Népszava, 1915. október (43. évfolyam, 336–366. sz.)
1915-10-12 / 347. szám
6 * NÉPSZAVA 1915 október 14. Vázlatok a háborús Budapestről * A Közigazgatási bizottságban tett hivatalos jelentések. A bujakór terjedése és . . . elhanyagolása. A főváros közigazgatási bizottságának múlt hónapi ülésén a rendőrség képviselője a bujakóros betegségek aggasztó terjedéséről számolt be. A bizottság hétfői ülésén újra szóba került ez az ügy. A bizottság a főkapitány jelentése folytán a múlt hónapban megfelelő intézkedésre hívta föl a polgármestert. Ezúttal ismételten rá kell mutatnom — mondja a főkapitány jelentésében —, hogy a helyzet még mindig nem javult, mert az új dologkórházban és a Szentistván-kórház két osztályán mindössze266 ágy áll venereás női betegek részére rendelkezésre, amelyekből 236 bejegyzett és titkos két nők részére van föntartva. A hiányt főleg az okozta, hogy a Szentistván-kórházban az egyik osztályon a 80 ágyas női osztály renoválás miatt zárva van, egy másik osztály 106 ágya pedig a megfelelő kórtermekkel egyetemben katonai sebészeti célokra szolgál. Ez okból ennek az osztálynak női betegek számára föntartott része túlzsúfolt, ugy hogy szükségből 18 pótágyat kellett beállítani. A 106 ágyas katonai sebészeti részben pedig 30—40 sebesültnél sohasem kezelnek többet. A főkapitányi jelentésnek erre az utolsó megjegyzésére dr. Magyarevits Mladen tiszti főorvos bejelentette, hogy már intézkedés történt a jelenleg katonák részére föntartott III. parvillon betegeinek a Zita-kórházba való átköltöztetésére. Ez holnap meg fog történni. A főváros területén ma körülbelül 8000 üres hely van. A megüresedő osztályon 102 ágy üresedik meg, amelyet átadnak a nem perdita női betegek céljaira. Úgy a főkapitány képviselője, mint a bizottság megnyugvással vette tudomásul a tiszti főorvosnak a bejelentését. " A nyomor és az alkohol gyümölcsei. "Az államrendőrség jelentése szerint a bűnügyi osztály a múlt hónapban összesen 2392 bűnügyi eset nyomozását fejezte be, amelyek közül 788 volt bűntett és 1604 vétség, 165 irányult az ember élete és testi épsége ellen. E számadatokban bemutatott bűncselekményekből kifolyólag a rendőrség 193 egyént helyezett előzetes letartóztatásba és 27 fiatalkorút vett őrizetbe. A jelentés ezután felsoroja a múlt hó nevezetesebb bűneseteit. * A villamos vasút mint tömeggyilkos. A rendőrség jelentése szerint szeptemberben a villamosvasutak összesen 42 balesetet okoztak, amelyek közül halálos volt 3, súlyos sérüléssel végződött 22, könnyű sérüléssel 17 baleset. Túlzsúfolt kocsik, agyonhajszolt alkalmazottak, sok gyilkos baleset és ... növekedő profit: ezek Budapest közlekedésügyének fő jellemvonásai. * A ragadós betegségek terjedése. Szeptember hónapban a fővárosban a ragadós betegségek összes száma 621, tehát 71-gyel több volt, mint augusztusban, összehasonlítva a megbetegedések számával, megállapítható, hogy míg a múlt esztendő szeptemberében 479, addig ez év szeptemberében 621 ragadós betegség fordult elő. Az összes ragadós betegségek közül emelkedett a skarlát (+37), a szamárhurut (+2), a roncsoló torok- és gégeláb (+32), a gyermekágyi láz (+1) és a bárányhimlő (+10). Ellenben csökkent a hasi hagymáz (+7), a kiütéses hagymáz (—2), a hólyagos himlő (—3), a kanyaró (—1), a járványos fültőmirigylob (—9), a vérhas (—9), a járványos agygerincagyhártyalob (—2), a veszettség (—2) és a trachoma (2). A trachoma összesen 11 esetben fordult elő, amelyek közül 8 volt vidéki. * Budapest adója szeptemberben. Az adófelügyelő jelentése szerint közvetlenül az állampénztárnál 1913 szeptemberében 2,735.266 korona 41 fillér folyt be,1914. évi szeptember havi 4,307.448 korona 38 fillérrel szemben. Ez évben tehát 1,572.181 korona 97 fillérrel kevesebb. A székesfőváros adópénztárainál ez év szeptem berében 918.683 korona 88 fillért fizettek be, a mult év szeptemberében 1,491.777 korona 24 fillér volt a befizetett összeg. Ehelyütt is 573.093 korona 36 fillér csökkenés mutatkozik. Az öszszes ez évi szeptemberi eredmény 2,145.275 korona 33 fillérrel kedvezőtlenebb, mint az 1911. évi. Bélyeg- és jogilleték címén 1915 szeptemberében 1,604.696 korona 41 fillér folyt be, 1914 szeptemberében pedig 1,377.438 korona 99 fillér. Ez évben 224.783 korona 94 fillérrel több. Levél Galiciából, amerre még vannak oroszok. (Egy elvtársnál! leveléből.) Szeptember végén, ... Itt ülök a sátramban (jobban mondva fekszem, mert bizony ebben a sátorban nem nagyon kényelmes az ülés) és hallgatom a már napok óta szünetlenül zuhogó esőnek halk kopogását. Itt az ősz. És mink lassan-lassan már kezdünk berendezkedni télire is. Mert hogy a tél is itt fog érni bennünket a harctéren, abban már nem kételkedik egyikünk sem. De hogy őszinte legyek, nem is nagyon félünk a téltől. Keményebb telet, mint amilyen a tavalyi kárpáti tél volt, nem kaphatunk. Kibírtuk azt, ki kell bírnunk ezt is. És azután annyi mindenen mentünk keresztül, ami a polgári életünkben szinte a lehetetlenséggel volt határos, hogy el sem képzelünk olyan időjárást, amely a mi viharedzett szervezetünket kikezdhetné. Négy-öt napos hidegnek, jeges esőnek oda sem nézünk; ha esetleg bőrig ázunk, amit szó szerint kell venni, akkor azt csak kis fürdőzésnek számítjuk. Apropó: fürdő. A nyár elején az egyik levelemben leírtam a nagybereznai fürdővonatot, amelyben megfürödtem. (Akkor a levélíró nyolc hónapi harctéri időzés után fürdött először; ezt az érdekes levelét is közöltük. ( A szerk.) Azóta sem voltam még fürdőben. Fürödni ugyan fürödtem a Visztulában, a Sankán, a Vieprzben, a Búgban, a Dnyeszterben, de meleg vízben azóta sem és belátható időn belül sem fürödhetem. De hiszen annyi mindenről le kell mondanunk itt. Most is például olyan helyen vagyunk, ahol csak pár nappal ezelőtt is még vígan dühöngött és szedte az áldozatait a kolera. Azonban mibennünk, katonákban, nem nagyon sok kárt tehet, sokkal jobban vigyáznak ránk. Az egészségügyi intézményeinkkel bármilyen ragályos betegség tovább terjedésének idejekorán gátat vethetnek. Mielőtt ideérkeztünk, a lakosság nagy százaléka betegedett meg kolerára gyanús tünetek között, tizenöten meg is haltak. Amióta azonban itt vagyunk, egyetlen esetről sem hallottam, betegségről sem. A kolerát meg ide máshonnan nem lehetne behurcolni, mert a falu teljesen el van zárva a külvilágtól. Három nappal ezelőtt ugyanis itt orosz kémet fogtak. És mert a lakosság amúgy sem megbízható, őröket állítottak. Polgárembernek sem bejönni, sem kimennie a faluból nem lehet igazolvány nélkül. Ez a falu, de még úgyszólván az egész vidék elég jó körülmények között szabadult meg az orosz inváziótól. Vagy nem számítottak az oroszok arra, hogy ezt a vidéket el kell hagyniuk, vagy pedig olyan gyorsan kellett nekik menekülniök, hogy idejük sem maradt a gyújtogatásra. Valószínű, hogy mind a két körülmény közrejátszott abban, hogy ez a vidék épségben megmaradjon. Itt egy évnél tovább tartott az orosz uralom; el lehet tehát képzelni, hogy alaposan bereskedtek az örökös ittmaradásra. Hogy ez nem rajtuk múlott, arról ők igazán nem tehetnek. De a lakosság is már annyira megszokta az orosz uralmat, hogy még most is rubelben és képekben számít. A Népszavát bizonyosan érdekli az, hogy amióta itt vagyunk, megdrágult minden: a disznóhús, a baromfi, a tojás, a tej. Amikor nünk más frontról, öt napi mazsolás, nyolcvan napi vasúti utazás után idejöttünk, itt a disznóhús 2 korona volt kilónként, a liba darabja 2 korona, a csirkét, a tyúkot egy-egy koronáért, a tojás darabját 6 fillérért, a tej literjét 20 fillérért vettük. Így volt a megérkezésünkkor. Most, nyolc nap múltán, a disznóhús kilója 5 korona, a liba darabja 4 korona, a csirke darabja 2 korona, a tojás 10—12 fillér, a tej literje pedig 40 fillér. És ezek az árak naprólnapra emelkednek. Ilyenkor visszasírjuk azt az időt, amikor mi is más fronton, Oroszországban voltunk, ahol purasan éltünk. Azt hisszük azonban, hogy az itt való defenzív állásunk nem tart sokáig és innen is bent leszünk Oroszországban. (Hiszen a határ ide is csak pár kilométer.) Addig türelemmel kell várnunk, ezt annál inkább tehetjük, mert magunk is látjuk itt, hogy az óriási orosz támadások szépen lassan összemorzsolódnak. Egyébként, hogy a harcászatba is beleszóljak, az orosz támadások itt teljesen céltalanok. Itt az orosz, ha sokáig támad, teljesen úgy jár, mint a Kárpátokban járt . . . Egyébként magam is furcsálom, az itteni harcok, a nagy orosz támadások már nem is érdekelnek bennünket. Mindannyian úgy vagyunk, mint az olasz hadüzenetet megelőző napokban. Naprólnapra lázas türelmetlenséggel várjuk a lapokat: mi van a Balkánnal? És készülődünk . . . Bennünket, katonákat, meglepetések nem érhetnek . . . Kinézek a sátramból, még mindig komor, borús a látóhatár. A sátram falát egyhangú kopogással veri tovább a szomorú, szürke őszi A zsiruzsora meg a cenzúra. * A főváros közigazgatási bizottságának üléséből. Ez a két dolog — zsiruzsora és cenzúra — a közigazgatási bizottság hétfői ülésén került össze. Látszólag véletlen ez a találkozás", de valójában e két dolog között nagyon erős az összefüggés. Valószínű ugyanis, hogy a zsiruzsora (és az uzsora többi fajtája) nem jutott volna el mai magas fejlettségi fokára, ha a sajtó kezdettől fogva szabadon küzdhetett, agitálhatott volna ellene . . . A zsiruzsorát is, a cenzúra helytelen irányú működését is Vázsonyi hozta szóba. Az összehalmozott és elrejtett zsír után való kutatás eredményéről kért fölvilágosítást a rendőrség képviselőjétől, de a fölvilágosítás egyelőre elmaradt, az adatok még nincsenek együtt. A cenzúra dolgában Vázsonyi elítélte azt az eljárást, hogy a cenzúra állandóan áthágja hatáskörét és olyan dolgok közlését is megtiltja, amelyek a hadviselés érdekét a legtávolabbról sem érintik. A királyi ügyészség képviselője — Vázsonyinak válaszolva — a cenzúra hatáskörét kiterjesztő irányban értelmezte. Szerinte „kerülni kell mindent, ami a néplelket izgathatná". Ezt mi is aláírjuk, de azzal a különbséggel, hogy kerülni kell minden olyan dolognakaz elkövetését, nem pedig a megírását, ami a néplelket izgathatná. Így hát legelsősorban az élelmiszeruzsorát kellene kerülni. A sajtó éppen azért ír az ilyen dolgokról, hogy a nép károsodását, elkeseredését, fölizgulását okozó visszaéléseket kiirtsa és így elejét vegye annak, hogy a hadviselés érdekét veszélyeztető közállapotok és néphangulatok fejlődjenek ki. Egyébként a cenzúra, kérdésével mai vezércikkünkben is foglalkozunk. A közigazgatási bizottságban a zsiruzsoráról és a cenzúráról lefolyt eszmecserét pedig a következőkben ismertetjük: A zsiruzsora ellen. Az ügyet dr. Vázsonyi Vilmos hozta szóba, aki tájékozódást óhajtott nyerni a tekintetben, hogy a rendőrség zsirakciójának mik az eredményei és mekkora az a mennyiség, amelyet talált. Felhívta a rendőrség figyelmét arra, hogy az 5600. számú belügyminiszteri rendelet