Népszava, 1915. október (43. évfolyam, 336–366. sz.)

1915-10-16 / 351. szám

4 NÉPSZAVA , 1915 október 15. a közvéleményt a szövetséges hatalmak ja­vára kívánja befolyásolni. Görögország nem köteles segíteni. (Genf, október 9.) A görög kormány teg­nap válaszolt a szerb kormánynak arra a kér­désre, hogy hajlandó-e Görögország közre­működni abban a konfliktusban, amely Szerbia és Bulgária között kiütött. A görög kormány azon a nézeten van, hogy a jelen esetben nem állott be a casus fedelis. A szerb-görög szerződés, amely tisztán balkáni természetű, nem gondoskodik arról az eset­ről, amikor két nagyhatalommal szövetséges Bulgária együtt támadja Szerbiát. A jelen­legi konfliktus nem Balkán-háború, hanem a világháború egyik epizódja. Görögország, amely Szerbiával szövetséges marad, azt hiszi, hogy éber semlegessége mind a két or­szág érdekének megfelel és Görögországnak módot nyújt arra, hogy amikor saját létér­dekét biztosítja, szükség esetén megvédje azokat az érdekeket is, amelyek Görögor­szágra és Szerbiára nézve közösek. Liemann von Sanders tábornagy a bolgár királynál. (Konstantinápoly, október 15.) Az „Ikdam" jelenti: Liemann von Sanders tábornagy, a Gallipolinál operáló török hadsereg főpa­rancsnoka Szófiában tartózkodott, ahol Fer­dinánd király hosszabb magánkihallgatáson fogadta. Venizelos tervei. (Hága, október 15.) A „La Hague" krétai le­velezője jelenti, hogy Kréta-szigetén erős moz­galom indult, amely Kréta-szigetéből függet­len köztársaságot óhajt alakítani. Föltűnő, hogy ez a mozgalom akkor indult meg, amikor Venizelos először megbukott, amikor újból ha­talomra került, megszűnt és másodszori bu­kása után indult meg újból. Azt hiszik, hogy Venizelos, aki krétai származású, köztársasági elnök akar lenni és ő az irányítója a köztársa­sági mozgalomnak. Több Venizelos-párti kép­viselő érkezett Krétára és ott a helyi vezetők­kel tanácskoztak. Kaneában október elsején la­pot is indítottak, amely nyíltan propagálja az új eszmét és azt írja, hogy Kréta-szigete csak nagy fiának, Venizelosnak uralma alatt lehet boldog. *. * A Bal­tán-kérdés az angol parla­mentben. * Grey nyilatkozott az alsóházban. (London, október 15.) Az alsóház mai ülé­sén Grey államtitkár a balkáni helyzet di­plomáciai részéről nyilatkozatot tett, amely­nek során így szólt: — A háború kitörésekor azt kívántuk, hogy a háború el ne terjedjen. Szövetségeseinkkel együtt biztosítottuk Törökországot arról, hogy ha semleges marad, úgy a török terület nem fog a háború miatt szenvedni. Amikor azután Törökország beleavatkozott a hábo­rúba, az antant hatalmasságai együttes igye­kezetüket arra irányították, hogy megegye­zést hozzanak létre a Balkán-államok között. Sajnos, a Balkánon a hangulat nem hajlott a megegyezésre, hanem inkább a legélesebb viszályra. Világos volt, hogy az antant csak úgy érvényesíthet egységes politikát a Bal­kánon, ha döntő előnybe tud jutni a harc­tereken. A központi hatalmak Trácián kívül többet ígértek Bulgáriának a semlegesség­ért, mint amennyit az antant méltányosan ígérhetett. Azokat az ígéreteket, amelyek Bulgáriát a háború megüzenésére indítot­ták, a központi hatalmak Bulgária szomszé­dainak terhére tették anélkül, hogy az utób­biak számára megfelelő előnyt tudtak volna kilátásba helyezni. Mi az egész időn át ba­rátságos viszonyban voltunk Romániával, amely a Balkán-szövetség eszméjét kedve­zően fogadta. Grey azután a szerbek ügyességét és vi­tézségét dicsérte, amellyel az ellenség ellen fordultak. Szerbia ismét válsággal áll szem­ben ,és ma is ugyanazzal a vitéz bátorsággal áll elébe, mint a múltban. Bulgáriának a háborúban való részvétele nagy befolyással van a helyzetre. Nyilván­való, hogy e pillanatban Görögország és Szerbia érdekei azonosak. Egyiknek léte a másikéval áll és esik. A foganatba vett in­tézkedéseknél — így folytatja Grey — a legszorgosabb együttműködésben vagyunk Franciaországgal. Orosz csapatok közremű­ködését megígérték, mihelyt azokat rendel­kezésre lehet bocsátani. A szövetségesek ka­tonai hatóságai állandó figyelmének tárgyát alkotják oly katonai intézkedések, amelyek­hez nyúlni kell, hogy a követelményeknek eleget lehessen tenni. Ez intézkedések egész­séges stratégiai alapelveken épülnek. Szer­bia nemzeti exisztenciájáért küzd. Épp most elkeseredett küzdelembe sodródott, de bár­melyik harctéren folyjon is a harc, a küzde­lem egy és ugyanaz és a döntés, is valameny­nyire nézve ugyanaz lesz. Illetékes helyen Grey nyilatkozatához a következő megjegyzést fűzik: Sir Edward Grey beszédében azt állítja, hogy a központi hatalmak Bulgáriát szom­szédai rovására tett ígéretekkel nyerték meg. Ez inszinuáció célja nagyon is átlátszó. Ro­mániával és Görögországgal el akarta hi­tetni, hogy Bulgária és a központi hatalmak az említett államokkal szemben ellenséges szándékokkal vannak. E tendenciózus kohol­mánnyal szemben, amely természetesen min­den ténybeli alapot nélkülöz, elég rámutatni a Bulgária által Bukarestben és Athénben tett barátságos nyilatkozatokra. Az antant" tervei a Balkánon. (London, október 15.) A Reuter-ügynökség a következő részletes tudósítást közli Grey államtitkárnak az alsóházban tartott beszé­déről: — A szövetségesek egységességet akartak elérni a Balkánon és a Balkán-államok min­den méltányos kívánságát kölcsönös enged­mények útján teljesíteni. Politikájuk alapja az volt, hogy minden fajú és vallású nép­nek alkalmat adjanak, hogy ahhoz az állam­hoz csatlakozzanak, amellyel leginkább tar­tanak rokonságot. Az utóbbi évek esemé­nyei következtében azonban Németorsz­ég és Ausztria-Magyarország politikája, amely arra irányult, hogy a fennálló idegenkedé­seket megnövesszék és viszályt szítsanak, könnyebben volt keresztülvihető, mint a mi kibékülésre és egyetértésre irányító politi­kánk. Ama feltételekhez, amelyeket a szö­vetségesek Bulgáriával szemben támasztot­tak, az is tartozott, hogy ez az ország a mi oldalunkon harcoljon Törökország ellen. Erre megérttették velünk, hogy a központi hatalmak, Tráciától eltekintve, Bulgáriának az ő semlegességéért jelentősebb ajánlatot tettek, mint aminőt a szövetségesek méltá­nyosan tehettek. Grey azt mondja továbbá, hogy nem hiszi, hogy Bulgária és a központi hatalmak kö­zött nincsen titkos szerződés, mert valószí­nűtlen, hogy Bulgária, miután már semle­gességéért is nagy ígéreteket kapott, tovább­, menő ígéretek nélkül venne részt a háború­ban­. Majd így folytatja: — Bulgária támadása Szerbia ellen fölveti a Görögország és Szerbia között való szer­ződési kötelezettségeket. Ami a görög kor­mány magatartását s szándékait és a görög nép érzelmeit illeti, e tekintetben csak Zaimis és Venizelos legutóbbi beszédeire kell utal­nia. Világos azonban, hogy Szerbia és Görög­,­ország érdekei azonosak. A két álam a jö­vőben is együtt fog állni és együttesen el­bukni. Csak görög területen át hozhatunk mi Szerbiának gyors segítséget. A szö­vetségeseknek az volt a kívánságuk, hogy Görögországot és Szerbiát a leg­hathatósabban támogassák és ezért min­den e célra rendelkezésére álló csa­patot Szalonikibe küldtek. Görögország for­mális óvást jelentett be, amikor az első csa­patok megérkeztek Szalonikibe. De hogy az ily módon nyújtott segítséget szívesen lát­ják, kitűnik elegendőképen azokból a kö­rülményekből, amelyek között a partraszál­lás megtörtént és abból a fogadásból, amely­ben a csapatokat részesítették. Lehetséges-e, hogy Görögország már a görög-szerb szer­ződ­és határozataira való tekintettel, amely a Szerbiának adandó segítségről szól, más álláspontot foglaljon el, mint azt, hogy a csa­patok további partraszállítását és az orszá­gon való keresztülvonulását Szerbia felé a bolgár támadás elhárítására lehetővé teszi? Grey e szavakkal végezte? !— Mi mindnyájan egy célért küzdünk, akármelyik harctéren folyik is a küzdelem, nevezetesen ama jogunkért, hogy megsza­baduljunk a porosz militarizmus kisérteté­től, amely békeidőkben is már fenyegetés és nyomás volt s amely a háborúban az embe­riesség szokásos törvényeit nem akarja tisz­teletben tartani. harcok. Keletgalieiában és Volhiniában nin­csen esemény. — Dünaburgnál az oro­szok támadtak. — Szokatlanul nagy veszteségeket szenvedtek. — Behatoltak egy német állásba. — Egy német lég­hajó a minski állomást bombázta. Az orosz harctereken ellanyhultak az események és csak Dünaburg körül foly­nak elkeseredett harcok váltakozó szeren­csével. A várostól délnyugatra és délre az oroszok több támadást intéztek a német állások ellen. A támadások hevességére jellemző a német vezérkar jelentése, amely megállapítja, hogy az oroszok szokatlanul nagy veszteségei mellett verték vissza tá­madásukat a Dünaburg—Novoalexan­drovsk-i műúttól délre. Vesselovotól észak­keletre (Dü­naburgtól 30 kilométerre dél­keletre) két orosz támadás összeomlott; harmadik előretörésük már sikerrel járt és behatoltak a német állásokba. A harcok folynak az állásokért. Egy német léghajó a minski vasútállo­mást bombázta, ahol most nagy csapatel­tolások vannak. A kár meglehetősen nagy lehetett, mert a léghajósok öt hatalmas robbanást és nagy tűzvészt figyeltek meg. Keletgaliciában, Volhiniában és a harc­tér egyéb részein nem történt jelentős ese­mény. .*: :*. Nincsen nagyobb esemény. (Hivatalos jelentés. — Kiadták október­ 15-én.) Nincs jelentősebb esemény. Höf­et altábornagy, a vezérk­ar főnökének helyettese.

Next