Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)
1915-08-31 / 305. szám
XLIII. évfolyam, Budapest, 1915 augusztus 31, kedd. ••iiiniHMaaaBaaaawHHMnaaaHMnMMniiMiiHiiannMaHHiii HM mit-iin MII AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. | negyed évre 6.— kor. fél évre 12.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIAIIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁK ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. 213 305. szám. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) ^%.sztotytudatos munkás csak munkáslapokat vesztolvas és teleszt mindenütt um—Min «»miamini—milt « Első részlet. * A német birodalmi gyűlésnek arról a tárgyalásáról, amelyben az egyesülési és gyülekezési joggal, a nyelvrendelettel és a cenzúrával foglalkoztak, már hírt adtunk. Most végre előttünk fekszik a hiteles tudósítás és ebből kiderül, hogy a parlamentben a szocialista képviselők és velük együtt, több polgári párthoz tartozó képviselő is erős, kemény bírálatban részesítette a birodalom kormányát és azt követelte, hogy a hadiállapotot függesszék föl, mert nincsen semmi szükség arra, hogy amikor az egész ország népe olyan egységes módon elősegíti a hadviselést, béklyóba verjék a szabad véleménynyilvánítást''és a politikai életet. Négy fontos dolog foglalkoztatta a birodalmi gyűlést Az eg"i]] az a rendelkezés, amely a fiatalkoriaknak megtiltja, hogy politikai tevékenységet fejtsenek ki, eltiltja őket a gyűlések látogatásától és nem engedi meg, hogy tagjai lehessenek valamely politikai egyletnek. A szociáldemokrata párt nevében Landsberg elvtárs igen helyesen mutatott rá arra, hogy az egylet és a gyűlés nem az egyedüli módja a politikai tevékenységnek, mert valamely bizonyos meghatározott politikát követő lap olvasása sokkal mélyebb nyomot hagy valakinek lelkében és sokkal jobban befolyásolhatja, mint valamelyik gyűlés látogatása. Egyébként az egyesülési jognak az a szakasza, amely a fiatalkorunkra vonatkozik, arra a visszaélésre vezetett, hogy a fiatalkorúakat megakadályozták a gazdasági érdekeik védelmében. Számos esetben megtiltották, hogy gazdasági egyesületek tagjai lehessenek, holott éppen a fiatalkorúakat zsákmányolják ki a legjobban, azok vannak legjobban rászorulva a védelemre. • A nyelvrendeletek szintén arra vezetnek, hogy a munkások gazdasági érdekeinek védelmét nehezítik meg. Ezt a rendeletet főleg a lengyelek ellen hozták, azért, hogy a nemzeti mozgalmukat megnehezítsék. Azonban a gyakorlati élet beigazolta, hogy a rendelet a kívánt cél elősegítésére nem használt semmit, de alkalmas volt arra, hogy a lengyel munkások tízezreinek gazdasági szervezését megnehezítse. „Az anyanyelv korlátlan használata — alapja minden kultúrának. "A lengyeleknek, a dánoknak és a franciáknak éppen olyan szent az anyanyelvük, mint a németeknek. Ezért sohasem szabadna a nyelv használatát korlátozni, mert ez nem a nemzeti erélynek, hanem a gyöngeségnek ajele.11 Heine elvtárs azt fejtette ki, hogy a német nép az egységnek és a határozottságnak nagyszerű példáját mutatta. Azonban az a tény, hogy a német nép elnyomta fölháborodását a szenvedett sérelmek fölött és az ország védelmére sietett, nem jelenti azt, hogy a jogtalanságot elfelejtették. Minél többet áldoz a nép, annál mélyebb a szégyenérzet a szenvedett sérelmek miatt. Ha azt akarják, hogy a harcosok lelkesedése megmaradjon, akkor a kormánynak sem szabad ragaszkodnia a régi formákhoz és az egész vonalon le kell számolnia azokkal a hagyományokkal, amelyeknek alapján a nemzet polgárait két osztályba sorozzák. A szakszervezetekkel szemben elfoglalt álláspont a jövőben nem tartható fönn, mert minden jogot meg kell adni azoknak, akik most a csatatereken a legjobban előmozdították a győzelmet Fischer elvtárs a cenzúráról és a hadiállapotról beszélt. Kifejtette, hogy a hadiállapot elősegíti az igazságtalanságot, mert a polgári pártok egész nyugodtan tárgyalhatnak a háborúscélokról, azonban a szociáldemokrata párt minden kísérletét, amely arra irányul, hogy a háborús célokról tárgyaljon, meghiúsították. Ugyanez áll a cenzúráról is. Kicsinyes, pártos szempontok alapján bírálják el a lapok közleményeit. A szociáldemokrata lapok nem írhatnak semmit a háború végső céljairól, ellenben a polgári lapok szabadon beszélhetnek az imperialista terjeszkedő politikáról, holott ezzel elmérgesítik a viszonyokat. Megtörtént már az is, hogy olyan cikkeket, amelyekben a munkások a kizsákmányolásról panaszkodnak, eltiltottak, nagyon sok helyen az élelmiszeruzsora ellen történő tiltakozásokat is elnyomják, bár nyilvánvaló, hogy ezzel semmit sem használnak a hadviselés érdekeinek, hanem éppen ellenkezően, a nép kifosztását segítik elő és ezzel az egész birodalom meggyöngítését érik el. Delbrück államtitkár mindenekelőtt kijelentette azt, hogy a legteljesebb határozottsággal tiltakozik az ellen, hogy a munkássággal szemben máskép bánnak, mint a többi népréteggel. „A kormány összes körei s az egész közigazgatás ürömmel és elismeréssel fogadják a munkásság odaadását és teljesítményeit. Vétkes mulasztást követne el az a hazával szemben, aki a törvényeket másképpen alkalmazná, mint az abszolút paritás alapján." Elkerülhetetlen, hogy bizonyos jogtalanságok ne történjenek, de a kormány mindig arra törekedett, hogy súlyosabb mulasztások ki legyenek zárva. A panaszok alapján a kormány már elhatározta egy központi cenzúrahivatal fölállítását, amely utasításokkal szolgál majd a cenzúrát gyakorló közegeknek s amely meggátolja, hogy visszaélések előforduljanak. Hozzájárul ahhoz is, hogy a szakszervezetek kivétessenek a politikai, egyesületekre vonatkozó törvény hatálya alól és így mentesíttessenek a további zaklatásoktól. A többi kérdésben a kormány a legnagyobb sajnálatára a jelen időt nem tartja alkalmasnak arra, hogy a bizottság javaslatait magáévá tegye, de elismeri azt, hogy a háború után új alapra kell helyezkedni és meg kell szüntetni minden olyan rendelkezést, amely bizonyos osztályok vagy nemzetiségek ellen irányul. Ismert dolog, hogy a német birodalmi gyűlés az összes előterjesztett indítványokat elfogadta. A kormányt tehát leszavazták, de valószínű, hogy a szövetségtanács csupán a szakszervezetekre vonatkozó indítványhoz járul hozzá. Ettől függetlenül azonban meg kell állapítani, hogy, Németországban már a háború idejében elismerik a munkásosztály nagy szolgálatait s ennek alapján igyekeznek jogaikat kibővíteni. A birodalom kancellárja és az államtitkárok nagyon jól tudják, hogy valamely nép csak akkor lelkesedhetik a hazájáért, ha az tisztességes megélhetést és jogokat biztosít részükre. A haza maga üres fogalom, ha annak nem adnak tartalmat. Az oroszoknak is van hazájuk, mégis százezrével kerülnek fogságba, közöttük tízezrével olyanok, akik örülnek, ha megadhatják magukat. Az orosz birodalomban milliók örömmel fogadják az orosz vereségeket, mert azt remélik, hogy a megvert, letiport Oroszországban megdönthetik a cár önkényuralmát és az autokratikus Oroszországot jogállammá fejleszthetik. . Annak az államnak a hadseregei harcolnak bizonyára a leglelkesebben, amelyben a népnek legtöbb vesztenivalója van. A kancsuka, a száműzetés bizonyéka , nem emeli a hazaszeretetet. Az élelmiszeruzsora, a kizsákmányolás és az olyan cenzúra, amely még a panaszokat sem engedi kitörésre jutni, nem járul hozzá semmivel a harcoló katonák lelkesedéséhez. A német birodalmi gyűlés határozatai azt mutatják, hogy Németországban a munkások kötelességteljesítését megbecsülik és olyan intézkedéseket hoznak, amelyek a munkásosztály helyzetét javítják. Nagyon illő volna, ha nálunk is erre az útra térnének és a sok dicséret helyett végre valami jelét adnák annak, hogy a nép jogtalanságéit meg akarják szüntetni . Lapunk mai száma 10 oldal.