Népszava, 1915. szeptember (43. évfolyam, 306–335. sz.)
1915-09-16 / 321. szám
XLIII. évfolyam. Budapest, 1915 szeptember 16. csütörtök. 321. szám. AZ ELOFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. I negyed évre 6.— kor. fél évre 12.— kor. egy kóra 2.— kor. A „SZOCIALIZÁKUSsal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. Telefon: József 3-31 és József 3-32.) ztálytudatos munkás csak vesz,olvas és feleszt mindenütt Szociálpolitikáról és a szociálpolitikai ügyosztályról. A háború sajátságos munkafelosztást létesített az állam és községek között. Az állami tevékenység középpontjában a hadviselés, a hadseregről való gondoskodás áll. A háború viszont annyira, megrontotta az általános életfeltételeket s oly rendkívüli viszonyokat teremtett a polgári lakosság számára is, hogy a vele való beható foglalkozás kikerülhetetlen szükséggé vált. A községi közigazgatás feladata lett a polgári lakosság legalapvetőbb érdekeiről való gondoskodás. Ez a közigazgatási munka természetszerűleg ott öltötte a legnagyobb méreteket, ahol a háború leginkább megnehezítette az életfeltételeket a városokban. A városi lakosság segélyezése és élelmiszerekkel való kellő ellátása a városi politika próbakövévé lett. Amely város, különösen nagy város, most a háború idején nem űz hathatós szociálpolitikát, az nem csinál semmit. Vannak városok, amelyek népjóléti feladataik teljesítésére szociálpolitikai ügyosztályt vagy hivatalt szerveztek. Vannak megint más városok, amelyek szociálpolitikát űznek. Ilyen városról akarunk egyetmást ma elmondani, hogy megmutassuk, mit tehet a háborús nehézségek közepette is olyan városi igazgatás, amely törődik a néppel, amely ha nem is tudja orvosolni a háború ütötte sebeket, ezek túl nagyok ahhoz, de legalább megpróbálja enyhíteni a háború legszörnyűbb szociális igazságtalanságait és csökkenteni legnyomasztóbb gondjait. Leipzig városában nincsen külön szociálpolitikai ügyosztály. De a városi tanács javaslatára a közgyűlés már 1914 augusztus 7-én elhatározta, hogy a hadbavonultak családtagjainak segélyezése terén nem éri be az államilag megszabott segélyösszeggel, hanem ezt az állami segélyt községi alapokból fölemeli 30 százalékkal. E célra a háború kitörése idején havonként körülbelül 700.000 márkát irányoztak elő, de már októberben kiderült, hogy legalább egy millió márkára lesz havonként szükség. A segélyező eljárásánál arra törekedett a városi hatóság, hogy a törvény esetleges mélttánytalan rendelkezéseit saját hatáskörében megjavítsa. Így például elhatározták, hogy a hadisegélyt akkor is tovább fizetik, ha a bevonult elesett és fizetik mindaddig, amíg a hátramaradottaknak kijáró állami segélyt nemcsak hogy kiutalják, hanem el is juttatják a jogosultakhoz. Azután elhatározták, hogy a birodalmi törvénnyel szemben, amely csak három gyermek után engedélyez járulékot, különjárulékot adnak a negyedik gyermek után is és hogy nemcsak a feleséget és gyermekeket kell támogatni, hanem a bevonult anyját, apját, nagyapját vagy nagyanyját és bármely oly rokonát, akit a bevonult vagy eltartott, vagy segélyezett. * A városi tanács október elején elhatározta, hogy ha a bevonultak tagjai voltak a betegsegélyző pénztárnak: a város községi alapokból tovább fizeti a betegpénztári járulékot, hogy ily módon a bevonultak családjai számára biztosítva legyen az ingyen gyógyszer és orvosi kezelés. A bevonult városi munkások hadisegélyét úgy szabályozták, hogy a bevonulás hónapjára a teljes bért kifizetik a bevonult családjának, ezután pedig akkora hadisegélyt kap, amely eléri a bér 50 százalékát, ha a bevonultnak nem volt gyermeke, 60 százalékot, ha egy gyermeke van, 65 százalékot, ha két gyermeke és 75 százalékot, ha háromnál több gyermeke van. A háború első heteiben megoldotta a leipzigi községtanács a munkanélküliek városi segélyezésének kérdését is. Tizennégy napi munkanélküliség után a magányos munkanélküli heti segélye 5.6 márka,a nős munkanélkülié 8.5 márka és minden egyes gyermek után újabb 2 márka munkanélküli segély jár. A segélyezés ügyének intézésére külön munkanélküliségi bizottságot szervezett és a segélyezés úgy történik, hogy a szervezett munkások segélyezésére a szakszervezet tesz javaslatot, a szervezetlen munkásokéra nézve pedig a paritásos alapon fölállított városi munkaközvetítő intézet. Munkanélküli segélyre nemcsak a teljesen munkanélküli egyéneknek van joguk, hanem azoknak is, akiknek keresete megcsökkent vagy pedig bizonyos célokra van szükségük segélyre. 1914 végéig, tehát a háború első négy hónapjában 7800 szervezett munkás kapott szakszervezeti véleményezés alapján munkanélküli segélyt. A háborús konjunktúra megindulása után a munkanélküliek száma rohamosan megcsökkent, ugy hogy 1915 áprilisában csak 172 esetben adtak községi munkanélküli segélyt. A megszorultak és ínségesek számára különalapot teremtett a város. A szükséges összeget gyűjtés útján teremtették elő. Bennünket különösen az érdekel, hogy a pénzbeli segélyt szétosztó bizottságban a szakszervezetek megbízottai is részt vesznek és a segélyt kérők ellenőrzésébe Leipzig minden kerületében bevonták a szakszervezeti tagokat is. Az igaz értelemben vett városi szociálpolitikának egyik legfontosabb feladata a lakosságnak élelmiszerekkel való ellátása. Leipzigben egy kilogram nyomtatók nélkül való, sütni való marhahús ára 3 korona 60 fillér, a legjobb fajta sertéshús kilogramjának ára 4 korona 8 fillér, egy kilogram sonka 5 korona 24 fillér. A leipzigi községtanács mégis több milliót költött el olcsóbb élelmiszerek beszerzésére és főképen nagyszabású módon kiépítette a városi népkonyhákat, amelyekben 24 fillérért ad teljes ebédet az erre rászorultaknak. Ezekben a városi népkonyhákban a háború első hat hónapjában 424.719 adaggal adtak el többet, mint az előző év megfelelő hónapjában. Új népkonyhák fölállítására körülbelül 40.000 korona beruházási költséget szavaztak meg és legújabban az élelmiszerek árának rohamos emelkedése következtében egész csomó olyan népkonyhát állítottak föl, amelyekből haza lehet vinni családok számára az ebédet. Az élemiszerellátást intéző bizottságba is megfelelő képviseletet biztosítottak a munkásosztálynak, aminthogy minden háborús szociálpolitikai intézmény kereste a kapcsolatot a szervezett munkásokkal, a szakszervezetek vezetőivel és a szociáldemokrata párttal. A fölsorolt és egyéb szociálpolitikai intézkedések legnagyobb részét a városi képviselőtestület szociáldemokrata képviselői javasolták, mert Leipzig azok közé a városok közé tartozik, amelyek községi ügyeinek intézésére nemcsak virilistáknak és szállítóknak, hanem a város nagy többségét alkotó munkásoknak is van befolyásuk. Ezért van az, hogy ha a háborús Leipzig korántsem paradicsom az ott élő vagyontalan emberek számára, de legalább mégis olyan hely, ahol az államért szenvedők és nélkülözők nincsenek szabadon és védelem nélkül kiszolgáltatva az uzsorának. Ilyen nagyjából a háborús Leipzig szociálpolitikája. Ami Budapestet illeti, illetve a budapesti szociálpolitikát, arra azt lehet mondani, hogy Budapesten van szociálpolitikai ügyosztály . . . Lapunk mai száma 12 oda!.