Népszava, 1915. szeptember (43. évfolyam, 306–335. sz.)
1915-09-08 / 313. szám
6 radtak. Az idő szép volt, a tenger nyugodt. Néhány csónak lyukas volt, de ruhadarabokkal hiányosan betapasztották. A „Daily News" jelenti, hogy a „Hesperian"-on csak egy ember látta a tengeralattjárót és pedig a figyelő matróz, aki azt egy bizonyos távolságból látta és a kapitányt erről értesítette. Még nem tudják bizonyosan, hogy voltak-e amerikaiak a hajón. A lap állítja, hogy a hajó legénysége között két amerikai volt. (London, szeptember 7. — Reuter.) Az eddigi jelentésekkel szemben most azt beszélik, hogy a „Hesperian" elsülyedése alkalmával többen életüket vesztették. Fontos adatokat csak a kapitány fog közölhetni, aki nemsokára Liverpoolba érkezik. Megtorpedózott gőzös. (London, szeptember 7.) A" „Lloyds" jelenti. A „Mimosa" nevű angol gőzöst (3466 tonna tartalmú) elsülyesztették. A legénységet megmentették. Nem támadnak a szövetségesek. Török ütegek lángba borítottak egy angol hadihajót. Az anaforcai véres csata óta viszonylagos nyugalom uralkodik a Dardanellaarcvonalon. A szövetségesek még nem heverhették ki óriási vereségüket, nem pótolhatták több mint 20.000 főnyi veszteségüket: megint bénultan állnak és várnak azon a keskeny földsávon, amelyet az első sikeres partraszállások idején elfoglaltak. Alábbi térképünk, amely a Dardanellafrontot ábrázolja, pontosan mutatja, hogyan helyezkedtek el az angol-francia seregek a Gallipoli-félszigeten, amely a Dardanellák nyugati partját alkotja. A front, amely ezidő szerint összesen mintegy 25 kilométer, három főszakaszra oszlik. A félsziget déli részén, a tengerszorosok bejáratánál van a sokat emlegetett Sedil Bahr-szakasz, ahol körülbelül 6 kilométernyi a front. Hónapokkal ezelőtt ez volt a kombinált offenzíva színhelye, flotta és szárazföldi hadsereg egyidőben támadott, de — amint ismeretes — teljesen sikertelenül, a török védelem a szövetségesek minden kísérletét véresen visszaverte. A kombinált támadás lényegében kettős értelmű volt: a szárazföldi sereg a partot ostromolta s ugyanekkor a flotta behatoló kísérletet tett a tengerszorosok bejáratánál ; másrészt a szárazföldi csapatok munkáját följebb — az Égei-tengeri partvidéken — hadihajók messzehordó ágyúi födözték. A kombinált támadások tanulságai arra indították a törököket, hogy a harc színhelyét magára a félszigetre tegyék át, a tengerparttól keletre, dombok mögé, olyan helyekre, ahová az ellenség hajóágyúi nem találnak. Ezért történhetett meg oly könnyen a partraszállás, amit általában a lehetetlenséggel határosnak tartottak. A törökök a félsziget nyugati szegélyén abbahagyták a partraszállás ellen való hadakozást, csapataikkal és védőműveikkel hátrább vonultak és körülbelül azon a fronton foglaltak állást, amelyet térképünk szaggatott, vastag vonalai jeleznek. A török védelem pozíciója itt több szempontból kedvezőbb a közvetetlen parti elhelyezkedésnél. Elsősorban kívül van az ellenséges flotta ágyúinak lőtávolán (a nagy hadihajókról harminc és felesek is okádták a tüzet a török csapatokra), azonkívül a partok belső vidéke itt, az európai oldalon egészen kietlen, sok helyen fű sem nő és a frontnak szinte egész hosszában nincs ivóvíz. Természetes, hogy a török védősereg, amelynek hadtápterülete a szomszédban van, nem érzi annyira a hiányokat, mint az ostromlók, akiknek a biztosítószolgálatát, ember-, muníció- és táplálékutánpótlását csupán hajók teljesíthetik, olyan víziterületen, ahol német tengeralattjárók leselkednek az antant küldeményeire . . . Stratégiailag nagy előnye ennek a terepnek az is, hogy a felek, tehát a védők is rendes lövészárokharcot folytathatnak. Az eredmények beigazolták a török haditerv helyességét. A világtól úgyszólván teljesen elvágott ostromló haderő meddő harcokban ontja vérét, a török védelem páncéljáról visszapattan minden támadása. A Sedil Bahrtól északra fekvő Ali Burnu-szakaszon és még följebb, a Suvla-foktól keletre eső Anaforca-szakaszon, ahová — a sikeres partraszállás következtében — a harcok színhelye áttevődött: folyton vérzik az antant serege, anélkül, hogy a sikernek csak halvány reménysugarát is láthatná. A napokban hír érkezett arról, hogy a szövetségesek kudarc-sorozata után most a törökök készülnek offenzívára. Ha igaz ez a hír, akkor elképzelhető, mennyi vér fog ömleni ezután azon a keskeny földsávon, amelyen eddig is a világháború legvéresebb jelenetei játszódtak le. NÉPSZAVA 1915 szeptember 8. Török hivatalos jelentés. (Konstantinápoly, szeptember 6.) A főhadiszállás közli: A Dardanellafronton nem történt jelentős esemény. Az ellenség időnként sikertelenül lövi tengeri és szárazföldi tüzérségével anafordai és Sedil Bahr-i állásainkat. Tüzérségünk az ellenség Anaforda melletti lövészárkaiban és tüzérségi állásaiban tüzet idézett elő. A többi fronton nincs változás. Török ágyúgolyó fölgyújtott egy angol segédcirkálót. (Konstantinápoly, szeptember 7.) Mint most ismeretessé vált, augusztus 31-én egy angol segédcirkálót, amely az anatóliai parton levő Dikelihez közeledett, a török parti ütegek egy lövedéke eltalálta. A hajó égve vonult vissza. Az elsülyesztett csapatszállító hajó titka. (Bréma, szeptember 7. — „M. T. I.") A „Weser Zeitung" szerint a „Southland" angol szállítógőzös, amelyet egy német tengeralattjáró az Égei-tengerben megsemmisített s amelynek neve semmiféle hajólajstromban meg nem található, azonos a „Vaderland" korábbi Red Star gőzössel. A lap megjegyzi továbbá, hogy általában valamennyi gőzöse a Red Star Line-nek, amely tudvalevően a Morgan-tröszthöz tartozik, ameddig még Antwerpenből indulhattak ki, belga lobogó alatt jártak, Belgium megszállása után azonban amerikai lobogó alatt közlekedtek Newyorkba és Angliába. A hajóindulásokról szóló amerikai újságokban megjelenő hirdetésekben nyíltan megjelölték, hogy a gőzösök amerikai zászló alatt utaznak. Ezt a hirtelen lobogócserét a német sajtó figyelmen kívül hagyta, ami pedig, tekintettel azokra a nehézségekre, amelyeket Anglia a német gőzösöknek az amerikai hajólajstromba való fölvételénél támasztott, nagyon figyelemreméltó dolog volt. Hogy a Red Star gőzösöknek amerikai lobogó alatt történő utazása megtévesztésre irányult, ezt újólag bebizonyítja, hogy a „Vaderland"gőzös hirtelen mint angol szállítóhajó bukkant föl. Parti helységek bombázása a Vörös tengernél. (Konstantinápoly, szeptember 6. — „M. T. I.") A sajtóhadiszállás jelenti: Az angolok nemrég, miután megadásra való fölszólításukat a török hatóságok visszautasították, három napon át bombázták Lohaya várost a Vörös-tengernél, Hodejdától északra. Az első napon este körülbelül 40 gránátot lőttek, a második napon folytatták a tüzelést 900 méter távolságból. A török ütegek, amelyek a partnál ügyesen voltak elrejtve és az ellenséges tüzelést hevesen viszonozták, egy ellenséges ágyúnaszádot erősen megrongáltak. Az ágyúnaszád Hamzok-sziget felé menekült, amely szemben van Lohayával. A harmadik napon egy cirkáló és két más hajó folytatta a bombázást. A város néhány pontján tűz ütött ki, amelyet a hatóságok fáradozása hamarosan elfojtott. bombázás kilenc órán át tartott, mialatt az ellenséges hajók 400 gránátot lőttek ki, anélkül, hogy nagy eredményt értek volna el. A megsérült ágyunaszádról két halottat temettek el Hamzok-szigeten. Az angolok továbbá Ettala kikötőjét is lőtték a hedsziszi parton és elvonulásuk alkalmával a tengerparton egy zászlót hagytak hátra. Több ezer benszülött gyűlt össze és elégették a zászlót, miközben esküt tettek, hogy készek meghalni a török zászlóért. Törökországban sorozzák a husz éveseket. (Konstantinápoly, szeptember 7.) A hivatalos lap császári fermánt közöl, amely elrendeli az 1312. (a mi időszámításunk szerint 1895.) évfolyambeli hadkötelesek sorozását. A most sor alá kerülőket már az uj véderőtörvény alapján fogják sorozni, amelynek rendelkezései szerint megfelelő képzettségű újoncok tiszti, illetve altiszti iskolákba osztathatnak be.