Népszava, 1916. március (44. évfolyam, 61–91. sz.)

1916-03-27 / 87. szám

egyesületi törvényt itt mindhárom olvasásban elfogadták, de ezt a törvényt még mindig nem léptette életbe a kormány. Azt mondja, azért nem tette ezt, mert nem akart a pártok között harcot támasztani. Ez az indok meg nem állhat, mert a kormány beterjesztette azt az adótör­vényt, amely a pártokat éles harcba kergeti egymással és amely a népet jobban fölizgatja, mint az egyesületi törvény miatt való harcok fölizgathatták volna. Az állampolgárok jogegyenlősége valóban olyan követelmény, amelyet keresztül lehetne és keresztül kellene vinni. Ha azt kö­vetelik a millióktól, hogy egyenlő kötelessége­ket teljesítsenek, ha a lövészárkokban való egyenlőséget újra meg újra hangoztatják és kö­vetelik, akkor arra is kellene gondolni, hogy azok, akik most már húsz háborús hónap óta teljesítik nehéz kötelességüket, ha végre vissza­térnek, ne legyenek csekélyebb jogú állam­polgárok. És mily irányban halad a kormány külpoli­tikája? Már a múlt év márciusában kifejtet­tem, hogy a mi kedvező katonai helyzetünk mellett a mi kormányunknak kötelessége, hogy mások­nak békére nyújtsa a kezét. Azóta lefolyt egy esztendő és még mindig nem látható az emberpusztító háború vége. Minden országban kimutatták a tömegek a béke után való vágyakozásukat. A népképvi­selet félreismerné feladatát, ha nem tolmá­csolná ezt az erős békeakaratot, ha bekötné a szemeit. Az ilyen magatartás súlyosan meg­bosszulná magát. Az ellenséges államokban is mindinkább kénytelenek a politikusok belátni, h­ogy a mi seregeinket döntő vereségben nem lehet legyőzni. De minden azt bizonyítja, hogy a mi seregünk sem tudja az ellenséget sikerei­vel térdre kényszeríteni. (Viharos ellentmon­dás.) Túlságosan hatalmas koalíciók állnak egymással szemben és a rémséges küzdelem végén, valószínűen nem lesz sem győző, sem legyőzött. (Élénk ellentmondás és Olló-kiáltások! Az elnök mérsékletre inti a szónokot.) Önök kénytele­nek mindnyájan elismerni, hogy amit mondok, az nagyon indokolt. (Újabb ellentmondás.) Bár­miként végződjék is a küzdelem, Európa el­szegényedés felé halad. Ki kell itt emelni, hogy a polgárok ezután egy évben négy hóna­pot lesznek kénytelenek dolgozni csak azért, hogy a hadikölcsönök kamatait és a rokkantak és az elesettek családjai támogatására szüksé­ges összeget előteremtsék. Tegnap rámutat­tak itt arra, hogy odáig juttunk, hogy talán hat hónapig kell ezért az összegért dolgozni. Mi értelme van még a háború hívének állás­pontjáról is annak, hogy a háborút folytas­suk ? Mi szocialisták, akik a háborút­­utáljuk és meg akarjuk akadályozni... (Újabb viha­ros ellentmondás. Az elnök újra figyelmezteti a szónokot, hogy ezek a fejtegetések az általá­nos vitához tartoznak és most nem folytat­hatók.) Nem szabad figyelmen kívül hagy­nunk, hogy It­t csak a birodalom függetlenségét akarjuk föntartani, akkor már most is megszerezhet­nénk a békét. (Élénk ellentmondás.) A szocialista munká­sokra a legsúlyosabb tragikum, h­ogy­ ők, akik a népek szolidaritásának közös eszméjét... (Viharos közbekiáltások. Kreith ! Egyetlen német munkás sem gondolkozik így! Viharos ellentmondások a­­szociáldemokrata kisebbség részéről. Ellentmondások jobbról. Nagy lárma. Az elnök újra figyelmezteti a szónokot, hogy térjen a tárgyra. Kiad­ások jobbról. Ezt az izgató beszédet nem akarjuk hallgatni!­ Önök nem akarják az igazságot hallgatni. Nem ta­gadhatják, hogy már azoknak a kapitalisták­nak körében is, akik nem húznak hasznot a háborúból, régen belátták, hogy a háború rossz ü­zlet. Nem gondolhatunk mást, minthogy csak tökéletes örültek és lelkiismeretlen emberek törekedhetnek a világuralomra. (Viharos köz­bekiáltások.) Dr. Kaempf elnök: Teljes képtelenség az ideiglenes költségvetésről szóló törvényjavas­latot ilyen módon tárgyalni. Ha to­v .Ibb is ilyen általános fejtegetésekbe bocsátkozik, kénytelen leszek önt rendreutasítani. Haase: Nem ismerek olyan házszabályt, amely megtilthatná álláspontom kifejtését. De amennyire lehetséges, iparkodom alkalmaz­kodni az ön kívánságához. (Keil, szoc.: ön a mi beleegyezésünk nélkül beszél. — Viharos tet­szés és taps jobbról a centrumban és a liberá­lisoknál, viharos ellentmondás a szociáldemo­krata kisebbségnél.) Keil képviselő megkapta jutalmát az önök tapsában. (Keil: A becstelen­ség becstelenség marad. — Heves fölkiáltások a szocialista frakcióban.) Minthogy nem enge­dik meg nekem, hogy csak körvonalazzam is az ezidő szerint való külpolitikai helyzetet és azt, hogy a nép nagy tömegei milyen magatartást tanúsítanak ezzel szemben, majd más alkalom­mal fogok erre rátérni. Azonban mégis csak fontos volna a képviselőházra nézve a helyzet megítélése szempontjából megtudni, hogy mi­lyen üzelmek folynak nemcsak a Wilhelm­strasse fronderjei, hanem . . . Kaempf elnök: Rendreutasítom a szónokot és kérdem a Házat, megengedi-e neki a beszéd folytatását? (Ledebour, szoc.: Ostromelnök!) Slause: A szólásszabadság korlátozása foly­tán, amire fejtegetéseim tárgyilagossága mel­lett semmi ok sem volt, mellőznöm kell a leg­fontosabbat és csak annak kijelentésére kell szorítkoznom, hogy a tőkés gazdasági rend ön­maga mondta ki a saját ítéletét, mert nemcsak nem tudta megakadályozni, hogy méhében a háború furiája megszülessék hanem . . . Kaempf elnök rendreutasítja a szónokot és kérdi a Házat, megengedi-e neki a beszéd foly­tatását. Valamennyi párt, a szociáldemokraták nagy részével együtt, a szómegvonás mellett szavaz. (Fölkiáltások a­ szociáldemokrata ki­sebbségnél: Ellenpróbát!) Dr. Helfferiel­ pénzügyi államtitkár szólalt föl ezután, akinek beszédét szombati számunk­ban már közöltük és aki a legélesebben tá­madja Haaset.. Scheidemann: Nem volt szándékom ez ideig­lenes költségvetés tárgyalásánál még egyszer fölszólalni. De a meglepetés után, amit Haase beszéde reánk nézve is jelent (Halljuk! Hall­juk!), kényszerítve érzem magam még­ egyszer röviden fölszólalni. Már kijelentettem, hogy mi az ideiglenes költségvetést a rendes költ­ségvetéssel szemben való állásfoglalásunk fön­tar­tásával fogadjuk el. Elfogadjuk az ideig­lenes költségvetést arra való tekintettel, hogy a most fönnálló költségvetést, amelynek foly­tatása ez az ideiglenes költségvetés, a múlt év­ben megszavaztuk. Ebben az ideiglenes költ­ségvetésben csak a már említett építkezések tekintetében van változás, amelyekre nézve biztosítást kaptunk, hogy azok föltétlenül szük­ségesek és a­ költségvetési bizottságban tár­gyalás alá kerülnek. Az a kérdés, hogy a ren­des költségvetést elfogadhatjuk-e, az ezután következő tárgyalások lefolyásától és eredmé­nyétől fog függeni. Az, amiről Haase fejtege­tései szerint itt az ideiglenes költségvetésnél beszélni kellene, az egyesülés joga, élelmiszer­kérdés, cenzúra, háború és béke, mindezek olyan dolgok, amelyeknek tekintetében frak­ciónk teljesen egységes volt, úgyszintén a se­nior-konvent is s e szerint a legközelebbi na­pokban kellett volna ezekről tárgyalnunk. (Halljuk! Halljuk!­ Az ideiglenes költségvetés megszavazásánál nincs szó a kormánnyal szem­ben való bizalomról vagy bizalmatlanságról. Erről, amint mondtam, csak akkor fogunk be­szélni, amikor a­ rendes költségvetés kerül tár­gyalásra. Reánk nézve vagy rám nézve, mert e rövid idő alatt természetesen nem szerezhet­tem meggyőződést arról, hogy van-e a frak­cióban egyöntetű vélemény, tehát reám nézve e pillanatban csak az a fontos, hogy folytat­hassuk a­ birodalmi ügyek vezetését a német nép érdekében, ebben a nehéz időben, amely­nek — mindnyájan kívánjuk, hogy minél előbb állandó béke vessen véget. (Élénk he­lyeslés a szociáldemokratáknál.) Amíg a ren­des költségvetés tárgyalásra kerül, addig még úgyis beszélhetünk a kormánnyal egyről-más­ról. Kijelentem továbbá, hogy mi — szabad ezt hinnem —, barátaim nagy többsége, ebben az órában is kitartunk azok mellett a szavak mellett, amelyeket önök annak idején, mint frakciónk nyilatkozatát Haase képviselő úr szájából hallottuk. (Halljuk! Haljuk!) „Fön­tartjuk, amit mindig mondottunk. A szükség­nek ebben az órájában nem hagyjuk cserben hazánkat!". (Viharos tetszés a szociáldemokra­ták nagy többségénél, a Ház minden oldalán és a karzaton.) Ezután elfogadják a határozati javaslatot, amely szerint az ideiglenes költségvetést a költségvetési bizottsághoz utasítják. Rühle (a kisebbség tagja) a napirendhez szól. A vita bezárása folytán lehetetlenné vált szá­momra, hogy a magam és párttagtársam, Lieb­knecht nevében (Derültség.) kijelentsem, hogy ezt az ideiglenes költségvetést visszautasítjuk, minthogy bennünket, mint szociáldemokratá­kat, kötelez a régi elv: ennek a rendszernek egyetlen embert és egyet­len garast sem! (Derültség.) Haase személyes kérdésben: A pénzügyi ál­lamtitkár úr bátorságot vett magának kétségbe vonni azt, hogy én valódi népképviselő vagyok. (Egy hang jobbról: Igaza van!) Erre ő nem illetékes. Csak azt az egyet akarom mondani, hogy azok a legjobb hazafiak minden ország­ban és nálunk is, akik húsz hónapi véres küz­delem után szót emelnek a népek egyetértéséért (Nagy nyugtalanság, elnök csönget), az őszinte békéért. (Tartós, nagy nyugtalanság. — Dr. Da­vid, szoc. odakiált a szónoknak: Az önök poli­tikája elnyújtja a háborút és az ellenséges kül­földnek áll szolgálatában! — Jobbról, balról heves közbekiáltások. Izgalmas szóváltás a szociáldemokrata frakcióban. — Hoch heves szemrehányást tesz Haasenak, hogy a legdur­vább fegyelemsértést követte el, mert nem kö­zölte a frakcióval, hogy beszélni akar. Sachse: Henkc bujtotta föl.) NÉPSZAVA 1916 március 27.­ A Nők Napja. * Ünnepség az Építőnmnkások Otthonában. Büszke, lelkes ünnepre jöttek össze vasár­nap délután az Építőmunkások Otthonában Budapest szervezett munkásnői. A terem az egész napon át tartó szakadó eső ellenérte zsúfolásig megtelt. Soha ennyi munkásnő az Építőmunkások dísztermében nem szoron­gott. Az összegyűlt munkásnők lelkes han­gulatban hallgatták az előadókat, a szavala­tokat, mintegy bizonyítékául annak, hogy a mai nehéz helyzet már gondolkodásra kény­szeríti az asszonytömegeket. Az ünnepélyt pontban 4 órakor az erzsébet­falvai dalárda nyitotta meg: „Zúgjon dalunk, miként a fergeteg..." kezdetű lelkesítő dal­lal, amelynek elhangzása után Buchingerné elvtárs meleg, teljes asszonyi megértéssel és bátor szavakkal így méltatta a nők napját: Lelkünkben mélységes gyász, szívünkben ke­serűség, agyunk a gondoktól terhes, testünk roskadozik a sok munka alatt és egyre kérdez­zük: miért és meddig? Az utolsó Nők Napja óta mennyi ember pusztult el, mennyi asszony­jutott özvegységre, mennyi gyerek árvaságra. Összejöttünk, hogy egy jobb jövő előkészíté­séhez, megteremtéséhez társakat, uj harcoso­kat leltünk, hogy az ünnepély hatása alatt minden jelenlevő ügyünk agitátorává váljék. A háború uj helyzeteket teremtett, elavultak a régi jelszavak és helyükbe ujak keletkeztek. A házba zárták, a tűzhely mellé állították a nőt azok, akik a h­áború kitörésekor a gyá­rakba és műhelyekbe utasították. Dicséretek­kel halmozzák el a jól teljesített munkáért, dicsérik mindaddig, amíg — jobb fizetést ,nem kér. A mi új jelszavunk : „Egyenlő munkáért — egyenlő bért." De a kapitalista nem lett humánusabb, mert erre azt válaszolja: „nem a nő keresete kevés, hanem a férfié sok!" Ez a válasz mutatja nekünk a jövőt. És nektek, könnyes szemű, szenvedő német, orosz, francia, osztrák, olasz, holland, angol és valamennyi más országbeli elvtársnőink, baráti jobbot nyújtunk e napon. (Lelkes taps.) Kiáltsuk oda: nem halt meg az Internationale, és a mi szívünkben és ápolni fogjuk. Ezer akadály ellenére magasan loboghatjuk a jobb jövendőnek, a szocializmusnak lobogóját. Fo­gadjuk meg e napon, hogy valamennyien ki­tartó harcosai leszünk a szociáldemokrácia.

Next