Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)

1915-08-19 / 293. szám

1­915 augusztus 10. NÉPSZAVA 3 zsidó képviselő. Az új területekről jöttek. Egyszerre csak zúgás hallatszik, belép Eleu­therios Venizelos. Néhány perccel később megjelenik a kormány, élén Gunaris minisz­terelnökkel. A pópák gyülekezete imád­kozva fölszenteli az új kamarát. A miniszter­elnök fölolvassa a kamara megnyitásáról szóló királyi dekrétumot, majd az alkotmány rendelkezése szerint a régi kamara alelnöke elrendeli, hogy az új törvényhozás elnököt válasszon. De előbb az újonnan elfoglalt szigetek képviselőinek szavazati jogáról kell dönteni. Az „Athenas" cím­ű újság kis­termetű, de szenvedélyes főszerkesztője han­gos szavakkal szavalja: „A haza megadja a szavazójogot ama gyermekeinek, akik im­már a nagyobb Görögország fiai. Vita nélkül kell ezt elintézni". Gunaris határozott, erőteljes szavakban csatlakozik ehhez a véleményhez. Szerinte az egész nemzet érzése azt akarja, hogy az új képviselők szavazati joggal foglalhassák el képviselői helyüket, de kéri, hogy előbb ennek értelmében törvényes alapot teremt­senek-Ezután szólásra emelkedik Venizelos és kijelenti, hogy az ellenzék sem támaszt eb­ben a kérdésben vitát. Venizelos jó szónok, meggyőző, behízelgő hangon beszél, gyor­sabban és izgékonyabban, mint Gunaris, aki azonban sokkal klasszikusabb erejű szónok. Megállapodnak. Az új képviselők szavazati jogáról egy későbbi ülésen dönte­nek, amíg megfelelő módosítások elkészül­nek. De az új képviselők a teremben marad­hatnak. Végre megkezdődik az elnökre való szavazás. Két képviselő gyűjti össze a sza­vazócédulákat. Ötvenhét szótöbbséggel a Ve­nizelos-párti Zavizianos a képviselőház taps­vihara közben elfoglalja az elnöki széket és ezzel a Gunaris-kormány megbukott. Szék­foglaló beszédében Zavizianos kerül minden vonatkozást, ami arra mutatna, hogy mi lesz Venizelos politikája. Egyetlen hang sem árulja el, hog a Venizelos-párt a közbe­lépés mellett van-e ? Hogy mi a képviselők hangulata, az néhány perc múlva kiderül. Gunaris megnyitó beszédében egészen vilá­gosan célzott arra, hogy a négyes szövetség ismeretes jegyzékének semmiképen sem le­het az a következménye, hogy csak egy talpalatnyi görög területet is átengedjenek bárkinek is. Ezt a kijelentést minden párt hangos, hosszas tapssal fogadta. Venizelos az előtérben. (Athén, augusztus 18.) Venizelos Ypakiből, ahol gyógyfürdőket vett, szombaton délután érkezett Athénbe. Este konferenciát tartott pár hivével. Vasárnap folytatta párthíveivel való értekezését és ezen a konferencián je­lölték ki a kamara elnökségébe jelöltjeiket és megállapodtak egy esetleges Venizelos­kabinet tagjaiban. Másnap délután Venize­los megjelent egy nagyszabású mitingep, amelynek napirendjére ki volt tűzve a Bul­gáriának adandó koncessziók kérdése is. Venizelos óriási figyelem közben fejtegette a helyzetet- Nagy óvatossággal beszélt a Bulgáriának adandó koncessziókról és e kér­dés bővebb fejtegetését későbbre hagyta. A hétfői képviselőházi ülésen a Venizelos-párt kétharmad többséggel vonult föl. is elhangzott: „Le Franciaországgal!" — ami itt emberemlékezet óta nem történt meg. Mindebből az látszik, hogy egyetlen görög kormány sem volna képes az antant javas­latait a parlamenttel elfogadtatni. A görög semlegesség. (Athén, augusztus 17.) Az athéni sajtó leg­nagyobb része hallani sem akar területi en­gedményekről és az „Esperini", amelynek közvetlen összeköttetése van az udvarral, így ir: Ha remélni lehetn­e, hogy segítségünkkel az antánt az összes harctereken győzne, ak­kor nem volna okos dolog csábításainak el­lentállni. A görög katonák­ körök azonban nincsenek ezen a véleményen, sőt inkább sokkal pesszimistábbak. Sem Görögország, sem bármely más állam meg nem mentheti az antantot, mert már későn van. Kényes igazság ez, de az állam iránti kötelességünk parancsolja, hogy megmaradjunk makacssá­gunk mellett. Külpolitikánk változatlan fog maradni. Nekünk mindenesetre semlegesek­nek kell lennünk, mert különben katasztrófa elé nézünk. A görögök az ántánt ellen. (Athén, augusztus 18.) Az ántánt erősza­koskodása óriási izgalmat keltett az egész országban, de különösen Athénben, ahol a hangulat mos'" 'Ausztria-Magyarország és Németország felé fordult. A színházakban nagy tüntetések voltak a központi hatalmak mellett. Az egyik színházban ilyen kiállás A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár évi Jelentése­­ i. A háború következtében a budapesti pénztár ezidén közgyűlést nem tart, helye­seljük tehát, hogy az 1914. évi működéséről terjedelmes évi jelentésben számol be és ezzel a nyilvánosságnak módot nyújt a Pénztár működésének megismerésére és megítélésére. Az évi jelentés mindenekelőtt a Pénztár­nak a háború alatti működését ismerteti. Utal arra, hogy mily súlyos aggályokat tá­masztott a háború kitörése a Pénztár veze­tőiben. Azt hitték, hogy a háború a mun­kásbiztosításnak súlyos válságát fogja okozni, mert a tagok közül az egészséges és munkabírók hadbavonulnak, a gazdasági élet megbénul, az ipari üzemek legnagyobb része­ szünetelni fog és igy a Pénztár tag­létszámában és bevételeiben óriási csökke­nés fog beállni, míg ellenben a segélyezési és egyéb költségek, a nagy munkanélküliség és a nagy drágaság következtében beállott hiányos táplálkozás és a háborúval együtt járó járványok föllépése folytán emelkedni fognak. Ez az aggodalom arra­ késztette a Pénztárt, hogy egyrészt a kormányhoz siessen segítségért, másrészt pedig, hog­y a kiadások terén szigorú takarékoskodás­sal járjon el. Az érthető, hogy e súlyos viszonyok kö­zött a Pénztár az állam támogatását igye­kezett biztosítani. Azt hisszük, hogy az állam nem zárkózhatott volna el a segítség nyújtása elől, mert hiszen Magyarországon a munkásbiztosítás az egyetlen szociálpoli­tikai intézmény, ennek tönkrejutását közö­nyösen a kormány sem nézhette volna. A munkásbiztosítás nálunk tartalékokat a háború előtt nem gyűjthetett, mert a mun­kásbiztosítási törvény hiányai, ennek végrehajtása során elkövetett f ügyetlensé­gek és baklövések egész sorozata ezt lehe­tetlenné tette. Elég, ha rámutatunk arra a bűnös könnyelműségre, amellyel a közigaz­gatás a járulékhátralékok behajtását ke­zeli és elég, ha utalunk az Állami Hivatal­nak azokra az intézkedéseire, amelyek a Pénztár­­bevételeit milliókkal csökkentet­ték. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az egészségügyi viszonyok Budapesten és ál­talában az egész országban mily kedvezőt­lenek és hogy a gazdasági élet pangása az utolsó évtizedben úgyszólván állandó volt, megérthetjük, hogy mily súlyos viszonyok­kal kellett a pénztáraknak küzdeniök és hogy ily körülmények között tartalék gyűj­téséről szó sem lehetett. Ámde mind e viszonyokért elsősorban a kormány felelős s így neki volt kötelessége, hogy a munkásbiztosítás teljesítő képessé­gét a háború alatt biztosítsa. Már annak idején kifejezést adtunk abbeli fölfogá­sunknak, hogy a háború által okozott ká­rait és hiányait a munkásbiztosításnak a korm­ány minden körülmények között fe­dezni tartozik és semmi szükség sem volt arra, hogy a budapesti pénztár nagy elő­zékenységgel siessen a kormány segítsé­gére és szigorú, sőt a tagok rovására űzött kegyetlen takarékoskodással igyekezzék a Pénztár pénzügyi egyensúlyát megmen­teni. Úgy látszik, a Pénztár vezetői is ér­zik, hogy e téren túlmentek a megenged­hető határon, mert az évi jelentésben az adatok egész halmazával igyekszik bizo­nyítani, hogy a segélyezési költségek csök­kenése nemcsak Budapesten, hanem az egész országban, sőt Ausztriában és Németországban is egyaránt bekövetkezett é­s ismerteti azokat az intézkedéseket, ame­lyeket a külföldön részint törvényhozás útján, részint rendeletekkel és a pénztárak saját elhatározásukból foganatosítottak a segélyezési költségek csökkentése érdeké­ben. E közleményekből annyi mindenesetre kitűnik, hogy külföldön szigorú rendsza­bályokat hoztak, különösen a táppénz­kiadás apasztására, azonban figyelmen kí­vül hagyja a budapesti pénztár azt, hogy mennyire más viszonylat áll fönn külföldön a munkásbiztosítás és az állam között, mint nálunk, s mennyire más viszonyok között élnek a külföldi munkások a mieinkével szemben. És ha a budapesti pénztár jelen­tése elismeri, hogy a háború kitörésekor a Pénztár teljesítőképességét illetőleg táp­lált aggályok csakhamar teljesen eloszlot­tak, nem találjuk nyomát annak, hogy en­nek konzekvenciáit a Pénztár vezetősége levonta volna és azt a „legszigorúbb taka­rékosságot”1, amelyet az első ijedelem ha­tása alatt életbe léptetett, megszüntette volna. Félreértések kikerülése végett meg­állapítjuk, hogy a pénztáraknak, mint­ közpénzeket, főleg munkásfilléreket kezelő Szerbia még sem enged ? (Berlin, augusztus 18.) Szófiai jelentés sze­rint Pasics szerb miniszterelnök valamennyi párt vezetőjével tanácskozást tartott. Pasics ezen a tanácskozáson állítólag kijelentette, hogy az antant elhatározta, hogy a háborút a kedvezőtlen körülmények ellenére is to­vább folytatja, de ehhez Bulgária beavatko­zása feltétlenül szükséges. Az ántánt ennek fejében Szerbiától és Görögországtól bizo­nyos engedményeket kért. Ha Görögország az ántánt javaslatait elutasítaná, akkor esetleg rákényszerítik majd azok elfogadá­sára. Ha Szerbia sem engedne az antant kí­vánságainak, akkor a jövőben a saját ere­jére volna utalva. Egy genfi hír tudni véli, hogy az értekezlet, Pasics sürgetése ellenére, úgy döntött, hogy a négyes szövetség javas­latait elutasítja. Románia magatartása. (Bukarest, augusztus 18.) A „Steagul" írja a következőket: A miniszterek egyike, akiről úgy beszéltek, mint aki részt vesz a kabinet­átalakításban, az erre vonatkozó összes híre­ket megcáfolta és az alábbi kijelentést tette: — A kabinet átalakítása nem fog megtör­ténni és mi nem fogunk akcióba lépni. Fenyegetik Romániát. (Bukarest, augusztus 18.) Péter­várról je­lentik, hogy a ,,Birsevija Vjedomosti", Sasso- 19 nov újsága, hevesen megtámadja Románia politikáját. A lap közli, hogy a francia és angol követ újabb lépést tett Bratianunál é­s óva intette attól, hogy az antant számításait megzavarja. A két követ figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy Románia érdeke fo­rog kockán és azzal fenyegetődzött­, hogy a négyes szövetség el fogja zárni a Dardanel-fákat Románia elöl, ha az antant ellen bár­milyen lépést is tesz. Minden Szerbián múlik . . . (Szófia, augusztus 18.) Savinszky szófiai orosz követ tegnap meglátogatta Radoszlavov miniszterelnököt és két óra hosszat tanács­kozott vele. Egy bukaresti jelentés szerint az antant azt a javaslatot tette, hogy a bal­káni államok rendezzék el egymás közötti viszályukat és alakítsanak Balkán-szövet­séget, amely egységesen lépne föl és közös erővel szolidárisan érvényesítené a kompen­zációkat, amelyekre a szövetséges egyes tag­jai az egymásnak tett engedmények fejében igényt tartanak. A jegyzékben az ántánt ün­nepélyes ígéretet tesz, hogy a Balkán-szö­vetség közös igényeit a döntő pillanatban tiszteletben fogja tartani és megvalósítja. Az ántánt végül annak a reményének ad ki­fejezést, hogy a közös cél megvalósítása ér­dekében szövetségre lépett Balkán-államok részt fognak venni az európai háborúban és siettetik a véres tragédia befejezését. Szófiában most arra utalnak, hogy a megol­dás Szerbián múlik, mert ha Szerbia meg­adja a kívánt engedményeket, akkor Görög­ország kénytelen lesz ezt a példát­ követni. A bolgár kormány elhatározta, hogy a sobran­jet nem hívja össze, de a miniszterelnök, mi­előtt döntő lépést tenne, tanácskozni fog az ellenzék vezéreivel és tájékoztatni fogja őket a helyzetről.

Next