban, hogy a tej maximális ára a nagykereskedelemben mégis 36 fillér lesz, a kiskereskedelemben 40 fillér és üvegből 44 fillér. A továbbiakban a tej szállításáról tárgyaltak és az államvasutak képviselője kijelentette, hogy a tej szállítására elegendő hűtőkocsi áll rendelkezésre, így tehát a tej minden nehézség nélkül juthat el a fővárosba. Az államvasút megteszi még azt az engedményt is, hogy a távolabbról jövő tejszállító kocsikat a gyorsvonatokhoz is hozzácsatolja, minden tarifaemelés nélkül. A hűtési költségekre vonatkozóan az a megállapodás jött létre, hogy a főváros meg fogja keresni a kormányt, hogy az utasítsa az államvasút igazgatóságát arra, hogy a hűtési költségeket literenként háromnegyed fillérrel emelje föl (!?) a szállítási díjjal egyidejűen. A jeget a város fogja megfizetni. Minthogy a tejszállítási szerződések lejárnak, megkéri a főváros a belügyminisztert, hogy egyúttal maximálja a tej árát a termelőkre vonatkozóan is. Kimutattuk, hogy a vidéki városokban a tej maximális ára 24—32 fillér között mozog. Újra kérdjük tehát: miért kelljen Budapesten 40—44 fillért fizetni a tejért? 1915 július 9. A sördrágítás ellen. Az újpesti vendéglősök, szállodások és ká-vésők ipartestülete szerdán délután ülést tartott és tiltakozott a sörkartel ellen, ami,ert az az árakat újra fölemeli. Az ülésen Herzog József elnökölt, aki a fogyasztók nevében is tiltakozott a sör drágítása ellen. Kimondta az ipartársulat, hogy Újpesten a kávéházakban és vendéglőkben szóbelileg és falragaszok útján fognak agitálni a sörfogyasztás ellen és sört csak azért tartanak, hogy éppen legyen, ha valamelyik vendég kér. A mozgalmat országos jellegűvé kívánják tenni, ezért küldöttséget menesztenek a vendéglősök országos szövetségéhez, hogy ez a kormánynál eljárjon, hogy törvényes eszközökkel szüntessék meg a sörkartel drágító műveletét. Városi sörgyárat terveznek. Az „Esti Újság" írja: Most, hogy a sörkartel újból fölemelte a sör árát, a városházán fölmerült az a — különben nem új — ötlet, hogy a főváros a kartel ellensúlyozására építsen sörgyárat. Az eszme propagálói bizottsági tagok, akik azt a véleményüket fejezik ki, hogy a sör hektoliterjének 14 koronával való emelése a háború alatt nem megokolt. Ha a kartel beérte volna az első emeléssel, amikor körülbelül hét hónapja 8 koronával drágította meg a sör hektoliterjének árát, akkor a viszonyok mérlegelésével senkinek sem jut eszébe, hogy a város konkurrenciát támaszthat a fogyasztók védelmére. De a legújabb, néhány nappal ezelőtt történt 6 koronás emelés erős visszahatást támasztott. Éppen ezért kedvező fogadtatásra talál a törvényhatósági bizottsági tagok között az a terv, hogy a főváros Kőbányán építsen konkurrens sörgyárat. Az érdeklődők már meghozatták a bécsi községi sörgyár zárszámadását és konstatálták, hogy Bécsben ez az új városi üzem teljesen bevált. A bécsi községi sör igen jó és olcsóbb, mint a magánsörgyárak gyártmányai. Budapesten, illetően Kőbányán sokkal kedvezőbbek a sörgyártás feltételei, mint Bécsben, semmi kétség tehát, hogy a budapesti városi sör minőségben fölvenné a versenyt bármelyik kőbányai gyár sörével, az ára pedig jelentékenyen olcsóbb lenne. Lehet, hogy még az utolsó közgyűlésre konkrét indítványt is fognak beadni a városi sörgyár létesítésére vonatkozóan. A sör árának túlzott emelése olyan ellenhatást váltott ki a közönségből, hogy azok is, akik elvi ellenségei a községi üzemeknek, ezúttal szívesen foglalkoznak a tervvel. A hollandiai hús. Nagyváradról írják: A városhoz egyremásra érkeznek hús és húskonzervek szállítására vonatkozó ajánlatok. Legutóbb a budapesti Értékforgalmi és Kereskedelmi Bank tette azt az ajánlatot, hogy a város küldje ki egyik tisztviselőjét Hollandiába, ahol a bank tisztviselőjének támogatásával szerezzen be húsféléket. Az ügy kereskedelmi részét a bank kiküldöttje végezné és ezért a bank a bevásárolt élelmiszerek árának öt százalékát kéri. A beadvány fölsorolja a hollandiai árakat, amelyek persze olcsóbbak, mint a mieink, de megjegyzi, hogy ezek az olcsó árak nem állandóak. vidéki maximális árjegyzékek. Szekszárd. Tojás 8 fillér, tej 28 fillér, tejföl egy verdung 24 fillér, saláta fejes 4 fillér, kisebb 2 fillér, száraz bab 1 liter 21 fillér, régi burgonya 1 kiló 8 fillér, új burgonya kilója 16 fillér, túró (egy csomó) 6 fillér, zöldbab egy leveses tányérral 10 fillér, borsó fejtve 1 liter 50 fillér, tányérba ki nem fejtve 10 fillér, hagyma (enni való) egy csomag 6 fillér, keserűhagyma 4 fillér. Csirke: rántani való párja 3 korona, sütni való 4 korona. Kacsa: Hizott kilója 2 korona, sovány 1 darab 2 korona. Liba: Hizott kilója 2 korona 40 fillér, sovány 1 darab 3 korona.