Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)
1915-08-10 / 284. szám
6 UTOLSÓ HÍHEIC * * * Megtorpedóztak egy angol segédcirkálót. * Elsüllyedt, 82 emberét szegmentették. * hivatalos kimutatás szerint 120© ember volt a hadihajó személyzete. (Krisstiánia, augusztus 9.) Az „India" angol segédcirkálót 7900 tonna tartalommal tegnap este B o d o tól (?) északra megtorpedózták. A legénység 80 emberét a „Goestalani" svéd gőzös mentette meg, 72 embert Holligvaerdben partra szállítottak.Az elsülyesztett segédcirkáló — a „Nauticus" szerint — 1911-ben épült és 1913-ban bocsátották vízre. Hossza 177, szélessége 27.5, • mélysége 8.5 méter volt. Lóerő: 29.000. Sebessége óránként 22 tengeri csomó. Legénységének száma 1200. Vízkiszorító képessége: 25.400 tonna. Felszerelése: 10 darab 31.3 centiméteres, 12 darab 15.2 centiméteres ágyú, továbbá 1 darab 1.7 centiméteres és 7.6 centiméteres (léghajók elűzésére szolgáló) ágyú, valamint a gépfegyverrel torpedósanszírozó készülék.) * * * Az orosz vezérkar jelentése: * Oroszlengyelország, (Keltezés nélkül.) A Dvina és Siemen között augusztus 6-án folytatódtak a harcok anélkül, hogy a fronton lényeges változás történt volna. Kovnonál az ellenség megtámadta a Niemen balpartján az első várvonalon lévő állásainkat. Nehéz ütegeink erélyesen bombázták az ellenséget." Augusztus 6-án reggel az ellenség intenzíven tüzelést kezdett Ossoviecnél és miután sűrű fojtógázfelhőket lövelt, rohamot indított az erősség ellen, elfoglalt erődítési munkálatokat Sosnánál, de tüzelésünk és ellentámadásaink mindenütt elűzték. Az Ostrov felé vezető utakon sikerült az ellenségnek augusztus 6-án több véres összeütközés után előrehatolni és az elfoglalt területet némileg kibővíteni. Az ellenség makacs támadását Siefok vidékén megelőző este sikeresen visszautasították. A Visztulánál ágyútűz. Nehéz tüzérségünk 6-án éjszaka sikerrel támadta a Visztulán való hidverési munkálatokat. A Visztula és Bug között elkeseredett harc folyt Kurovtól Kock irányában és a Vieprz jobbpartján levő területen. * .* *. Az olasz szocialista párt a parlament összehívását követeli. (Lugano, augusztus 9.) Az olasz szocialista parlamenti frakció elhatározta, hogy a kenyérdrágulás, a munkanélküliség és egyéb szociális és közgazdasági ügyek érdekében felszólítja a kormányt, hogy tegyen intézkedést a parlament normális működése érdekében, hogy ilyképen minden párt nyíltan viselje a politikai felelősséget. * * *, A németek védekeznek az orosz rágalmak ellen. (Berlin, augusztus 9.) A „Nordd. Alig. Zrg" Orosz hazugságok" cím alatt ezt írja: Mint az orosz sajtóból kitudódik, Oroszországban Kivzov szenátor elnöklésével fegy bizottságot alkotnak, amelynek feladata a németek állítólagos kegyetlenkedéseit megállapítani. A bizottság egy jelentést adott ki, amelyet több ezer példányban a semleges országokba, különösen Délamerikába küldtek. Orosz lapok egyes közléseiből kitűnik, hogy orosz részről mi mindent írnának a német katonák rovására. Orosz foglyok elégetése, békés lakosok agyonlövetése, foglyok kínzása, levágott ujjak, tüzes vassal való kínzások, ezek néhánya a rémséggyűjtemény hatásosabb számainak. Meg vagyunk győződve, hogy Oroszországon kívül S NÉPSZAVA 1915 augusztus 7. senki sem fog hitelt adni ezeknek a túlzottan ostoba hazugságoknak. Ezek az orosz jelentések, amelyek éppen annyira hihetetlenek, mint amaz orosz állítás, hogy az orosz csapatok azért hagyták el Tarsót, mert a várost a lövetéstől meg akarták kímélni, önmaguk fölött ítélkeznek. * * * Bulgáriánál az oroszok és a franciák „könyörögnek". (Szófia, augusztus, 9.) Zachari Petrov, nacionalista képviselő a „Kambaná"-ban arra emlékeztet, hogy az orosz cár a törököket fölszólította Trácia megszállására és a románokat Bulgáriában való invázióra fölháborította. Az oroszok akkoriban a Pruthon levő pontonjaikat átengedték a Dunán át való hídverés céljaira. Az orosz cár mindamellett ugyanabban az időben kijelentette, hogy meg fogja óvni Bulgáriát túl nagy megaláztatástól. Delcassé pedig kijelentette a civilizált Franciaország nevében, hogy Bulgáriát a szerbek, görögök és románok között szét kell osztani. Bulgária ma hallgatva és határozottan készen áll arra, hogy élet-halál harcot vívjon életérdekeiért szerb és orosz esküdt ellenségei ellen. Bulgáriának ma meg van az az elégtétele, hogy oroszok és franciák az ő segítségéért könyörögnek. Ma, amikor az orosz cárizmus, a szlávság ez állítólagos védője Bulgáriát megrabolja és megalázza, Szerbiát tönkre teszi, Lengyelországot és az Ukrajnát elpusztítja és saját népét a halálba és a kétségbeesésbe kergeti, Bulgária ma a nagy Oroszországot nem tudja és nem akarja a túl nagy megaláztatástól megóvni. A történelem ítéletének törvényei szigorúak és könyörtelenek. A majorországi bányamunkások helyzete és biztosítási viszonya.*) L. Munkaviszonyok. A közvélemény- -rendszerint csak akkor foglalkozik a bányamunkások helyzetével, ha nagyobb szerencsétlenségek történnek vagy ha nagyobb bányászsztrájkok törnek ki. A társadalom ,,jó szive" csak akkor esik meg a szegény bányászokon, ha fojtó bányalég, bányatűz vagy a bányarobbanások tömeges áldozatokat szednek. Az egyes, de nagyon gyakori halálos vagy súlyos balesetekről senki sem vesz tudomást. A bányatulajdonosok nem szeretik, ha az ő munkásaikkal foglalkoznak, noha ők maguk nagyon gyakran dicsekszenek az általuk létesített munkásjóléti intézményekkel. Szomorú tények azonban azt igazolják, hogy sehol az országban nem látni annyi nyomorék embert, mint a bányavidékeken. A nehéz bányamunka rokkantjai ők, akik nagyrészt koldulásból tengetik életüket. Koldulni kénytelenek, mert vagy egyáltalán nem, vagy oly csekély baleseti járadékot élveznek, hogy ebből nem tudnak megélni. Az állam és a bányatulajdonosok nem méltányolják azt a körülményt, hogy a bányászok, azok, akik a társadalom legszükségesebb, de legveszélyesebb és legnehezebb munkáit végzik. A bányászok maguk az állam és a társadalom mostoha gyermekeinek nevezik magukat. Velük nem törődik senki. Wahlner Aladár főbányatakácsos évenként terjedelmes munkával számol be Magyarország bánya- és kohóiparáról. Az ő adataiból legalább megközelítően lehet következtetni, hogy milyen a magyar bányamunkások helyzete. Most jelent meg Wahlner Aladár munkája a „Bányászati és Kohászati Lapok"-ban. Ebben a munkában elmondja a szerző, hogy a „válságosnak jelzett 1913. év az ország szénbányászatára nézve nem volt válságos". Ezt jó tudnunk, mert ezzel a megállapítással szemben nem mond- hatják a bányatársaságok, hogy a rossz gazdasági viszonyok miatt nem fizethetnek magasabb munkabéreket. A magyar bányászat és kohászat által közvetített értékforgalom 1913-ban204.748.871 koronáról 221.045.334 koronára emelkedett. Ezek a számok a bányatársaságok nagy nyereségét igazolják és igazolják azt is, hogy a magyar bányászok helyzetén minden nagyobb megerőltetés nélkül segíteni lehet. De a magyarországi bányászok munkabéreiről közzétett hivatalos adatok szomorú tükrét adják a bányásznyomorúságnak. A magyarországi bánya- és kohómunkások száma 1913-ban 80.409-ről 85.586-ra emelkedett. A kereseti viszonyok 1913-ban következők voltak: a vájárok (szakmunkások) napi keresete 423,9 fillér, az átlagos évi kereset 1.240.1 korona. Ha pedig az egész bányászat és kohászat körében 16 évesnél idősebb férfimunkások keresetét nézzük, akkor az 1913-ik évre eső napi átlag 330.7 fillér, az évi átlag 972.9 korona. A nőmunkások átlagos napi keresete 137.3 fillér, átlagos évi keresete pedig 404.2 korona. A 16 éven aluli gyermekmunkásoknál az átlagos napibér 114.8 fillér, évi átlagos keresete pedig 331.7 korona. Az amerikai magas munkabérekről nem szólva, csak a németországi bányászok keresetével hasonlítva össze a fenti adatokat, óriási különbözetet látunk és megtaláljuk annak okát is, hogy miért dolgozik Németországban sok ezer magyar bányamunkás, míg ellenben nálunk igen gyakran bányamunkáshiányról panaszkodnak. Vestfáliában a tulajdonkénes bányamunkások átlagos napi keresete 6,47, átlagos évi keresete pedig 2,080 márka. Ebből a keresetből nem vonják le a biztosítási díjakat, míg nálunk legalább husz cím alatt eszközölnek levonásokat. A száraz tény az, hogy a németországi bányamunkások körülbelül kétszer annyit keresnek, mint a magyar bányászok. Ha ehhez még a pénz vásárlóképességét vesszük tekintetbe, akkor az itteni viszonyok még rosszabbaknak bizonyulnak. Wahlner a munkabérek összehasonlításánál azt a megjegyzést kockáztatja, hogy a korona vásárlóképessége annyi, mint a márkáé. Ezt az állítást fölösleges cáfolni, mert aki Németországban járt, tudja, hogy a márka vásárlóképessége körülbelül annyi, mint nálunk a forinté. A hivatalos jelentésekben csak kevés szót találunk a bányászok szociális viszonyairól, a bánásmódról, a rendbüntetésekről stb. szó sincsen. A hiányos, hivatalos adatokat megbízható információkkal pótolhatjuk. Ivészünkhez jutott számos úgynevezett bérjegy, amelyeken a bányászok havi keresete és,, a levonások összege van földüntetve. A Magyarországi bányászok havonként csak egy-szer kapják munkabérüket. Ez az intézkedés a társaságoknak nagy erkölcsi és anyagi hasznot hoz, ellenben a munkások függőségi helyzetét és megélhetését roppant módon megnehezíti. A társaságok a megkeresett munkabérek kamatait élvezik, a munkások ellenben kénytelenek mindent hitelre vásárolni és az élelmiszereket a rendes áraknál jóval drágábban megfizetni. Megtörténik, hogy nagyon sok bányász a hó végén, vagyis a bérfizetés napján, már egyáltalán nem jut pénzhez. Hihetetlennek látszik, de tény, hogy nagyon sok bányász van az országban, aki éveken keresztül nem lát pénzt, ellenben mindig nagy az adóssága. Nézzük csak, hogy mire költi a magyar bányász keresetét, azaz milyen címek alatt vonják ezt el tőle. Az említett bérjegyeken a következő rovatok vannak: Társpénztári járulék, bírság, társpénztári kölcsön törlesztése, társpénztári vegyes illeték, szén, használt fa, vágott faanyag, anyagok, laktisztitás, élelmiszerek, iskolaszer, szerszámjavítás, zene, adó, régi tartozás, előleg. Ezek a rovatok csak azt igazolják, hogy nincs a világon munkás vagy alkalmazott, aki oly rettenetes gyámság alatt állana, mint a bányász. Szerény keresetével nem rendelkezhetik, mert mindig el van adósodva. Van olyan bányatelep is, ahol a bányász még házasulási díjat is kénytelen fizetni. A bányatársaságok minden törekvése oda irányul, hogy a munkásokat lekössék. Úgynevezett munkásjóléti intézményeik is csak ezt a célt szolgálják. A legtöbb bányatelepen úgynevezett munkástelepeket (lakházakat) találunk. Ezeken a telepeken lakik a bányászok egy része. A munkásházak természetesen a bányatársaságok tulajdonát képezik és a bányagondnokok tetszésétől függ a munkások kilakoltatása. Gyakran történt, hogy sztrájkoló bányászok télvíz idején családjukkal együtt kilakoltattak. Aki nem engedelmeskedik, azt családjával együtt földönfutóvá teszik. A telepek állandó felügyelet alatt állanak, a munkásokat többnyire csak engedéllyel lehet látogatni, városi embereket nem szívesen látnak a telepeken, mert attól félnek, hogy a bányarabok panaszai nyilvánosságra kerülnek. Egyes nagyobb telepeken külön bányarendőrség működik. A hatóságok mindenben és mindenkor rend. *) A „Munkásügyi Szemle" legutóbbi számában Jászai elvtársunk a bányamunkásokról érdekes tanulmányt írt, amelyet két cikkben szó szerint közlünk.