Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)
1915-08-31 / 305. szám
1915 augusztus 31. NÉPSZAVA Ezt a naivitást a legkomolyabban mondják és valószínű, hogy a nagyváradi főkapitány úrnak mosolygás nélkül kell elolvasni ezt a kérelmet. A főkapitány úrnak, ha szívére veszi a hivatalnokai kérelmét, intézkedni kell, hogy az iktatója csukaszürke uniformisban iktasson, hogy a betoppanó katona szalutáljon neki és a kiadója kardosan adjon ki, mintha legalább is parancsőrtiszti volna és az írnokok, csijnokok sarkantyupengés közben másoljanak, hogy a közönség körében hódolatteljesen, tiszteletes áhítattal suttogják: — Ni, hogy dolgoznak ezek a katonák! Nem akarunk a nagyváradi főkapitány úr határozata elé vágni, de mi úgy tartjuk, hogy az uniformis a rendőrség irodai munkát végző emberein annyit ér az uniformis, mintha például — hogy hirtelenében mit is mondjunk? — a tanfelügyelők lóháton járnának vagy a községi szülésznőknek rozettás blúzban volna szabad csak hivatásuk teljesítésére sietni. Az uniformis a katonának való. Aki nem katona, aki hivatalnok, irodai ember, annak sohasem az uniformis adja a tekintélyt, hanem maga a ténykedése, a munka, amit elvégez. Ahogyan végzi, úgy jár ki neki a tisztelet. Karddal, uniformissal nem szoktak inni, vonalozni, itatni vagy radírozni, de nem lehet vele egyéb olyat se csinálni, ami akár a hivatalnak, akár az egyénnek olyan méltóságot vagy tekintélyt adna, ami kard, vagy uniformis nélkül nem járna ki neki. Ezen már túlvagyunk. A talpig érő, bundában posztoló buzogányos, alabárdos portásoknak is igen szép uniformisuk van, de senki sem csókol nekik kezet és nem téveszti össze őket — hogy is mondjuk csak? — Hindenburggal. Egy indokuk komoly a nagyváradi rendőrhivatalnokoknak: az, hogy az uniformis olcsóbb, mint a civilruha, amire most nincs pénz. Jó, de ha így van, akkor ne uniformist tessék kérni, hanem fizetésjavítást. Ez nem fénylik, nem csörög, nem pöng, nem is csukaszürke, semmi hadiszinezete nincs és tévedésből se szalutálnak neki a katonák, de higyyék meg az urak, többet ér, mintha az embert messziről katonának nézik. — Beranger René halála. Párisból táviratozzák, hogy Beranger René francia politikus, a szenátus volt alelnöke, 85 éves korában meghalt. Már 1871-ben tagja volt a nemzetgyűlésnek, pár évvel később a közmunkaminisztérium élére nevezték ki. Attól fogva mérsékelt köztársasági programmal állandóan tagja volt a szenátusnak. Az ő nevéhez fűződik a föltételes elitélés intézményének behozatala; az erre vonatkozó javaslatot 1884-ben terjesztette a szenátus elé, amely azt törvénnyé emelte és a föltételes elítélés azóta átment a legtöbb állam jogrendszerébe, így Magyarországon is behozták. — Olasz repülő katasztrófája. Chiassoból jelentik. A Midaurri repülőtéren, Turin mellett, Bon Giovanni hadnagy 100 méter magasságból, ahol Blériot-típusú gépe kigyulladt, lezuhant és nyomban meghalt. — Vasúti karambol. A Délivasút közli: Nagykanizsa állomáson vasárnap reggel a 309/11. számú, pályafentartási munkásokat szállító vonat nekiment egy a személypályaudvari csarnokból a fűtőházba igyekvő mozdonynak. A munkásvonat két kocsija kisiklott, tíz munkás és négy vonatkísérő könnyen megsérült. A vasútforgalomban zavar nem állott be. A vizsgálat folyamatban van. Csődbe került amerikai város. Newyorkból jelentik, hogy Tennessee állam egyik legnagyobb városa, Nashville, csődtömeggondnok kezébe került. A hatóság Robert Vaughn-t nevezte ki csődtömeggondnokká. Kevéssel ezután Matthews kerületi bíró a köztisztviselők elmozdításáról szóló törvény értelmében megindított eljárás után felfüggesztette Hilary L. Howe polgármestert s Robert Elot meg Lyle Andrews biztosokat, akiknek rosszul való sáfárkodása juttatta csődbe a várost. — Öngyilkos nyomdatulajdonos. Bécsben öngyilkosságot követett el Rödiger Károly Róbert nyomdatulajdonos. Fölment a lakásához tartozó padlásra és főbelőtte magát. írást nem hagyott hátra és igy nem is sejtik, hogy miért lett öngyilkos. — Portugália néni pihen. Lisszaboni távirat szerint Portugália északi részében monarchikus zavargások törtek ki.. A kormányt idejekorán értesítették a zavargásokról, ugy hogy minden intézkedést meg lehetett tenni a mozgalom gyors letörésére. A felkelőknek mégis sikerült Guimaraesben az ottani gyalogsági kaszárnyát megtámadni. Több ember megsebesült. Hajnalban megkísérelték a trojai híd légberöpítését, de csak kisebb kárt okoztak. Braga és Guimaraes között a forgalom teljesen megszűnt. A többi tartományban sikerült a nyugalmat helyreállítani. Lisszabonban is nyugalom van, egész idő alatt itt csak kisebb incidensek történtek. A belügyminiszter a kamara legutolsó ülésén jelentést tett a zavargásokról. — Tilos a fagylalt. Kassáról jelentik: A rendőrség megtiltotta a fagylalt és jegeskávé hogy a rendőrség irodai munkát végző emberein annyit ér az uniformis, mintha például — hogy hirtelenében mit is jegeskávé előállításához. Minthogy a Hernád vize a tél folyamán fertőzött volt, az igy készített fagylalt a járványok terjesztésére szolgálhatott volna. — Elgázolások. A Magdolna- és a Dobozi-utca sarkán Futó Viktor honvéd közkatona ment közben fölugrott egy 20-as jelzésű villamos kocsira, amelyről leesett és súlyos sérüléseket szenvedett. Egyik hadikórházba szállították. — A dunaparti teherpályaudvaron tolatás közben Erős István 56 éves Máv. váltókezelő egy kocsi kerekei alá került, amelyek a bal lábát levágták. A Szenistván-kórházba vitték. — Az operaénekes halála. Bihar (Bachmann) Sándor, a Népopera volt kiváló művésze, aki 1914 augusztus 1-étől több évre a M. Kir. Operaházhoz szerződött, meghalt. Bihar Sándor a háború kitörésekor mint zászlós vonult be, 1914 szeptember 11-én tüdőlövést kapott Ravaruskánál. A fogságba jutott művészt innen a zolkievi kórházba vitték az oroszok, ahol szeptember 20 -án meghalt. Hosszas utánjárással csak most tudta erről Vadász dr. Oroszországban föladott távirat útján a családot értesíteni. A nagy reményekre jogosított fiatal művésznek halála nagy vesztesége a magyar művészetnek. — Mi volt a zsákban? A főkapitányságon megjelent vasárnap este egy budapesti rabbi is előadta, hogy ő a feleségével fölszállt a 19-es jelzésű villamoskocsira és annak a perionján foglalt helyet. Ugyanerre a kocsira fölszállt egy ember, aki szintén a perionon maradt. Ennél az embernél zsák volt, amelyből rettenetes szag terjedt. Az embert a kalauz is, az utasok is megszólították, hogy mi van a zsákban, amire azt felelte, hogy halat visz. Miután kifogásolták az utasok, hogy a rossz szagú zsákkal a kocsin maradjon, ez az ember leszállt. A rabbinak azonban gyanús volt a dolog és azért jött be a főkapitányságra, hogy jelentse véleménye szerint, hogy abban a zsákban vagy gyermekholttest, vagy holttestrészek voltak, amelyek már föloszlásnak indultak. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást, de a zsákos embernek eddig nyomára nem akadt. A rendőrség ez után szólítja föl a közönséget, hogy amennyiben a zsákos emberről valamit tudna, azt a főkapitányság detektívosztályánál jelentse be. — Lehet a liszten keresni. Szabadkáról írják: Amióta a város úgyszólván monopolizálta a liszt árusítását, azóta a lisztbolt fölállítása volt a város egyik legsikerültebb üzlete. A városi lisztesboltokban, azoknak megnyitása óta, 300 vagon lisztet mértek ki és ezen a város körülbelül 100.000 koronát keresett. — Veszedelmes barátkozás. Jorgács Mária szakácsnét szombaton este a Városligetben megszólította egy fiatalember és megkérdezte tőle, hogy elmenne-e dolgozni egy gyárba, ahol könnyű munkával sok pénzt kereshetne? Öszszebarátkoztak és a fiatalember ajánlkozott, hogy el is kíséri a gyárba, ahol úgy is este van a fölvétel. Elkísérte a keleti pályaudvarhoz, amelynek közelében egy vendéglőben megvacsoráztak, azután éjfél felé fölültek a gödöllői villamosra. Útközben egy helyen kiszálltak, a szakácsné maga sem tudja, hol és itt a fiatalember fölszólította, hogy azonnal adja át a pénzét. A szakácsné nagyon megijedt és ellenkezés nélkül átadta 360 koronáját, amelyet mindig magával hordott, a rabló azután lehúzta ujjáról gyűrűit, kiszedte füléből a fülbevalót, elvette az óráját és láncát, azután kést rántott és megfenyegette a szakácsnét, hogy megöli, ha bárkinek is szól az esetről. A szakácsné ijedtében elájult és amikor magához tért, gyalog jött haza a fővárosba. Reggel jelentette a főkapitányságon az esetet. A rablóról csak annyit tud, hogy 30—35 év körüli középtermetű barna fiatalember. — Tölgyes Gyula könyve: 16-os ágyon. A béna katona megérkezik a pályaudvaron, nagy, vaskos pokrócokba bebugyolálják, ringó hordágyra fektetik, majd a hordágyról mentőkocsira tolják és lassan, döcögve elcipelik a kórházba. A klinikán a 16-os ágyra kerül és ennek az ágynak szűk korlátai közül nézegeti béna érdeklődéssel a világnak, az életnek azt a kis darabját, amely az ágya előtt nap-nap után végigmasírozik. Elnézegeti a betegeket, az orvosokat és a csöndes mozgású, halk szavú apácanővéreket — és közben békén elgondolkozik magában. Gondolatait, kis megfigyeléseit egyszerűen és kedvesen meséli el, a keresetlen volta olvastatja el az emberrel a hatvan oldalas könyvecskét és az egyszerűsége emeli irodalmi színvonalra is. Különösen érdekesek a könyvecskének azok a részei, amelyek szemléltetően mutatják: mint bonyolítják le a kedves nővérek a kórházakban a klerikális propagandát, csöndesen, szinte észrevétlenül, de eredményesen ... A könyvecske rámutat egyik ügyesen megírt fejezetében arra is, mint buggyan ki néha az apácákból is a mesterségesen elfojtott emberi érzés: az ablakot tisztogató apáca halkan, üdén dalolgat magában és bár szent éneket dúdol, az istent dicsérgeti, a szöveg el-elakad az ajkán és az arcára kiülnek a nótázó ember igaz, el nem fojtható érzelmei. S ha arra gondolunk, hogy mai napság hány tízezer és százezer vastag, nagy kendőkbe bugyolált, béna katona érkezik meg a világ annyi sok-sok pályaudvarára, hogy eldöcögjön a kórházak 16-os avagy 116-os ágyáig és mennyi ember éli le hosszú hónapjait abban a kis világban, amelynek látóköre a betegágy fejétől az ágy lábáig terjed csupán — meleg érdeklődéssel olvassuk el az egyik 16-os könyvecskéjét. A csinos kiállítású könyv Szegeden jelent meg; az ára nincs föltüntetve a címlapon. (..) — Ételzsirból szappan. A „Vegyi Ipar" irja. A finomított kókusz- és pálmamagolajat ételzsír gyanánt hozzák forgalomba a szegényebb néposztály számára. A háborús viszonyok mellett egyes szappangyárosok megirigyelték a munkásságtól a disznózsírnál jóval olcsóbb melegégövi növényű zsírokat, amennyiben öszevásárolták a forgalomban lévő ételzsírokat szappangyártási célokra. Az összevásárlás nem azért történt, hogy a szegény népnek olcsó szappant gyártsanak, hanem ellenkezőleg, ezekkel az ételzsírokkal jobban lekötötték a szappanban a hatásnélküli, nehezítő töltőanyagokat, amelyeknek szerepe csak a háziasszonyok zsebe ellen irányul. Megfelelő rendelettel véget kellene vetni az ilyen csalafintaságoknak. — Pestis egy görög szigeten, Fiuméból jelentik. A tengerészeti hatóság körrendeletet intézett a révhivatalokhoz és révkirendeltségekhez. A körrendeletben közli, hogy Zanteban a pestis föllépett és igy az onnan érkező hajókkal szemben a párisi nemzetközi egyezmény határozatait kell alkalmazni. — Az Első Budapesti Általános Munkás Zeneegyesület megnyitása. A következő sorokat kaptuk: Munkástársainkhoz! A társadalmi úton megalakult és évek során fejlődő munkás-zeneintézet megelégedéssel tekinthet vissza eddigi működésére. A szakszervezetekben nevelődött munkások előtt ma már nem fényűzés a zene, hanem lelki szükséglet. A hetedik tanév megnyitásánál a viszontlátás reményében üdvözöljük a harctéren levő tanárainkat és az összes régi tagjainkat. Kérjük a Budapesten tartózkodó tagjainkat és elvtársainkat, hogy szeptember 5-én, vasárnap délelőtt 10 órakor jelenjenek meg az egyesület helyiségében (Táncsicsutca 5). Tanszakok: zongora, hegedű, vonós és fúvós hangszerek, zeneelmélet-összhangzat, zeneszerzés, zenekari gyakorlat. Tandíj havi 7 korona. Beiratás 1 korona. Esti és nappali tanfolyamok. Az igazgatóság. — A Munkásbiztosító Pénztár tisztviselői. E címen vasárnapi lapunkban foglalkoztunk a Munkásbiztosító Pénztár tisztviselőinek a helyzetével. A cikkre vonatkozóan Kovács Károly elvtársunk levelet írt hozzánk, hogy, nemcsak a tisztviselők, hanem a segédszolgák helyzete is elég siralmas, mert hiszen a 2 kor, 50 fillér napidíjból nem lehet megélni. A levélírónak magyarázatul szolgáljon az, hogy amikor a tisztviselők helyzetéről szóltunk, akkor a Pénztár összes alkalmazottainak a helyzetét értettük és így a szolgák és segédszolgák siralmas helyzetéről sem feledkeztünk meg. — Jön a gyűjtőkocsi! Szerdán, szeptember hó 1 1-én a Vöröskereszt szeretetadommányosztálya Soroksáron rendez gyűjtőnapot. A gyülekezés a községháza előtti téren lees. 7