Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)
1915-08-15 / 289. szám
7 NÉPSZAVA 1915 augusztus 1I. NÉPSZAVA gondoljunk kivitelünkre, gazdaságunk főforrására, földünkre, földünk gyümölcseire, amelyek most másfél milliárdot tesznek ki, gyöngén számítva. Egy államférfinak nem szabad megvetéssel beszélni oly gazdagságról, amely Románia három évi jövedelmét képezi. Az ideált összhangba kell hozni az érdekkel, azaz a megélhetési lehetőséggel. Ez a feladat hárul ma az országra. Ez a román szfinx titka. Más titka nincsen. Mit gondolnak az amerikaiak a háborúról? Előítélet és üzlet. Newyork, július közepe. Az amerikai nép nagy része bírálat nélkül, csak érzései útján indulva foglal állást az angolok és szövetségeseik mellett, míg a német, osztrák és magyar polgárok éppen igy a központi hatalmak mellett. Vájjon így tart-e ez a háború első éve után is? Vájjon nem az értelem és a jól fölfogott önéret?!? fogja-e az állásfoglalást? megszabni? Amerikában a legokosabb emberek kezdik már belátni, hogy az Egyesült Államoknak sem az angol, sem a német győzelem nem használ, tehát félnek mind a kettőtől. Azt hiszik, hogy a győztes szemet fog vetni Délamerika óriási kincseire és kizsákmányoló lehetőségeire, amelyet pedig a yanke már saját földrésze függelékének tekint. Ezen az eszmén alapszik Usher tanár könyve a „Pán-amerikanizmus"-ról. Az ismert pénzügyi író, Babson, szintén ezeket a nézeteket vallja és az „Evening Mail-ban fejti ki fölfogását. Többek között azt írja: Egy bizonyos. Nem akarjuk, hogy a németek győzzenek. Nehezen mondhatjuk meg, miért. Talán a belga epizód lázított föl bennünket, talán hadviselésük módja, talán kéthárom német miatt van ez, akiket személyesen ismerünk. Az angolokkal jobban megértjük egymást, egy nyelvet beszélünk, ugyanazok az eszméink, törekvéseink. A franciák még udvariasabbak és előzékenyebbek, mint az angolok, az osztrák-magyarokról pedig jóformán annyit tudunk, mint a Mars lakóiról. Azonban nemi szabad, hogy az előítélet elvakítson bennünket._ Ki kell számítanuunk, hogy mi történik velünk és gyermekeinkkel, ha az angolok vagy a németek győznek. Utazásomban azt tapasztaltam, hogy a délamerikaiak olyanformán vélekednek rólunk, mint mi a németekről. Az átlag-ameri-kai modora, aki Délamerikába utazik, olyannak tűnik föl, mint előttünk az átlag-német modora. Ezt a kérdést azonban nem lehet sem a modorral, sem a Krupp-féle ágyukkal eldönteni.Ész, szorgalom és szervezőképesség döntik el ezt a dolgot és Délamerikában megtanultam félve tisztelni úgy az angolok, mint a németek szervezőképességét. A külkereskedelem és más nemzetekkel való érintkezés terén levertek bennünket. Mi, EgyesültÁllamok-beli polgárok tudunk levelet írni és jó szónokok vagyunk, ha azonban idegen területen kell valamit véghezvinni, idegen nemzetekkel kell versenyeznünk, akkor olyan gyámoltalanok vagyunk e két nagy nemzetel szemben, mint a kisgyerekek. Ennek oka egyrészt csodálatos szervezettségük tengeren és szárazföldön, főként azonban az a tény, hogy külügyi hivataluk Délamerikában keményen dolgozik. Bármenynyire dicsekszenek is az angolok és franciák otthon demokráciájukkal, külpolitikájukban ezt teljesen mellőzik. A nemzetek közötti vonatkozásokban ma ugyanazok a módszerek eredményesek, mint egy évszázaddal ezelőtt. Nekünk demokratikus kormányunk van és nem vagyunk képesek az ügyeket olyan autokratikus módon intézni és ezért háttérbe szorulunk. Ezért, ha ellenségeket szerzek is magamnak ezzel, kijelentem, hogy nem kívánom, hogy akár Anglia, akár Németország nyerjen a háborúban. Természetesen mégis jobban szeretném, ha Anglia nyerne. De ha a két nemzet közül bármelyik győztes lesz, akkor az Egyesült Államok a most uralkodó zavaros külpolitikai viszonyok között másod- vagy harmadrangú hatalom színvonalára sülyednek. Országunk jövője tehát nagymértékben attól függ, hogy vagy fönmaradjon Európában a hatalmak mostani egyensúlya, amely mellett az egymásra féltékeny hatalmak a mi kegyeinket vadászszák vagy a világ valamelyes szervezése útján semlegessé tesszük a tengert, úgy hogy a világ kereskedelmi utai nemzetközi ellenőrzés és oltalom alatt álljanak. Hiábavaló kísérlet az amerikaiak előítéletét eloszlatni, amivel a németek eleinte próbálkoztak. De a fejlődés menete és a problémák, amelyeket az ország állami érdekei fölvetnek, majd határt szabnak ennek az előítéletnek. Egyébként a különböző származású amerikaiak különböző érzéseinek összeütközését nem kell nagyon tragikusan venni. Inkább csak újságháború ez. Mégis csak együtt kell élniök és dolgozniok és a közügyekben résztvenniök. Sőt, el kell követniük ugyanazokat a bűnöket, amelyeket a másik tábornak szemére hánynak. Ha Bidder úr, a németpárti „Staats-Zeitung" szerkesztője, az angolok érdekében dolgozó üzem élén áll, viszont nem egy német faló iparkodik Németországba kicsempészni olyan árukat, amikért ott nagy pénzt kap. Egyébként nemcsak a kapitalista lapok zsákmányolják ki az emberek érzéseit és előítéleteit. Ezen a környéken, ahol e sorok íródnak, igen sok német lakik és az utcán hemzsegő utcai muzsikusok egész nap a „Wacht am Rhein"t játsszák. k ellenséges vezérkarok jelentései A „Magyar Távirati Iroda" jelenti a sajtóhadiszállásról: OROSZORSZÁG. *; Oroszlengyelország. (Keltezés nélkül.) Riga környékén augusztus 11-én reggelvisszautasítottunk német kísérleteket, amelyek előőrseink megrohanására irányultak. Jakobstadt—Dvinsk irányában csapataink e hó 10-én és 11-én továbbra is sikeresen haladtak előre, szorongatva az ellenséget. Vilkomirtól északra megszálltuk harc után Kovarskot és Tovijanit és foglyokért ejtettünk. Kovnónál visszautasítottuk a német támadásokat a Nyementől nyugatra és a Jessáig terjedő fronton. Az ellenség csak Godlevó falunál — ahol makacs tüzérpárbaj folyt — ért el némi sikert. A Narev, és Bug közötti fronton a németek különösen a Lomza—Smadovo— Korsov felé vezető utakon folytatták makacs támadásaikat. Tovább délre a Cysev (?) vasút mindkét oldalán csapataink e hó 11-én délután ellentámadásba mentek át. A középső Visztula felé vezető utakon nincs fontosabb változás. E hó 11-én az ellenség a Vieprz és Bug közötti fronton, Parcev irányában, több elkeseredett támadást és két támadást a Cholm—Vlodava-i utak ellen kezdett. Mindezeket a támadásokat az ellenség nehéz veszteségei mellett visszautasították. Különösen súlyosak ezek a veszteségek Ostrovtól keletre, ahol a német holttestek állásaink előtt óriási tömegeket alkotnak. A Bagnál és Zlotalipánál nincs jelentős változás. A Dnyeszternél, a Stripa torkolatánál, föltartóztattuk az ellenség ama kísérleteit, hogy offenzívába menjen át. E hó 10-én az ellenség nagy erőkkel közeledett a rigai öböl bejáratához és az olandi partokhoz és bombázta a világító tornyokat. Hadihajóink tüzelése folytán gyorsan elhagyta partjainkat és a nyílt tengerre sietett. Kaukázus. (Keltezés nélkül.) A Kaukázusban az augusztus 9-iki harcok folytatódtak. Oltynál négy török század négy ütegtől támogatva a folyó völgyében csoportosult, de ütegeink a török ütegeket elhallgattatták és tüzelésüket a török gyalogságra koncentrálták. Amikor egy lövészszázadunk közeledett, a törökök rendetlen futásnak eredtek. A menekülőket 15 önkéntes lövészből álló, két altiszt által vezényelt szakasz üldözte. A szakasz szuronnyal támadást intézett 100 török ellen, lemészárolt 31-et és 28-at elfogott, közöttük két altisztet. A többi elmenekült. Török kísérletek, amelyek arra irányultak, hogy Olty felé és Passa-völgyben előnyomuljanak, mindenütt visszautasíttattak. A Margemintószoros megszállásánál 3 géppuskát zsákmányoltunk és foglyokat ejtettünk, számuk még nincs megállapítva, közöttük van két ezredparancsnok. Az Eufrát vidékén tart a törökök üldözése. Az utóbbi napokban 18 tisztet, 1172 askarist fogtunk el. Zsákmányoltunk továbbá több min1 200 részben proliszilinnel és műszerekkel megrakott kocsit, valamint fegyvereket, muníciót és sátrakat. Az ellenség a menekülésnél számos sebesült askarit hagyott hátra. Az utakon csapataink" nagyobb mennyiségű tüzérségi muníciót szedtek föl. * & J OLASZORSZÁG. (Keltezés nélkül.) Már augusztus 4-én az ellenség őrjáratok által felderítést végzett a Viosi-szorosban, amely a Valfurva felső végén magasan fekvő kopár vidéken fekszik. Az ellenséget akkor visszavertük. Most az ellenség átlépte a fornói glecserterületet és megtámadta csapatainkat a hasonló nevű hegyi szállodánál, ezalatt egy ellenséges csapat a Cevedale-szoroson (3267 méter) hatolt előre Capanna di Cedehi állásainkig. Alpesi vadászaink éber, fáradhatatlan őrködése a glecserek és magas hómezők között megakadályozta mind a két merész vállalkozást ; az ellenséget hamarosan visszaszorítottuk és ellentámadással menekülésre kényszerítettük. Cadoreból kisebb, ránk nézve kedvezően végződött harcokat jelentenek az ansiei és visdendei magas völgyekből ; ezeknek egyikében mintegy 40 császárvadászt fogtunk el. Szórványos gyalogsági és tüzérségi harcok folytak a Karni-Alpokban is. A Pontebbanai-völgyben egy osztrák csapatrészt, amely az olasz lejtőt meg akarta közelíteni, megtámadtunk és menekülésre kényszerítettünk. A Karszt-fensíkon augusztus 11-én a rendes kisebb tüzeléseken kívül nem volt jelentős esemény. * FRANCIAORSZÁG. (Augusztus 12. — Délután 3 óra.) Souchez körül ágyútűz és petárdaharc. Az Argonneokban két ellenséges éjjeli támadást Marie Theresie, Fontaine aux Charmes-i állásaink ellen visszavetettünk". A Bois de Pierreben meglehetősen élénk kézigránát- és bombaharc lövészárokról-lövészárokra. Egy német támadási kísérletet a Lingekopfon (Vogézek) visszautasítottunk. Éjjel 11 óra, Souchez és Neuville (Artois) körül tüzérharcok. Az Argonneokban új ellentámadások által viszszaszereztük Vienne-Chateau—Binarville-i úttól keletre fekvő elvesztett lövészárkaink egy részét. Az északi Voevreben, a Bois de Prerreben és a Vogézekben, a Barrenkopfon meglehetősen nagy tüzérségi tevékenység. Az ellenség bombázta Raon Etappeot (St. Diétől északra 12 kilométernyire). A polgári lakosságból négyen meghaltak. Hat asszony, és gyermeke megsebesült.