Népszava, 1915. október (43. évfolyam, 336–366. sz.)
1915-10-01 / 336. szám
XXIXI. évfolyam. Budapest, 1915 október 1. péntek. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre . 24.— kor. | negyed évre.... kor. fél évre 12.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIAIIzmUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. megjelenik hétfő kivételével minden nap. I-336. szám. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A gyerekek egy része itthon van és egyelőre még itthon is marad : a tizennyolc éven aluliak ma még csak a front mögött küzdenek, itt dolgoznak és verítékeznek és részesei annak a nagy munkának, amely kenyérrel, ruhával meg egyéb szükségesekkel lát el mindnyájunkat és fegyvert, muníciót készít a harctéren küzdőknek. Ezek a gyerekek — tizennyolc éves kortól le egészen tizenkettőig, sőt, sajnos, még ennél is lejjebb — ma nagyon fontosak egyenként is, egész tömegükben is. Máskor — rendes időkben — is úgy van, hogy a gyerekekre, mint a jövendő zálogára tekintünk és bennük a mi küzdelmeink folytatóit látjuk, tőlük a mi ideáljaink megvalósítását reméljük. Most azonban ők a jelennek is nagyon fontos tényezői , sokkal fontosabbak, mint máskor. Az asszonyok, az öregek és a gyerekek végzik most el a munka nagyobbik részét a műhelyekben, a gyárakban, a szántóföldeken, a boltokban, a raktárakban. Most tehát a gyerekek felé meg a szokottnál is nagyobb figyelemmel fordulunk mi, akik a jelen bajainak enyhítéséért és a jobb jövendő biztosításáért küzdünk. Ezért indul meg most fokozott erővel és buzgalommal az „ifjúmunkások" között való agitációnk. A felnőtt proletárok tömegének legnagyobb része a harcmezőn van, az itthonmaradottak pedig — kivételes intézkedések korlátai közé szorítva — nem folytathatják szervező munkájukat és küzdelmeiket a megszokott módon. De azért tétlenül nem maradhatunk : egyrészt a nőket, másrészt a tanoncokat és serdülő munkásokat iparkodunk gazdasági és politikai küzdelmeink harcosaivá nevelni. Ez talán a legnagyobb munka, amit a jövendő érdekében végezhetünk. Fölösleges, hogy ezen a helyen újra leírjuk a serdülő proletárok helyzetét. Minden elvtársunk tudja, hogy a nőket és a gyermekeket még sokkal kíméletlenebbül kizsákmányolja a kapitalizmus, mint a felnőtt férfimunkást. Ez ellen pedig a szocializmusnak minden erejével küzdenie kell. A nők és a serdülők testi-lelki megnyomorítását nem szabad tétlenül tűrnünk, és azt sem szabad tűrnünk, hogy a nőket és a gyermekeket bérlenyomásra, a munkaviszonyok rontására használják föl ellenünk. Ezért iparkodunk minden országban a nő- és gyermekmunkásokat védő törvényeket kiküzdeni. De ezzel be nem érve, magukat a nőket és a serdülőket is iparkodunk bevonni a proletárság nagy küzdelmeibe és ezt az oktatás, a nevelés eszközeivel törekszünk elérni. A nőmunkások fölvilágosításárólés szervezéséről az utóbbi időben többször írtunk a Népszavában és ez a munka — amenynyire a körülmények megengedik — folyamatban van. Az ifjúmunkások között való erőteljesebb agitációra pedig — amely egy ideig szünetelt — most hívjuk föl az elvtársak figyelmét. Az Ifjúmunkások Országos Bizottsága (amelynek irodája Contiutca 4. szám alatt van) dicséretes buzgalommal fekszik neki a nagy munkánakés kéri az összes osztálytudatos munkások támogatását. A szervezet lapja —Az Ifjúmunkás — október 1-jére a szokottnál nagyobb terjedelemben és gazdagabb tartalommal jelent meg, a felvilágosító és agitáló cikkek egész tömegét nyújtva a fiatal olvasóknak. Elsősorban ezt a lapot kell a fiatal ipari munkások és főképen a tanoncok között terjeszteni, mert az írott szó eljuthat az ország minden zugába és terjesztheti mindenfelé az igazságot, a fölvilágosodást, még olyan helyeken is, ahol szerve-zetek alkotásáról egyelőre lzp sem lehet. A lap ára egész évre egy korona : olyan csekély összeg, hogy nemcsak szervezetek, hanem még egyes elvtársak is megrendelhetik a hozzájuk közel álló tanoncok számára. A lap minden egyes száma arról győz meg bennünket, hogy akik szerkesztik, tudnának még sokkal többet is nyújtani, ha rendelkezésükre állana a kellő anyagi erő; ezt az anyagi erőt azonban csak az elvtársak ezreinek belátása és áldozatkészsége teremtheti meg. A második feladat, ami a szervezett munkásokra ezen a téren vár, az, hogy iparkodjanak a velük és mellettük dolgozó tanoncokra befolyást szerezni, azokat védeni, tanítani, tanulásra szoktatni, ügyünk számára idejekorán megnyerni. A szervezett munkások — és különösen a bizalmiférfiak — védelmezzék meg az ifjúmunkásokat a kapitalista túlkapásokkal szemben, lássák el őket fölvilágosító olvasmányokkal és bírják őket rá az ifjúmunkás-szervezethez való csatlakozásra. Gondoljanak arra, hogy a polgári tanoncotthonok és „tanoncvédő" szervezetek csak jámbor, sötétfejű sztrájktörőket akarnak nevelni, ezzel szemben minekünk világosan látó osztálytudatos munkásokat kell nevelnünk, akik nem kerékkötői, hanem lelkes harcosai lesznek a mi törekvéseinknek. Maga az Ifjúmunkások Országos Bizottsága is mindent elkövet e cél megvalósítása érdekében: agitál az ifjúmunkások között mindenütt, ahol csak hozzájuk férhet. De igazi eredményt mégis úgy érhetünk el, ha minden osztály tudatos munkás külön-külön megteszi a kötelességét. Rendkívüli időket élünk. Egy nemzedék kiesik az emberiség életéből. Ennek a helyét Lapunk mai száma 12 oldal. — minden téren! — a szokottnál hamarább foglalják majd el a mai gyerekek. Nagyon fontos tehát, hogy ezeket a gyerekeket a szocializmus derék harcosaivá neveljük. Szakszervezeti oktatás A munkásszervezetek minden sikerüket annak köszönhetik, hogy tagjaikat öntudatosan gondolkodó emberekké igyekeztek nevelni. A kitűzött cél nem az volt, hogy csak minél több fizető tag legyen, akit a gazdasági érdekei tartanak a szakszervezet kötelékében, hanem hogy minden tag meggyőződésből dolgozzék azokért a követelésekért, amelyek a munkásosztály helyzetén javítanak és jogait kiszélesítik. A legutóbbi tíz esztendőben belépő új tagoknak sejtelmük sincsen arról, hogy a szakszervezetek megalakulásának első esztendeiben milyen áldozatkész, lelkes agitációra volt szükség, hogy a szervezetek megerősödjenek. A magyar munkásság ezekben az időkben még teljesen a polgári pártok befolyása alatt állott, azoknak tehát, akik az első időkbe a munkásság külön érdekeiről, az osztályharcról és a politikai jogok kiküzdésének szükségességéről beszéltek, a gúnnyal, a rágalommal és gyakran a durva erőszakkal szemben kellett helytállaniuk. Kicsiny, füstös kocsma helyiségekben tengődtek először a szervezetek. Ezekben a helyiségekben folytak le az oktató előadások, amelyeknek akkor még igen kicsiny hallgatóságuk volt. Azonban ezek az előadások nevelték azokat az agitátorokat, akik az öntudatos gondolkodás fanatikus lelkesültségével láttak a munkához és ezeknek az agitációja tette naggyá és erőssé a szakszervezeteket. A megerősödött szervezetek a gazdasági harcok sikereivel a munkások ezreit szerezték meg a szervezetek tagjaiul. A kocsma helyébe a magánhelyiség jött, amelyben már a tagok szórakoztatásáról is gondoskodni lehetett, ahol a fölolvasásokat nem zavarta senki sem. Azonban a nevelés most már nem lehetett olyan intenzív, mint az első időkben. A tagok száma nagy volt, de az előadásokat a tagoknak csak kisebb része látogatta, nagyon sokan voltak olyanok, akik nem jártak el az előadásokra. Most, a háborús válság idejében, az oktatásnak sokkal nagyobb jelentősége van, mint a békések. A gazdasági harcok nem kötik le a tagokat, gyűléseket sem lehet tartani, ilyenformán tehát a szervezetek működésének már természetszerűen az oktatásra kell irányulnia. A tagok száma kisebb, az oktatás tehát alaposabb lehet és mindent el kell követni, hogy az egyesület tagjai minél számosabban látogassák az előadásokat. Erre már azért is szükség van, mert a háború még a szervezett munkások táborában is zavart okozott. Azok a nemzetközi kapcsolatok, amelyek az egész világ munkásait összefűzték, meglazultak, nincs meg az érintkezések lehetősége és az egyes országok szociáldemokrata pártjainak állásfoglalása a munkások ellenségeiben azt a