Népszava, 1916. január (44. évfolyam, 1–31. sz.)

1916-01-14 / 14. szám

1916 január 14. NÉPSZAV­JA kal szemben sem, annál is inkább, mert ez a teher az egész olasz fogyasztást rendkívül megdrágítja. Anglia valóban kihasználja Olaszország nehéz helyzetét, amit a vagon­hiány még súlyosbít és végeredményben Olaszország pénzügyi csődjéhez vezet. A ko­moly Luzzatti különben nemzetközi bizott­ság kiküldését javasolja, hogy a szállítási tarifákat egységesen lehessen szabályozni. Ez idő szerint nincs kilátás arra, hogy a há­ború előtt való tarifákat vissza lehessen ál­lítani, Angliának azonban be kell látnia, hogy a szövetséges államokban ínséget fog előidézni, ha folytatja eddigi politikáját. Luzattinak ez az ősz­inte megállapítása annál jellemzőbb, mert nemrég még az olaszok is i­zt hangoztatták, hogy a magas angol tari­fák föltétlenül szükségesek avégből, hogy Anglia pénzügyi helyzete egyensúlyban ma­radjon és szövetségeseit tovább támogat­hassa. Most a helyzet megváltozott és más hangon beszélnek a nagy Angliáról. Olasz tábornok a háborúról. (Lugano, január 13.) A „Tribuna" közli katonai munkatársának, Corsi tábornoknak összefoglaló fejtegetéseit az Ausztria-Ma­gyarország ellen május óta indított hadjárat eseményeiről és e cikk annál nagyobb mér­tékben figyelmet érdemel, mert sok igazsá­got tartalmaz. Ámbár a katonai szakbírálat a mostani körülmények között szűk korlátok közé van szorítva, Corsi tábornok a háború­ról oly képet nyújt, amely a megértő olvasó­ban azt a benyomást kelti, hogy Olaszország­nak egyetlen ponton sem sikerült fő célját el­érnie. Corsi nem esett abba a hibába, mint a háborúnak egyéb hivatalos és nem hivata­los olasz bírálói, akik már abban is Olaszor­szág sikerét látták, hogy Ausztria-Magyar­ország inváziós (?) tervét keresztülhúzták. Az olasz közvélemény fölvilágosítása szem­pontjából nem éppen értéktelen, hogy ily ma­gasrangú tiszt a hadjárat eseményeinek bí­rálatánál megőrzi tárgyilagosságát. A hadjárat Nyugaton * Visszaverték az angolok és a franciák támadásait. — A németek lelőttek négy angol repülőgépet. — Az angol alsóház második olvasásban is megszavazta a véderőtörvényjavaslatot. # Poroszországban jogokat ígérnek a népnek. Armen­ti­eresnél az angolok, a­ Champag­neban két helyütt a franciák támadtak, de sikertelenül. A ném­etek egy napon négy angol repülőgépet lőttek le. Angliában ugyancsak igyekeznek, hogy a véderőjavaslatot tető alá vigyék. Lon­doni távirat szerint­ az alsóház 431 szóval 319 szó ellenében elfogadta a véderő javasla­tot második olvasásban is. Ugyanez a táv­irat jelenti azt is, hogy a munkáspárti miniszterek visszavonták lemondásukat. A szavazás előtti vitáról részletek még nem érkeztek. A porosz trónbeszéd különös jelentősé­get nyert azáltal, hogy a német császár a jövőben való kölcsönös megértés és bizalom szelleméről beszélt. A „Kölnische Zei­tung" már a trónbeszéd előtt hírt adott ar­ról, hogy a német császár (porosz király) a munkásságnak a jelenlegi válságos idők­ben tanúsított tevékenységét Poroszor­szágban az általános választójog törvénybe­iktatásával fogja meghálálni. A trónbeszéd erről kifejezetten nem mond semmit, ha­nem legföljebb csak sejtetni engedi, hogy az a szellem, amelyről a császár beszélt, a népnek adott jogokban is érvényesül. A trónbeszéd szó szerint a következőket mondja: „Ez a szellem fog megnyilvá­nulni közigazgatásunkban, törvényhozá­sunkban és a népképviselet és a törvény­hozó testületek alapelveinek kialakulásá­ban." A német munkásság tehát joggal remélheti, hogy a porosz­ háromosztályú Visszavert támadások. (Nagy főhadiszállás, 1916 január 13.) Armen­tiérestől északkeletre v­i­s­­­szavertük egy erős angol osz­tag előretörését.* A franciák a Champagneban Le Mesniltől északkeletre ma a kora reggeli órákban m­­egismételték támadá­sukat. Könnyűszerrel visszavertük őket. Szintúgy meghiúsult az a táma­dási kísérletük is, amelyet a Maison de Champagne-i majornál január 9-én általunk elfoglalt árkok egy része ellen intéztek. Bölke és Immelmann hadnagyok Tour­coingtól északkeletre és Bapanne mellett lelőttek egy-egy angol repülő­gépet. A császár őfelsége e rettenthetet­len bátorságú tiszteknek rendkívüli telje­sítményük elismeréséül a Pour le mérite rendjelet adományozta. Egy harmadik angol repülő­gépet légi harcban Roubaixnál, egy n­e­­g­y­e­d­i­k­et pedig tüzelésünkkel Lignynél (Lillétől délnyugatra) szedtünk le. A nyolc angzol repülőtiszt közül 6 meghalt, 2 megsebesült. A legfelsőbb hadvezetőség. Elfogadták az angol véderőtörvény­javaslatot. (London, január 12.) Az alsóház a védő­kötelezettségről szóló bilit második olvasás­ban 431 szavazattal 39 ellenében elfogadta. A munkáspárt képviselői a kormányban visszavonták lemondási kérvényüket. (London, január 12.) A védőkötelezettség­ről való alsóházi vitában Dillon (naciona­lista) azt mondta, hogy ellene van a javas­latnak. Írország mindent megtesz, hogy Angliát megsegítse. A védőkötelezettség kö­rül való viszálykodás az írországi toborzásra rossz hatással volt, Simon kijelentette, hogy nem hiszi, hogy az ország a védőkötelezettség által erősebb és egységesebb lesz. Reméli azonban, hogy ha a javaslat törvénnyé válik, akkor úgy ellenfelei, mint hívei gondoskodni fognak annak célszerű keresztülviteléről. Asquith miniszterelnök kifejti, hogy a valóság és a helyes mérték iránt való érzék hiányát jelentené, ha valaki azt állítja, hogy Anglia erkölcsileg és szellemileg feladja a hadviselők között való vezető állását, ha egy pontosan meghatározott cél érdekében elfo­gadja azt az alapelvet, amelyet a republiká­nus Franciaország a demokratikus intézmé­nyek föntartása érdekében nélkülözhetetlen­nek lát. Az önkéntességi rendszer akkor is halott volna, ha szónok amaz ígéretet, amely szükséges volt, a legénységben való szükség­let sürgős födözésére, meg nem­ tette volna. Anglia feladatát nem tudná teljesí­teni máskép, mint oly törvény útján, amely megadja a szükséges legénységet. A védőkötelezettségi törvénnyel szemben mutatkozó ellentállás abban a félelemben gyökeredzik, hogy a törvény az ipari szolgá­lati kötelezettségre fog vezetni. Efajta dolog nincs tervben. A kormány biztosítékokat szán­dékozik adni, amellyel ilyen visszaélések le­hetőségét elhárítják. A szónok beszélt a munkáspárt képviselőivel és azt hiszi, hogy ha majd a gyanú eloszlott és számot adnak majd a valódi helyzetről, akkor ezt a tör­vényt, amelyet rendkívül fontosnak tart, általános helyesléssel fogják fogadni. Henderson meleg szavakkal pártolja a ja­vaslatot és kijelenti, hogy Anderson és Snowden fz munkáspárt tagjai, akik a javas­lat ellen beszéltek, ellenfelei a háborúnak is. Asquith a szónoknak az egész kabinet nevé­ben kötelező kijelentéseket tett és ő ennél­fogva egyelőre tagja marad a kormánynak, amelyet ugy a belföldön, mint a külföldön a nemzeti egység szimbólumának fognak tekinteni. A szavazás után a Házat elnapolták. Az angol bányászok a védőkötelezettség ellen. (London, január 13.) A sketországi york­shirei és lancashirei bányász­szövetségek meghatalmazták képviselőiket, hogy a lon­doni bányászkonferencián a védőkötelezet­ség ellen szavazzanak. (London, január 13.) A déli walesi bányász­szövetség ma Cardiffban gyűlést tartott, amelyen határozati javaslatot fogadott el a védőkötelezettség ellen. Elfogadtak to­vábbá oly határozatot, amely szerint általá­nos sztrájkba lépnek, hogy e határozatiig nyomatékot adjanak. De erről előbb az egész ország bányamunkásai között szavazást fog­nak rendezni. A Reuter-ügynökség ehhez ezt jegyzi meg: Az általános sztrájkra vonatkozó határozat gyakorlatilag csekély jelentőségű, mert a déli walesi túlzók határozatait a többi bánya­munkások ritkán követik. Elveszett angol hajó. (Hull, január 13.) A Wilson-vonal „Sapho" gőzösét menthetetlennek tartják. A legény­,­ségről nincs biztos hír. Németország, Anglia és az Unió. (Berlin, január 13.) A Wolff-ügynökség new­yorki tudósítója szikratávíróval jelenti: A bú­várhajók ügyével kapcsolatos vitás kérdések rövid időn belül való végleges elintézése nagy megelégedést kelt a sajtóban és egyéb hivata­los körökben. Washingtoni táviratok jelentik, hogy még ezen a héten várják a kérdések egész komplexumának elrendezését. Amerika egész figyelme­ ismét az amerikai kereskedelem kor­látozásának kérdése dolgában Angliával való diplomáciai vitára fog terelődni. A „Newyork Times" írja: Az Angliával való diplomáciai eszmecserében Wilson elnök és­­ Lansing államtitkár ugyanazoktól az érzelmek­től vezéreltetik magukat, mint az a Németor­szággal lefolyt vitában történt. Attól tudni­illik, hogy a semlegesek jogaiért szálljon síkra. (Berlin, január 13.) A Wolff-ügynökség washingtoni képviselője jelenti szikratávíró útján. Itt az az általános vélemény uralko­dik, hogy a „Lusitania"-eset gyors elintézése, tekintettel a jelenlegi helyzetre, sakkhúzás lesz a kongresszuson. Tíz legbefolyásosabb demokrata szenátor kijelentette egy new­yorki lap képviselőjének azt a kívánságát, hogy Németország hagyja abba a tenger­alatti hadviselést, hogy így Amerikának al­kalma legyen Anglia­ ellen eljárnia. Mert mindig, amikor egyengetve volt az útja az Anglia ellen való erőteljes föllépésnek, egy hajó bukkant föl és egy ily eljárást lehetet­lenné tett. A „Chicago Tribune" úgy értesül Washingtonból, hogy harminc szenátor oly rendszabályokat követel, amely az ameri­kaiakat kényszerítse, hogy a hadviselők ha­jóit ne használják. (Berlin, január 13.) A Wolff-ügynökség képviselője jelenti szikratávíró útján, hogy a tengeralattjáró hadjárat ügyében történt engedmények kedvező kilátású megbeszélé­sek tárgyai. Néhány újság azonban azt bi­zonyítgatja, hogy Wilson úgynevezett győ­zelme valójában a német kormány ügyes diplomáciai sakkhúzása oly célból, hogy az amerikai kormányt kényszerítse az Anglia ellen való fellépésre. „Newyork Tribune" egy. választójog megszűnik és a német nép végre ebben az államban is részt vehet a tartománygyű­lés munkájában. Nálunk, sajnos, csak hősies önfeláldozásról beszél­nek, de hallani sem akarnak az osztályura­lom megbolygatásáról. * *. 5

Next