Népszava, 1915. szeptember (43. évfolyam, 306–335. sz.)

1915-09-22 / 327. szám

6 a magyar határ közelében fekvő helységek hemzsegnek a katonaságtól. Itt senki sem hiszi, hogy Románia és Bulgária között kenyértörésre kerül a dolog. (Bukarest, szeptember 21.) A király dekré­tumot írt alá, amellyel az ország védelmé­nek érdekében sürgősen elrendeli azon buka­resti kültelkek kisajátítását, amelyek a Regina Elisabethe-utca és a helyőrségi kór­ház között, továbbá a Szabadkőműves-út, a plevnai országút,a Vitingi-út és a Boulevard Dinico Golesce között feküsznek. Az olasz kémhajó. (Bécs, szeptember 21.) Kínos föltűnést kelt a görög tengerészet köreiben egy újabb olasz kémhajó fölfedezése, amelynek legénysége csakúgy, mint annak idején a „Janicolo" olasz hajóé, az olasz haditengerészet tisztjeiből állott s az a feladata volt, hogy a görög vizeken kémszolgálatokat teljesítsen. A „Su­dslavische Korrespondenz" beavatott athéni körökből vett értesítés szerint a következőket jelenti erről: ..A korfui hatóságoknak már jó ideje föltűnt egy „Lucietta" nevű olasz hajó, amely vitorlás­hajó módjára — állítólag halászati célokra föl­szerelve — horgonyzott a kikötőben, ahonnan töbször útrakelt. Csodálatos képen gyakran meglátogatta a „Luciettá"-t a korfui olasz konzul. Ez a­ gyanús hajó néhány napja el­hagyta a kikötőt. A korfui szorosban ráakadt a „Nea Genea" görög torpedózuzó és föltartóz­tatta. A vizsgálat kiderítette, hogy az állító­lagos halászbárka vitorlákon kívül erős benzin­motorral is föl van szerelve, de szokás ellenére nem volt legénységi jegyzéke. A görög torpedó­zuzó erre az olasz hajót lefoglaltnak jelentette ki és a korfui kikötőbe vontatta. Csakhamar megjelent a révhatóságnál az olasz konzu és kijelentette, hogy a legénységi jegyzék a konzulátuson van. A további vizs­gálat minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a hajón az olasz haditengerészet tisztjei voltak, akik nagyszabású kémkedést űztek a görög vizeken. Az esetről jelentést tettek a görög külügyminisztériumnak. A törökök újabb sikerei. — Ari Bur­nunál elpusztították a szövetségesek lövészárkait. — Odesszánál elsülyedt egy angol gőzös. — Angol vereség Mezopotámiában. A török tüzérség intenzív munkája a legutóbbi huszonnégy óra alatt újabb jelentékeny sikereket ért el. A Dardanella­front mindegyik szakaszán sikeresen működtek a török ágyúk és Anafor­tánál éppen úgy, mint Ari Burnunál, valamint Sedil Bahrnál alaposan meg­zavarták az ellenség készülődéseit. Ana­fortánál és Sedil Bahrnál sáncmunkákat, Ari Burnunál pedig bombavetőállásokat és lövészárkokat pusztítottak el a török lövedékek, amelyek az utóbbi szakaszon a lövészárkokból kiugrasztott szövetséges gyalogságot is megsemmisítették. A készü­lődések, amiket a török tüzérség meg­hiúsított, arra vallanak, hogy a szövetsé­gesek megkezdték az újabb offenzíva be­vezető munkálatait, amiből viszont arra lehet következtetni, hogy az ostromlók ismét nagy erők fölött rendelkeznek a Gallipol­i-f­élszigeten. Egy athéni magán­jelentés erről pozitív hírt is ad, úgy hogy most már valószínűnek kell tartani: a szö­vetségesek támadása, amelyet megint Török hivatalos jelentése , (Konstantinápoly, szeptember 21.) A főha­diszállás közli szeptember 20-án: Dardanella-front: Az Anaforta-szakaszon tüzérsé­günk szeptember 19-én rajtaütött el­lenséges csapatokon, amelyek jobb­szárnyunk előtt sáncolási munkákat végez­tek. Az Ari Burna-szakaszon tüzérsé­günk a balszárnyon elpusztította az ellenséges bombavető állások és lövészárkok nagy részét. Az ellen­séges gyalogságot, amely lövész­árkait elhagyta, megsemmisítet­tük. A Sedil Bahr-szakaszon a bal-és jobbszárnyunk előtt sáncmunkákkal fog­lalkozó ellenséges csapatokat heves tüzelés­sel kényszerítettü­k, hogy munkájukat hagy­ják abba. Az ellenség meglepetésszerű tüzelést indí­tott balszárnyunk ellen és milliónyi lövedé­ket pazarolt el anélkül, hogy veszte­ségeket okozott volna nekünk. Szeptember 19-én egy ellenséges tor­pedónaszádot, amely Kerevizdere tor­kolatához közeledett és állásainkat bom­bázta, menekülésre kényszerítet­tünk. Az ellenség szárazföldről és Mavra szigetéről indított tüzeléssel válaszolt, de semmi eredményt sem ért el. Egy ellenséges repü­lőgép egy Degirmen-Burnu előtt horgonyzó kórházhajónkra bom­bát dobott. Megállapítottuk, hogy az ellenség kór­h­á­z­h­a­j­ó­i­t csapat­szállításra, valamint arra hasz­nálja föl, hogy árbocokon őröket helyezzen el. Irak-front: Szeptember 18-án újból meglepetés­szerű támadást intéztünk az el­lenség ellen Kornánál. Az ellenséget kényszerítettük, hogy ágyúit és partraszállí­tott csapatainak egy részét visszavigye a ha­jókra. Az ellenség eközben súlyos vesz­teségeket szenvedett. Ugyanazon a napon önkéntesekkel megerősített lovassá­gunk az ellenséges tábor mögé jutott, sikeres felderítéseket végzett és az ellenséget elűzte. Egyik hajónk a „Patagónia" nevű angol gőzöst, amely szállítmánnyal volt megrakva, az odesszai kikötő előtt meg­torpedózta és elsülyesztette. A többi arcvonalon a helyzet változat­lan. Döntő csatára készülnek a szövet­ségesek. (Athén, szeptember 21.) Hivatalosan je­lentik, hogy a szövetségesek rendkívül nagy csapattömegeket szállítottak partra a Galli­poli-félszigeten. Minden jel arra vall, hogy még a napokban meg fog kezdődni a döntő csata, amire a szövetségeseket az idő előre­haladott volta is kényszeríti. Október ele­jén beállnak az őszi zivatarok és ha addig nem sikerül elfoglalniuk Gallipolit, akkor egész tavaszig el kell halasztani az operáció­kat. A szövetségesek hajóveszteségei a Dardanelláknál (A hollandi határról, szeptember 21. — „Mag"). A „Times" tengerészeti munka­társa a következőket írja az „E. Z." búvár­hajónak angol részről is megerősített elsü­lyedéséről: A törökök által a foglyok számáról közölt számadatokból arra lehet következtetni, hogy a hajó egész vagy csaknem egész tisztikara és legénysége életben van. A háború csaknem az egész szövetséges flottától súlyos áldozatokat követel tengeralattjáró hajókban, azonban ezek a veszteségek csekélyek az egészhez viszonyítva és különösen a véghezvitt teljesítményekkel szemben. Amióta a Dardanelláknál való akció­val kapcsolatban a búvárhajók megkezdték te­vékenységüket, az angolok hármat,­a franciák kettőt veszítettek el ezekből. Az „E. 15." április 17-én a Kephe csúcsánál szenvedett hajótörést. Parancsnokát megölték, személyzete nagy ré­szét foglyul ejtették. Az ausztráliai flottához tartozó „AE 2." naszádot április 30-án, amikor megkísérelte a Márvány-tengerbe jutni, a tö­rökök elsü­lyesztették és személyzetét foglyul ejtették. Három hónappal később a franciák elvesztették a „Saphir" naszádot és július 26-ára a „Mariotte" hajót ugyancsak a tengerszoros­ban elsülyesztették és legénységét elfogták. Ez nem mondható nagy árnak e hajók teljesítmé­nyeihez képest. Megelégedéssel konstatáljuk azt is, hogy emberéletben a veszteség csekély. A „Haireddin", „Barbarossa" és „Messudijeh" tö­rök sorhajók, a „Berk­i Satwet" ágyúnaszád és több szállító-, élelem- és szénszállítóhajó lett a búvárhajók áldozata. A tengeralattjárók je­lenléte erős hatással volt a török hadihajók­ mozdulataira, úgyszintén kereskedelmi for­galmukra a szóba jöhető vizeken. Még Kon­stantinápoly kikötőjébe is behatoltak a búvár­hajók. Érdekes megemlíteni, hogy Cochrano kapitány volt az, aki valószínűleg a most el­sülyesztett hajóról elzárta Kara Buru mellett a vasúti vonalat akképpen, hogy egy csapat­szállító vonatot a tengerről bombázva, e vonat három munícióval teli kocsiját légberöpítette. Ezért a tettéért az elmúlt hónapban kitüntetést is kapott. Mi nem tudhatjuk pontosan, minő károkat okoztak a francia-angol tengeralatt­járók arra nézve, hogy egyes készleteknek a félszigetre való jutását hátráltassák, vagy megakadályozzák, az azonban megállapítható, hogy dacára az óriás nehézségeknek, e hajók tevékenysége lényegesen befolyásolja a Már­vány-tenger rendes forgalmát. Egyébként nem szabad elfelejteni azt sem, hogy nemcsak a szö­vetségeseknek vannak veszteségei búvárhajók­ban, hiszen éppen e héten jelentették, hogy az Égei-tengerben egy francia torpedónaszád el­pusztított egy német búvárhajót. Mindazokért, amiket ez a közlemény az angol búvárhajóknak a Dardanelláknál való szerepéről mond, a „Times" tudósítóját illeti a felelősség. NÉPSZAVA 1915 szeptember 21. „döntő" támadásnak neveznek, a leg­közelebb megkezdődik. v * * * í­z hónap az orosz cáriz­mus uralma alatt. 3rra pogány József haditudósító sz ára 1.60 korona járost jelent meg és kapható a Népszava-könyvkereskedés­ben, Olt, Erzsébet­ körút 35 K n I .i

Next