Népszava, 1916. január (44. évfolyam, 1–31. sz.)

1916-01-21 / 21. szám

1916 január 21. ST IS P S 35 AV A Az antant a görög­ hadsereg leszerelését kívánja. (Berlin, január 20.) Athénból jelentik: Az antantnak Görögországhoz intézett újabb jegy­zéke nincs határidőhöz kötve. A jegyzék a gö­rög sereg demobilizálását kívánja, miután a mozgósítás oka, a szerbek védelme, már meg­szűnt. Konstantin király nyilatkozatai. (Berlin, január 20.) Konstantin király fo­gadta a berlini „Lokalanzeiger" levelezőjét és vonatkozással a Szalonikiban történt leg­utóbbi eseményekre, a német, osztrák-ma­gyar, bolgár és török konzuli képviselők le­tartóztatására, valamint az antant egyéb erőszakos intézkedéseire, többek között a kö­vetkezőket mondta: — Nagyon sajnálom, hogy ilyen túlkapások előfordulhattak, amelyek katonai szempontból nézve teljesen célt tévesztettek. Azok az intéz­kedések, amelyeket Görögország ellen tesznek, mind elviselhetetlenebbek lesznek. Nekem tel­jesen szabad kezem van. Engem nem köt semmiféle személyes érdek és ezért tiszta lelkiismerettel mondhatom: én csak népemnek javát tartom szem előtt. Hogy vájjon ez az európai háború szabályozza-e a Balkán-kér­dést, azt nem tudom. Senki sem mondhatja meg előre, hogy itt lent nem fognak-e véres harcok támadni, de senki sem reméli inkább, mint én, hogy ezek elkerülhetők lesznek. Mint kis szabad nemzetnek, mindenekfölött az a szent kötelességünk, hogy megvédjük azt, ami­vel rendelkezünk és a mi szabadságunkat. — Németország és Ausztria-Magyarország Görögországgal szemben eddig a legkorrek­tebb magatartást és a legjobb barátságot mu­tatták. Tehát semmi érzelmi momentum sincs, amely arra bírhatna minket, hogy Német­ország vagy Ausztria-Magyarország ellen el­járjunk. Szilárdan kitartok politikám mellett, hogy megóvjam népem szabadságát és érde­keit, anélkül, hogy vérét ontsa A levelező ezt a kérdést intézte a királyhoz: — Hallottam, hogy az ántánt-körök Görög­országot erőszakos rendszabályokkal mégis semlegességének föladására és­ az ántánt ol­dalára akarják kényszeríteni. A király így válaszolt: — Hogy mit gondolnak és mit beszélnek, nem tudom. De ha bárhol és bármiként ilyen reményeket táplálnak, majd meg fognak róla győződni, hogy ezek csak hiú remények voltak. A mitilenei német ügyvivő letartóztatása. (Toulon, január 20. — Havas.) A mitilenei német konzuli ügyvivőt azért tartóztatták le, mert fölmerült ellene az a gyanú, hogy a szövetségesek ellen izgatott. A konzuli ügy­vivőt a ,,Toulon" nevű segédcirkálóra vit­ték, azután egy másik cirkálóra, ahol a Szalonikiban letartóztatott­ német konzult is fogva tartják. Ugyanezen a cirkálón négy­száz török foglyot is szállítottak, akiket­­A­j­accióban partraszá­­­lítottak. Románia készülődései. (Bukarest, január 20.) A Szófiában meg­jelenő „Utro"-nak írják bukaresti forrásból: Románia háborús előkészületei tovább foly­nak. A legutóbbi napokban több mint 1000 ló érkezett Oroszországból Romániába. Az orosz kormány csaknem az összes kívánságait ki­elégíti a bukaresti kormánynak, azon remény­ben, hogy ilyen módon Romániát az antant oldalán való beavatkozásra bírja. A valóság­ban azonban Románia előkészületei nem a központi hatalmak és Bulgária ellen irányul­nak. Ha a tavasszal Románia akcióba lépne, több mint bizonyos, hogy Oroszországot tá­madná meg. A romániai lapok nagyrészt kommentár nélkü­l reprodukálják a bolgár lap érdekes följegyzéseit. ,* * AZ OLASZ HÁBORÚ. * A harctéri helyzet változatlan. (Hivatalos jelentés. — Január 20.) Nincs jelentősebb esemény. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Olaszország nem gondol békére. (Róma, január 20.) Az olasz kormány fél­hivatalos lapja, a „Giornale d'Italia" írja a következőket: Sem Rómából, sem Londonból vagy Parisból, vagy Pétervárról nem került ki semmiféle békejavaslat és az ántánt egyik államában sem nyilatkozott meg békevágy, az ántánt egyik államában sem reagáltak elhangzott békenyilatkozatokra. A négyes szövetség államai, köztük Olaszország is, annyira nem gondolnak egyáltalában a bé­kére, annyira nem gondolnak a háború ab­banhagyására, hogy mindenképen elárulják a háború folytatására való föltétlen eltökélt­ségüket. Egyetlen többé-kevésbé hivatalos jelleggel fölruházott politikai személyiséget sem küldtek az olaszok vagy a franciák, vagy az angolok, vagy az oroszok Svájcba, ahol Bülow herceg tartózkodik, Hágába, ahol Solf német államtitkár járt legutóbb vagy a Va­tikánba, ahová Hartmann bíboros érkezett meg. Franciaországban, Angliában, Orosz­országban és Olaszországban a közvélemény egyhangúlag követeli, hogy a háborút to­vább folytassák és a békére addig ne gondol­janak, amíg a német militarizmust teljesen le nem verték. Ma nagyon messze vagyunk még attól, hogy a német militarizmust tel­jesen letörtük legyen, de ezt a célt elérni: szilárd elhatározottságunk. Olaszország ki­tart szövetségesei mellett. Olaszország nyu­godtan kivárja az időt. A TÖRÖKÖK HÁBORÚJA. * Ágyúharc a Dardanelláknál. (Konstantinápoly, január 20.) A főhadi­szállás közli: D­a­r­d­a­n­e­ll­a - f­r­o­n­t. E hó 18-án reggel egy ellenséges monitor hét akna­halászhajó védelme alatt és egy páncélos tüzelést indított Gallipoli ellen és más pontokra. Megfigyelésre aeroplánokat hasz­náltak. Felállított ütegeink erélyesen viszo­nozták a tüzelést. Amikor három lövegünk eltalálta a páncélost, eltávozott. Délután ugyanaz a páncélos ismét tüzelni kezdett ugyanabba az irányba, ütegeink viszonoz­ták a tüzelést és a páncélost hátsó részén eltalálták, tűz támadt a hajón, minek foly­tán távozásra kényszerült. Kaukázus-front: Az a csata, amely tegnap ismét megkezdődött, késő délutánig tartott. Az ellenségnek bekeríté­sünkre irányult törekvése ellenintézkedé­sünk folytán meghiúsult. Egyiptom védelme. (Pretoria, január 20.) Hivatalosan jelentik: Az első délafrikai gyalogdandár Egyiptomba érkezett. Francis sSe Presssrosé égj? feaeaefca áí3©s»Séír5i"M a;í across wSsjionywísiráíl. FardMrottta és ísG'wGzjfiSés­ssel eSIAfóa Imre. Kapható a Népszava-könyvkereskedésben Budapest. VII. kerület, Erzsébet-körut 35, — A besszarábiai csata újból nagy ará­nyokat öltött. — Az oroszok roppant haderőkkel támadnak. — Minden táma­dásuk vérbefült és súlyos veszteségeket szenvedtek. — Ágyuharc Keletgaz­d­ában. A besszarábiai határon újból nagy csata dúl. Amint a legújabb hivatalos jelentés közli, az oroszok szakadatlanul támadnak Toporovc és Baján vidékén. A harcok so­rán itt-ott sikerült nekik ellenséges állá­sokba behatolni, de a monarchia csapatai­nak az ellentámadása hamarosan kiverte őket az alig elfoglalt lövészárkokból és így végeredményében újból kudarcot vallottak vállalkozásukkal. Minden támadásuk össze­omlott és súlyos, veszteségekkel járt. A front­ egyes pontjain százszámra fekszenek az orosz katonák hullái. Egyebütt nem történt jelentősebb ese­mény. # * Minden orosz támadást újból vissza­vertek. (Hivatalos jelentés: Január 20.) A besszarábiai határon folyó új csata hevessége növekedett. Hősies csapataink és valamennyi között legelői a budapesti honvédhadosztály a tegnap jelentett támadásokon kívül, ame­lyek mind a legkorábbi reggeli órákban zajlottak le, késő délutánig csaknem órán­ként a túlerőben lévő haderő szívós támadásait verték vi­sz­sza Toporovc és Baján között különböző helyeken. Az ellenség a harcok folyamán néhányszor beha­tolt lövészárkainkba, de mindig kézitusában verték vissza, egy esetben egy lendületes ellentámadással a 6. és 80. honvéd gyalogezredek. Az oro­szok súlyos veszteségeket szenvedtek, hadállásaink előterét orosz hullák borítják. Egyes zászlóaljak arcvonal-szakaszán 800—1008 orosz hullát számláltak össze. A Pflanzer-Baltin hadsereg többi harc­vonala egész nap az orosz tüzérség tüzelése alatt állt. Az észak felé folytatólag követ­kező harcvonalon, Keletgaliciában rövid ideig tartó tüzérségi t wc volt. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német jelentés. (Nagyfőhadiszállás, január 20.) Az arc­vonal több helyén tüzérségi harcok és elő­őrsi csatározások. A legfelsőbb hadvezetőség. Az orosz offenzíva célja. Hága, január 20.) Pétervárról érkező je­lentések beszámolnak róla, hogy az orosz offenzívát a besszarábiai határon rövidesen mégis be kell szüntetni, mivel nem érte el kellő hatását, sem a semlegeseknél nem ha­tott politikailag, sem a stratégiai helyzetet nem tudta megváltoztatni. A Balkánon úgy­látszik sokkal mélyebb benyomást hagyott a montenegrói fegyverletétel, mint várták és azt a célt sem tudta vele Oroszország elérni, hogy a központi hatalmak a Balkánról és nyugatról csapatokat vonjanak el. Úgy lát­szik, Oroszországra valósággal ráüzenték ezt az offenzívát,­­mert nyugaton a németek nagy támadásától félnek. 5

Next