Népszava, 1916. március (44. évfolyam, 61–91. sz.)
1916-03-20 / 80. szám
1916 március 19. megsértését elképzelni is alig lehet Ugyanaznap délelőttjén egyik tengeralattjáró hajónk Dúrszó előtt egy, a Fourche-típushoz tartozó francia torpedórombolót megtorpedózott. A romboló egy percen belül elsülyedt A cs. és Jár. hajóhad parancsnoksága. TENGERALATTJÁRÓÉS AKNAHÁBORÚ. * Ismét elsülyedt egy nagy holland gőzös. (London, március 19.) A Lloyds értesülése szerint a 6671 tonnás „Parombang" holland gőzös Jáva felé menet az Északitengeren torpedólövést kapott. Hír szerint a legénység megmenekült. (A Wolff-ügynökség megjegyzése: Torpedólövésről szó sem lehet. Ha a „Palembang" elsülyedt, nyilván aknára futott.) (A „Palembang" 667 tonnás hajó. A rotterdami Lloyd tulajdona volt. 115 méter hosszú, 18 méter széles és 11 méter mély.) A ,,Tubantin"-t angol tengeralattjáró sillyesztette el. (Köhl, március 19.) A ,,Kölnische Volksteellung" a következőket jelenti: Több hitelt érdemlő tanú vallomása alapján konstatálják, hogy kevéssel a „Tubantia" elsülyedése előtt és azután többben volt észrevehető egy angol tengeralattjáró a ,,Northinder" világítónajó közelében. Joggal föltehető, hogy a „Tubantia" elsülyedése és a tengeralattjáró fölünése között összefüggés van. Valószínű, hogy a ,,Tubantiá"-t eddig érthetetlen okokból az angolok sülyesztették el. (Rotterdam, március 18.) A hollandi tengerészetügyi minisztérium közzéteszi, hogy az első és negyedik tiszt és a megfigyelő vallomásából kitűnik, hogy a ,,Tubantiáli-t torpedólövés érte. Egészen tisztán látték-ar-torpedó esikját. Amikor ez a csik a hajó közepét érte, következett be a robbanás a kormányfedélzet oldalán. fA németek aknalánca az Északi-tengeren (Zürich, március 10.) A „Corriere della Sera" londoni tudósítója azt táviratozza lapjának, hogy Angliában élénken foglalkoznak egy nemrég elsülyesztett angol torpedóhajó sorsával, bár ez is olyan régi típusú torpedó volt, mint az „N. 11." A két hajó elvesztése azért jelentékeny csapás, mert egyszersmind a német aknahabonc kiterjesztését jelenti. Egyik angol tengerészeti kritikusnak az a véleménye, hogy a németek egész aknaláncot vontak az Északi-tengeren keresztül, hogy ezzel megakadályozzák az észak és dél felől jövő hajók érintkezését. Remélik, hogy az angol tengerészeti minisztérium megteszi az ellenintézkedéseket. A német trúvárhajók a sarkkörön. * Megtorpedózott orosz gőzös. (Kopenhága, március 19.) A „Politiken" jelenti Bergenboól. A „Novaja Sloboda" nevű orosz gőzöst március 9-én az Atlanti-óceán északi részében egy német tengeralattjáró naszád megtorpedózta. A német búvárhajó kétszer lőtt, mire két hatalmas robbanás következett. A hajó elülső része a levegőbe röpült, a szállítmány egy része is. Tizenöt ember életét vesztette. Az életben maradt nyolc embert egy arra haladó gőzös fölvette és Semlában partraszállította. Hazautaztukban azután áthaladtak Bergenen. A német búvárhajóharc tehát a sarkkörig terjed. („M. T. L") A német tengeralattjárók sikere. A „M. T. I." jelenti Berlinből. A Wolffügynökség jelenti a tengeralattjárók sikeréről. Mint illetékes helyről értesülünk, az eddig beérkezett jelentések szerint a március 1—18-ig terjedő időben 19 ellenséges hajót kerek 10.000 bruttó tonna tartalommal sülyesztettek el Bersányi emáris ráárciusi fessetre. A magyarországi szociáldemokrata párt a már hagyományos március ünnepségét nehéz körülmények között ülte meg. A háborús kivételes intézkedések teljesen lehetetlenné tették a mi márciusunkról való megemlékezést, a szocialista tömegek összegyűlését. Elvtársaink tízezrei a fronton, az itthoniak a háborús rend sokezerféle korlátai között vannak. Az idei márciusi ünnepséget összekötötte pártunk a pártsajtó érdekében való agitációval. A vidék nagy városaiban, Budapesten meg a szervezetek helyiségében tartott értekezleteken méltatták március jelentőségét és jelentőségét egyúttal annak a munkának, amit a háborús kegyetlen viszonyok között a szociáldemokrata faajtó végez. Délután nagyobb, a mi tömegeink? befogadására inkább alkalmas helyiség hiányában az Építőmunkás-Otthon nagytermében folyt le a főváros szociáldemokratáinak idei márciusi ünnepsége. Nem is kell különösebben hangsúlyoznunk, hogy amikor délután 3 óra után a műsor első számaként a zenekar művészi játéka megkezdődött, nem volt egy talpalatnyi hely sem a tágas teremben. A székeket a korábban jövők foglalták el, a későbben érkezők meg teljesen megtöltötték a köröket. Sok százan, sajnos, künn rekedtek, ezeknek a nagy előcsarnokban szerzett hellyel kellett megelégedniök. sis ki kell emelni, hogy ünnepi, szinte áhítatos csöndben pörögtek le a műsor számai; noha félünk attól, hogy az ünnepség szereplőivel szemben igazságtalanok lehetünk, kiemelhetjük, hogy a Bachmann József vezette művészi zenekar három számát mélységes érdeklődéssel és ügyelemmel kísérte a közönség, amely a társaság nyújtotta élvezettel alig tudott betolni. Zenekaruk ..Bánk bán"-ból való reszleteivel kezdődött az ünnepség, nagy taps jutalmazta a művészi játékot. Azután Spitzer Andor elvtárs, a munkásműkedvelőknek széltében elismert tehetséges szavalója mondta el Petőfinek mindig, dee márciusban különösen aktuális, ,,A nép nevében" című költeményét. A nap ünnepi szónoka, Bokányi Dezső elvtárs beszéde következett ezután. A következőket mondotta: Elvtársak! Vérözön, tüzes üszkök, izzó zsarátnokok, tengernyi életszakadások és roppanások közepett, március idusán azt kérdezzük: élet-e még az élet, ember-e még az ember, életre kel-e még a végleges fölszabadulásra törekvés milliók agyában, érzésében? Fölébred-e, hogy visszavezesse az embert, eredeti természetéhez, hogy megfürössze testét-lelkére a szabadság gyógyító, fölemelő, új életre keltő sugaraiban? Ha már elérkeztünk az emberiség utolsó stációjához, ha a sötét erők megállították a fejlődést, ha száműzzük a gondolatot, megállítjuk a tudományt, a technikai fejlődést, ha megállítunk mindent, akkor megdermesztettük, halálra ítéltük az emberiséget és nincs többé újjáéledés. Dl. az emberiség eddigi szellemi és értelmi erejét az egyszerű emberi akarásnál hatalmasabb erő, a létföntartás ösztöne parancsoló erővel további előretörésre, új utakra, új célokra ösztönzi. Az ősvilágból ez kergette előre az uj világba. Ez tette őt a természet urává, ez vezeti őt az új világok felé is. Ha akar, sem tud megállani. És mert nem állhat meg, előre kell törnie. De nemcsak előretör, hanem céljai is vannak. Petőfi ezt így fejezte ki: Mi az emberiség célja: a boldogság, erre eszköz: a szabadság! Tehát van cél és van eszköz. A szocialista ezt így fejti ki: millióknak a politikai és gazdasági függőségből való kiszabadulása! A politikai szabadság kritériuma: véleményemet írásban és szóval szabadon nyilváníthassam és a jogegyenlőség fegyverével valóra, válthassam. A politikai szabadság csak eszköz arra, hogy a gazdasági fölszabadulást megvívhassuk. A politikai és gazdasági fölszabadulás ikertestvérek, egymástól elválaszthatatlanok. Ahol nincs arányban a politikai fölszabadultság mérve a gazdasági fölszabadulás mértékével, ott belső súlyos ellentmondásba zuhan a társadalmi élet és fejlődés. Az újkori, polgári államok ebbe a súlyos ellentmondásba keveredtek, mert az államok politikai demokráciáját nem kísérte nyomon a gazdasági, jóléti demokrácia. Külső formákkal nem lehet letaposni a lényeget: a gazdasági ellentmondás szétrepesztette a színes, politikai külsőt. Ez adja meg a magyarázatát annak, hogy miután a polgári államok népeik gazdasági helyzetét nem javították arányosan a politikai demokráciájukhoz, egy borzalomba kerültek a politikailag hátramaradott államokkal. Önkényuralmat, alkotmányos államot, polgári köztársaságot egy gomolyagba kergette gazdasági ellentmondásuk. Belső gazdasági ellentmondásaik külpolitikai ellentmondásokba keverték őket és osztályuralmi kormányformák tehetetlenül vergődnek saját gazdasági ellentmondásaiknak hálójában és egysem tudott mást találni, mint fegyveres elintézésre bízni a gazdasági megoldást." De ezzel sem tudják megoldani. Mert ami most történik a nagy vérmezőkön, azt már senki sem akarja. Államfők, egyházfők, királyok, császárok, cárok, pápák egyképen tehetetlenek a megoldásban. Az emberiségnek össze kellene roskadnia, ha a gazdasági ellentmondásokat tovább is osztályuralmi alapon oldogatja; az emberiség ismét csak csatamezőkre taszítódna ki. A politikai és gazdasági ellentétek újra oda vinnék az emberiséget, ha az újkori gazdasági fejlődés rendjén nem állana ott az új világot képviselő proletárság. Az emberiséget a politikai forradalmak fölvilágosították a politikai eszközök fontosságáról, a világháború megtanítja a gazdasági kérdések fontosságára. És ebben kész tanítóra és vezetőre talál az emberiség a szocializmusban. Eddig is egyedül ez tanította az emberiség elnyomott osztályát nemcsak politikai, hanem gazdasági meglátásra is. A világháború borzalmas eszközeivel földerített gazdasági kérdések egy vonalba, állították az emberiség érdekeivel. Ebben az eszmevilágban találja meg az ellentmondások megoldásának kulcsát. Ezért lesz szükség a szocializmusra és ezért leszünk mi szükségesek, a szocialisták. Nélkülünk nem lehet megértő, vértelen újkori kibontakozás és haladás. A belső politikai és gazdasági ellentmondások megoldása után következhetik csak kifelé a politikai és gazdasági megértés. A borzalmak elmúltával a leláncolt, fölszabadulásra való törekvés csak a szocializmus jegyében haladhat előre egy olyan magasabb társadalmi fejlődés felé, amely békét, szabadságot biztosít az élet golgotáján megtépdesett emberiségnek. A pompásan kidolgozott, szónoki erővel elmondott beszédet nagy csöndben, nagy figyelemmel hallgatták, de itt-ott ki kellett törnie a hallgatókból a tetszés és helyeslés zajának. Az utolsó mondat után frenetikus taps hangzott föl. Ezután a Bachmann - zenekar adta elő Chopin „Nocturne"-jét és Grieg „Solveig dalá"-t. A nagyon finom zenedarabok előadását óriási tapssal jutalmazta a hallgatóság, valamint a később a „Parasztbecsület"- ből és a ,,Tannhauser"-ből előadott részleteket is. Megelőzően Márton Dezső elvtárs énekelte TM zongorakísérettel Bodrogi Zsigmond elvtárs már annyira népszerű „Béketrombita" című dalát, amely arról szól, hogy a bakák a kürtössel a béke nótáját akarnák elfújatni. Egyik strófája így hangzik: „Szép muzsika lenne, ha belefújnának. Nincs olyan nótája széles e világnak. Fölvidul a szívem-lelkem, ha gondolok rája. Az lesz majd e világ legszebb muzsikája." Óriási tetszést keltett a nóta, és művészi előadása, meg is ismételtették. Ezután az erzsébetfalvai munkásdalkar énekelte el „A segesvári csatatéren" című, Petőfi emlékének áldozott dalt, amelynek a zenéje Lányi Ernőtől való. Ismét a zenekar operarészletei következtek, majd az erzsébetfalvai munkásdalkar pompásan előadott munkás - Marseillaise-je zárta be, 5 órakor, pártunknak ezidei, bizonyára nagyon sokak előtt sokáig emlékezetes márciusi ünnepségét. NF, PS 25 AVA