Népszava, 1915. július (43. évfolyam, 244–274. sz.)

1915-07-01 / 244. szám

4 1915 Julius V fölszólítja Németországot, ne vonakodjék to­vább közvetetten és diplomáciai tárgyalásokba bocsátkozni a „William Frye" elsülyesztésével­ kapcsolatban Amerika részéről támasztott igé­­­nyekre. A jegyzék kifejti, hogy miután Né­metország az elsülyesztésért a felelősséget el­ismeri, döntőbírósági tárgyalás fölösleges. Az Egyesült Államok nem ismerik el a német kor­mánynak azt az álláspontját, hogy Németor­szágnak joga van dugárunak amerikai hajó­kon való szállítását azzal lehetetlenné tenni, hogy a dugárut és az azt szállító hajót elpusz­títja. * '* *. A wiuMSeáás­eUrvésByjjawassat wääÄJet az ana g©í aSsÉfoSzban. — Csak ha tesssok muiva tsadják «wojd sxaporifissni a iwMisSere ter­melést. — Támadások a korm­Mány elSaw. (London, junius 30.) Az igazságügyi állam­titkár egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a kormány eljárást szándékozik indítani a Labour Leader bizonyos cikkei ellen és dr. Conybeare levele ellen, amelyben a brit hadi­bizottságok tevékenységét indokolatlan éles­séggel támadta. Margham Artúr kérdezi, várjon a hadügy­minisztérium továbbra is szándékozik-e tobo­rozni olyan újoncokat, akiket ki nem képezhet. Tennant azt válaszolja, hogy célszerűtlen volna a rendszert most megváltoztatni. A muníciós bili második olvasásánál Mac Neil (unionista) kételyét fejezi ki, vájjon a bili intézkedései elégségesek és kritizálja az erre vonatkozó törvényalkotás késedelmessé­gét. Lloyd George legutóbb kijelentette, hogy nyolc-kilenc hónapra van szüksége, hogy pus­kák előállítására gyárakat alapíthasson. Szóló az állami kényszer mellett foglal állást. Houston (unionista) kifejti: French­ tábor­nok és a hadsereg hónapok óta nyomatékosan követelnek több muníciót. Úgy látszik, Lloyd George az egyetlen miniszter, aki a nemzetnek meg meri mondani az igazságot. Az ágyukban és muníciókban való hiány hallatlanul szé­gyenletes. Az ország eddigi csekély résztvét­lensége a cenzor bűne, aki az igazságot szé­gyenletesen eltitkolja. A hadügyminisztérium úgy látszik, azt hiszi, hogy most is az elodáz­gatás rendszerét kell alkalmazni, mint a bur háború idején, a mai helyzet azonban egészen más. A történelem folyamán sohasem volt or­szágunk helyzete olyan kétségbeejtő, mint most. Az előző kormány mindent megtett, hogy az országot ámuzgatással biztosságba ringassa. Most koalíciós rendszerünk van, mert a had­ügyminisztérium saját bürokratizmusa miatt a muníció-kérdésben óriásit botlott és össze­omlott. Az új kormány kötelessége a teljes igazságot megmondani. A háború tizenegy hó­napja után a helyzet­­ patt. A németek nem úgy viselkednek, mintha Keleten megverték volna őket. Ha sikerül nekik az oroszokat visszaűzniök, akkor csapatokat küldhetnek a nyugati frontra, Calais ellen vonulhatnak, on­nan Dovert és Folkostonet nehéz ágyukkal bombázhatják és a bombázás fedezete alatt légi támadást vagy Angliába való betörést kí­sérelhetnek meg. Nálunk a flotta védelmében bíznak. De Gallipoli mutatja, hogy a flotta mit­ tehet és mit nem. Az elnök fölszólítja szólót, hogy a muníciós biliről beszéljen. Houston óva inti Lloyd Georget a hadügymi­nisztérium és az admiralitás eljárásától, amennyiben ezek fegyvergyártó cégekkel a közérdek rovására túl szoros viszonyt tartottak fönn. Hedge (munkáspárt) a bili mellett foglal ál­lást, azt hiszi azonban, hogy annak részleteit módosítani kellene. Sztrájkok háború alatt nem szabad hogy előforduljanak. A legutóbbi hónapokban előállott nehézségeket az­­élelmi­szerárak emelkedése idézte elő. De hiányzanak a muníció előállításához szükséges gépek is. A munkáspárt elvben nincs ellene a bilinek. Sir John Simon belügyi államtitkár azt mondja, hogy a vita azt bizonyítja, hogy a muníció előállításához szükséges rendkívüli intézkedések kényszerűsége nem vitatható. A törvényjavaslat nem­ akar állami kényszert. A szakszervezetek a háború után visszakapják majd valamennyi régi jogukat. Asquith mi­niszterelnök hangsúlyozza, hogy a törvényja­vaslatot még ezen a héten el kell intézni. Snowden (munkáspárt) azt vitatja, hogy Hodge nem a szakszervezetek meggyőződését fejezte ki. A szakszervezetek értekezletén, ame­lyet Lloyd Georggal tartottak, a bánya- és textilmunkások nem voltak képviselve. Ezen az értekezleten a jelenlévők harmadrésze a muníciós törvényjavaslat ellen szavazott. Sztrájkok a mostani időkben elképzelhetetle­nek, mindamellett a kormány nem fejtette ki a javaslat szükségességét. Szóló azt bizonyítja, hogy a kormány a woolwich­i arzenált nem használta ki teljes mértékben és tiltakozik az ellen, hogy a muníciós miniszter olyan felha­talmazást kapjon, amely szerint a törvényja­vaslatban említett intézmények dolgában tet­szés szerint adjon ki rendeleteket. Grady (munkáspárti) Snowden ellen fordul, aki a munkások és az általuk választott vezé­rek között konkolyt akar hinteni. Henderson a közoktatásügyi hivatal elnöke kimutatást ismertet a háború kezdete óta meg­indult sztrájkmozgalmakról és hangsúlyozza, hogy a kötelező döntőbíróság elvét a gép- és hajóépítő szakszervezetek már márciusban el­fogadták. Snowden állásfoglalását a háború­ról való felfogása befolyásolja. Pringle (szabadelvű) ezt mondja: A háború tartamáról és komolyságáról való tévhitek részben a főhadiszállásról való sajtójelentések­nek a bűne. Szóló élesen bírálja a javaslatot és tiltakozik a miniszter korlátlan rendelkezési joga ellen, ami nem egyéb, mint nagyon rossz következményekkel járó diktatúra. A szónok éjjel 10 óra 55 percig beszélt, amire Lloyd Ge­orge néhány rövid megjegyzése után a javas­latot második olvasásban elfogadták és az ülést berekesztették. sége a var Elkeseredett, véres ütközetek Ali Burnunál és Sedil Bahrnál. — A szö­vetségesek óriási veszteségei. — A törö­kök mindenütt visszaverték az ellenséges támadásokat. A törökök­ ismét súlyos csapást mértek az antant dardanellai haderejére. A­ szövet­ségesek, mint ismeretes, a legutóbbi hetek­ben újabb nagy offenzívára készültek, amihez naponként új és új segítő csapato­kat kaptak. Ezekkel a csapatokkal megerő­södve, számos kisebb, sikertelen támadás után e hét elején a front minden részén megkezdték végre az általános offenzívát. A támadás, amely szokatlanul heves har­cokra vezetett, az emlékezetes márciusi ve­reséghez hasonló kudarccal végződött. A török csapatok ugy Ari Burnunál, mint Sedil Bahrnál véresen visszaverték a szö­vetséges csapatokat, amelyek megtizedelve vonultak vissza vereségük színhelyéről. A harcok részleteiről, a veszteségek számará­nyairól még nincs jelentés, de a török fő­hadiszállás hivatalos kommünikéjének ál­talános eredményeket jelző adatai már sejte­tik, hogy a példátlanul heves és véres ütkö­zetekben az angol-francia offenzíva teljesen issszbukott. * % Török hivatalos jelentés, Konstantinápoly, június 30.) A főhadiszál­jelenti: A Dardanella-arcvonalon Ali Burnunál az ellenség tegnap délután 11eves tüzérségi harc után három ízben tá­madást intézett balszárnyunk ellen, de mind­annyiszor óriási veszteségeivel visszavertük, anélkül, hogy bármi ered­ményt elért volna. Sedil Bahrnál az el­lenség 28-ára virradó éjjel reggelig nehéz tüzérséggel lövöldözte a jobbszárnyon levő sáncainkat és június 28-án reggel megtá­madta ezt a szárnyunkat. Az ellenséget ellentámadással visszavetettük. Az ellenség balszárnyunk ellen éjszaka in­tézett támadásaival sem értek el sikert. Dél­után az ellenség centrumunk ellen támadást intézett amelyet könnyen visszaverí­tünk. Ellentámadással két ellenséges lövészárokvonalat meghódítot­tunk. Anatóliai ütegeink hatásosan vettek részt a Sedil Bahrnál álló balszárny harcai­ban és lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy az ellenség, amely súlyos vesztesége­ket szenvedett, visszavonulásra kényszerüljön. Ugyanezek az ütegek a Teke­földnyelven fölállított ellenséges ütegeket elhallgattatták. Aviatikusaink ered­ménnyel bombákat dobtak a Sedil Bahr-i ellenséges reepü­lőtáborra. A többi arc­vonalon semmi jelentés nem történt. Ali Burnunál a törökök megtizedelték a támadó szövetségeseket. (Konstantinápoly, június 30.) Megbízható magánjelentések szerint a tegnapi Sedil Bahrnál és Ali Burnunál lefolyt harcok, amelyekről a főhadiszállás jelentése szól, nagyon elkeseredettek voltak. 9 óra 40 perc­kor reggel kezdte az ellenség a tüzelést Sedil Bahrnál a török jobbszárny ellen, amelyet egy ellenséges cirkáló nemsokára támoga­tott. A török tüzérség viszonozta a tüzet.­­A tüzérpárbaj délutánig tartott, amikor az el­lenséges tüzérségi tűz alábbhagyott és az el­lenség gyalogsága rohamra indulva, a török állások ellen előnyomulni igyekezett, azon­ban nagy veszteségek mellett visszavonulni volt kénytelen. A török gyalogság erre tá­madásba lépett át és elfoglalt az ellenség centrumában hét futóárkot, amelyet nyom­ban alkalmassá tett a berendezkedésre. Dél­után a csata Ali Burnu irányában terjesz­kedett, ahol 3 óra tájban heves tüzérharc indult meg. Amikor az ellenséges gyalogság támadni kezdett, az erélyes védelem valóság­gal megtizedelte. A törökök nagyszámú lövészárkot elpusz­títottak. Az ellenség veszteségei rendkívül nagyok. Túlszárnyalják a legutolsó csata veszteségeit. A törökök aránylag kevés em­bert veszítettek. Csapataik hangulata és erélye mintaszerű. („M. T. I.") Az angolok megszállottak több perzsa helységet. (Konstantinápoly, június 30.) Az „Ikdam" jelenti Teheránból. A Teheránban megjelenő „Newbakar" (A Tavasz) címiű újság közli, hogy az angolok a Bassarahi közelében levő Bender-Busi­ várost és más partmenti köz­ségeket megszállottak. A városokon indiai angol gyarmatkatonaság szállott ki és az ott lakó német állampolgárokat foglyul ejtette és elszállította. Bender-Bush­ polgármestere azonnal táviratban értesítette erről a tehe­ráni kormányt és kérte, hogy a legerélyeseb­ben lépjen föl az angol kormánynál, mert az­által, h­ogy angol katonák perzsa városokat szálltak meg és ottlakó idegen polgárokat fogságba ejtettek, a legnyilvánvalóbb módon és a legérzékenyebben sértették meg Perzsia­­ semlegességét. A „Newbahar" közli, hogy a perzsa kor­mány azonnal intézkedett az ügyben, de elintézés még nem történt. A „Newbahar" megjegyzi, hogy most már ideje volna, hogy a perzsák a török testvérekkel együtt hábo­rúba induljanak jogaik megvédésére. Perzsiában már amúgy is nagy változások történtek és az antant befolyását teljesen megszüntetik. A pénzügyigazgatóságnál ve­zető állásban levő belga tisztviselőket elbo­csátották. A választások most zajlottak le és ezeken az angolpárti jelöltek kivétel nélkül kibuktak és helyükbe hazafias programú je­lölteket választottak meg, így többek között megválasztották Mustevio Momalike volt minisztert és még tizenhat nemzeti programo­ti­­ képviselőt. Teheránból jelentik, hogy több perzsa vá­rosban, így Meshedben és Benderabbasiban

Next