Népszava, 1915. szeptember (43. évfolyam, 306–335. sz.)

1915-09-16 / 321. szám

XL­III. évfolyam. Budapest, 1915 szeptember 16. csütörtök. 321. szám. AZ ELOFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. I negyed évre 6.— kor. fél évre 12.— kor.­­ egy k­óra 2.— kor. A „SZOCIALIZÁKUS­sal egy­ütt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. Telefon: József 3-31 és József 3-32.) ztálytudatos munkás csak vesz,olvas és feleszt mindenütt Szociálpolitikáról és a szociálpolitikai ügyosztályról. A háború sajátságos munkafelosztást létesített az állam és községek között. Az állami tevékenység középpontjában a had­viselés, a hadseregről való gondoskodás áll. A háború viszont annyira, megrontotta az általános életfeltételeket s oly rendkívüli viszonyokat teremtett a polgári lakosság számára is, hogy a vele való beható foglal­kozás kikerülhetetlen szükséggé vált.­ A községi közigazgatás feladata lett a pol­gári lakosság legalapvetőbb érdekeiről való gondoskodás. Ez a közigazgatási munka természetszerűleg ott öltötte a legnagyobb méreteket, ahol a háború leginkább meg­nehezítette az életfeltételeket­ a városok­ban. A városi lakosság segélyezése és élel­miszerekkel való kellő ellátása a városi po­litika próbakövévé lett. Amely város,­ kü­lönösen nagy város, most a háború idején nem űz hathatós szociálpolitikát, az nem csinál semmit. Vannak városok, amelyek népjóléti fel­adataik teljesítésére szociálpolitikai ügy­osztályt vagy­ hivatalt szerveztek. Vannak megint más városok, amelyek szociálpoliti­kát űznek. Ilyen városról akarunk egyet­mást ma elmondani, hogy megmutassuk, mit tehet a háborús nehézségek közepette is olyan városi igazgatás, amely törődik a néppel, amely ha nem is tudja orvosolni a háború ütötte sebeket, ezek túl nagyok ah­hoz, de legalább megpróbálja enyhíteni a háború legszörnyűbb szociális igazságta­lanságait és csökkenteni legnyomasztóbb gondjait. Leipzig városában nincsen külön szociál­politikai ügyosztály. De a városi tanács ja­vaslatára a közgyűlés már 1914 augusztus 7-én elhatározta, hogy a hadbavonultak családtagjainak segélyezése terén nem éri be az államilag megszabott segélyösszeg­gel, hanem ezt az állami segélyt községi alapokból fölemeli 30 százalékkal. E célra a háború kitörése idején havonként körül­belül 700.000 márkát irányoztak elő, de már októberben kiderült, hogy legalább egy millió márkára lesz havonként szük­ség. A segélyező eljárásánál arra törekedett a városi hatóság, hogy a törvény esetleges mélttánytalan rendelkezéseit saját hatáskö­rében megjavítsa. Így például elhatározták, hogy a hadisegélyt akkor is tovább fizetik, ha a bevonult elesett és fizetik mindaddig, amíg a hátramaradottaknak kijáró állami segélyt nemcsak hogy kiutalják, hanem el is juttatják a jogosultakhoz. Azután el­határozták, hogy a birodalmi törvénnyel szemben, amely csak három gyermek után engedélyez járulékot, különjárulékot ad­nak a negyedik gyermek után is és hogy nemcsak a feleséget és gyermekeket kell támogatni, hanem a bevonult anyját, ap­ját, nagyapját vagy nagyanyját és bár­mely oly rokonát, akit a bevonult vagy el­tartott, vagy segélyezett. * A városi tanács október elején elhatá­rozta, hogy ha a bevonultak tagjai voltak a betegsegélyző pénztárnak: a vá­ros községi alapokból tovább fizeti a beteg­pénztári járulékot, hogy ily módon a bevo­nultak családjai számára biztosítva legyen az ingyen gyógyszer és orvosi kezelés. A bevonult városi munkások hadi­segé­lyét úgy szabályozták, hogy a bevonulás hónapjára a teljes bért kifizetik a bevonult családjának, ezután pedig akkora hadise­gélyt kap, amely eléri a bér 50 százalékát, ha a bevonultnak nem volt gyermeke, 60 százalékot, ha egy gyermeke van, 65 szá­zalékot, ha két gyermeke és 75 százalékot, ha háromnál több gyermeke van. A háború első heteiben megoldotta a leip­zigi községtanács a munkanélküliek városi segélyezésének kérdését is. Tizennégy napi munkanélküliség után a magányos munka­nélküli heti segélye 5.6 márka,­­a nős munkanélkülié 8.5 márka és minden egyes gyermek után újabb 2 márka munkanél­küli segély jár. A segélyezés ügyének in­tézésére külön munkanélküliségi bizottsá­got szervezett és a segélyezés úgy történik, hogy a szervezett munkások segélyezésére a szakszervezet tesz javaslatot, a szerve­zetlen munkásokéra nézve pedig a paritá­sos alapon fölállított városi munkaközve­títő intézet. Munkanélküli segélyre nem­csak a teljesen munkanélküli egyéneknek van joguk, hanem azoknak is, akiknek ke­resete megcsökkent vagy pedig bizonyos célokra van szükségük segélyre. 1914 végéig, tehát a háború első négy hónapjá­ban 7800 szervezett munkás kapott szak­szervezeti véleményezés alapján munka­nélküli segélyt. A háborús konjunktúra megindulása után a munkanélküliek száma rohamosan megcsökkent, ugy hogy 1915 áprilisában csak 172 esetben adtak községi munkanélküli segélyt. A megszorultak és ínségesek számára kü­lönalapot teremtett a város. A szüksé­ges összeget gyűjtés útján teremtették elő. Bennünket különösen az érdekel, hogy a pénzbeli segélyt szétosztó bizottságban a szakszervezetek megbízottai is részt vesz­nek és a segélyt kérők ellenőrzésébe Leipzig minden kerületében bevonták a szakszer­vezeti tagokat is. Az igaz értelemben vett városi szociál­politikának egyik legfontosabb feladata a lakosságnak élelmiszerekkel való ellátása. Leipzigben egy kilogram nyomtatók nélkül való, sütni való marhahús ára 3 korona 60 fillér, a legjobb fajta sertéshús kilo­gramjának ára 4 korona 8 fillér, egy kilo­gram sonka 5 korona 24 fillér. A leipzigi községtanács mégis több milliót költött el olcsóbb élelmiszerek beszerzésére és főké­pen nagyszabású módon kiépítette a városi népkonyhákat, amelyekben 24 fillérért ad teljes ebédet az erre rászorultaknak. Ezek­ben a városi népkonyhákban a háború első hat hónapjában 424.719 adaggal adtak el többet, mint az előző év­­ megfelelő hónap­jában. Új népkonyhák fölállítására körül­belül 40.000 korona beruházási költséget szavaztak meg és legújabban az élelmisze­rek árának rohamos emelkedése következ­tében egész csomó olyan népkonyhát állí­tottak föl, amelyekből haza lehet vinni csa­ládok számára az ebédet. Az élemiszer­ellátást intéző bizottságba is megfelelő kép­viseletet biztosítottak a munkásosztálynak, aminthogy minden háborús szociálpolitikai intézmény kereste a kapcsolatot a szerve­zett munkásokkal, a szakszervezetek veze­tőivel és a szociáldemokrata párttal. A fölsorolt és egyéb szociálpolitikai in­tézkedések legnagyobb részét a városi kép­viselőtestü­let szociáldemokrata képviselői javasolták, mert Leipzig azok közé a váro­sok közé tartozik, amelyek községi ügyei­nek intézésére nemcsak virilistáknak és szállítóknak, hanem a város nagy többségét alkotó munkásoknak is van befolyásuk. Ezért van az, hogy ha a háborús Leipzig korántsem paradicsom az ott élő vagyon­talan emberek számára, de legalább mégis olyan hely, ahol az államért szenvedők és nélkülözők nincsenek szabadon és védelem nélkül kiszolgáltatva az uzsorának. Ilyen nagyjából a háborús Leipzig szo­ciálpolitikája. Ami Budapestet illeti, illetve a budapesti szociálpolitikát, arra azt lehet mondani, hogy Budapesten van szociál­politikai ügyosztály . . . Lapunk mai száma 12 o­da!.

Next