Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)
1915-08-24 / 298. szám
1915 augusztus 24. NÉPSZAVAA coil folyó harcban évről-évre és miképen fenyegeti e téren is azt a világhatalmi állást, amelyet Anglia magának biztosított. A „Nordel. Alig. Ztg." azután a balkáni háborúra és a nagyköveti értekezletre tér át és megjegyzi: Ebben a kritikus időben Beyens belga követ kiemeli Németország békeszeretetét. Semmi kétség — írja —, hogy a német császár, a birodalmi kancellár és a külügyi államtitkár a béke szenvedélyes hívei. Poincarénak köztársasági elnökké való megválasztására vonatkozólag a „Nordd. Alig. Ztg." Guilleaume bárót idézi, aki erről így irt: Elsősorban annak a régi francia sovinizmusnak tüntetését kell ebben látni, amely hosszú éveken át meghúzódott a háttérben, azonban az agadiri incidensek óta ismét teljes erőre kapott. Poincaré Lotharingiában született és ez nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy emlékeztessen erre. Poincaré munkatársa, sőt szerzője volt Millerand katonai politikájának. Hogy a hároméves szolgálatért való agitáció nem volt válasz a német véderőtörvényre, hanem régen elkészített intézkedés, azt a követ leplezetlenül kimondja. Az újságoknak különben nincsen igazuk, ha a francia, kormány terveiről szólva, ezeket a német intézkedésekre adott válasznak tünteti föl. E tervek közül sok hosszú idő óta folytatott tanulmányozás eredménye. Márciusban a követ ezt jelentette: Az ember folyton olyanokkal találkozik, akik biztosítanak arról, hogy Németországgal hamarosan háborúra kerül a sor; ez elkerülhetetlen. Sassonovról a követ úgy nyilatkozott, hogy a gyönge ahhoz, hogy az udvari pártnak és a pánszláv áramlatnak ellenálljon. Politikája ennélfogva ellentmondásokkal teli, ami Franciaországban elkedvetlenítően hat. Ez különösen a montenegrói kérdésben, Skutari ügyében jutott kifejezésre. Kétségtelen, hogy Párisban ezekbe a fogásokba beleuntak, de bár fogcsikorgatva, elviselik a szövetség következményeit és engedik magukat rászorítani arra az útra, mely általános háborúra vezetett. Következnek a Nancyban történt incidensek, soviniszta darabok előadásával űzött veszedelmes játék illusztrálása. Ezek a tünetek Guil-laume báró szerint mindinkább az izgatott nyugtalanság jellegét mutatják és szerinte bizonyítani fogják, hogy Franciaország közvéleménye mindinkább soviniszta és meggondolatlan lesz. Intézkedéseket kellene tenni, hogy gátat vessenek ennek az áramlatnak, amelyet a kormány az agardini incidens és a Poincaré— Millerand—Delcassé-minisztérium megalakulása óta valósággal bátorított. Amikor Párisban 1913 június hónapjában a katonai törvény tárgyalását a Briand-kormány napirendre tűzte, Guillaume báró ezt jelentette: Az új törvény terhei annyira ránehezednek a lakosságra, oly rettenetesek lesznek, hogy nemsokára tiltakozni fog, mire Franciaország válaszútra kerül: vagy lemondani arról, amit nem bír el, vagy pedig a legrövidebb idő alatt háborút viselni azoknak a kedvéért, akik a népet ebbe a helyzetbe hozták. dvi társaf c csak a szava-Söönyvkereskedésban (Budapest, Erzsébet-fcös'tst 35. sz.) szerezzenek fee es a Balkán. Az ántánt ostroma a Dardanellák ellen. Az olasz hadüzenet. — Az uj Balkánszövetség. — Szerbia és Bulgária nem enged. — Venizeles kormányon. A Dardanelláknál az ántánt megismételte támadásait, ezúttal a szokottnál nagyobb erővel és természetesen nagyobb áldozattal is, de nem nagyobb eredménnyel. Most sem bírták a törököket hátrább szorítani. A harctéri vereségnél nagyobb vereségek fogják érni az ántant diplomáciáját — ha az eddigi hírek valónak bizonyulnak — a Balkánon. A mai táviratok szerint az ántantnak az a törekvése, hogy Szerbia engedje át Macedóniát Bulgáriának és ennek bevonásával új Balkán-szövetséget létesítsenek, egyelőre minden vonalon csődöt mond. A szerbek nem igen hajlandók a kért területeket átengedni, mert alapos kételyeik vannak, vájjon az ántántnak lesz-e módjában őket ezért kárpótolni. Az antant ugyan elég bőkezű Szerbiával szemben az ígéretekben, odaadja neki Boszniát, Hercegovinát, talán Dalmáciát és a Bánátot is, de egyelőre még Brüsszel és Varsó sem az övé, annál kevésbé Sarajevó vagy Zára. Nincs több kilátásuk Görögországnál sem, amelytől szintén kérnek területet, hogy Bulgáriának ajándékozhassák a szövetség fejében. Görögországnak viszont Kisázsiában ígérnek területeket, amelyeket el kellene venni a törököktől, ha bírnák. Ha Szerbia, a hit szövetséges, nem elégszik meg az ígéretekkel, annál kevésbé teszi azt Bulgária, amelynek megígértek mindent, szerb, görög és román területeket — a háború után. Bulgária még mindig azon az állásponton van, hogy tárgyalásba is csak azon az elvi alapon bocsátkozik, hogy az általa követelt és neki megígért területeket rögtön adják át, nem pedig a háború után, ígéretekben a bolgárok sem bíznak. Bizonyára tudják, miért. Görögországgal sincs rendben az ántánt. Venizelos, az ántánt híve, kormányra jutott ugyan, de nem teheti azt, amit akar, mert a görög nép nagy része nem óhajtja a háborús kalandot, sőt Venizelos maga is egészen másként gondolkozik most, mint hajdan, még nem is oly rég és nem bizonyos,vájjon hajlandó lesz-e föláldozni a görög hadsereget Anglia és Oroszország érdekeiért. Bulgária és Törökország között állítólag már kész a megegyezés és akkor az antant minden mesterkedése a Balkánon hasztalan. Bulgária földrajzi helyzete olyan, hogy nála nélkül nem lehet balkáni szövetség és ha Bulgária támogatja Törökországot, még kevesebb a kilátás a Dardanellák meghódítására, mint eddig volt. Bajosan fog, ezen Olaszország hadüzenete is segíteni. Még az sem bizonyos, várjon a Dardanellákhoz vagy Kisázsiába fog-e Olaszország segédcsapatokat küldeni. Az olasz vér mindkét helyen bőségesen fog folyni. * * Török hivatalos jelentés. (Konstantinápoly, augusztus 23.) A főhadiszállás közli: Dardanella-front. A szárazföldi és hajótüzérség heves tüzelése után az ellenség 21-én több mint egy hadosztállyal támadást intézett ellenünk, Anafarta környékén. A támadást teljesen visszavertük és óriási veszteségeket okoztunk az ellenségnek. Az augusztus 10, 17 és 20-án folyt harcokban több mint 400 puskát zsákmányoltunk ugyanannyi szuronnyal, továbbá egy láda bombát és rengeteg hadianyagot. Az Ar i Bumu-szakaszban az ellenség 21-én délután előretörést kísérelt meg, amely azonban tüzelésünkben összeomlott. Sedil Bahrnál semmi jelentős esemény nem történt. A többi fronton semmi változás. Az olaszok Kisázsiában. (Bécs, augusztus 23.) Athéni antantbarát részről származó híradás szerint, mint a „Südslavische Korrespondenz" jelenti, a már úton levő olasz haderő, amely állítólag nagyon jelentékeny, arra van szánva, hogy Szmirnánál és Mersinánál partraszálljon. Olaszország már július vége óta készülődik a Törökország ellen való beavatkozásra. Akkoriban ugyanis az abruzzoi herceg vezérkarának több tagja és Cadorna vezérkarából való más olasz tisztek a „Janicole" gőzhajón, amelyen görög lobogó volt és amelyet később egy görög hadihajó Korfu táján lefoglalt, a Dardanelláknál jártak, hogy az olasz szárazföldi és tengeri akció terveit az angol tengernagy és Hamilton tábornok véleményezése alá bocsássák. Egy konstantinápolyi jelentés hangsúlyozza, hogy a török, fővárosbant teljes nyugalommal fogadták az olasz hadüzenetet. k Kisázsiára kacsint Olaszország. (Kopenhága, augusztus 23.) Ä „Politiken" irja vezércikkében: Olaszország tehát Törökországnak megüzente a háborút. A hivatalosan megadott okok természetesen csak formaiak. A valódi ok, amelyet a hadüzenetben nem igen lehetett megemlíteni, az, hogy Olaszország egy szerencsés háború zsákmányaként egy kisázsiai gyarmatbirodalmat szeretne meghódítani és hogy csakugyan itt az ideje, hogy szövetségeseiért is tegyen valamit. Az Isonzónál és az alpesi szorosokban folyó három hónapos harc nem felelt meg a várakozásoknak. Tekintélyes osztrák-magyar erőket nem tudott lekötni és Oroszországot sem Galíciában, sem Lengyelországban tehermentesíteni. A keleti fronton való háborút folytatták, mintha nem is volna háború Olaszországgal is. Nem is valószínű, hogy Olaszország a legközelebbi időben a régi hadszíntéren elérhet valamit. A helyzet megváltoztatásának egyedüli lehetősége a Dardanellák megnyitásában és az Oroszország számára való szabad fegyverbevitelben rejlik, ezzel akarja Olaszország a Törökország ellen küldendő csapat- szállítást a nyilvánosság előtt megokolni. Bulgária döntés előtt. (Szófia, augusztus 23.) Az „Utro" jelenti: A bolgár kormány a napokban megkapta a bolgár külképviseletnek azokat a jelentéseit, amelyek a Szerbiának és Görögországnak az antant jegyzékeire való válasza folytán előállott helyzetre vonatkoznak. Radoszlavov e jelentésekkel megjelent Ferdinánd királynál tegnap délelőtt tíz órakor és a kihallgatása déli egy óráig, tehát három óra hosszáig tartott. A miniszterelnök innen az elnökségre ment, ahová két órára rendkívüli minisztertanácsot hívott egybe. A minisztertanács délután hat óráig ült együtt. Ez alatt az idő alatt Ferdinánd királynál egyenként külön-külön magánkihallgatásra jelentek meg a bolgár-török megegyezésre kiküldött bizottság tagjai. 5