Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)

1915-08-31 / 305. szám

1915 augusztus 31. NÉP­SZ­AVA Ezt a naivitást a legkomolyabban mond­ják és valószínű, hogy a nagyváradi főkapi­tány úrnak mosolygás nélkül kell elolvasni ezt a kérelmet. A főkapitány úrnak, ha szí­vére veszi a hivatalnokai kérelmét, intéz­kedni kell, hogy az iktatója csukaszürke uniformisban iktasson, hogy a betoppanó katona szalutáljon neki és a kiadója kardo­san adjon ki, mintha legalább is parancsőr­tiszti volna és az írnokok, csijnokok sar­kantyupengés közben másoljanak, hogy a közönség körében hódolatteljesen, tiszteletes áhítattal suttogják: — Ni, hogy dolgoznak ezek a katonák! Nem akarunk a nagyváradi főkapitány úr határozata elé vágni, de mi úgy tartjuk, hogy az uniformis a rendőrség irodai mun­kát végző emberein annyit ér az uniformis, mintha például — hogy hirtelenében mit is mondjunk? — a tanfelügyelők lóháton jár­nának vagy a községi szülésznőknek rozet­tás blúzban volna szabad csak hivatásuk teljesítésére sietni. Az uniformis a katonának való. Aki nem katona, aki hivatalnok, irodai ember, annak sohasem az uniformis adja a tekintélyt, ha­nem maga a ténykedése, a munka, amit el­végez. Ahogyan végzi, úgy jár ki neki a tisz­telet. Karddal, uniformissal nem szoktak inni, vonalozni, itatni vagy radírozni, de nem lehet vele egyéb olyat se csinálni, ami akár a hivatalnak, akár az egyénnek olyan méltóságot vagy tekintélyt adna, ami kard, vagy uniformis nélkül nem járna ki neki. Ezen már túlvagyunk. A talpig érő, bundá­ban posztoló buzogányos, alabárdos portá­soknak is igen szép uniformisuk van, de senki sem csókol nekik kezet és nem téveszti össze őket — hogy is mondjuk csak? — Hin­denburggal. Egy indokuk komoly a nagyváradi rendőr­hi­vatalnok­oknak: az, hogy az uniformis ol­csóbb, mint a civilruha, amire most nincs pénz. Jó, de ha így van, akkor ne uniformist tessék kérni, hanem fizetésjavítást. Ez nem fénylik, nem csörög, nem pöng, nem is csuka­szürke, semmi hadiszinezete nincs és téve­désből se szalutálnak neki a katonák, de higyyék meg az urak, többet ér, mintha az embert messziről katonának nézik. — Beranger René halála. Párisból táviratoz­zák, hogy Beranger René francia politikus, a szenátus volt alelnöke, 85 éves korában meg­halt. Már 1871-ben tagja volt a nemzetgyűlés­nek, pár évvel később a közmunkaminisztérium élére nevezték ki. Attól fogva mérsékelt köztár­sasági programmal állandóan tagja volt a sze­nátusnak. Az ő nevéhez fűződik a föltételes el­itélés intézményének behozatala; az erre vonat­kozó javaslatot 1884-ben terjesztette a szenátus elé, amely azt törvénnyé emelte és a föltételes elítélés azóta átment a legtöbb állam jogrend­szerébe, így Magyarországon is behozták. — Olasz repülő katasztrófája. Chiassoból je­lentik. A Midaurri repü­lőtéren, Turin mellett, Bon Giovanni hadnagy 100 méter magasságból, ahol Blériot-típusú gépe kigyulladt, lezuhant és nyomban meghalt. — Vasúti karambol. A Délivasút közli: Nagy­kanizsa állomáson vasárnap reggel a 309/11. számú, pályafentartási munkásokat szállító vo­nat nekiment egy a személypályaudvari csar­nokból a fűtőházba igyekvő mozdonynak. A munkásvonat két kocsija kisiklott, tíz munkás és négy vonatkísérő könnyen megsérült. A vas­útforgalomban zavar nem állott be. A vizsgálat folyamatban van.­­ Csődbe került amerikai város. Newyorkból jelentik, hogy Tennessee állam egyik legna­gyobb városa, Nashville, csődtömeggondnok kezébe került. A hatóság Robert Vaughn-t ne­vezte ki csődtömeggondnokká. Kevéssel ezután Matthews kerületi bíró a köztisztviselők elmoz­dításáról szóló törvény értelmében megindított eljárás után felfüggesztette Hilary L. Howe polgármestert s Robert Elot meg Lyle Andrews biztosokat, akiknek rosszul való sáfárkodása juttatta csődbe a várost. — Öngyilkos nyomdatulajdonos. Bécsben ön­gyilkosságot követett el Rödiger Károly Róbert nyomdatulajdonos. Fölment a lakásához tar­tozó padlásra és főbelőtte magát. írást nem ha­gyott hátra és igy nem is sejtik, hogy miért lett öngyilkos. — Portugália néni pihen. Lisszaboni táv­irat szerint Portugália északi részében mon­archikus zavargások törtek ki.. A kormányt idejekorán értesítették a zavargásokról, ugy hogy minden intézkedést meg lehetett tenni a mozgalom gyors letörésére. A felkelőknek mégis sikerült Guimaraesben az ottani gya­logsági kaszárnyát megtámadni. Több em­ber megsebesült. Hajnalban megkísérelték a trojai híd légberöpítését, de csak kisebb kárt okoztak. Braga és Guimaraes között a forgalom teljesen megszűnt. A többi tarto­mányban sikerült a nyugalmat helyreállí­tani. Lisszabonban is nyugalom van, egész idő alatt itt csak kisebb incidensek történ­tek. A belügyminiszter a kamara legutolsó ülésén jelentést tett a zavargásokról. — Tilos a fagylalt. Kassáról jelentik: A rend­őrség megtiltotta a fagylalt és jegeskávé hogy a rendőrség irodai munkát végző emberein annyit ér az uniformis, mint­ha például — hogy hirtelenében mit is jegeskávé előállításához. Minthogy a Hernád vize a tél folyamán fertőzött volt, az igy készí­tett fagylalt a járványok terjesztésére szolgál­hatott volna. — Elgázolások. A Magdolna- és a Do­bozi-utca sarkán Futó Viktor honvéd köz­katona ment közben fölugrott egy 20-as jel­zésű villamos kocsira, amelyről leesett és súlyos sérüléseket szenvedett. Egyik hadi­kórházba szállították. — A dunaparti te­herpályaudvaron tolatás közben Erős Ist­ván 56 éves Máv. váltókezelő egy kocsi ke­rekei alá került, amelyek a bal lábát levág­ták. A Szenistván-kórházba vitték. — Az operaénekes halála. Bihar (Bachmann) Sándor, a Népopera volt kiváló művésze, aki 1914 augusztus 1-étől több évre a M. Kir. Opera­házhoz szerződött, meghalt. Bihar Sándor a háború kitörésekor mint zászlós vonult be, 1914 szeptember 11-én tüdőlövést kapott Ravaruská­nál. A fogságba jutott művészt innen a zolkievi kórházba vitték az oroszok, ahol szeptember 20 -án meghalt. Hosszas utánjárással csak most tudta erről Vadász dr. Oroszországban föladott távirat útján a családot értesíteni. A nagy re­ményekre jogosított fiatal művésznek halála nagy vesztesége a magyar művészetnek. — Mi volt a zsákban? A főkapitányságon megjelent vasárnap este egy budapesti rabbi is előadta, hogy ő a feleségével fölszállt a 19-es jelzésű villamoskocsira és annak a­ perionján foglalt helyet. Ugyanerre a kocsira fölszállt egy ember, aki szintén a perionon maradt. Ennél az embernél zsák volt, amelyből rettenetes szag terjedt. Az embert a kalauz is, az utasok is megszólították, hogy mi van a zsákban, amire azt felelte, hogy halat visz. Miután kifogásolták az utasok, hogy a rossz szagú zsákkal a kocsin maradjon, ez az ember leszállt. A rabbinak azonban gyanús volt a dolog és azért jött be a főkapitányságra, hogy jelentse véleménye sze­rint, hogy abban a zsákban vagy gyermekholt­test, vagy holttestrészek voltak, amelyek már föloszlásnak indultak. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást, de a zsákos ember­nek eddig nyomára nem akadt. A rendőrség ez után szólítja föl a közönséget, hogy amennyiben a zsákos emberről valamit tudna, azt a főkapi­tányság detektívosztályánál jelentse be. — Lehet a liszten keresni. Szabadkáról írják: Amióta a város úgyszólván monopolizálta a liszt árusítását, azóta a lisztbolt fölállítása volt a város egyik legsikerültebb üzlete. A városi lisztesboltokban, azoknak megnyitása óta, 300 vagon lisztet mértek ki és ezen a város körülbelül 100.000 koronát keresett. — Veszedelmes barátkozás. Jorgács Mária sza­kácsnét szombaton este a Városligetben meg­szólította egy fiatalember és megkérdezte tőle, hogy elmenne-e dolgozni egy gyárba, ahol könnyű­ munkával sok pénzt kereshetne? Ösz­szebarátkoztak és a fiatalember ajánlkozott, hogy el is kíséri a gyárba, ahol úgy is este van a fölvétel. Elkísérte a keleti pályaudvarhoz, amelynek közelében egy vendéglőben megva­csoráztak, azután éjfél felé fölültek a gödöllői villamosra. Útközben egy helyen kiszálltak, a szakácsné maga sem tudja, hol és itt a fiatal­ember fölszólította, hogy azonnal adja át a pén­zét. A szakácsné nagyon megijedt és ellenkezés nélkül átadta 360 koronáját, amelyet mindig magával hordott, a rabló azután lehúzta ujjá­ról gyűrűit, kiszedte füléből a fülbevalót, el­vette az óráját és láncát, azután kést rántott és megfenyegette a szakácsnét, hogy megöli, ha bárkinek is szól az esetről. A szakácsné ijedté­ben elájult és amikor magához tért, gyalog jött haza a fővárosba. Reggel jelentette a főkapi­tányságon az esetet. A rablóról csak annyit tud, hogy 30—35 év körü­li középtermetű barna fiatalember. — Tölgyes Gyula könyve: 16-os ágyon. A béna katona megérkezik a pályaudvaron, nagy, vaskos pokrócokba bebugyolálják, ringó hord­ágyra fektetik, majd a hordágyról mentőkocsira tolják és lassan, döcögve elcipelik a kórházba. A klinikán a 16-os ágyra kerül és ennek az ágy­nak szűk korlátai közül nézegeti béna érdeklő­déssel a világnak, az életnek azt a kis darabját, amely az ágya előtt nap-nap után végigmasíro­zik. Elnézegeti a betegeket, az orvosokat és a csöndes mozgású, halk szavú apáca­nővéreket — és közben békén elgondolkozik magában. Gondolatait, kis megfigyeléseit egyszerűen és kedvesen meséli el, a keresetlen volta olvastatja el az emberrel a hatvan oldalas könyvecskét és az egyszerűsége emeli irodalmi színvonalra is. Különösen érdekesek a könyvecskének azok a részei, amelyek szemléltetően mutatják: mint bonyolítják le a kedves nővérek a kórházakban a klerikális propagandát, csöndesen, szinte ész­revétlenül, de eredményesen ... A könyvecske rámutat egyik ügyesen megírt fejezetében arra is, mint buggyan ki néha az apácákból is a mes­terségesen elfojtott emberi érzés: az ablakot tisztogató apáca halkan, üdén dalolgat magá­ban és bár szent éneket dúdol, az istent dicsér­geti, a szöveg el-elakad az ajkán és az arcára kiülnek a nótázó ember igaz, el nem fojtható érzelmei. S ha arra gondolunk, hogy mai nap­ság hány tízezer és százezer vastag, nagy ken­dőkbe bugyolált, béna katona érkezik meg a világ annyi sok-sok pályaudvarára, hogy el­döcögjön a kórházak 16-os avagy 116-os ágyáig és mennyi ember éli le hosszú hónapjait abban a kis világban, amelynek látóköre a betegágy fejétől az ágy lábáig terjed csupán — meleg ér­deklődéssel olvassuk el az egyik 16-os könyvecs­kéjét. A csinos kiállítású könyv Szegeden je­lent meg; az ára nincs föltüntetve a címlapon. (..) — Ételzsirból szappan. A­ „Vegyi Ipar" irja. A finomított kókusz- és pálmamag­olajat ételzsír gyanánt hozzák forgalomba a szegényebb néposztály számára. A hábo­rús viszonyok mellett egyes szappangyáro­sok megirigyelték a munkásságtól a disznó­zsírnál jóval olcsóbb melegégövi növényű zsírokat, amennyiben öszevásárolták a for­galomban lévő ételzsírokat szappangyártási célokra. Az összevásárlás nem azért történt, hogy a szegény népnek olcsó szappant gyárt­sanak, hanem ellenkezőleg, ezekkel az étel­zsírokkal jobban lekötötték a szappanban a hatásnélküli, nehezítő töltőanyagokat, ame­lyeknek szerepe csak a háziasszonyok zsebe ellen irányul. Megfelelő rendelettel véget kellene vetni az ilyen csalafintaságoknak. — Pestis egy görög szigeten, Fiuméból jelen­tik. A tengerészeti hatóság körrendeletet inté­zett a révhivatalokhoz és révkirendeltségek­hez. A körrendeletben közli, hogy Zanteban a pestis föllépett és igy az onnan érkező hajókkal szemben a párisi nemzetközi egyezmény hatá­rozatait kell alkalmazni. — Az Első Budapesti Általános Munkás Ze­neegyesület megnyitása. A következő sorokat kaptuk: Munkástársainkhoz! A társadalmi úton megalakult és évek során fejlődő munkás-zene­intézet megelégedéssel tekinthet vissza eddigi működésére. A szakszervezetekben nevelődött munkások előtt ma már nem fényűzés a zene, hanem lelki szükséglet. A hetedik tanév meg­nyitásánál a viszontlátás reményében üdvözöl­jük a harctéren levő tanárainkat és az összes régi tagjainkat. Kérjük a Budapesten tartóz­kodó tagjainkat és elvtársainkat, hogy szep­tember 5-én, vasárnap délelőtt 10 órakor jelenje­nek meg az egyesület helyiségében (Táncsics­utca 5). Tanszakok: zongora, hegedű, vonós és fúvós hangszerek, zeneelmélet-összhangzat, ze­neszerzés, zenekari gyakorlat. Tandíj havi 7 ko­rona. Beiratás 1 korona. Esti és nappali tanfo­lyamok. Az igazgatóság. — A Munkásbiztosító Pénztár tisztviselői. E címen vasárnapi lapunkban foglalkoztunk a Munkásbiztosító Pénztár tisztviselőinek a helyzetével. A cikkre vonatkozóan Kovács Károly elvtársunk levelet írt hozzánk, hogy, nemcsak a tisztviselők, hanem a segédszolgák helyzete is elég siralmas, mert hiszen a 2 kor, 50 fillér napidíjból nem lehet megélni. A levél­írónak magyarázatul szolgáljon az, hogy amikor a tisztviselők helyzetéről szóltunk, akkor a Pénztár összes alkalmazottainak a helyzetét értettük és így a szolgák és segéd­szolgák siralmas helyzetéről sem feledkeztünk meg. — Jön a gyűjtőkocsi! Szerdán, szeptember hó 1 1-én a Vöröskereszt szeretetadommányosztálya Soroksáron rendez gyűjtőnapot. A gyülekezés a községháza előtti téren lees. 7

Next