Népszava, 1915. november (43. évfolyam, 367–396. sz.)
1915-11-14 / 380. szám
1915 november 7. STÍLFSZAVI UTOLSÓ HÍREK .* * *. A flottaparancsnokság az „Asicona" elsülyeesztéséről. * Az olasz gőzös menekülni akart. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti. (A november 13-iki hivatalos telepítés kiegészítése.) Az „Ancona" olasz gőzös elsülyesztéséről, amint az máskép nem is volt várható, az ellenséges sajtó épp oly bujtogató, mint valótlan leírásokat terjeszt. A téliyállás röviden a következő: Az tengeralattjáró egy figyelmeztető lövést adott le a gőzös orra előtt, mire ez teljes sebességgel menekült. A hajó ezzel a háború kitörése alkalmával minden olasz gőzösnek hivatalosan adott amaz utasításnak felelt meg, hogy abban az esetben, ha egy ellenséges tengeralattjáró megállítja,_ annak elhelyezkedése szerint meneküljön ",vagy nekirohanjon a tengeralattjárónak. "A menekülő gőzöst a tengeralattjáró üldözi le és lőtte és az csak akkor állott meg, miutánt néhányszor eltalálták. A hajó elhagyására, amelyen a legnagyobb pánik uralkodott, 451 percet engedélyeztek. Mindamellett csak a csónakok egy részét bocsátották le és helyezkedtek el bennük, még pedig a hajó legénységének tagjai, akik az első csónakokkal a legnagyobb sietséggel messzire eleveztek. A csónakok nagy része, amelyek valószínűen elegendők lettek volna az összes utassok számára, üresen maradt. Mintegy 50 perc után a tengeralattjáró kénytelen volt egy gyorsan közeledő jármű elöl víz alá merülni és azután megtorpedózta a gőzöst, amely csak további 16 perc után sülyedt el. Ha ez alkalommal sok utas vesztette életét, a felelősség ezért a legénységre hárul, mert a gőzös ahelyett hogy a figyelmeztető lövésre megállt volna, menekült és ezáltal a tengeralattjárót lövésre kényszerítette és mert a legénység csak a saját életének megmentésére gondolt és nem az utasok megmentésére, amire pedig bőséges idő és eszköz állott rendelkezésre. Hogy a tengeralattjáró a megtelt csónakokra és a vízben úszókra lőtt volna, az célzatos kitalálás. Már csak azért is, mert atengeralattjáró számára a muníció nagyon értékes. Miután a gőzös megállott, természetesen több lövés nem történt. Flottaparancsnokság. .. * A barbárok fölött, a gonosztettekre megfelelő válasszal nem maradunk adósak. Szemet szemért, bombát bombáért. Nem a mi hibánk, ha a legkíméletlenebb háború idején Olaszország műtárgyai mellett nem állanak őrt olyan emberek, akik méltók nagy kulturális feladataikhoz. Aki üvegházba ül, annak nem szabad azzal kezdenie munkáját, hogy a szomszéd ablakát beveri. jt Szemet szemért. Mondja a sajtóhadiszállás. A sajtóhadiszállás hosszabbközleményt adott ki az olasz lapok támadásairól, amelyekben a legutóbbi velencei bombázásról írnak, amikor egy templomban egy Tiepolo-kép is elpusztult. A közlemény vége így hangzik : — Mi is fájdalmasan érezzük is érezzük, mint az egész műveit világ, művészi értékű tárgyak elpusztulását, e fájdalmat aznban enyhíti az a tény, hogy egy álnok ellenség anyagi kárt szenved, ha a háborús események nagy elődök örökét kevesbítik, oly örökséget, amely nem annyira művészeti becsénél forrva értékes előtte, mint inkább azért, mert borravalókra bőséges kereseti forrásnak és az idegenek csábítására alkalmas eszköznek bizonyult. Az olasz sajtó vad fölriadása elárulja, mily fájdalmasan érinti a mindig jól srámító talliánokat idegenforgalmi üzletük legcsekélyebb károsodása is. Remélhetőleg ez meg fogja mutatni harcosainknak az utat, hogyan viszonozhatják az olaszok támadásait nyílt városaink és sebesültkórházaink ellen. Asszonyaink, gyermekeink, védtelen sebesültjeink előttünk sokkal drágábbak, mint bármi értéles műtárgyak. Ha az érzelmes világ föl is háborodik » Jaurés gyilkosának ügye esküdtszék elé kerül. (Lyon, november 13.) Mint a „Progrés" Párisból jelenti, a semmitőszék elvetette Jaurés gyilkosának, Villainnek, a vádtanács ama határozata ellen való felebbezését, amely az ügyet az esküdtszék elé utalta. TELEFONSZÁMAINK: Népszava-könyvkereskedés József 3—27. Párttitkárság József 3—28. Népszava szerkesztősége József 3—29. Népszava szerkesztősége József 3—30. Népszava kiadóhivatala József 3—31. Népszava-expedició (hatv- fél 3 órától 6 óráig) József 3—31. Népszava kiadóhivatala József 3—32. Szakszervezeti Tanács József 9—65. Világosság-nyomda József 10—16. Világosság-nyomda József 8—66. x háborús események összefüggése. Jh. datdint erőfeszítései, — 72 fitzstant Hatalmait sifterei. Gadke ezredes írja november 9-én: Miután az oroszok a szövetséges központi hatalmak nagy offenzívája elől részben önként, részben kényszerűségből olyan sokáig hátráltak, már szeptember 7-én újból támadásba mentek át Keletgaliciában, mialatt északon további tért kellett engedniök Hindenburg, Lipót bajor herceg és Mackensen hadseregcsoportjának. A balkáni helyzet mindegyre jobban kiélesedett és erre való tekintettel kezdték meg ezeket a részleges támadásokat, amelyek célja egyben az is volt, hogy Romániára és Bulgáriára nyomást gyakoroljanak, a németek veszedelmes északi offenzívájától pedig erőket vonjanak el. A támadások kezdetben némi eredménynyel jártak, de már szeptember 17-én visszaverték azokat. Ezen idő alatt Hindenburg a Vilejka—Polock-i vonal ellen rendkívül hatalmas lovastömegeket irányított a Vilnánál összeszorult orosz hadseregrészek átkarolására. Az orosz hadsereg kénytelen volt Vilnát föladni és jobbszárnyát a legnagyobb sietséggel Dünaburg irányában meghosszabbítani. Akkoriban az oroszok 90 hadtestre és 20 lovasdivízióra becsülték a szövetségeseknek a Keleten operáló haderejét. Szeptember 3-án írták alá az ismert egyezményt Bulgária és Törökország között. Ez a hónap közepén vált általában ismeretessé. Szeptember 23-án az oroszok centruma támadást intézett Pinsknél az ellen a német hadseregcsoport ellen, amely addig Mackensen parancsnoksága alatt állt és előcsapatait az Oginszky-csatornán át szorította. Szeptember 27-én említik meg először Linsingen hadseregcsoportját, amely erőinek nagy részével dél felé vonul, hogy a Rokitnó-mocsarak déli szélén nyomást gyakoroljon Ivatov tábornok jobbszárnyára. Csakhamar harcba kerültek az orosz erőkkel, amelyek a maguk részéről elsősorban lovasosztagokkal déli Polézián keresztül a Styr folyó irányában nyomultak előre. Szeptember 28-án északon Hindenburg lovassága kissé északnyugati irányban tért ki az erős orosz gyalogosztagok nyomása elől és Vilejka és Drinaburg között makacs helyi harcok fejlődtek ki. Közben Joffre tábornok szeptember 25-én megkezdte a Champagneban és Artoisban hatalmas támadását a német állások ellen; a legnagyobb és a legkomolyabb támadást, amelyet a háború eddigi folyamán megkísérelt. Most a franciák nagy erőfeszítése és az oroszok gyöngébb kísérletei meglehetősen egy időre estek és egy ideig bizonyos fokig remélhették, hogy egymást kölcsönösen támogathatják, azonban valószínűleg az is volt a szándékuk, hogy keresztezzék a szövetséges haderőknek Szerbia ellen megkezdett felvonulását. Hamilton angol tábornok már szeptember 30-án Szalonikibe érkezett vezérkarával, hogy előkészítse a szerbek segítségére jövő francia-angol csapatok partraszállását, október 5-én érkeztek az első csapatok. Tudjuk, hogy Joffre az első két nap tökéletlen eredményét heteken át tartó esökönyis és áldozatteljes támadásokban igyekezett kiegészíteni és tökéletessé tenni és valóban arra igyekezett, hogy a Champagneban áttörje a németek védelmi vonalát. Tahure falu elfoglalásával október 6-án sikerült behatolnia a második német állásba, ekkorra azonban gyalogságának támadó ereje teljesen kimerült. Az a nagy támadás, amelyet French tábornok október 13-án és 14-én Arrastól északra a Loos—Hulluch—Haisnás vonalon megkísérelt, eredménytelen maradt. A német csapatok ellentámadásai csakhamar megkezdődtek a harcvonal különböző pontjain. Joffre nem érte el legközelebbi célját, hogy a németeket kiszorítsa Franciaországból. Sőt még csak lényegesen közelebb sem jutott ahhoz a célhoz. Sőt annyit sem ért el, hogy valamennyire befolyásolhatta volna a dolgok fejlődését a Balkánon. Október 6-án, 7-én és 8-án Mackensen hadserege átkelt a Dunán és a Száván, október 9-én elfoglalták Belgrádot, mindenütt letörték a szerbek kezdetben csökönyös és hősies ellentállását, október 14-én pedig az első bolgár hadsereg is működésbe lépett Szerbia keleti határán és SZÍVÓS harcokban a Timok és a déli Morava felé való visszavonulásra kényszerítette a nagy erőkkel fellépő ellenséget. Éppen ezen a hadiszíntéren igen tanulságos a mi hadvezetésünk és ellenségeink hadvezetésének különböző eredményének az áttekintése. Azt látjuk, hogy ellenségeink már október 5-én megjelentek Szalonikiben, míg mi csak október 6-án keltünk át először a Dunán. Az angolok és a franciák még mindig Macedónia legdélibb részében állnak a görög határ közvetlen közelében és nagy fáradsággal védekeznek a bolgár támadások ellen, amelyek elől már többször hátrálniok kellett. Mackensen hadseregcsoportja ellenben november 7-én már átlépte a nyugati Moravát, súlyosan megrázkódtatta a szerb hadsereg közötti kapcsolatot, 25.000 foglyot ejtett, 150 ágyút zsákmányolt és már elfoglalta a Moravától délre eső magaslatokat. Jobbszárnya komolyan veszélyezteti a szerbeknek Montenegró és Albánia felé való visszavonulását és ugyanakkor előre nyomul az Ibar és Novibazar felé; a bolgárok rohammal bevették Pirotot és Nist, elérték a déli Morava völgyét és ebben a pillanatban már valószínűen a szövetségiek kezére juttatták a Belgrád—Nis— Szófia—Konstantinápoly-i nagy vasútvonalat. Szétfeszítették azt a vasgyűrűt, amelyet az ellenség Németország és Ausztria-Magyarország körül igyekezett kovácsolni. Stratégiai határunk már alsó Mezopotámiáig és a Sinai-félszigetig ér. Élesebben nem tudnánk megállapítani a Németország és ellenségei hadviselése között való különbséget; könnyen érthető, hogy most siránkoznak a hadműveletek közös vezetésének a hiányán. Csakhogy az antant szövetségesek ellentétes érdekei se