Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)

1915-08-01 / 275. szám

275. szám. XTI00­. évfolyam. Budapest, 1915 augusztus 1. vasárnap. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Wry im.. .— kor. I negyed I­ kor. fil orra. . . 12 kor. t­egry hóra ........ 2.—kor. A nSZOCIAZ­IzmUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁR­A 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: Vitt, CONTX-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VXXL, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A pápa szava. A háború kitörése óta az első nemzet­közi, minden országban megjelent és ol­vasható békenyilatkozat az, amelyet a ró­mai pápa kibocsátott.. Nem lehet megin­dultság nélkül olvasni ezt az írást, amely oly ékesszóló szavakkal bélyegzi meg a háború bűnét, festi le a háborúnak embe­reket és javakat pusztító hatásait s amely nagy erővel figyelmeztet arra, hogy min­den nemzetnek joga van arra, hogy éljen s igy vétkes szándék az, amely el akar pusz­títani egyes nemzeteket. De az a szándék nem valósulhat meg, mert, amint a pápa irja : „A nemzetele nem halandókEz más szóval azt jelenti, hogy azok a politi­kai és hatalmi kérdések, amelyek miatt a háború folyik, a pápa szemében nem élet és halál, vagyis nem­ a fönmaradás kérdé­sei a nemzetekre nézve. *A nemzetek nem a ké­­rdek — ez azt jelenti, hogy a háborúban való megveretés nagy politikai és állami baj lehet, de korántsem jelenti a nemzetek halálát, mert a nemzetek fönmaradásának föltétele : a föld, a munka és az ember. Semmiféle vereség nem tüntetheti el a föl­det, nem akadályozhatja meg az embere­ket abban, hogy dolgozzanak és nem irt­hatja ki annyira az emberi fajtát, hogy a nemzetképen való fönmaradás kétségessé váljon számukra. A nemzetek nem halan­­dók — vagyis a munka, a föld és az em­b­er halhatatlan és amikor most például egyes nemzetek — mondjuk, a franciák vagy tö­rökök — azt állítják, hogy a háború élet­halál kérdése számukra, a pápa szerint té­vednek. A szocialisták és a józan ész rit­kán szoktak egé­ véleményen lenni a pápá­val. De ebben igazat adnak neki. A pápa békeszózata arra is figyelmezteti a nemzeteket, hogy nem az erőszak és az erődvonalak, hanem a jog biztosíthatja legjobban mindannyiuk létezését. Rámutat arra a mérhetetlen életelvesztésre, amely ml­lyel a háború minden egyes napja" jár és arra a sok-sok szomorúságra, néma és han­gos könnyre, amelyet a háború minden napja fakaszt. Mindennek alapján fölszó­lítja — vallásos­­érzésére hivatkozva — az összes államfőket és felelősségteljes po­litikusokat, hogy vessenek mielőbb véget a háborúnak, közöljék egymással, mely föl­tételek mellett hajlandók békét kötni. Noha a római pápa olyan politikai és szociális világfölforgást képvisel, amelynek mi ellenzői vagyunk , mégis örvendünk ez­úttal annak, hogy a római pápának Ma­gyarországon, Ausztriában és Németor­szág­on és valószínűleg az antantállamok­ban is meg­van az a sajtószabadsága, ame­lyet a szocializmus mindeme államokban hiába követel a maga számára. Ha már azok, akik politikai és szociális törekvéseik legfontosabbikának a b­éke megteremtését tartották és akik a háború előtt minden erejük megfeszítésével küzdöttek az embe­riségnek eme katasztrófája ellen, nincs módjukban ma azt tenni meg a béke érdekében, amit akarnak , akkor legalább hadd foglaljanak szabadon állást a háború ellen azok, akik semmit sem tettek meg­akadályozására é­s próbálják ily módon jó­vátenni azt a bűnt, amely e mulasztásból reájuk esik.­­A késő bánat ebgondolat­i jelszó ma és ezen a területen nem érvényes, amelyen minden jóakarat munkáját meg kell becsülni. De ha örvendünk is, hogy a pápa, aki­nek van sajtószabadsága minden államban, elmondja egy részét annak, amit az embe­rek gondolnak, azért mégis gondolkodóba ejti az embert az, hogy miért adják meg az államok a római egyház fejének azt a szabadságot, amelyet saját polgáraiktól megtagadnak ? Íme a nagyobb szabadság első pillanatra a pápa hatalmának tett en­gedménynek tűnhetik föl, valójában azon­ban a pápaság politikai gyöngeségének és befolyástalanságának a jele. A magyar kormány például tisztában van azzal, hogy hiába szólítja­ föl a pápa a magyar katoliku­sokat, csakúgy, mint a világ összes katoli­kusait arra, hogy működjenek közre a vi­lágbéke mielőbb való helyreállításán, egyet­len tábori lelkész sem lesz azért, aki emiatt ne áldaná meg a harcba induló ezredek lo­bogóit és ne imádkozna le vallásos hitének egész érzésével és bensőségével a­ győzelmet az osztrák-magyar seregek számára. A ma­gyar kormány tisztában van azzal, hogy a pápa békeszózata nem fogja a katolikus magyar főpapokat megakadályozni abban, hogy a legközelebbi hadikölcsön jegyzése alkalmával ne tegyék meg azt a kötelessé­get, amelyet a közfelfogás szerint is telje­sítenie kell a „hazafias nagy vagyonnak". A magyar kormány tisztában van azzal, hogy a pápa békeszózata egyáltalán nem fogja arra ösztökélni a katolikus lelkésze­ket, hogy az egyházi szószékekről a háború ellen izgassanak, sem a hívő katolikus kato­nák millióit megakadályozni abban, hogy az ellenséget a legkíméletlenebbül ne üldöz­zék és ne üssenek agyon annyi ellenséges katonát, amennyit éppen bírnak és muszáj. Az az idő, amikor az államok külső poli­tikáját az egyházi átkok és pápai encikli­kák szabályozták, úgy látszik visszavonha­tatlanul elmúlott. A római pápával úgy bánnak a kormányok, mint nagyon előkelő idegennel: ha beszélni akar, megadják neki a módot rá, tudván azt, hogy a haditervek és hadicélok a vezérkarok irodáiban, a diplomáciai összejöveteleken, a nagyiparo­sok rés bankok irodáiban készülnek, nem pedig a kongregációkban. Mióta a politikai életet figyelemmel kísérhetjük, most van először okunk sajnálni, hogy a modern ál­lamszervezetek fejlődése olyan lett, hogy egyáltalán mindegy, mit mond a pápa. Mi­lyen kár, milyen kár!... De talán még­sem kár, mert aki a modern államnak és egy­háznak egymáshoz való viszonyát ismeri, az határozottan állíthatja, hogyha nem volna mindegy, akkor ez a szép, épületes­­és bátor pápai békeszózat megíratlan maradt volna, így hát mégis csak jobb, hogy a mai államokban a f­ági hatalmak, a törvényes hatalomletéten kényesek döntenek ,és hogy a pápa nem határoz. Lapunk mai száma 20 oldal Az érem két oldala. Az európai bonyodalom, amelynek meg­rázó eredménye a világháború, a negyven évnél hosszabb békés korszak összeomlása, sok oknak eredménye, számtalan erőnek hatásaitól és­­ellenhatásából keletkezik és a vérnek és könnynek olyan tengerébe sza­kad, hogy ennek láttára az emberi szellem újra meg újra magyarázatot keres. Mi, szocialisták, nem szégyeljük, hogy a végső ítélettel nem­ készülünk el gyorsan, hogy, a fölfogások vitájában újra meg újra ke­ressük az igazságot. Azt sem szégyeljük, hogy ebben a küzdelemben, amely a biz­tos fölismerésért és a végső megállapítá­sért folyik, a párt egysége átmenetileg szenved. A pártokról is áll az, hogy nincs annak esze, aki bizonyos dolgokkal szem­ben el nem veszti az eszét. A világ egyet­len borzalommá vált, amellyel szemben a népvándorlás és a harmincéves háború csak gyerekjáték. Aki most visszavonul az ő jobbantudásának álláspontjára és a más véleménye fölött hidegen pálcát tör, az csak szellemének silányságát és szívének sze­génységét bizonyítja. A nemzetközi szocializmus ennek a há­borúnak rettenetes problémájával súlyosan viaskodik. Az ellentmondások saját sorai­ban és az egyes pártok közötti ellentétek természetesen úgy az egyeseket, mint az­ egészet sújtják és semmi sem volna téve­sebb, mint az a fölfogás, hogy két­ véle­mény, két cél küzd itt egymással. Némely polgári vélemény és reménység szerint a­ párt kétfelé fog szakadni s ez a két rész egymást marcangolja s ezzel az egész mun­kásmozgalmat lehetetlenné teszi. A dolog nem igy áll. Németországban buzgó vita fejlődik ki előttünk, minden lehetségest elgondoló olyan vita, amely alkalmas a tö­megek fölvilágosítására, a nehéz kérdések minden oldalról való megvilágosítására és a határozat megérlelésére. Ismerjük az ön­megértésnek azt a csodálatraméltó módját, amely a német szociáldemokrácia sajátja s amely ezt nagggyá tette. Nem más ez, mint a társadalmi indokolás folyamata, a társadalmi tett elengedhetetlen előkészítő munkája, amely az öntudatos tömegek el­határozását a nyáj reakciójától megkülön­bözteti. Minden országban csalódni fog a burzsoázia, mert a proletárság ennek a jó-

Next