Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)
1915-08-19 / 293. szám
1915 augusztus 10. NÉPSZAVA 3 zsidó képviselő. Az új területekről jöttek. Egyszerre csak zúgás hallatszik, belép Eleutherios Venizelos. Néhány perccel később megjelenik a kormány, élén Gunaris miniszterelnökkel. A pópák gyülekezete imádkozva fölszenteli az új kamarát. A miniszterelnök fölolvassa a kamara megnyitásáról szóló királyi dekrétumot, majd az alkotmány rendelkezése szerint a régi kamara alelnöke elrendeli, hogy az új törvényhozás elnököt válasszon. De előbb az újonnan elfoglalt szigetek képviselőinek szavazati jogáról kell dönteni. Az „Athenas" című újság kistermetű, de szenvedélyes főszerkesztője hangos szavakkal szavalja: „A haza megadja a szavazójogot ama gyermekeinek, akik immár a nagyobb Görögország fiai. Vita nélkül kell ezt elintézni". Gunaris határozott, erőteljes szavakban csatlakozik ehhez a véleményhez. Szerinte az egész nemzet érzése azt akarja, hogy az új képviselők szavazati joggal foglalhassák el képviselői helyüket, de kéri, hogy előbb ennek értelmében törvényes alapot teremtsenek-Ezután szólásra emelkedik Venizelos és kijelenti, hogy az ellenzék sem támaszt ebben a kérdésben vitát. Venizelos jó szónok, meggyőző, behízelgő hangon beszél, gyorsabban és izgékonyabban, mint Gunaris, aki azonban sokkal klasszikusabb erejű szónok. Megállapodnak. Az új képviselők szavazati jogáról egy későbbi ülésen döntenek, amíg megfelelő módosítások elkészülnek. De az új képviselők a teremben maradhatnak. Végre megkezdődik az elnökre való szavazás. Két képviselő gyűjti össze a szavazócédulákat. Ötvenhét szótöbbséggel a Venizelos-párti Zavizianos a képviselőház tapsvihara közben elfoglalja az elnöki széket és ezzel a Gunaris-kormány megbukott. Székfoglaló beszédében Zavizianos kerül minden vonatkozást, ami arra mutatna, hogy mi lesz Venizelos politikája. Egyetlen hang sem árulja el, hog a Venizelos-párt a közbelépés mellett van-e ? Hogy mi a képviselők hangulata, az néhány perc múlva kiderül. Gunaris megnyitó beszédében egészen világosan célzott arra, hogy a négyes szövetség ismeretes jegyzékének semmiképen sem lehet az a következménye, hogy csak egy talpalatnyi görög területet is átengedjenek bárkinek is. Ezt a kijelentést minden párt hangos, hosszas tapssal fogadta. Venizelos az előtérben. (Athén, augusztus 18.) Venizelos Ypakiből, ahol gyógyfürdőket vett, szombaton délután érkezett Athénbe. Este konferenciát tartott pár hivével. Vasárnap folytatta párthíveivel való értekezését és ezen a konferencián jelölték ki a kamara elnökségébe jelöltjeiket és megállapodtak egy esetleges Venizeloskabinet tagjaiban. Másnap délután Venizelos megjelent egy nagyszabású mitingep, amelynek napirendjére ki volt tűzve a Bulgáriának adandó koncessziók kérdése is. Venizelos óriási figyelem közben fejtegette a helyzetet- Nagy óvatossággal beszélt a Bulgáriának adandó koncessziókról és e kérdés bővebb fejtegetését későbbre hagyta. A hétfői képviselőházi ülésen a Venizelos-párt kétharmad többséggel vonult föl. is elhangzott: „Le Franciaországgal!" — ami itt emberemlékezet óta nem történt meg. Mindebből az látszik, hogy egyetlen görög kormány sem volna képes az antant javaslatait a parlamenttel elfogadtatni. A görög semlegesség. (Athén, augusztus 17.) Az athéni sajtó legnagyobb része hallani sem akar területi engedményekről és az „Esperini", amelynek közvetlen összeköttetése van az udvarral, így ir: Ha remélni lehetne, hogy segítségünkkel az antánt az összes harctereken győzne, akkor nem volna okos dolog csábításainak ellentállni. A görög katonák körök azonban nincsenek ezen a véleményen, sőt inkább sokkal pesszimistábbak. Sem Görögország, sem bármely más állam meg nem mentheti az antantot, mert már későn van. Kényes igazság ez, de az állam iránti kötelességünk parancsolja, hogy megmaradjunk makacsságunk mellett. Külpolitikánk változatlan fog maradni. Nekünk mindenesetre semlegeseknek kell lennünk, mert különben katasztrófa elé nézünk. A görögök az ántánt ellen. (Athén, augusztus 18.) Az ántánt erőszakoskodása óriási izgalmat keltett az egész országban, de különösen Athénben, ahol a hangulat mos'" 'Ausztria-Magyarország és Németország felé fordult. A színházakban nagy tüntetések voltak a központi hatalmak mellett. Az egyik színházban ilyen kiállás A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár évi Jelentése i. A háború következtében a budapesti pénztár ezidén közgyűlést nem tart, helyeseljük tehát, hogy az 1914. évi működéséről terjedelmes évi jelentésben számol be és ezzel a nyilvánosságnak módot nyújt a Pénztár működésének megismerésére és megítélésére. Az évi jelentés mindenekelőtt a Pénztárnak a háború alatti működését ismerteti. Utal arra, hogy mily súlyos aggályokat támasztott a háború kitörése a Pénztár vezetőiben. Azt hitték, hogy a háború a munkásbiztosításnak súlyos válságát fogja okozni, mert a tagok közül az egészséges és munkabírók hadbavonulnak, a gazdasági élet megbénul, az ipari üzemek legnagyobb része szünetelni fog és igy a Pénztár taglétszámában és bevételeiben óriási csökkenés fog beállni, míg ellenben a segélyezési és egyéb költségek, a nagy munkanélküliség és a nagy drágaság következtében beállott hiányos táplálkozás és a háborúval együtt járó járványok föllépése folytán emelkedni fognak. Ez az aggodalom arra késztette a Pénztárt, hogy egyrészt a kormányhoz siessen segítségért, másrészt pedig, hogy a kiadások terén szigorú takarékoskodással járjon el. Az érthető, hogy e súlyos viszonyok között a Pénztár az állam támogatását igyekezett biztosítani. Azt hisszük, hogy az állam nem zárkózhatott volna el a segítség nyújtása elől, mert hiszen Magyarországon a munkásbiztosítás az egyetlen szociálpolitikai intézmény, ennek tönkrejutását közönyösen a kormány sem nézhette volna. A munkásbiztosítás nálunk tartalékokat a háború előtt nem gyűjthetett, mert a munkásbiztosítási törvény hiányai, ennek végrehajtása során elkövetett f ügyetlenségek és baklövések egész sorozata ezt lehetetlenné tette. Elég, ha rámutatunk arra a bűnös könnyelműségre, amellyel a közigazgatás a járulékhátralékok behajtását kezeli és elég, ha utalunk az Állami Hivatalnak azokra az intézkedéseire, amelyek a Pénztárbevételeit milliókkal csökkentették. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az egészségügyi viszonyok Budapesten és általában az egész országban mily kedvezőtlenek és hogy a gazdasági élet pangása az utolsó évtizedben úgyszólván állandó volt, megérthetjük, hogy mily súlyos viszonyokkal kellett a pénztáraknak küzdeniök és hogy ily körülmények között tartalék gyűjtéséről szó sem lehetett. Ámde mind e viszonyokért elsősorban a kormány felelős s így neki volt kötelessége, hogy a munkásbiztosítás teljesítő képességét a háború alatt biztosítsa. Már annak idején kifejezést adtunk abbeli fölfogásunknak, hogy a háború által okozott kárait és hiányait a munkásbiztosításnak a kormány minden körülmények között fedezni tartozik és semmi szükség sem volt arra, hogy a budapesti pénztár nagy előzékenységgel siessen a kormány segítségére és szigorú, sőt a tagok rovására űzött kegyetlen takarékoskodással igyekezzék a Pénztár pénzügyi egyensúlyát megmenteni. Úgy látszik, a Pénztár vezetői is érzik, hogy e téren túlmentek a megengedhető határon, mert az évi jelentésben az adatok egész halmazával igyekszik bizonyítani, hogy a segélyezési költségek csökkenése nemcsak Budapesten, hanem az egész országban, sőt Ausztriában és Németországban is egyaránt bekövetkezett és ismerteti azokat az intézkedéseket, amelyeket a külföldön részint törvényhozás útján, részint rendeletekkel és a pénztárak saját elhatározásukból foganatosítottak a segélyezési költségek csökkentése érdekében. E közleményekből annyi mindenesetre kitűnik, hogy külföldön szigorú rendszabályokat hoztak, különösen a táppénzkiadás apasztására, azonban figyelmen kívül hagyja a budapesti pénztár azt, hogy mennyire más viszonylat áll fönn külföldön a munkásbiztosítás és az állam között, mint nálunk, s mennyire más viszonyok között élnek a külföldi munkások a mieinkével szemben. És ha a budapesti pénztár jelentése elismeri, hogy a háború kitörésekor a Pénztár teljesítőképességét illetőleg táplált aggályok csakhamar teljesen eloszlottak, nem találjuk nyomát annak, hogy ennek konzekvenciáit a Pénztár vezetősége levonta volna és azt a „legszigorúbb takarékosságot”1, amelyet az első ijedelem hatása alatt életbe léptetett, megszüntette volna. Félreértések kikerülése végett megállapítjuk, hogy a pénztáraknak, mint közpénzeket, főleg munkásfilléreket kezelő Szerbia még sem enged ? (Berlin, augusztus 18.) Szófiai jelentés szerint Pasics szerb miniszterelnök valamennyi párt vezetőjével tanácskozást tartott. Pasics ezen a tanácskozáson állítólag kijelentette, hogy az antant elhatározta, hogy a háborút a kedvezőtlen körülmények ellenére is tovább folytatja, de ehhez Bulgária beavatkozása feltétlenül szükséges. Az ántánt ennek fejében Szerbiától és Görögországtól bizonyos engedményeket kért. Ha Görögország az ántánt javaslatait elutasítaná, akkor esetleg rákényszerítik majd azok elfogadására. Ha Szerbia sem engedne az antant kívánságainak, akkor a jövőben a saját erejére volna utalva. Egy genfi hír tudni véli, hogy az értekezlet, Pasics sürgetése ellenére, úgy döntött, hogy a négyes szövetség javaslatait elutasítja. Románia magatartása. (Bukarest, augusztus 18.) A „Steagul" írja a következőket: A miniszterek egyike, akiről úgy beszéltek, mint aki részt vesz a kabinetátalakításban, az erre vonatkozó összes híreket megcáfolta és az alábbi kijelentést tette: — A kabinet átalakítása nem fog megtörténni és mi nem fogunk akcióba lépni. Fenyegetik Romániát. (Bukarest, augusztus 18.) Pétervárról jelentik, hogy a ,,Birsevija Vjedomosti", Sasso- 19 nov újsága, hevesen megtámadja Románia politikáját. A lap közli, hogy a francia és angol követ újabb lépést tett Bratianunál és óva intette attól, hogy az antant számításait megzavarja. A két követ figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy Románia érdeke forog kockán és azzal fenyegetődzött, hogy a négyes szövetség el fogja zárni a Dardanel-fákat Románia elöl, ha az antant ellen bármilyen lépést is tesz. Minden Szerbián múlik . . . (Szófia, augusztus 18.) Savinszky szófiai orosz követ tegnap meglátogatta Radoszlavov miniszterelnököt és két óra hosszat tanácskozott vele. Egy bukaresti jelentés szerint az antant azt a javaslatot tette, hogy a balkáni államok rendezzék el egymás közötti viszályukat és alakítsanak Balkán-szövetséget, amely egységesen lépne föl és közös erővel szolidárisan érvényesítené a kompenzációkat, amelyekre a szövetséges egyes tagjai az egymásnak tett engedmények fejében igényt tartanak. A jegyzékben az ántánt ünnepélyes ígéretet tesz, hogy a Balkán-szövetség közös igényeit a döntő pillanatban tiszteletben fogja tartani és megvalósítja. Az ántánt végül annak a reményének ad kifejezést, hogy a közös cél megvalósítása érdekében szövetségre lépett Balkán-államok részt fognak venni az európai háborúban és siettetik a véres tragédia befejezését. Szófiában most arra utalnak, hogy a megoldás Szerbián múlik, mert ha Szerbia megadja a kívánt engedményeket, akkor Görögország kénytelen lesz ezt a példát követni. A bolgár kormány elhatározta, hogy a sobranjet nem hívja össze, de a miniszterelnök, mielőtt döntő lépést tenne, tanácskozni fog az ellenzék vezéreivel és tájékoztatni fogja őket a helyzetről.