Népszava, 1916. március (44. évfolyam, 61–91. sz.)
1916-03-27 / 87. szám
egyesületi törvényt itt mindhárom olvasásban elfogadták, de ezt a törvényt még mindig nem léptette életbe a kormány. Azt mondja, azért nem tette ezt, mert nem akart a pártok között harcot támasztani. Ez az indok meg nem állhat, mert a kormány beterjesztette azt az adótörvényt, amely a pártokat éles harcba kergeti egymással és amely a népet jobban fölizgatja, mint az egyesületi törvény miatt való harcok fölizgathatták volna. Az állampolgárok jogegyenlősége valóban olyan követelmény, amelyet keresztül lehetne és keresztül kellene vinni. Ha azt követelik a millióktól, hogy egyenlő kötelességeket teljesítsenek, ha a lövészárkokban való egyenlőséget újra meg újra hangoztatják és követelik, akkor arra is kellene gondolni, hogy azok, akik most már húsz háborús hónap óta teljesítik nehéz kötelességüket, ha végre visszatérnek, ne legyenek csekélyebb jogú állampolgárok. És mily irányban halad a kormány külpolitikája? Már a múlt év márciusában kifejtettem, hogy a mi kedvező katonai helyzetünk mellett a mi kormányunknak kötelessége, hogy másoknak békére nyújtsa a kezét. Azóta lefolyt egy esztendő és még mindig nem látható az emberpusztító háború vége. Minden országban kimutatták a tömegek a béke után való vágyakozásukat. A népképviselet félreismerné feladatát, ha nem tolmácsolná ezt az erős békeakaratot, ha bekötné a szemeit. Az ilyen magatartás súlyosan megbosszulná magát. Az ellenséges államokban is mindinkább kénytelenek a politikusok belátni, hogy a mi seregeinket döntő vereségben nem lehet legyőzni. De minden azt bizonyítja, hogy a mi seregünk sem tudja az ellenséget sikereivel térdre kényszeríteni. (Viharos ellentmondás.) Túlságosan hatalmas koalíciók állnak egymással szemben és a rémséges küzdelem végén, valószínűen nem lesz sem győző, sem legyőzött. (Élénk ellentmondás és Olló-kiáltások! Az elnök mérsékletre inti a szónokot.) Önök kénytelenek mindnyájan elismerni, hogy amit mondok, az nagyon indokolt. (Újabb ellentmondás.) Bármiként végződjék is a küzdelem, Európa elszegényedés felé halad. Ki kell itt emelni, hogy a polgárok ezután egy évben négy hónapot lesznek kénytelenek dolgozni csak azért, hogy a hadikölcsönök kamatait és a rokkantak és az elesettek családjai támogatására szükséges összeget előteremtsék. Tegnap rámutattak itt arra, hogy odáig juttunk, hogy talán hat hónapig kell ezért az összegért dolgozni. Mi értelme van még a háború hívének álláspontjáról is annak, hogy a háborút folytassuk ? Mi szocialisták, akik a háborútutáljuk és meg akarjuk akadályozni... (Újabb viharos ellentmondás. Az elnök újra figyelmezteti a szónokot, hogy ezek a fejtegetések az általános vitához tartoznak és most nem folytathatók.) Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Itt csak a birodalom függetlenségét akarjuk föntartani, akkor már most is megszerezhetnénk a békét. (Élénk ellentmondás.) A szocialista munkásokra a legsúlyosabb tragikum, hogy ők, akik a népek szolidaritásának közös eszméjét... (Viharos közbekiáltások. Kreith ! Egyetlen német munkás sem gondolkozik így! Viharos ellentmondások aszociáldemokrata kisebbség részéről. Ellentmondások jobbról. Nagy lárma. Az elnök újra figyelmezteti a szónokot, hogy térjen a tárgyra. Kiadások jobbról. Ezt az izgató beszédet nem akarjuk hallgatni! Önök nem akarják az igazságot hallgatni. Nem tagadhatják, hogy már azoknak a kapitalistáknak körében is, akik nem húznak hasznot a háborúból, régen belátták, hogy a háború rossz üzlet. Nem gondolhatunk mást, minthogy csak tökéletes örültek és lelkiismeretlen emberek törekedhetnek a világuralomra. (Viharos közbekiáltások.) Dr. Kaempf elnök: Teljes képtelenség az ideiglenes költségvetésről szóló törvényjavaslatot ilyen módon tárgyalni. Ha tov .Ibb is ilyen általános fejtegetésekbe bocsátkozik, kénytelen leszek önt rendreutasítani. Haase: Nem ismerek olyan házszabályt, amely megtilthatná álláspontom kifejtését. De amennyire lehetséges, iparkodom alkalmazkodni az ön kívánságához. (Keil, szoc.: ön a mi beleegyezésünk nélkül beszél. — Viharos tetszés és taps jobbról a centrumban és a liberálisoknál, viharos ellentmondás a szociáldemokrata kisebbségnél.) Keil képviselő megkapta jutalmát az önök tapsában. (Keil: A becstelenség becstelenség marad. — Heves fölkiáltások a szocialista frakcióban.) Minthogy nem engedik meg nekem, hogy csak körvonalazzam is az ezidő szerint való külpolitikai helyzetet és azt, hogy a nép nagy tömegei milyen magatartást tanúsítanak ezzel szemben, majd más alkalommal fogok erre rátérni. Azonban mégis csak fontos volna a képviselőházra nézve a helyzet megítélése szempontjából megtudni, hogy milyen üzelmek folynak nemcsak a Wilhelmstrasse fronderjei, hanem . . . Kaempf elnök: Rendreutasítom a szónokot és kérdem a Házat, megengedi-e neki a beszéd folytatását? (Ledebour, szoc.: Ostromelnök!) Slause: A szólásszabadság korlátozása folytán, amire fejtegetéseim tárgyilagossága mellett semmi ok sem volt, mellőznöm kell a legfontosabbat és csak annak kijelentésére kell szorítkoznom, hogy a tőkés gazdasági rend önmaga mondta ki a saját ítéletét, mert nemcsak nem tudta megakadályozni, hogy méhében a háború furiája megszülessék hanem . . . Kaempf elnök rendreutasítja a szónokot és kérdi a Házat, megengedi-e neki a beszéd folytatását. Valamennyi párt, a szociáldemokraták nagy részével együtt, a szómegvonás mellett szavaz. (Fölkiáltások a szociáldemokrata kisebbségnél: Ellenpróbát!) Dr. Helfferiel pénzügyi államtitkár szólalt föl ezután, akinek beszédét szombati számunkban már közöltük és aki a legélesebben támadja Haaset.. Scheidemann: Nem volt szándékom ez ideiglenes költségvetés tárgyalásánál még egyszer fölszólalni. De a meglepetés után, amit Haase beszéde reánk nézve is jelent (Halljuk! Halljuk!), kényszerítve érzem magam még egyszer röviden fölszólalni. Már kijelentettem, hogy mi az ideiglenes költségvetést a rendes költségvetéssel szemben való állásfoglalásunk föntartásával fogadjuk el. Elfogadjuk az ideiglenes költségvetést arra való tekintettel, hogy a most fönnálló költségvetést, amelynek folytatása ez az ideiglenes költségvetés, a múlt évben megszavaztuk. Ebben az ideiglenes költségvetésben csak a már említett építkezések tekintetében van változás, amelyekre nézve biztosítást kaptunk, hogy azok föltétlenül szükségesek és a költségvetési bizottságban tárgyalás alá kerülnek. Az a kérdés, hogy a rendes költségvetést elfogadhatjuk-e, az ezután következő tárgyalások lefolyásától és eredményétől fog függeni. Az, amiről Haase fejtegetései szerint itt az ideiglenes költségvetésnél beszélni kellene, az egyesülés joga, élelmiszerkérdés, cenzúra, háború és béke, mindezek olyan dolgok, amelyeknek tekintetében frakciónk teljesen egységes volt, úgyszintén a senior-konvent is s e szerint a legközelebbi napokban kellett volna ezekről tárgyalnunk. (Halljuk! Halljuk! Az ideiglenes költségvetés megszavazásánál nincs szó a kormánnyal szemben való bizalomról vagy bizalmatlanságról. Erről, amint mondtam, csak akkor fogunk beszélni, amikor a rendes költségvetés kerül tárgyalásra. Reánk nézve vagy rám nézve, mert e rövid idő alatt természetesen nem szerezhettem meggyőződést arról, hogy van-e a frakcióban egyöntetű vélemény, tehát reám nézve e pillanatban csak az a fontos, hogy folytathassuk a birodalmi ügyek vezetését a német nép érdekében, ebben a nehéz időben, amelynek — mindnyájan kívánjuk, hogy minél előbb állandó béke vessen véget. (Élénk helyeslés a szociáldemokratáknál.) Amíg a rendes költségvetés tárgyalásra kerül, addig még úgyis beszélhetünk a kormánnyal egyről-másról. Kijelentem továbbá, hogy mi — szabad ezt hinnem —, barátaim nagy többsége, ebben az órában is kitartunk azok mellett a szavak mellett, amelyeket önök annak idején, mint frakciónk nyilatkozatát Haase képviselő úr szájából hallottuk. (Halljuk! Haljuk!) „Föntartjuk, amit mindig mondottunk. A szükségnek ebben az órájában nem hagyjuk cserben hazánkat!". (Viharos tetszés a szociáldemokraták nagy többségénél, a Ház minden oldalán és a karzaton.) Ezután elfogadják a határozati javaslatot, amely szerint az ideiglenes költségvetést a költségvetési bizottsághoz utasítják. Rühle (a kisebbség tagja) a napirendhez szól. A vita bezárása folytán lehetetlenné vált számomra, hogy a magam és párttagtársam, Liebknecht nevében (Derültség.) kijelentsem, hogy ezt az ideiglenes költségvetést visszautasítjuk, minthogy bennünket, mint szociáldemokratákat, kötelez a régi elv: ennek a rendszernek egyetlen embert és egyetlen garast sem! (Derültség.) Haase személyes kérdésben: A pénzügyi államtitkár úr bátorságot vett magának kétségbe vonni azt, hogy én valódi népképviselő vagyok. (Egy hang jobbról: Igaza van!) Erre ő nem illetékes. Csak azt az egyet akarom mondani, hogy azok a legjobb hazafiak minden országban és nálunk is, akik húsz hónapi véres küzdelem után szót emelnek a népek egyetértéséért (Nagy nyugtalanság, elnök csönget), az őszinte békéért. (Tartós, nagy nyugtalanság. — Dr. David, szoc. odakiált a szónoknak: Az önök politikája elnyújtja a háborút és az ellenséges külföldnek áll szolgálatában! — Jobbról, balról heves közbekiáltások. Izgalmas szóváltás a szociáldemokrata frakcióban. — Hoch heves szemrehányást tesz Haasenak, hogy a legdurvább fegyelemsértést követte el, mert nem közölte a frakcióval, hogy beszélni akar. Sachse: Henkc bujtotta föl.) NÉPSZAVA 1916 március 27. A Nők Napja. * Ünnepség az Építőnmnkások Otthonában. Büszke, lelkes ünnepre jöttek össze vasárnap délután az Építőmunkások Otthonában Budapest szervezett munkásnői. A terem az egész napon át tartó szakadó eső ellenérte zsúfolásig megtelt. Soha ennyi munkásnő az Építőmunkások dísztermében nem szorongott. Az összegyűlt munkásnők lelkes hangulatban hallgatták az előadókat, a szavalatokat, mintegy bizonyítékául annak, hogy a mai nehéz helyzet már gondolkodásra kényszeríti az asszonytömegeket. Az ünnepélyt pontban 4 órakor az erzsébetfalvai dalárda nyitotta meg: „Zúgjon dalunk, miként a fergeteg..." kezdetű lelkesítő dallal, amelynek elhangzása után Buchingerné elvtárs meleg, teljes asszonyi megértéssel és bátor szavakkal így méltatta a nők napját: Lelkünkben mélységes gyász, szívünkben keserűség, agyunk a gondoktól terhes, testünk roskadozik a sok munka alatt és egyre kérdezzük: miért és meddig? Az utolsó Nők Napja óta mennyi ember pusztult el, mennyi asszonyjutott özvegységre, mennyi gyerek árvaságra. Összejöttünk, hogy egy jobb jövő előkészítéséhez, megteremtéséhez társakat, uj harcosokat leltünk, hogy az ünnepély hatása alatt minden jelenlevő ügyünk agitátorává váljék. A háború uj helyzeteket teremtett, elavultak a régi jelszavak és helyükbe ujak keletkeztek. A házba zárták, a tűzhely mellé állították a nőt azok, akik a háború kitörésekor a gyárakba és műhelyekbe utasították. Dicséretekkel halmozzák el a jól teljesített munkáért, dicsérik mindaddig, amíg — jobb fizetést ,nem kér. A mi új jelszavunk : „Egyenlő munkáért — egyenlő bért." De a kapitalista nem lett humánusabb, mert erre azt válaszolja: „nem a nő keresete kevés, hanem a férfié sok!" Ez a válasz mutatja nekünk a jövőt. És nektek, könnyes szemű, szenvedő német, orosz, francia, osztrák, olasz, holland, angol és valamennyi más országbeli elvtársnőink, baráti jobbot nyújtunk e napon. (Lelkes taps.) Kiáltsuk oda: nem halt meg az Internationale, és a mi szívünkben és ápolni fogjuk. Ezer akadály ellenére magasan loboghatjuk a jobb jövendőnek, a szocializmusnak lobogóját. Fogadjuk meg e napon, hogy valamennyien kitartó harcosai leszünk a szociáldemokrácia.