Népszava, 1915. szeptember (43. évfolyam, 306–335. sz.)
1915-09-03 / 308. szám
, ^zeprt£raber[^ NÉPSZAVA Magyar és horvát küldöttség Bécsben. * Tisza ÜdvSzIS beszéde. — A király válasza. — Látogatás a bécsi városházán. A magyar és horvát törvényhatóságok küldöttségét csütörtökön délelőtt fogadta a király Schönbrunnban. A szertartásos fogadás első aktusa Tisza miniszterelnök beszéde volt, amellyel lapunk vezető cikkében foglalkozunk és amelyet a magyar törvényhatóságok élén a félhivatalos tudósítás szerint a következőkben intézett a királyhoz: Császári és királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Szivünk sugallatát követve jelenünk meg Felséged szine előtt. A szivünket, amely csordultig tele van a hűségnek, hódolatnak és hálás szeretetnek érzelmeivel. Őseinktől örököltük ezeket a szent érzelmeket. A rajongásig fokozta őket mindannak tudata, amit népei javának szentelt áldásos és hosszú életen át Felséged tett érettünk és elemi erővel hozzák lelkünk mélyéből kitörésre a mai nagy idők fölemelő benyomásai. Immár elmúlt egy éve, hogy vívjuk az élethalálharcot a reánk zúdult gonosz szenvedélyek túlerejével. Reánk támadtak minden világtáj felől mindazok, akik békeszeretetünket gyöngeségnek vélve, megsemmisítésünkre elérkezettnek látták az időt. Nagy volt a veszedelem, óriási a reánk váró feladat. Csak erőnk teljes megfeszítésével, súlyos ádozatok árán lehetett azzal megküzdenünk. Erőnket megfeszítettük. Habozást, ingadozást, csüggedést nem ismerve vittük, életükben fenyegetett, de élni akaró nemzetekhez méltón, újra meg újra harcba erőink legjavát. A veszteségeket elviseltük. Elesett szeretteink emlékét szent kegyelettel vesszük körül. Megsirattuk őket, de egyest, a családot érő csapások súlya alatt össze nem roskadunk. Hiszen a haza forog veszélyben: a hazafinak zúgolódás nélkül kell mindenét föláldoznia. Ezzel az érzülettel vettük föl a reánk kényszerített küzdelmet. Ez tartotta fönn lelkünket, acélozta meg karunkat annak minden megpróbáltatásai között. Ez hatja át ma is a lövészárokban küzdő katonát, csakúgy, mint a férjéért, atyjáért, gyermekéért otthon aggódó asszonyt, gyermeket és szülőt. A megpróbáltatás tüzében minden salaktól megtisztulva ragyognak elő a magyar és horvát nemzet hazafiúi erényei. Ezért nem hagyott el az úristen bennünket és ha ma e szörnyű világháború második esztendejének küszöbén győzelmes hadaink hazánk határától mind messzebb üldözve verik az északi kolosszus megszámlálhatatlan seregét, ha haderőnk aránylag csekély részének sziklaszilárdságán megtörik a bajba került barátot hátbadöfni akaró orgyilkos hitvány merénylete, ha annyi vész és dúló harc után büszke önérzettel nézhetünk a múltba és bízó reménynyel a jövőbe, ugy legyen ezért mindenekelőtt istené a hála és a dicsőség. De engedje meg Felséged, hogy azután a felé a jótevőnk felé forduljon hálás tekintetünk, akinek atyai szíve megértett bennünket, aki az épségét és ezredéves szabadságát visszanyert magyar államnak méltó helyet biztosított a monarchiában és ezzel évszázados bonyodalmak átkát elhárítva, megvetette egy szebb és boldogabb jövő alapjait. Most láthatjuk, most tudhatjuk igazán, mi lett volna belőlünk, ha a világesemények reánk zúduló forgataga enélkül a belső megifjodás nélkül érte volna a monarchiát. Ez a diadalmasan kiáltott erőpróba tárja föl igazán ennek az új korszaknak egész horderejét. Erősek voltunk, mert egyek lehettünk. Mélyreható ellentét nem állított közénk többé válaszfalat és ami ellentétnek látszott a mindennapi élet kicsinyes bajai, küzdemei, súrlódásai között, varázsütésre tűnt el a közös veszély intő szavára. Ennek hatása alatt lelkileg jutottunk egymáshoz közelebb. A magyar nemzet kebelében elhallgatott a pártviszály. Háttérbe szorultak a felekezeti, osztály- és nemzetiségi különbségek. A magyar munkásosztály a többiekkel nemes vetélkedésben veszi ki részét a háború veszélyeiből és a haza hősies védelmében egyenlő hűséggel, vállvetve küzdenek különböző népfajokhoz tartozó nem magyar ajkú polgártársaink. Az emberi és hazafiúi szolidaritásnak magasztos megnyilatkozása ez; kell, hogy örökre eltávolítson sok választó korlátot; kell, hogy mindannyiunk javára és boldogulására a bizalom és szeretet erősebb kapcsaival fűzzön össze bennünket. A közös dicsőség fényétől övezett és közös vértől áztatott harcmezőkön egymásra találtunk a testvér horvát nemzettel is. Nehéz küzdelmek közös dicsősége és közös áldozatai avattak újból egymás bajtársaivá bennünket. A magyar és horvát hűség és vitézség egyforma fényben ragyog. Fölelevenednek lelkünkben és megújulnak tetteinkben viszontagságos múltunknak legszebb emlékei. Együtt védtünk trónt és hazát a keletről jött veszély nehéz évszázadaiban. Együtt védjük őket most a mindkettőnket elsöpréssel "fenyegető északi óriással szemben. Együtt jelenünk meg Felséged színe előtt, mert egyek Vagyunk nemcsak az alattvalói hűségben, hanem a kölcsönös megbecsülés, bizalom és ragaszkodás szent érzelmeiben is. Érezzük, hogy összetartozunk és jóban és rosszban egyazon sors osztályrészesei vagyunk. Felséges Urunk! Hódoló utunk Felséged másik államának fő- és székvárosába hozott bennünket. Örömmel jöttünk ide. Ez a háború megtanított rá, hogy itt is testvérek között vagyunk. Testvérek között, akiknek legszentebb kötelessége a kölcsönös védelem és akik csak egymás erejének mentél szabadabb fejlődésében kereshetik boldogulásukat. A monarchia két állama között viszonyban is a közös veszély, a közös élet-halálharc nagy, erőpróbája mutatta meg, hogy a felszínen van minden széthúzó tünet, a dolog mélyében ott él az egymásrautaltság tudata és a szükség percében diadalmasan érvényesül. Mintha csak az az atyai szeretet termékenyítené meg a népek lelkét és keltene azokban visszhangot, amely Felséged lelkéből árad minden alattvalója felé. A népeit elválasztó félreértések és ellentétek sokszor fájhattak Felséged atyai szívének. Legyen hála az isteni gondviselésnek, most a megpróbáltatás perceiben egy magasztos értelemben egyesülve láthatja őket Felséged a trón zsámolya körül. Azzal a fogadalommal, hogy e nagy idők lezajlása után sem felejtjük el azok tanulságait, áldjuk a jó istent, amiért megengedte, hogy élete művének diadalmas igazolását megérhesse Felséged e nagy idők küzdelmeiben és kérjük őt, hogy tartsa meg Felségedet a nagy harc győzelmes befejeztét követő becsületes béke áldásos korszakában népei javára és gyönyörűségére sokáig! A miniszterelnök beszéde után a horvát bán üdvözölte horvát nyelven a királyt és éljenzések, zsiózások lecsillapulása után a király válasza következett, amelyet egy papírlapról a következőkben olvasott föl : Uralkodói kötelességeim igaz sajnálatomra a háború kitörése óta megakadályoztak abban, hogy magyar székesfővárosomba jöjjek. Annál nagyobb az örömöm, hogy Önök mint Magyarország és társországai törvényhatóságainak képviselői az ország minden részéből előttem itt megjelentek. Hódolatuk kifejezése, mint a magyar és horvát nemzet hűsége és ragaszkodásának újabb fényes megnyilatkozása mélyen meghat. Uralkodásom legnagyobb örömei közé tartozik, hogy kiváló magyar államférfiak közreműködésével sikerült, századokon át meg-megújuló félreértések megszüntetésével a korona és a nemzet, valamint a magyar állam és többi királyságaim és országaim között az áldásos együttműködést állandó alapokon biztosítani. A mai nagy megpróbáltatásokban jobban, mint valaha, kitűnt, hogy a kibékítés és kiegyenlítés e műve népeim lelkét, különösen magyar koronám népeiét is teljesen áthatotta. Amidőn ellenségeink hódító szándékkal megtámadtak, a magyar és a horvát nemzet egynek érezve magát a koronával, testvéri vetélkedésben többi népeimmel lelkes elszántsággal s ereje teljes megfeszítésével vette föl hivó szavamra a küzdelmet a reánk törő túlerő ellen. Elnémult az országban minden politikai viszály , az ország összes nemzetiségei egybeforrtak a haza lángoló, minden áldozatra kész szeretetében. Büszke örömmel látom tündökölni ez óriási harcban a magyar és horvát nemzetek ősöktől öröklött hadi erényeit és fölájulni hőstetteikben e "két testvérnemzet régi hadi dicsőségét. Mély hálával tölt el, hogy az otthonmaradottak polgári kötelességeik fokozottabb teljesítésével, a háború okozta csapások bátor elviselésével és odaadó, áldozatkész gondoskodással a háború által szerencsétlenekké váltakért hathatósan mozdítják elő ügyünket. Biztos a reményem, hogy hősi seregeim, ha szövetségeseinkkel együtt ki fogják küzdeni a becsületes, tartós, biztosított békét és hogy a magyar állam és a benne egyesült két nemzet a mostani közös küzdelmek és közös áldozatok által újból megszentelt történelmi kapcsolatában többi népeimmel erőben és tekintélyben gyarapodva, élvezheti majd a béke áldásait. Bízom a mindenhatóban, hogy Szent István koronája, amelyet az elődök bölcsesége és ereje a századok viharain át meg tudott őrizni, a mai megpróbáltatások után uj dicsőségtől övezve, megnövekedett fényben fog ragyogni, a jövő boldogabb nemzedékeknek. Megjelenésükért és hódolatukért fogadják szives köszönetemet és vigyék haza a nemzetnek hű és hősies magatartásáért szivem mélyéből jövő hálám kifejezését. A beszédek után a király néhány emberhez szólt, majd a jelenlévők ovációi közben eltávozott a fogadóteremből, ahonnan a deputátusok HÍREK * # * — A kürtösi fináncok. A pénzügyőrök általában nem örvendenek közszeretetnek. Ennek nyilván az az oka, hogy az állam pénzügyét olyan módon őrzik, amely nem alkalmas a nép széles rétegeiben a rokonszenv fölkeltésére. Az aradi „Függetlenségiben olvasunk most egy esetet, amelyre azt mondja ez a lap, hogy „habár nem szokatlan, de mindenesetre törvényellenes". Hegedűs Ignác kürtösi (Arad) pénzügyőri fölvigyázó e"A másik pénzügyőrrel 1914. évi december, 1915 január és február havában Arad- és Csanádmegyében fölkeresték a dohánykertészeket s bizalmasan megsúgták nekik, hogy följelentés érkezett ellenük, hogy dohánycsempészést űznek. — Azért jöttünk ki, hogy motozást tartsunk ! — mondották, de egyúttal értésére adták a dohánykertészeknek, hogy kisebb pénzáldozat ellenében lemondanak a kutatásról. Akik tudják, hogy mit jelent az ilyen kutatás, azok megérthetik, hogy a dohányosok, akár volt valami takarnivalójuk, akár nem, szívesen fizettek. A fináncok különben is elég szerények voltak: a pénzösszeg, amelyet kértek, egy és öt korona között mozgott. Ily módon Mácsát, Lőkösházát, Bánkútot, Nagybánhegyest és még több falut tiszteltek meg látogatásukkal a kürtösi pénzügyőrök. A Telbisz-uradalom pusztáján is jelentkeztek, de itt póruljártak. A dohányosok ugyanis az intézőhöz fordultak, aki az ügyet a csendőrség tudomására hozta. A csendőrörs megtette a följelentést az aradi pénzügyigazgatóságnál, amely fegyelmi úton mind a két fináncot elmozdította s a befejezett fegyelmi iratait áttete az aradi ügyészséghez, amely megindította az eljárást, még pedig, miután a megvesztegetés büntette benne van az 1915. évi XIX. tc.-ben (amelyet a hadseregszállítási csalások miatt hoztak), a gyorsítatott eljárás szerint. A tárgyaláson a törvényszék arra a meg-győződésre jutott, hogy a bűnpör nem foglalja magában a megvesztegetés tényállását, hanem csupán a zsarolást, így a gyorsított eljárásnak helye nincs és leszállította illetékességét, az ügyet a vádtanács elé utalta. Az ügyész felfolyamodást jelentett be a törvényszék határozata ellen. A Kúria megállapította a megvesztegetést és ennek alapján utasította a törvényszéket, hogy a gyorsított eljárás szerint az ötöstanács ítélkezzék ez ügyben. — A bajor népfölkelők figyelmébe. A német császári főkonzulátus a „Budapesti Tudósító" útján közli, hogy a Magyarországon tartózkodó, ki nem képzett, de katonai szolgálatra alkalmas bajor népfölkelők első csoportjának szintén haza kell térnie és a leghamarabb elérhető kerületi parancsnokságnál kell jelentkeznie. A népfölkelés első csoportjának utolsó évfolyamába tartoznak azok, akik 1876-ban születtek. Megdrágítják a tanulást. A vallás- és közoktatásügyi miniszter utasítására Újpesten az összes polgári iskolákban szeptember elsejétől kezdve 6 koronával fölemelték a tandíjat. Eddig ugyanis az évi tandíj minden egyéb címeken szedett díjakkal együtt 12 korona volt, ezentúl 18 korona lesz. Újpesten fölháborodással fogadták a tandíjemelést, amely a tankönyvek árának 15—20 százalékos fölemelésével együtt most már úgyszólván lehetetlenné tette a szegényebb sorsú szülőknek, hogy gyermekeiket polgári iskolába járassák. 7 a bécsi városházára hajtattak, ahol Weiskirchner dr., Bécs város polgármestere, a községi tanács élén fogadta a küldöttséget és igen szép beszédet mondott a megértésről, az együttműködésről, amelyre Bárczy István dr., Budapest polgármestere, hasonló udvarias beszéddel válaszolt. Holjac zágrábi polgármester pedig megköszönte a szíves fogadtatást.