Népszava, 1915. július (43. évfolyam, 244–274. sz.)
1915-07-01 / 244. szám
4 1915 Julius V fölszólítja Németországot, ne vonakodjék tovább közvetetten és diplomáciai tárgyalásokba bocsátkozni a „William Frye" elsülyesztésével kapcsolatban Amerika részéről támasztott igényekre. A jegyzék kifejti, hogy miután Németország az elsülyesztésért a felelősséget elismeri, döntőbírósági tárgyalás fölösleges. Az Egyesült Államok nem ismerik el a német kormánynak azt az álláspontját, hogy Németországnak joga van dugárunak amerikai hajókon való szállítását azzal lehetetlenné tenni, hogy a dugárut és az azt szállító hajót elpusztítja. * '* *. A wiuMSeááseUrvésByjjawassat wääÄJet az ana g©í aSsÉfoSzban. — Csak ha tesssok muiva tsadják «wojd sxaporifissni a iwMisSere termelést. — Támadások a kormMány elSaw. (London, junius 30.) Az igazságügyi államtitkár egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a kormány eljárást szándékozik indítani a Labour Leader bizonyos cikkei ellen és dr. Conybeare levele ellen, amelyben a brit hadibizottságok tevékenységét indokolatlan élességgel támadta. Margham Artúr kérdezi, várjon a hadügyminisztérium továbbra is szándékozik-e toborozni olyan újoncokat, akiket ki nem képezhet. Tennant azt válaszolja, hogy célszerűtlen volna a rendszert most megváltoztatni. A muníciós bili második olvasásánál Mac Neil (unionista) kételyét fejezi ki, vájjon a bili intézkedései elégségesek és kritizálja az erre vonatkozó törvényalkotás késedelmességét. Lloyd George legutóbb kijelentette, hogy nyolc-kilenc hónapra van szüksége, hogy puskák előállítására gyárakat alapíthasson. Szóló az állami kényszer mellett foglal állást. Houston (unionista) kifejti: French tábornok és a hadsereg hónapok óta nyomatékosan követelnek több muníciót. Úgy látszik, Lloyd George az egyetlen miniszter, aki a nemzetnek meg meri mondani az igazságot. Az ágyukban és muníciókban való hiány hallatlanul szégyenletes. Az ország eddigi csekély résztvétlensége a cenzor bűne, aki az igazságot szégyenletesen eltitkolja. A hadügyminisztérium úgy látszik, azt hiszi, hogy most is az elodázgatás rendszerét kell alkalmazni, mint a bur háború idején, a mai helyzet azonban egészen más. A történelem folyamán sohasem volt országunk helyzete olyan kétségbeejtő, mint most. Az előző kormány mindent megtett, hogy az országot ámuzgatással biztosságba ringassa. Most koalíciós rendszerünk van, mert a hadügyminisztérium saját bürokratizmusa miatt a muníció-kérdésben óriásit botlott és összeomlott. Az új kormány kötelessége a teljes igazságot megmondani. A háború tizenegy hónapja után a helyzet patt. A németek nem úgy viselkednek, mintha Keleten megverték volna őket. Ha sikerül nekik az oroszokat visszaűzniök, akkor csapatokat küldhetnek a nyugati frontra, Calais ellen vonulhatnak, onnan Dovert és Folkostonet nehéz ágyukkal bombázhatják és a bombázás fedezete alatt légi támadást vagy Angliába való betörést kísérelhetnek meg. Nálunk a flotta védelmében bíznak. De Gallipoli mutatja, hogy a flotta mit tehet és mit nem. Az elnök fölszólítja szólót, hogy a muníciós biliről beszéljen. Houston óva inti Lloyd Georget a hadügyminisztérium és az admiralitás eljárásától, amennyiben ezek fegyvergyártó cégekkel a közérdek rovására túl szoros viszonyt tartottak fönn. Hedge (munkáspárt) a bili mellett foglal állást, azt hiszi azonban, hogy annak részleteit módosítani kellene. Sztrájkok háború alatt nem szabad hogy előforduljanak. A legutóbbi hónapokban előállott nehézségeket azélelmiszerárak emelkedése idézte elő. De hiányzanak a muníció előállításához szükséges gépek is. A munkáspárt elvben nincs ellene a bilinek. Sir John Simon belügyi államtitkár azt mondja, hogy a vita azt bizonyítja, hogy a muníció előállításához szükséges rendkívüli intézkedések kényszerűsége nem vitatható. A törvényjavaslat nem akar állami kényszert. A szakszervezetek a háború után visszakapják majd valamennyi régi jogukat. Asquith miniszterelnök hangsúlyozza, hogy a törvényjavaslatot még ezen a héten el kell intézni. Snowden (munkáspárt) azt vitatja, hogy Hodge nem a szakszervezetek meggyőződését fejezte ki. A szakszervezetek értekezletén, amelyet Lloyd Georggal tartottak, a bánya- és textilmunkások nem voltak képviselve. Ezen az értekezleten a jelenlévők harmadrésze a muníciós törvényjavaslat ellen szavazott. Sztrájkok a mostani időkben elképzelhetetlenek, mindamellett a kormány nem fejtette ki a javaslat szükségességét. Szóló azt bizonyítja, hogy a kormány a woolwichi arzenált nem használta ki teljes mértékben és tiltakozik az ellen, hogy a muníciós miniszter olyan felhatalmazást kapjon, amely szerint a törvényjavaslatban említett intézmények dolgában tetszés szerint adjon ki rendeleteket. Grady (munkáspárti) Snowden ellen fordul, aki a munkások és az általuk választott vezérek között konkolyt akar hinteni. Henderson a közoktatásügyi hivatal elnöke kimutatást ismertet a háború kezdete óta megindult sztrájkmozgalmakról és hangsúlyozza, hogy a kötelező döntőbíróság elvét a gép- és hajóépítő szakszervezetek már márciusban elfogadták. Snowden állásfoglalását a háborúról való felfogása befolyásolja. Pringle (szabadelvű) ezt mondja: A háború tartamáról és komolyságáról való tévhitek részben a főhadiszállásról való sajtójelentéseknek a bűne. Szóló élesen bírálja a javaslatot és tiltakozik a miniszter korlátlan rendelkezési joga ellen, ami nem egyéb, mint nagyon rossz következményekkel járó diktatúra. A szónok éjjel 10 óra 55 percig beszélt, amire Lloyd George néhány rövid megjegyzése után a javaslatot második olvasásban elfogadták és az ülést berekesztették. sége a var Elkeseredett, véres ütközetek Ali Burnunál és Sedil Bahrnál. — A szövetségesek óriási veszteségei. — A törökök mindenütt visszaverték az ellenséges támadásokat. A törökök ismét súlyos csapást mértek az antant dardanellai haderejére. A szövetségesek, mint ismeretes, a legutóbbi hetekben újabb nagy offenzívára készültek, amihez naponként új és új segítő csapatokat kaptak. Ezekkel a csapatokkal megerősödve, számos kisebb, sikertelen támadás után e hét elején a front minden részén megkezdték végre az általános offenzívát. A támadás, amely szokatlanul heves harcokra vezetett, az emlékezetes márciusi vereséghez hasonló kudarccal végződött. A török csapatok ugy Ari Burnunál, mint Sedil Bahrnál véresen visszaverték a szövetséges csapatokat, amelyek megtizedelve vonultak vissza vereségük színhelyéről. A harcok részleteiről, a veszteségek számarányairól még nincs jelentés, de a török főhadiszállás hivatalos kommünikéjének általános eredményeket jelző adatai már sejtetik, hogy a példátlanul heves és véres ütközetekben az angol-francia offenzíva teljesen issszbukott. * % Török hivatalos jelentés, Konstantinápoly, június 30.) A főhadiszáljelenti: A Dardanella-arcvonalon Ali Burnunál az ellenség tegnap délután 11eves tüzérségi harc után három ízben támadást intézett balszárnyunk ellen, de mindannyiszor óriási veszteségeivel visszavertük, anélkül, hogy bármi eredményt elért volna. Sedil Bahrnál az ellenség 28-ára virradó éjjel reggelig nehéz tüzérséggel lövöldözte a jobbszárnyon levő sáncainkat és június 28-án reggel megtámadta ezt a szárnyunkat. Az ellenséget ellentámadással visszavetettük. Az ellenség balszárnyunk ellen éjszaka intézett támadásaival sem értek el sikert. Délután az ellenség centrumunk ellen támadást intézett amelyet könnyen visszaverítünk. Ellentámadással két ellenséges lövészárokvonalat meghódítottunk. Anatóliai ütegeink hatásosan vettek részt a Sedil Bahrnál álló balszárny harcaiban és lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy az ellenség, amely súlyos veszteségeket szenvedett, visszavonulásra kényszerüljön. Ugyanezek az ütegek a Tekeföldnyelven fölállított ellenséges ütegeket elhallgattatták. Aviatikusaink eredménnyel bombákat dobtak a Sedil Bahr-i ellenséges reepülőtáborra. A többi arcvonalon semmi jelentés nem történt. Ali Burnunál a törökök megtizedelték a támadó szövetségeseket. (Konstantinápoly, június 30.) Megbízható magánjelentések szerint a tegnapi Sedil Bahrnál és Ali Burnunál lefolyt harcok, amelyekről a főhadiszállás jelentése szól, nagyon elkeseredettek voltak. 9 óra 40 perckor reggel kezdte az ellenség a tüzelést Sedil Bahrnál a török jobbszárny ellen, amelyet egy ellenséges cirkáló nemsokára támogatott. A török tüzérség viszonozta a tüzet.A tüzérpárbaj délutánig tartott, amikor az ellenséges tüzérségi tűz alábbhagyott és az ellenség gyalogsága rohamra indulva, a török állások ellen előnyomulni igyekezett, azonban nagy veszteségek mellett visszavonulni volt kénytelen. A török gyalogság erre támadásba lépett át és elfoglalt az ellenség centrumában hét futóárkot, amelyet nyomban alkalmassá tett a berendezkedésre. Délután a csata Ali Burnu irányában terjeszkedett, ahol 3 óra tájban heves tüzérharc indult meg. Amikor az ellenséges gyalogság támadni kezdett, az erélyes védelem valósággal megtizedelte. A törökök nagyszámú lövészárkot elpusztítottak. Az ellenség veszteségei rendkívül nagyok. Túlszárnyalják a legutolsó csata veszteségeit. A törökök aránylag kevés embert veszítettek. Csapataik hangulata és erélye mintaszerű. („M. T. I.") Az angolok megszállottak több perzsa helységet. (Konstantinápoly, június 30.) Az „Ikdam" jelenti Teheránból. A Teheránban megjelenő „Newbakar" (A Tavasz) címiű újság közli, hogy az angolok a Bassarahi közelében levő Bender-Busi várost és más partmenti községeket megszállottak. A városokon indiai angol gyarmatkatonaság szállott ki és az ott lakó német állampolgárokat foglyul ejtette és elszállította. Bender-Bush polgármestere azonnal táviratban értesítette erről a teheráni kormányt és kérte, hogy a legerélyesebben lépjen föl az angol kormánynál, mert azáltal, hogy angol katonák perzsa városokat szálltak meg és ottlakó idegen polgárokat fogságba ejtettek, a legnyilvánvalóbb módon és a legérzékenyebben sértették meg Perzsia semlegességét. A „Newbahar" közli, hogy a perzsa kormány azonnal intézkedett az ügyben, de elintézés még nem történt. A „Newbahar" megjegyzi, hogy most már ideje volna, hogy a perzsák a török testvérekkel együtt háborúba induljanak jogaik megvédésére. Perzsiában már amúgy is nagy változások történtek és az antant befolyását teljesen megszüntetik. A pénzügyigazgatóságnál vezető állásban levő belga tisztviselőket elbocsátották. A választások most zajlottak le és ezeken az angolpárti jelöltek kivétel nélkül kibuktak és helyükbe hazafias programú jelölteket választottak meg, így többek között megválasztották Mustevio Momalike volt minisztert és még tizenhat nemzeti programoti képviselőt. Teheránból jelentik, hogy több perzsa városban, így Meshedben és Benderabbasiban