Népszava, 1915. szeptember (43. évfolyam, 306–335. sz.)

1915-09-08 / 313. szám

6 radtak. Az idő szép volt, a tenger nyugodt.­­ Néhány csónak lyukas volt, de ruhadara­bokkal hiányosan betapasztották. A „Daily News" jelenti, hogy a „Hespe­rian"-on csak egy ember látta a tenger­alattjárót és pedig a figyelő matróz, aki azt egy bizonyos távolságból látta és a ka­pitányt erről értesítette. Még nem tudják bizonyosan, hogy voltak-e amerikaiak a hajón. A lap állítja, hogy a hajó legény­sége között két amerikai volt. (London, szeptember 7. — Reuter.) Az ed­digi jelentésekkel szemben most azt beszé­lik, hogy a „Hesperian" elsülyedése alkal­mával többen életüket vesztették. Fontos adatokat csak a kapitány fog közölhetni, aki nemsokára Liverpoolba érkezik. Megtorpedózott gőzös. (London, szeptember 7.) A" „Lloyds" jelenti. A „Mimosa" nevű angol gőzöst (3466 tonna tartalmú) elsülyesztették. A legénységet megmentették. Nem támadnak a szövetségesek.­­ Török ütegek lángba borítottak egy angol hadihajót. Az anaforcai véres csata óta viszony­lagos nyugalom uralkodik a Dardanella­arcvonalon. A szövetségesek még nem heverhették ki óriási vereségüket, nem pótolhatták több mint 20.000 főnyi veszte­ségüket: megint bénultan állnak és várnak azon a keskeny földsávon, amelyet az első sikeres partraszállások idején elfoglaltak. Alábbi térképünk, amely a Dardanella­frontot ábrázolja, pontosan mutatja, ho­gyan helyezkedtek el az angol-francia seregek a Gallipoli-félszigeten, amely a Dardanellák nyugati partját alkotja. A front, amely ezidő szerint összesen mintegy 25 kilométer, három főszakaszra oszlik. A félsziget déli részén, a tengerszorosok bejáratánál van a sokat emlegetett Sedil Bahr-szakasz, ahol körülbelül 6 kilométer­nyi a front. Hónapokkal ezelőtt ez volt a kombinált offenzíva színhelye, flotta és szárazföldi hadsereg egyidőben támadott, de — amint ismeretes — teljesen siker­telenül, a török védelem a szövetségesek minden kísérletét véresen visszaverte. A kombinált támadás lényegében kettős ér­telmű volt: a szárazföldi sereg a partot ostromolta s ugyanekkor a flotta behatoló kísérletet tett a tengerszorosok bejáratá­nál ; másrészt a szárazföldi csapatok munkáját följebb — az Égei-tengeri part­vidéken — hadihajók messzehordó ágyúi födözték. A kombinált támadások tanul­ságai arra indították a törököket, hogy a harc színhelyét magára a félszigetre tegyék át, a tengerparttól keletre, dombok mögé, olyan helyekre, ahová az ellenség hajó­ágyúi nem találnak. Ezért történhetett meg oly könnyen a partraszállás, amit általában a lehetetlenséggel határosnak tartottak. A törökök a félsziget nyugati szegélyén abba­hagyták a partraszállás ellen való hadako­zást, csapataikkal és védőműveikkel hát­rább vonultak és körülbelül azon a fronton foglaltak állást, amelyet térképünk szag­gatott, vastag vonalai jeleznek. A török védelem pozíciója itt több szempontból kedvezőbb a közvetetlen parti elhelyezke­désnél. Elsősorban kívül van az ellenséges flotta ágyúinak lőtávolán (a nagy hadiha­jókról harminc és felesek is okádták a tü­zet a török csapatokra), azonkívül a partok belső vidéke itt, az európai oldalon egészen kietlen, sok helyen fű sem nő és a frontnak szinte egész hosszában nincs ivóvíz. Ter­mészetes, hogy a török védősereg, amely­nek hadtápterülete a szomszédban van, nem érzi annyira a hiányokat, mint az ostrom­lók, akiknek a biztosítószolgálatát, ember-, muníció- és táplálékutánpótlását csupán hajók teljesíthetik, olyan víziterü­leten, ahol német tengeralattjárók leselkednek az antant küldeményeire . . . Stratégiailag nagy előnye ennek a terepnek az is, hogy a felek, tehát a védők is rendes lövészárok­harcot folytathatnak. Az eredmények be­igazolták a török haditerv helyességét. A világtól úgyszólván teljesen elvágott ostromló haderő meddő harcokban ontja vérét, a török védelem páncéljáról visszapattan minden támadása. A Sedil Bahrtól északra fekvő Ali Burnu-szaka­szon és még följebb, a Suvla-foktól keletre eső Anaforca-szakaszon, ahová —­ a sikeres partraszállás következtében — a harcok színhelye áttevődött: folyton vérzik az an­tant serege, anélkül, hogy a sikernek csak halvány reménysugarát is láthatná. A na­pokban hír érkezett arról, hogy a szövetsé­gesek kudarc-sorozata után most a törökök készülnek offenzívára. Ha igaz ez a hír, akkor elképzelhető, mennyi vér fog öm­leni ezután azon a keskeny földsávon, ame­lyen eddig is a világháború legvéresebb je­lenetei játszódtak le. NÉPSZAVA 1915 szeptember 8. Török hivatalos jelentés. (Konstantinápoly, szeptember 6.) A fő­hadiszállás közli: A Dardanella­f­ront­on nem történt jelentős esemény. Az ellenség időnként sikertelenül lövi tengeri és szárazföldi tüzérségével anafordai és Sedil Bahr-i állásainkat. Tüzérségünk az ellenség An­aforda melletti lövészárkai­ban és tüzérségi állásaiban tüzet idézett elő. A többi fronton nincs változás. Török ágyúgolyó fölgyújtott egy angol segédcirkálót. (Konstantinápoly, szeptember 7.) Mint most ismeretessé vált, augusztus 31-én egy angol segédcirkálót, amely az anatóliai parton levő Dikelihez közeledett, a török parti ütegek egy lövedéke eltalálta. A hajó égve vonult vissza. Az elsülyesztett csapatszállító hajó titka. (Bréma, szeptember 7. — „M. T. I.") A „Weser Zeitung" szerint a „Southland" angol szállítógőzös, amelyet egy német ten­geralattjáró az Égei-tengerben megsemmisí­tett s amelynek neve semmiféle hajó­lajstromban meg nem található, azonos a „Vaderland" korábbi Red Star gőzössel. A lap megjegyzi továbbá, hogy általában vala­mennyi gőzöse a Red Star Line-nek, amely tudvalevően a Morgan-tröszthöz tartozik, ameddig még Antwerpenből indulhattak ki, belga lobogó alatt jártak, Belgium meg­szállása után azonban amerikai lobogó alatt közlekedtek Newyorkba és Angliába. A hajó­indulásokról szóló amerikai újságokban megjelenő hirdetésekben nyíltan megjelöl­ték, hogy a gőzösök amerikai zászló alatt utaznak. Ezt a hirtelen lobogócserét a német sajtó figyelmen kívül hagyta, ami pedig, tekintettel azokra a nehézségekre, amelyeket Anglia a német gőzösöknek az amerikai hajólajstromba való fölvételénél támasztott, nagyon figyelemreméltó dolog volt. Hogy a Red Star gőzösöknek amerikai lobogó alatt történő utazása megtévesztésre irányult, ezt újólag bebizonyítja, hogy a „Vaderland"­gőzös hirtelen mint angol szállítóhajó buk­kant föl. Parti helységek bombázása a Vörös tengernél. (Konstantinápoly, szeptember 6. — „M. T. I.") A sajtóhadiszállás jelenti: Az angolok nem­rég, miután megadásra való fölszólításukat a török hatóságok visszautasították, három na­pon át bombázták Lohaya várost a Vörös-ten­gernél, Hodejdától északra. Az első napon este körülbelül 40 gránátot lőttek, a második na­pon folytatták a tüzelést 900 méter távolság­ból. A török ütegek, amelyek a partnál ügye­sen voltak elrejtve és az ellenséges tüzelést hevesen viszonozták, egy ellenséges ágyúna­szádot erősen megrongáltak. Az ágyúnaszád Hamzok-sziget felé menekült, amely szemben van Lohayával. A harmadik napon egy cir­káló és két más hajó folytatta a bombázást. A város néhány pontján tűz ütött ki, amelyet a hatóságok fáradozása hamarosan elfojtott. bombázás kilenc órán át tartott, mialatt az el­lenséges hajók 400 gránátot lőttek ki, anélkül, hogy nagy eredményt ér­tek volna el. A meg­sérült ágyunaszádról két halottat temettek el Hamzok-szigeten. Az angolok továbbá Ettal­a kikötőjét is lőtték a hedsziszi parton és elvo­nulásuk alkalmával a tengerparton egy zász­lót hagytak hátra. Több ezer benszülött gyűlt össze és elégették a zászlót, miközben esküt tet­tek, hogy készek meghalni a török zászlóért. Törökországban sorozzák a husz éve­seket. (Konstantinápoly, szeptember 7.) A hivata­los lap császári fermánt közöl, amely elrendeli az 1312. (a mi időszámításunk szerint 1895.) év­folyambeli hadkötelesek sorozását. A most sor alá kerülőket már az uj véderőtörvény alap­ján fogják sorozni, amelynek rendelkezései szerint megfelelő képzettségű újoncok tiszti, illetve altiszti iskolákba osztathatnak be.

Next