Népszava, 1915. október (43. évfolyam, 336–366. sz.)

1915-10-12 / 347. szám

6 * NÉPSZAVA 1915 október 14­. Vázlatok a háborús Budapestről * A Közigazgatási bizottságban tett hivatalos jelentések. A bujakór terjedése és . . . elhanyagolása. A főváros közigazgatási bizottságának múlt hónapi ülésén a rendőrség képviselője a buja­kóros betegségek aggasztó terjedéséről számolt be. A bizottság hétfői ülésén újra szóba került ez az ügy. A bizottság a főkapitány jelentése folytán a múlt hónapban megfelelő intézke­désre hívta föl a polgármestert. Ezúttal ismé­telten rá kell mutatnom — mondja a főkapi­tány jelentésében —, hogy a helyzet még min­dig nem javult, mert az új dologkórházban és a Szentistván-kórh­áz két osztályán mindössze­­266 ágy áll venereás női betegek részére ren­delkezésre, amelyekből 236 bejegyzett és titkos két nők részére van föntartva. A hiányt főleg az okozta, hogy a Szentistván-kórházban az egyik osztályon a 80 ágyas női osztály renová­lás miatt zárva van, egy másik osztály 106 ágya pedig a megfelelő kórtermekkel egyetem­ben katonai sebészeti célokra szolgál. Ez okból ennek az osztálynak női betegek számára fön­tartott része túlzsúfolt, ugy hogy szükségből 18 pótágyat kellett beállítani. A 106 ágyas katonai sebészeti részben pedig 30—40 sebesült­nél sohasem kezelnek többet. A főkapitányi jelentésnek erre az utolsó megjegyzésére dr. Magyarevits Mladen tiszti főorvos bejelentette, hogy már intézkedés tör­tént a jelenleg katonák részére föntartott III. parvillon betegeinek a Zita-kórházba való átköltöztetésére. Ez holnap meg fog történni. A főváros területén ma körülbelül 8000 üres hely van. A megüresedő osztályon 102 ágy üresedik meg, amelyet átadnak a nem perdita női betegek céljaira. Úgy a főkapitány kép­viselője, mint a bizottság megnyugvással vette tudomásul a tiszti főorvosnak a bejelentését. " A nyomor és az alkohol gyümölcsei. "Az államrendőrség jelentése szerint a bű­nü­gyi osztály a múlt hónapban összesen 2392 bűn­ügyi eset nyomozását fejezte be, amelyek közül 788 volt bűntett és 1604 vétség, 165 irá­nyult az ember élete és testi épsége ellen. E számadatokban bemutatott bűncselekmé­nyekből kifolyólag a rendőrség 193 egyént helyezett előzetes letartóztatásba és 27 fiatal­korút vett őrizetbe. A jelentés ezután felso­roja a múlt hó nevezetesebb bűneseteit. * A villamos vasút mint tömeggyilkos. A rend­őrség jelentése szerint szeptemberben a villa­mos­­vasutak összesen 42 balesetet okoztak, amelyek közül halálos volt 3, súlyos sérüléssel végződött 22, könnyű sérüléssel 17 baleset. Túlzsúfolt kocsik, agyonhajszolt alkalmazot­tak, sok gyilkos baleset és ... növekedő profit: ezek Budapest közlekedésü­gyének fő jellem­vonásai. * A ragadós betegségek terjedése. Szeptember hónapban a fővárosban a ragadós betegségek összes száma 621, tehát 71-gyel több volt, mint augusztusban, összehasonlítva a megbetege­dések számával, megállapítható, hogy míg a múlt esztendő szeptemberében 479, addig ez év szeptemberében 621 ragadós betegség fordult elő. Az összes ragadós betegségek közül emel­kedett a skarlát (+37), a szamárhurut (+2), a roncsoló torok- és gégeláb (+32), a gyermek­ágyi láz (+1) és a bárányhimlő (+­­10). Ellen­ben csökkent a hasi hagymáz (+7), a kiütéses hagymáz (—2), a hólyagos himlő (—3), a ka­nyaró (—1), a járványos fültőmirigylob­ (—9), a vérhas (—9), a járványos agygerincagy­hártyalob (—2), a veszettség (—2) és a tra­choma (2). A trachoma összesen 11 esetben for­dult elő, amelyek közül 8 volt vidéki. * Budapest adója szeptemberben. Az adófel­ügyelő jelentése szerint közvetlenül az állam­pénztárnál 1913 szeptemberében 2,735.266 korona 41 fillér folyt be,­1914. évi szeptember havi 4,307.448 korona 38 fillérrel szemben. Ez évben tehát 1,572.181 korona 97 fillérrel kevesebb. A székesfőváros adópénztárainál ez év szeptem­ berében 918.683 korona 88 fillért fizettek be, a mult év szeptemberében 1,491.777 korona 24 fil­lér volt a befizetett összeg. Ehelyütt is 573.093 korona 36 fillér csökkenés mutatkozik. Az ösz­szes ez évi szeptemberi eredmény 2,145.275 ko­rona 33 fillérrel kedvezőtlenebb, mint az 1911. évi. Bélyeg- és jogilleték címén 1915 szeptembe­rében 1,604.696 korona 41 fillér folyt be, 1914 szeptemberében pedig 1,377.438 korona 99 fillér. Ez évben 224.783 korona 94 fillérrel több­. Levél Galiciából, amerre még vannak oroszok. (Egy elvtársnál! leveléből.) Szeptember végén, ... Itt ülök a sátramban (jobban mondva fek­szem, mert bizony ebben a sátorban nem na­gyon kényelmes az ülés) és hallgatom a már napok óta szünetlenül zuhogó esőnek halk ko­pogását. Itt az ősz. És mink lassan-lassan már kezdünk berendezkedni télire is. Mert hogy a tél is itt fog érni bennünket a harctéren, abban már nem kételkedik egyikünk sem. De hogy őszinte legyek, nem is nagyon félünk a téltől. Keményebb telet, mint amilyen a tavalyi kárpáti tél volt, nem kaphatunk. Ki­bírtuk azt, ki kell bírnunk ezt is. És azután annyi mindenen mentünk keresztül, ami a pol­gári életünkben szinte a lehetetlenséggel volt határos, hogy el sem képzelünk olyan időjárást, amely a mi viharedzett szervezetünket kikezd­hetné. Négy-öt napos hidegnek, jeges esőnek oda sem nézünk; ha esetleg bőrig ázunk, amit szó szerint kell venni, akkor azt csak kis fürdő­zésnek számítjuk. Apropó: fürdő. A nyár elején az egyik leve­lemben leírtam a nagybereznai fürdővonatot, amelyben megfürödtem. (Akkor a levélíró nyolc hónapi harctéri időzés után fürdött elő­ször; ezt az érdekes levelét is közöltük. ( A szerk.) Azóta sem voltam még fürdőben. Fü­rödni ugyan fürödtem a Visztulában, a San­kán, a Vieprzben, a Búgban, a Dnyeszterben, de meleg vízben azóta sem és belátható időn belül sem fürödhetem. De hiszen annyi min­denről le kell mondanunk itt. Most is például olyan helyen vagyunk, ahol csak pár nappal ezelőtt is még vígan dühöngött és szedte az áldozatait a kolera. Azonban mibennünk, katonákban, nem nagyon sok kárt tehet, sokkal jobban vigyáznak ránk. Az egészségügyi intézményeinkkel bármilyen ragályos betegség tovább terjedésének idejeko­rán gátat vethetnek. Mielőtt ideérkeztünk, a lakosság nagy százaléka betegedett meg kole­rára gyanús tünetek között, tizenöten meg is haltak. Amióta azonban itt vagyunk, egyetlen esetről sem hallottam, betegségről sem. A ko­lerát meg ide máshonnan nem lehetne behur­colni, mert a falu teljesen el van zárva a kül­világtól. Három nappal ezelőtt ugyanis itt orosz kémet fogtak. És mert a lakosság amúgy sem megbízható, őröket állítottak. Polgárem­bernek sem bejönni, sem kimennie a faluból nem lehet igazolvány nélkül. Ez a falu, de még úgyszólván az egész vidék elég jó körülmények között szabadult meg az orosz inváziótól. Vagy nem számítottak az oro­szok arra, hogy ezt a vidéket el kell hagyniuk, vagy pedig olyan gyorsan kellett nekik mene­külniök, hogy idejük sem maradt a gyújtoga­tásra. Valószínű, hogy mind a két körülmény köz­rejátszott abban, hogy ez a vidék épségben megmaradjon. Itt egy évnél tovább tartott az orosz uralom; el lehet tehát képzelni, hogy alaposan beres­kedtek az örökös ittmaradásra. Hogy ez nem rajtuk múlott, arról ők igazán nem tehetnek. De a lakosság is már annyira megszokta az orosz uralmat, hogy még most is­­ rubelben és képekben számít. A Népszavát bizonyosan érdekli az, hogy amióta itt vagyunk, megdrágult minden: a disznóhús, a baromfi, a tojás, a tej. Amikor nünk más frontról, öt napi mazsolás, nyolcvan napi vasúti utazás után idejöttünk, itt a disz­nóhús 2 korona volt kilónként, a liba darabja 2 korona, a csirkét, a tyúkot egy-egy koro­náért, a tojás darabját 6 fillérért, a tej literjét 20 fillérért vettük. Így volt a megérkezésünk­kor. Most, nyolc nap múltán, a disznóhús ki­lója 5 korona, a liba darabja 4 korona, a csirke darabja 2 korona, a tojás 10—12 fillér, a tej li­terje pedig 40 fillér. És ezek az árak napról­napra emelkednek. Ilyenkor visszasírjuk azt az időt, amikor mi is más fronton, Oroszor­szágban voltunk, ahol p­ur­asan éltünk. Azt hisszük azonban, hogy az itt való defenzív ál­lásunk nem tart sokáig és innen is bent leszünk Oroszországban. (Hiszen a határ ide is csak pár kilométer.) Addig türelemmel kell vár­nunk, ezt annál inkább tehetjük, mert ma­gunk is látjuk itt, hogy az óriási orosz táma­dások szépen lassan összemorzsolódnak. Egyébként, hogy a harcászatba is beleszóljak, az orosz támadások itt teljesen céltalanok. Itt az orosz, ha sokáig támad, teljesen úgy jár, mint a Kárpátokban járt . . . Egyébként ma­gam is furcsálom, az itteni harcok, a nagy orosz támadások már nem is érdekelnek ben­nünket. Mindannyian úgy vagyunk, mint az olasz hadüzenetet megelőző napokban. Napról­napra lázas türelmetlenséggel várjuk a lapo­kat: mi van a Balkánnal? És készülődünk . . . Bennünket, katonákat, meglepetések nem ér­hetnek . . . Kinézek a sátramból, még mindig komor, bo­rús a látóhatár. A sátram falát egyhangú ko­pogással veri tovább a szomorú, szürke őszi A zsiruzsora meg a cenzúra. * A főváros közigazgatási bizottságának üléséből. Ez a két dolog — zsiruzsora és cenzúra — a közigazgatási bizottság hétfői ülésén került össze. Látszólag véletlen ez a találko­zás", de valójában e két dolog között nagyon erős az összefüggés. Valószínű ugyanis, hogy a zsiruzsora (és az uzsora többi faj­tája) nem jutott volna el mai magas fejlett­ségi fokára, ha a sajtó kezdettől fogva sza­badon küzdhetett, agitálhatott volna el­lene . . . A zsiruzsorát is, a cenzúra helytelen irá­nyú működését is Vázsonyi hozta szóba. Az összehalmozott és elrejtett zsír után való kutatás eredményéről kért fölvilágosítást a rendőrség képviselőjétől, de a fölvilágosí­tás egyelőre elmaradt, az adatok még nin­csenek együtt. A cenzúra dolgában Vázsonyi elítélte azt az eljárást, hogy­ a cenzúra állandóan át­hágja hatáskörét és olyan dolgok­ közlését is megtiltja, amelyek a hadviselés érdekét a legtávolabbról sem érintik. A királyi ügyész­ség képviselője — Vázsonyinak válaszolva — a cenzúra hatáskörét kiterjesztő irány­ban értelmezte. Szerinte „kerülni kell min­dent, ami a néplelket izgathatná". Ezt mi is aláírjuk, de azzal a különbséggel, hogy kerülni kell minden olyan dolognak­­az elkö­vetését, nem pedig a megírását, ami a nép­lelket izgathatná. Így hát legelső­sorban az élelmiszeruzsorát kellene kerülni. A sajtó éppen azért ír az ilyen dolgokról, hogy a nép károsodását, elkeseredését, fölizgulását okozó visszaéléseket kiirtsa és így elejét vegye ann­ak, hogy a hadviselés érdekét ve­szélyeztető közállapotok és néphangulatok fejlődjenek ki. Egyébként a cenzúra, kérdésével mai ve­zércikkünkben is foglalkozunk. A közigazgatási bizottságban a zsiruzso­ráról és a cenzúráról lefolyt eszmecserét pe­dig a következőkben ismertetjük: A zsiruzsora ellen. Az ügyet dr. Vázsonyi Vilmos hozta szóba, aki tájékozódást óhajtott nyerni a tekintetben, hogy a rendőrség zsirakciójának mik az ered­ményei és mekkora az a mennyiség, amelyet talált. Felhívta a rendőrség figyelmét arra, hogy az 5600. számú belügyminiszteri rendelet

Next