Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)

1915-08-31 / 305. szám

XL­III. évfolyam, Budapest, 1915 augusztus 31, kedd. ••iiiniHMaaaBaaaawHHMnaaaHMnMMniiMiiHiiannMaHHiii HM mit-iin MII AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. | negyed évre 6.— kor. fél évre 12.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIAI­IZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁK ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. 213 305. szám. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) ^%.sztotytudatos munkás csak munkáslapokat vesztolvas és teleszt mindenütt um—Min «»miamini—milt « Első részlet. * A német birodalmi gyűlésnek arról a tárgyalásáról, amelyben az egyesülési és gyülekezési joggal, a nyelvrendelettel és a cenzúrával foglalkoztak, már hírt adtunk. Most végre előttünk fekszik a hiteles tudósítás és ebből kiderül, hogy a parla­mentben a szocialista képviselők és velük együtt, több polgári párthoz tartozó kép­viselő is erős, kemény bírálatban részesí­tette a birodalom kormányát és azt köve­telte, hogy a hadiállapotot függesszék föl, mert nincsen semmi szükség arra, hogy amikor az egész ország népe olyan egysé­ges módon elősegíti a hadviselést, béklyóba verjék a szabad véleménynyilvánítást''és a politikai életet. Négy fontos dolog foglalkoztatta a­ biro­dalmi gyűlést Az eg­"i]] az a rendelkezés, amely a fiatalkoriaknak megtiltja, hogy politikai tevékenységet fejtsenek ki, el­tiltja őket a gyűlések látogatásától és nem engedi meg, hogy tagjai lehessenek vala­mely politikai egyletnek. A szociáldemo­krata párt nevében Landsberg elvtárs igen helyesen mutatott rá arra, hogy az egylet és a gyűlés nem az egyedüli módja a poli­tikai tevékenységnek, mert valamely bizo­nyos meghatározott politikát követő lap olvasása sokkal mélyebb nyomot hagy valakinek lelkében és sokkal jobban be­folyásolhatja, mint valamelyik gyűlés láto­gatása. Egyébként az egyesülési jognak az a szakasza, amely a fiatalkorunkra vonat­kozik, arra a visszaélésre vezetett, hogy a fiatalkorúakat megakadályozták a gazda­sági érdekeik védelmében. Számos esetben megtiltották, hogy gazdasági egyesületek tagjai lehessenek, holott éppen a fiatal­korúakat zsákmányolják ki a legjobban, azok vannak legjobban rászorulva a véde­lemre. • A nyelvrendeletek szintén arra vezetnek, hogy a munkások gazdasági érdekeinek vé­delmét nehezítik meg. Ezt a rendeletet fő­leg a lengyelek ellen hozták, azért, hogy a nemzeti mozgalmukat megnehezítsék. Azonban a gyakorlati élet beigazolta, hogy a rendelet a kívánt cél elősegítésére nem használt semmit, de alkalmas volt arra, hogy a lengyel munkások tízezreinek gaz­dasági szervezését megnehezítse. „Az anyanyelv korlátlan használata — alapja minden kultúrának. "A lengyeleknek, a dánoknak és a franciáknak éppen olyan szent az anyanyelvük, mint a németeknek. Ezért sohasem szabadna a nyelv használa­tát korlátozni, mert ez nem a nemzeti erély­nek, hanem a gyöngeségnek a­­jele.11 Heine elvtárs azt fejtette ki, hogy a né­met nép az egységnek és a határozottság­nak nagyszerű példáját mutatta. Azonban az a tény, hogy a német nép elnyomta föl­háborodását a szenvedett sérelmek fölött és az ország védelmére sietett, nem jelenti azt, hogy a jogtalanságot elfelejtették. Mi­nél többet áldoz a nép, annál mélyebb a szé­gyenérzet a szenvedett sérelmek miatt. Ha azt akarják, hogy a harcosok lelkesedése megmaradjon, akkor a kormánynak sem szabad ragaszkodnia a régi formákhoz és az egész vonalon le kell számolnia azokkal a hagyományokkal, amelyeknek alapján a nemzet polgárait két osztályba sorozzák. A szakszervezetekkel szemben elfoglalt állás­pont a jövőben nem tartható fönn, mert minden jogot meg kell adni azoknak, akik most a csatatereken a legjobban előmozdí­tották a­ győzelmet Fischer elvtárs a cenzúráról és a hadi­állapotról beszélt. Kifejtette, hogy a­ hadi­állapot elősegíti az igazságtalanságot, mert a polgári pártok­ egész nyugodtan tárgyal­hatnak a háborús­­célokról, azonban a szo­ciáldemokrata párt minden kísérletét, amely arra irányul, hogy a háborús cé­lokról tárgyaljon, meghiúsították. Ugyan­ez áll a cenzúráról is. Kicsinyes, pártos szempontok alapján bírálják el a lapok közleményeit. A szociáldemokrata lapok nem írhatnak semmit a háború végső cél­jairól, ellenben a polgári lapok szabadon beszélhetnek az imperialista terjeszkedő politikáról, holott ezzel elmérgesítik a vi­szonyokat. Megtörtént már az is, hogy olyan cikkeket, amelyekben a munkások a kizsákmányolásról panaszkodnak, eltiltot­tak, nagyon sok helyen az élelmiszeruzsora ellen történő tiltakozásokat is elnyomják, bár nyilvánvaló, hogy ezzel semmit sem használnak a hadviselés érdekeinek, hanem éppen ellenkezően, a nép kifosztását se­gítik elő és ezzel az egész birodalom meg­gyöngítését érik el. Delbrück államtitkár mindenekelőtt ki­jelentette azt, hogy a legteljesebb határo­zottsággal tiltakozik az ellen, hogy a mun­kássággal szemben máskép bánnak, mint a többi népréteggel. „A kormány összes kö­rei s az egész közigazgatás ürömmel és el­ismeréssel fogadják a munkásság odaadá­sát és teljesítményeit. Vétkes mulasztást követne el az a hazával szemben, aki a tör­vényeket másképpen alkalmazná, mint az abszolút paritás alapján." Elkerülhetetlen, hogy bizonyos jogtalanságok ne történje­nek, de a kormány mindig arra törekedett, hogy súlyosabb mulasztások ki legyenek zárva. A panaszok alapján a kormány már elhatározta egy központi cenzúrahivatal fölállítását, amely utasításokkal szolgál majd a cenzúrát gyakorló közegeknek s amely meggátolja, hogy visszaélések elő­forduljanak. Hozzájárul ahhoz is, hogy a szakszervezetek kivétessenek a politikai, egyesületekre vonatkozó törvény hatálya alól és így mentesíttessenek a további zakla­tásoktól. A többi kérdésben a kormány a legnagyobb sajnálatára a jelen időt nem tartja alkalmasnak arra, hogy a bizottság javaslatait magáévá tegye, de elismeri azt, hogy a háború után új alapra kell helyez­kedni és meg kell szüntetni minden olyan rendelkezést, amely bizonyos osztályok vagy nemzetiségek ellen irányul. Ismert dolog, hogy a német birodalmi gyűlés az összes előterjesztett indítványo­kat elfogadta. A kormányt tehát leszavaz­ták, de valószínű, hogy a szövetségtanács csupán a szakszervezetekre vonatkozó in­dítványhoz járul hozzá. Ettől függetlenül azonban meg kell álla­pítani, hogy, Németországban már a há­ború idejében elismerik a munkásosztály nagy szolgálatait s ennek alapján igyekez­nek jogaikat kibővíteni. A birodalom kan­cellárja és az államtitkárok nagyon jól tudják, hogy valamely nép csak akkor lel­kesedhetik a hazájáért, ha az tisztességes megélhetést és jogokat biztosít részükre. A haza maga üres fogalom, ha annak nem adnak tartalmat. Az oroszoknak is van ha­zájuk, mégis százezrével kerülnek fog­ságba, közöttük tízezrével olyanok, akik örülnek, h­a megadhatják magukat. Az orosz birodalomban milliók örömmel fo­gadják az orosz vereségeket, mert azt re­mélik, hogy a megvert, letiport Oroszor­szágban megdönthetik a cár önkényural­mát és az autokratikus Oroszországot jog­á­­llammá fejleszthetik. . Annak az államnak a hadseregei harcol­nak bizonyára a leglelkesebben, amelyben a népnek legtöbb vesztenivalója van. A kancsuka, a száműzetés bizonyék­a , nem emeli a hazaszeretetet. Az élelmiszeruzso­ra, a kizsákmányolás és az olyan cenzúra, amely még a panaszokat sem engedi kitö­résre jutni, nem járul hozzá semmivel a harcoló katonák lelkesedéséhez. A német birodalmi gyűlés határozatai azt mutat­ják, hogy Németországban a munkások kö­tel­ességteljesítését megbecsülik és­ olyan intézkedéseket hoznak, amelyek a mun­kásosztály helyzetét javítják. Nagyon illő volna, ha nálunk­ is erre az útra térnének és a sok dicséret helyett végre valami je­lét adnák annak, hogy a nép jogtalanságéit meg akarják szüntetni­ . Lapunk mai száma 10 oldal.

Next