Népszava, 1915. szeptember (43. évfolyam, 306–335. sz.)

1915-09-02 / 307. szám

1915 szeptemb­er 2. NÉPSZAVA A „Times" az angol hadviselésről. * Műkedvelők és szélhámosok intézik az angol hadsereg sorsát. (London, szeptember 1.) A „Times" katonai munkatársa az angol hadvezetést bírálja és ki­fejti, hogy az nem volt nagyon szerencsés és a katonai körök nagyon elitélőleg nyilatkoznak arról. A magasabb katonai vezetés 1914 augusz­tusa óta nem vált be. Azóta ugyan megerősí­tettük a francia földön operáló csapatainkat, a kormány egyéb intézkedései azonban világo­san megmutatták, hogy a tulajdonképeni kato­nai géniusz teljesen hiányzik. A lőszerszállítás­ban mutatkozó tehetetlenség, a véderőtörvény életbeléptetésére irányuló kísérletek, az antwer­peni kudarcok, a Dardanellák vidékére küldött expedíció, mindmegannyi súlyos hiba, amely­nek következményei még nem is merültek ki. Bennünket — durva kifejezéssel élve — straté­giailag nem vezettek, hanem mi tűrtük, hogy kergessenek bennünket. A Dardanellák ellen kezdett akció komoly, de csak másodrangú operáció volt, Londonból azonban részben mű­kedvelők, részben szélhámosok intézték annak sorsát. A helyzet tulaj­donképen az, hogy két kabátot akartunk egy darab posztóból szabni és így természetesen mindkettő szűlt. A háború kitörésekor kormányunknak két feladata volt: Anglia védelmét biztosítani és azonkívül tisztá­ban lenni azzal, hol van a főhadiszintéren a döntés­elentőségű pont, hogy minden ren­delkezésre álló erőt ott vonjon össze. A főhadszintér a mi részünkre Franciaország és Flandria. Fő ellenségünk ott összpontosí­totta főerejét. Ha másutt sikert is érünk el, ez nem ér föl egy Franciaország harcmezején szenvedett vereséggel, mert csak Franciaor­szágban lehet a háborút szerencsésen befe­jezni. Ma még van kilátás az eredményre. Ha a hibák nem fognak jóvátétetni, a koalíciós kormány felelős lesz ezért. Milyen helyzetben leszünk,­ ha Oroszországot megverik ellensé­geink és nyugat felé özönlenek ! 1914 augusz­tusa óta semmi sem történt. Ennek a tapaszta­latlanságnak és nemtörődömségnek gyümöl­csei most érnek meg. HÍREK * * * — A polgármesterek amikor találkoznak. .Valami jóleső érzés szállja meg az embert, mint fővárosi adóalanyt, amikor olvassa, hogy Bárczy István polgármester Bécsbe utazott. Nagyszerű! Ha a mi polgármesterünk Bécsbe megy, az mindig jelent valamit és nemcsak annyit jelent, hogy ha Bécsbe ment, hát nincs Budapesten, hanem azt is jelenti, hogy fővárosunk polgármesterének ez az utazása valami jót hoz ránk, valami áldást zudít a nyakába a köznek, mert a mi polgár­mesterünk nem fárad hiába. Büszke örömmel olvassuk, hogy például Bárczy polgármesterért szerdán délelőtt automobilon a Sacher-fogadó elé hajtatott a bécsi polgármester, akivel háromszor meg­ölelték és ugyanannyiszor megcsókolták egymást. Majd beleültek az autóba és úgy hajtattak ki közösen Schönbrunnba, ahol a király őfelsége előtt együttesen jelentek meg. Az audiencia után visszamentek a Sacher-szállóba, ahol egy ideig még együtt maradtak. A nyakunkat rá, hogy a bécsi vizit, az együttes autózás, a kihallgatás és a vissza­utazás, meg az a több perces együttlét ha­talmas arányokban fogja majd előmozdí­tani a fővárosunk kormányzásának eddig is szép sikereit. Megesküdhetünk arra is, hogy amikor a két polgármester több percre egye­dül maradt, az egyik így szólt: — Polgármester úr ! Életem legboldogabb percei közé számítom ezt a néhány pillana­tot, amit önnel tölthettem. Nekem nincs egyéb kívánságom, mint az, hogy vajha an­nak a városnak a polgára lehetnék, amely­nek olyan polgármestere van, mint ön ! A másik visszaszónokolt: — Polgármester úr ! Biztosíthatom arról, hogy soha boldogabb nem voltam, mint most, amikor önnel együtt lehetek. Ha eddigi mű­ködésem néhány szál virágot kapott is az el­ismeréstől, bizvást mondhatom, hogy ezt a néhány szálat a legnagyobb hódolattal kell az ön lábai elé raknom, mert ön a polgár­mesterek polgármestere! Bizonyosan így beszéltek. A legkomiszabb kötekedés vagy a legordinárébb csúfolás se tudja elhitetni velünk, hogy például a­­ két darab polgármester, amikor együtt volt, így beszélt: — Nincs egy pohár papramorgód ? — Magam is meginnám. Alig várom, hogy hazaérjek. — No, csakhogy túl vagyunk ezen a­ ré­szén is. Te Pista, nem szerít az a fene feszes csizma ? — Majd megbolondulok a tyúkszememre. — Engem ez a kemény plasztron gyötör. Ha hazaérek, hálóingben ebédelek. — Jó nektek bécsieknek, ti még csak tud­tok valamit enni is, inni is. — Hadd el­kérlek, nálunk is elég komisz és elég drága minden. — No, de még­se annyira, mint nálunk. — De majdnem. — Tévedsz, mert drágább és komiszabb kosztot nem találsz a földtekén, mint Buda­pesten. — No, no, kérdezd meg csak a bécsieket. Egy csöppet sem irigylem őket. — Ugyan hadd el! Ettél te Pesten hadi­kenyeret ? Vettél egy kiló húst ? Hát tejet? Reméltél az élelmezési bizottságtól valamit? Vártál erélyes hatósági beavatkozást ? No, akkor ne beszélj ! — Elhiszem, de ez nálunk sincs másképen, sőt talán — —­ Semmi sőt! Ebben mi vezetünk. «— Azt hiszem, hogy mi előbbre vagyu­nk. — No, ezen ne vesszünk össze. Én nem ki­vánom azt neked, amit a pestiek nekem. — Én se óhajtom neked, amit a bécsiek nekem. Nem így történt, nem így történt. A pol­gármester urak nem beszélgettek hiába­valóságokat, hanem a szónoklatok végezté­vel háromszor megölelték és megcsókolták­ egymást. A pesti polgármester a Sacher-fogadó lépcsőházának a harmadik lépcsőjéig kisérte le a bécsi polgármestert. Aki az ilyesmin nem tud lelkesedni, az nem is hiszi, hogy ez jelent valamit: élelmi­szerárleszállítást, adócsökkenést vagy más közáldást. Csak tessék bevárni.­­ A gabonabevásárlási határidőt meg­hosszabbították. A hivatalos lap közli a bel­ügyminiszter rendeletét, mellyel megengedi, hogy közvetlen gabonavásárlásra engedélyt nyert vármegyei és városi törvényhatóságok és rendezett tanácsú városok október hó 31-ig bezárólag, nagyobb ipartelepek, közle­kedési és egyéb vállalatok, fogyasztási szö­vetkezetek, menhelyek, kórházak és egyéb közintézetek október hó 15. napjáig bezáró­lag vásárolhassák be a részükre engedélye­zett gabonamennyiségeket.­­ A jó rokon, Aradon Munkácsi János ki­adói segédtiszt följelentést tett a polgármes­ternél, hogy Joó Béla, a városi árvaszék he­lyettes elnöke magához hivatta és amikor négyszemközt volt, rátámadt ezekkel a sza­vakkal: — Maga jelentette föl névtelen levélben Bozsidár vendéglőst, aki nekem közeli roko­nom? Munkácsi tiltakozott a gyanúsítás ellen, mire Joó Béla több izben erősen megütötte. Az eset után Joó Béla is megjelent a polgár­mesternél és kérte maga ellen a fegyelmi vizsgálatot, amit a polgármester el is rendelt. — Elitélt hadseregcsalók. A „Budapesti Tudósító" jelenti: A budapesti büntetőtör­vényszéknek a gyorsított bűnvádi eljárás szerint ítélkező tanácsa kedden tartotta meg a főtárgyalást a hadviselés érdekei ellen el­követett bűntett miatt vádolt Sáfrán András csákvári, valamint Schweighardt Antal és Rádl József gánti lakosok, kisbirtokosok bűnügyében. A megnevezett kisbirtokosok a Bicskén ez év április havában a lóavató bizottság elé állították lovaikat, amelyeket a bizottság alkalmasnak találván, a hadse­reg részére megvásárolt. A vádlottak hirte­lenében olcsó pénzen rosszabb lovakat vásá­roltak össze és a katonaság részére átvett lovak fölött felügyeletet gyakorló Zucker­mann Mór őrmestert megvesztegetvén, a tő­lük besorozott jó lovakat azokkal kicserél­ték. A büntetőtörvényszék a vádlottakat a cselekményükért az 1915. évi XIX. törvény­cikk 1. §-ába ütköző és a 2. § első pontja sze­rint minősülő, a hadviselés érdekei ellen el­követett bűntettben mondta ki bűnösöknek és ezért fejenkint hét hónapi börtönre és kétezer korona pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen az ügyész, a vádlottak és védőik sem­miségi panaszt jelentettek be. — Pegoud meghalt. Rotterdamon keresztül Párisból az a hír hír érkezik, hogy Pegoud-t, a levegőben bukfencezés vakmerő hősét meg­ölték. Pegoud annak idején Budapesten is járt, hogy nyaktörő tudományát itt is bemutassa, de holmi üzleti botrányok lehetetlenné tették akkor produkciójának bemutatását. Halálának részleteiről eddig nem jött értesítés. — A 43—50 éves népfölkelésre kötelezettek csapatválasztási joga. A „Külügy-Hadügy" írja: Azokat a 43—50 éves népfölkelésre köte­lezetteket, akik annak idején katonai szolgálat­ban állottak és karpaszomány viselésére jogo­sultak, bizonyos korlátolt számban föl fogják venni ahhoz a fegyvernemhez, amelyben az­előtt szolgáltak, ha erre testi alkalmatosságuk­nál fogva megfelelnek. Akik azonban a hadi­tengerészetnél szolgáltak, csak a gyalogsághoz, vadászcsapatokhoz vagy a vártüzérséghez lép­hetnek be, akik pedig a műszaki csapatoknál teljesítettek szolgálatot, azok az utász vagy ár­kászcsapathoz kerülhetnek. Általában a gya­logsághoz való felvétel nincs korlátozva. Ha azonban lényeges eltérések volnának az egyes csapattestek állományviszonyaiban, úgy azo­kat ki fogják egyenlíteni. A lovassághoz, tá­bori és hegyi tüzérséghez és vonatcsapatokhoz csak azokat fogják fölvenni, akik kötelezik ma­gukat hogy egy hadiszolgálatra alkalmas, sza­bályszerűen fölszerelt lóval fognak bevonulni. — Négy gyermekével halálba a bíróság elől. Mannheim város közelében az egyik m­ann­heimi evezősegylet csónakháza mellett kifog­ták a Neckarból egy asszony és négy gyermek holttestét. A vizsgálat megállapította, hogy az asszony a harminckét éves özvegy Drei­lingné, aki jégeladásból tartotta fönn magát és két év óta özvegy, három kisleányával és kisfiával — a legidősebb gyermek nyolc, a legfiatalabb két éves volt — azzal ment el a mannheimi lakásáról, hogy rokonaihoz Ziegel­hausenbe utazik. De nem utazott el, hanem kiment a folyóhoz, szorosan egymáshoz kötözte a gyermekeket és a­ derekára csavart kötéllel magát is hozzákötötte a gyermekeihez. Azután beu­grott a folyóba. A hullákat egymáshoz kö­tözve halászták ki a Neckarból. Dreilingnénak meggyűlt a baja a bírósággal és attól való fé­lelmében, hogy elitélik és esetleg elveszik tőle a gyermekeit, követte el végzetes tettét. — Rendelet az árpagyöngy előállításáról. A hivatalos lap közli a minisztérium rendeletét az árpagyöngy előállításáról, forgalombahoza­taláról és legmagasabb árának megállapításá­ról. A rendelet szerint árpagyöngy előállításá­nál takarmánylisztet előállítani tilos és csak az egynemű korpa elvonása után, amely magá­ban foglalja a feldolgozás közben nyert lisztet, valamint hulladékot is. 100 kg. hektoliterenkint fű­ kg.-os súlyminőségű árpából 59 kg. árpa­gyöngyöt szabad előállítani és pedig a­ követ­kező fajtákban: 1. Finom (leves árpagyöngyöt), amely nem lehet durvább az eddigi 3-as árpa­gyöngynél és 2. közönséges (főzelék árpagyön­gyöt), amely megfelel az eddigi 10-es jelzésű árpagyöngynek, továbbá árpatörmeléket és pedig a két utóbbi fajtát együttesen a feldolgo­zás alá vett árpamennyiség összsúlyának további 55 százaléka erejéig. — A szentgotthárdi választás. Szombathely­ről jelentik : Széll Kálmán örökének, a szent­gotthárdi mandátumnak betöltése szeptember 15-én megy végbe. Egyelőre csak báró Roszner Ervin, a király személye körüli miniszter a jelölt, aki vasárnap vagy szerdán fog program­beszédet mondani. 7

Next