Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)

1915-08-26 / 300. szám

6 Az I­nió fovárbos is szá­n­tja a fejelt« szépeket az álB­ántnak» A, „Magyar Távirati Iroda" jelenti Bécs­ből, hogy Penfield, az Amerikai Egyesült Államok bécsi nagykövete jegyzéket nyúj­tott át Burián báró közös külügyminisz­ternek. A jegyzék fontosabb szakaszait itt közöljük: Hogy kell érteni a semlegességet? ! .• Az Egyesült Államok kormánya gon­dosan mérlegelte a cs. és kir. kormánynak fejtegetéseit arra a fegyver- és muníciókivi­telre vonatkozóan, amely az Egyesült Álla­mokból oly országokba irányul, amelyek Ausztria-Magyarországgal és Németország­gal hadiállapotban vannak. Az Egyesült Ál­lamok kormánya meglepetéssel látja, hogy a cs. és kir. kormány értésére adja, hogy a jog szigorú alapelveinek betartása a jelenlegi­­háború folyamán kialakult körülmények között nem elegendő s azt állítja, hogy a kor­mánynak túl kellene mennie azokon a rég­óta elismert szabályokon, amelyek ezt a for­galmat a semlegesekre nézve meghatározzák s intézkedéseket kellene tennie, hogy szigo­rúan paritásos magatartást tanúsítson mind­két hadviselő féllel szemben.­­ Azzal az állítással, amely szerint fönnál­lana az a kötelezettsége, hogy a nemzetközi szokás szabályait speciális körülményekre való tekintettel meg kell változtatni vagy módosítani, az Egyesült Államok kormánya nem érthet egyet. A múlt nemzetközi gya­korlatában ismeretlen ilyen kötelezettségnek elismerése minden semleges nemzetre azt a kötelességet róná, hogy törvényt üljön egy háború lefolyásán és korlátozza kereske­delmi forgalmát egy hadviselő állammal, amelynek tengerészeti sikerei a semleges államot az ellenséggel való kereskedelemben akadályozzák. A cs. és kir. kormánynak, úgy látszik, az az álláspontja, hogy az egyik hadviselő félnek a tengeren való fölényéből eredő előnyeit semleges hatalmaknak ki kell egyenlíteniök a győzővel való kereskedelmi forgalom megszüntetésének rendszeresíté­sével. A cs. és kir. kormány megjegyzéseit a fegyver- és muníciókivitelre korlátozza, de ha az elv, amelyért síkra száll, helyes, an­nak hasonló erővel kellene érvénnyel bírnia az összes hadidugáru-cikkekre. Valamely hadviselő államnak, amely a nyílt tenger fe­lett uralkodik, nagy fegyver- és muníció­készlete lehet, de élelmiszerben és ruházati cikkekben hiányt szenvedhet. Az új alapelv szerint, hogy tudniillik a kiegyenlítés sem­legességi kötelesség, semleges nemzetek kö­telezve volnának megtiltani az ily cikkek ki­vitelét, mert a hadviselő felek egyike a ke­reskedelmi forgalom útján nem szerezhetné meg azokat. Németország, a m­on­archia is szállított hadiszereket. — Nyilvánvaló, hogy a szigoru semleges­ségnek a cs. és kir. kormány által meghatá­rozott fogalma a bonyodalmak egész tömke­legébe sodorna egy semleges nemzetet. Eb­ben az összefüggésben helyénvaló a cs. és kir. kormány ügyeimet fölhívni arra a tény­re, hogy Ausztria-Magyarország és Német­ország, különösen pedig az utóbbi, a jelenlegi háború előtti években nagy fegyver- és mu­níciófölösleget gyártott, amelyet az egész vi­lágon, különösen pedig hadviselő felek ré­szére eladott. Ez idő alatt a két állam egyike sem kezdeményezte vagy alkalmazta a cs. és kir. kormány által most képviselt elvet.­­• A Nagybritannia és a délafrikai köz­társaságok között folyt bur háború alatt a szomszédos semleges gyarmatok partjainak ott cirkáló brit hadihajók által való őrzése megakadályozta a Transzvárba és az Oranje szabad államba való fegyver- és muníció­szállítást. A szövetséges köztársaságok olyan helyzetben voltak, amely ebben a tekintet­ben csaknem azonos azzal, amelyben most Ausztria-Magyarország és Németország van­nak. Ennek dacára Németország, tekintet nélkül az egyik hadviselő félnek kereskedel­mi izoláltságára, a másik hadviselő félnek, Nagybritanniának száz meg száz kilogram robbanóanyagot, lőport, töltényt, lövedéket és fegyvert adott el és ismeretes­, hogy Ausz­tria-Magyarország is eladott hasonló muní­ciót ugyanennek a vásárlónak, ha kisebb mennyiségben is. Ha Ausztria-Magyarország és jelenlegi szövetségese abban az időben vo­nakodott volna fegyvert és muníciót Nagy­britanniának eladni, abból az okból, mert ez az eljárás a szigorú semlegességnek megsér­tése volna, akkor a cs. és kir. kormány na­gyobb következetességgel és nagyobb erővel ragaszkodhatnék jelenlegi álláspontjához. — Rámutathatunk arra, hogy a krími há­ború alatt porosz gyárosok nagymennyiségű fegyvert és hadiszert szállítottak Oroszor­szágnak, hogy továbbá a legutóbbi török­olasz háborúban, mint a kormány értesült, Németország fegyvert és muníciót szállított az ottomán kormánynak és hogy a balkáni háború idején úgy Ausztria-Magyarország, mint Németország munícióval látta el a had­viselő feleket.­­ Tekintettel a fentebb kifejtettekre, a kormány nem hinné, hogy a cs. és kir. kor­mány a pártatlan semlegesség hiányát róná föl az Egyesült Államoknak, ha azok foly­tatják legitim kereskedelmüket mindennemű anyaggal, amely szükséges, hogy egy had­viselő államnak haderejét hatásossá tegyék, bárha a jelenlegi háború körülményei Ausztria - Magyarországot megakadályozzák abban, hogy az ilyen anyagokat az Egye­sült Államok piacain szerezze be, amelyek — amennyiben a kormány akciója és poli­tikája forog szóban — minden hadviselő ál­lamnak egyenlően vannak és maradnak nyitva. * Amerika mondja: a béke érdekében szál­lítja a lőszereket.­ ­ Az elvi kérdésen kívül azonban még egy gyakorlati és tárgyi oka van annak, amiért az Egyesült Államok kormánya a köztársaság megalakításától kezdve mind a mai napig a fegyverrel és hadianyaggal való korlátlan kereskedelmet helyeselte és gyakorolta. Ennek az országnak sohasem volt politikája békeidőben olyan nagy ka­tonai hatalmat vagy fegyver- és muníció­készletet tartani, amely elegendő volna egy jól fölfegyverzett és hatalmas ellenség betö­résének visszaverésére. Az volt az óhaja, hogy minden nemzettel békében éljen és ke­rülje minden látszatát annak, hogy hadse­rege és flottája fenyegetésével veszélyezteti ezt a békét. E hagyományos politika alapján az Egyesült Államok egy idegen hatalom tá­madása esetén a háború elején komoly, ha nem végzetes zavarba jönnének a fegyver­es munícióhiány vagy olyan eszközök hiánya folytán, amelyekkel fegyvert és muníciót a nemzeti védelem céljaira elegendő mennyi­ségben gyárthatna. Az Egyesült Államok mindig számítottak arra a jogra és lehető­ségre, hogy idegen támadás esetén fegyvert és muníciót semleges hatalmaktól vásárol­hatnak. Ezt a jogot, amelyet önmaguk ré­­szére igénybe vesznek, nem vitathatják el másoktól.­­ Ha a világ nemzetei általánosan elfo­gadnák azt az elméletet, hogy semleges ha­talmaknak meg kell tiltaniok a hadviselő felek részére való fegyver-­­és municióel­adást, ez minden nemzetet arra­ kényszerí­tene, hogy állandóan elegendő hadiszert tartson készen, hogy minden eshetőséggel szembe nézhessen, üzemeket létesítsen és tartson fönn annyi fegyver és munició elő­állítására, amennyi elegendő ahhoz, hogy szárazföldi és tengeri haderőinek szükségle­tét a háború egész tartama alatt födözhesse. Világos, hogy ennek az elméletnek alkalma­zása odavezetne, hogy minden állam egy­egy fölfegyverzett táborrá lenne, amely ké­szen áll minden támadás visszaverésére és jogainak megvédelmezésére inkább az erő­szakkal tesz kísérletet, semminthogy nem­zetközi konfliktus esetén az észhez és igaz­ságossághoz folyamodjék. Fölismerve azt, hogy annak az elvnek el­fogadása, amely szerint a semleges állam­nak kötelessége egy hadviselő állam részére való fegyver- és municióeladást a háború tartama alatt megtiltani, elkerülhetetlenül azt a hadviselő felet juttatná előnybe, amely békeidőben a hadiszergyártást fejlesztette és a háborúval számolván, nagy fegyver- és municióraktárakat létesített, az Egyesült Államok kormánya meg van győződve ar­ról, hogy ennek az elméletnek elfogadása rákényszerítené a világra a militarizmust és ellene dolgoznék annak a világbékének, amely óhaja és célja minden nemzetnek, amely a jogot és igazságot a maguk kölcsö­nös viszonyában nagyra becsülik. Az Unió nem folytatja a tárgyalást.­ ­ Amidőn az Egyesült Államok kormánya a fentiekben kifejtette azokat a gyakorlati okokat, amelyek alapján a munícióval való kereskedelemért síkra szállott és azt foly­tatta, nem szeretné, ha­ azt a szándékot tulaj­donítanák neki, mintha a jelenlegi háború körülményeiről ítéletet akarna mondani vagy ilyenre célozni akarna. Csupán teljesen nyíltsággal akarta megvilágítani azt a gon­dolatmenetet, amely ebben a kérdésben az Egyesült Államok politikájának irányára mérvadó volt.­­ Az Egyesült Államok kormány szük­ségtelennek tartja, hogy a jelen időpontban tovább folytassa a tárgyalást az osztrák­magyar kormány fejtegetései dolgában. * Hivatalosan a következő sorokat fűzik a jegyzékhez­— Ezt a jegyzéket a cs. és kir. külügy­minisztériumban jelenleg beható barátsá­gos vizsgálatnak vetik alá és azután vála­szolni fognak reá. NÉPSZAVA 1915 augusztus 22. — A Népszava haditudósítójától. — (A sajtóhadiszállás engedelmével.) Olasz harctér, augusztus 21. A karinthiai olasz frontnak egy másik vo­nalát jártam be Miakich kapitány vezetésé-­ vel. A flitschi erőd után most egy másik ha­társzéli erődítményünkhöz vezetett az utam. Az erőd — amelynek nevét most nem közöl­hetem, de a név e pillanatban nem is fontos — úgy hat a maga regényes külsőségeivel, mint egy középkori lovagvár. Óvatosan, kellő körültekintéssel közeledhetünk csak a vár felé, mert az olaszok tű­z alatt tartják az egész környéket és közvetlenül az ellenséges állások alatt elhúzódó völgyben mehetünk csak előre és ez a völgy az olaszok részéről kényelmesen betekinthető. Lassan megköze­lítjük és teljesen elérjük a várat, amelyre az olaszok kétszáznál több nehéz gránátot lőttek idáig. Huszonegyes és huszonnyolcas olasz ágyúk okádják a tüzet erre a várra, és az olasz megfigyelőből bizonyára élénk megelé­gedéssel jelenthették ezeknek a „találatok­nak" pusztító hatását. Valóban, az erőd kör­nyékén erősen meglátszik az olasz gránátok­nak a nyoma. Itt-ott hatalmas üregek táton­ganak, sziklatörmelékek hevernek köröskö­rül. Az olasz tábori látcsövek, amelyek ebben a pillanatban is ideszegeződnek, örülhetnek: jól dolgoztak a gránátjaik, összetörtnek lát­szik ez a határszéli erődünk. De csak látszik. Az egyik földalatti úton bemegyek a várba és — én miattam ugyan döröghetnek az olasz ágyuk — odabent teljesen visszanyerem biz­tossági érzésemet. Védett, biztos helyzetben érzem magamat, amíg a vár homályos alag­utjaiban, páncélszobáiban, sziklafolyosóin bolyongok és ez az, amiről az olasz tábori látcsövek nem tudnak semmit. Nem látnak be az olasz messzelátók ide a vár belső vilá­gába, mert ha látnának, nem örülnének olyan nagyon. Itt belül sértetlenek és szinte telje­sen érintetlenek a vár sziklafalai, a gránátok ereje egyelőre nem ért el idáig és úgy érzi az ember, hogy nem is ér el mostanában. Járok ebben a kis alvilági birodalomban, ahol min­den a katonának hétköznapi, nehéz életéről beszél, járok a földalatti sikátorokban s csak néha gondolok rá, hogy az erődre, amely­ben ide-oda botorkálok, amelynek mélybe nyúló üregein átkapaszkodom, ezekre az ol­talmazólag rám boruló falakra onnan a szemközti hegyről állandóan nehéz olasz ágyuk ásítoznak és minden percben újra megszólalhatnak az ágyuk és hátha az egyik löveg ereje nagyobb lesz minden eddiginél

Next