Népszava, 1916. április (44. évfolyam, 92–120. sz.)

1916-04-01 / 92. szám

XLIV. évfolyam. Budapest, 1916 április 1. szombat. 92. szám. PSZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre 84.— kor. 1 neg­yed évre fé— kor. fél évre 12.— kor.­­ egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZÁ SnIS"-sal együtt havonta 8 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Az osztályuralom titkaiból. Amikor néhány hónap előtt osztrák la­pok megtámadták a magyar kormányt, hogy nem juttat elég gabonát Ausztriá­nak, a kormány egyik félhivatalos lapja azt írta, hogy Magyarországon nagyobb kenyér- és lisztadagokat kell megállapí­tani, mint Ausztriában, mert Magyar­országon a kenyér a dolgozó osztályoknak szinte egyetlen tápláléka. Tisza István gróf minap beszélgetett a „Berliner Lokalanzeiger" tudósítójával ugyanerről a kérdésről és azt mondotta, hogy „a magyar nép, de különösen a ma­gyar parasztnép kizárólagos eledele a buzakenyér, h­ust a magyar paraszt még békeidején is ritkán eszik." Természetes, hogy ezeket a nyilatkozatokat nem úgy kell érteni, mintha a nép csakugyan ke­nyéren kívü­l semmit sem ennék. De annyi­ban figyelemreméltók ezek a nyilatkoza­tok, hogy rámutatnak a nép általános táp­lálkozásának ki nem elégítő voltára. Már most kétségtelen, hogy a háború­okozta szörnyű drágaság ezt a­ nagyon alacsony táplálkozási színvonalat rettene­tes módon szállította le. N­a a piaci árakat nézi az ember, egyenesen rejtélynek kell gondolnia azt, miképen tudnak munkások, fix fizetésű alkalmazottak, kiskeresetű pol­gárok jóllakni a mai piaci árak mellett! Noha minden élelmiszer megdrágult, azok is, amelyeket a jobbmódúak fogyasztanak, azért mégis igaz az, hogy az élelmiszerek drágasága sokkal inkább sújtja a szegé­nyeket, mint a jómódúakat. Igen érdeke­sen világít rá erre a tényre Eulenburg leipzigi egyetemi tanárnak a háztartások gazdasági alapjairól minap tartott elő­adása. A német egyetemi tanár rámuta­tott arra, hogy a különböző társadalmi osz­tályokhoz tartozó háztartások jövedelmük különböző részét fordítják élelmiszerek bevásárlására. A legkisebb jövedelműek kénytelenek a jövedelem legnagyobb ré­szét élelmiszerekre kiadni. 1200 korona jövedelem mellett 60 százalék 2400 korona jövedelem mellett 51 százalék 3600 korona jövedelem mellett 43 százalék 4800 korona jövedelem mellett 38 százalék 6000 korona jövedelem mellett 33 százalék fordítandó élelmiszerekre. Látnivaló e táblázatból, hogy az a család, amelynek csak 1200 korona jövedelme van, jövedel­mének háromötödrészét kénytelen élelmi­szerekre kiadni. Egyáltalán minél nő­nek 6000 korona jövedelme van, jövedel­mének egyharmadát kénytelen élelmi­szerekre fordítani. Egyáltalán minél na­gyobb a jövedelem, annál kisebb rész megy élelmiszerekre. Ez okozza azt, hogy az élelmiszerek drágulása sokkal erőseb­ben sújtja a szegényeket és kisjövedelműe­ket, mint a gazdagokat és a nagyjövedel­mű­eket. A szegények rosszabbul élnek, hiányosabban táplálkoznak — majdnem „kizárólag kenyérből élnek",­ mondja Tisza István gróf — s azért mégis jövedelmük nagyobb aránylagos részével adóznak az élelmiszertermelőknek­ és élelmiszeruzsorá­soknak, mint a gazdagok. A drágaság ellen való küzdelem, az élelmiszerek olcsóbbá tételére való törekvés tehát már ebből a szempontból is fontos fejezete a szegények politikai­­és gazdasági harcának. De nemcsak az élelmiszerek drágasága sújtja jobban a vagyontalanok jövedelmét, mint a nagyjövedelmieket, hanem ugyanez az arány az adófizetés terén is. A háború minden államban rettenetes módon meg­növelte a közterheket. A háború számlájá­nak pénzügyi födözésére mindenütt új és nagyon súlyos adókat fognak kiróni. A vagyonos osztályok, amelyek az állam­hatalom fölött rendelkeznek, politikai hatalmukat természetszerűen arra használ­ják majd föl, hogy olyan adókat emelje­nek és hozzanak be, amelyeknek nagyobb részét a nagy néptömegek fizetik. Ismere­tes, hogy különösen a fogyasztási adókat lehet ezek közé az adók közé számítani. Hogy a kisjövedelműek aránylag annyival nagyobb jövedelemrészt kénytelenek élel­miszerekre fordítani, ennek részben a fogyasztási adók is okai, amelyek első­sorban az élelmiszerekre vannak kivetve. Rácz Gyula egy budapesti munkáscsalád háztartásának pontos fölvétele alapján megállapította, hogy ez a család (1907-ben) 1112 korona jövedelméből 844 koronát adott ki élelemre. Ebből a 844 koronából 96 korona ment fogyasztási adóra, ami az élelemre költött összeg 11,5 százalékának felel meg. Már most, ha fölvetjük azt a kérdést: egyformán terhelik-e a fogyasz­tási adók a kis- és nagyjövedelmeket? — ezen a téren is ugyanazzal a törvényszerű­séggel találkozunk, mint a drágulás terén. Minél kisebb a jövedelem, annál nagyobb része megy el élelmiszerekre, s ugyancsak minél kisebb a jövedelem, az élelmiszerekre fordított összegnek annál nagyobb része megy el fogyasztási adóba. Wilhelm Gerloff német statisztikus 1908-ban nagyobb tanul­mányban vizsgálta meg a kis- és nagy­jövedelmek adóterhét és megállapításait a következőkben foglalta össze: • „Élelmiszerekre és élvezeti cikkekre ki­vetett adók a jövedelemnek 1.04%-ára rúgnak a jómódúaknál, 1.8—2.53%-ára a középosztálynál, 2.89—3.98%-ára a közép­sorsúaknál, 3.6—5.02%-ra a szegényeknél. Tehát a szegényebb sorsúak aránylagos jövedelmüknek legalább"három és félszer akkora részét fizetik el fogyasztási adók formájában, mint a jómódúak." N­a a jövedelemnek fogyasztási adók fejében elfizetett részét hasonlítjuk össze Magyarországon és Németországban, ak­kor azt látjuk, hogy amíg Németországban a legszegényebbek jövedelmük 5%-át, ad­dig Magyarországon jövedelmük 11%-át fizetik fogyasztási adó fejében. Már most Németországban természetesen a dolgozó néposztályok sokalják az 5% fogyasztási adót is. Ezért a jövendő politikai harcai­nak egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy a fogyasztási adók ne emelkedjenek, hanem vagyoni és jövedelmi adókból fe­dezzék a háború számláját. Magyarorszá­gon a fogyasztási adók már eddig is majd­nem még egyszer olyan magasak, mint Németországban. Itt tehát nem lehet elég korán és elég erélyesen tiltakozni az el­len, hogy az állam megnövekedett háborús terheinek fedezésére új fogyasztási adókat vessenek ki vagy a meglévőket fölemeljék. Lapunk mai száma 12 oldal. A titk­os betegségek. A háború rettenetes ördögöt festett az emberiség lelkiismeretének és fejlődésének falára. A fertőző nemi betegségek eddig sohasem tapasztalt mértékben terjednek, mindenfeléA­­ mai tömeghadseregek hadbaszállása, mozgósítása és átvonulása egyfelől, a sebesült és szabadságos katonák hazatérése másfelől a legnagyobb arányú népmozgalmat jelentik, ami valaha is át­hullámzott az európai társadalmakon. Sohasem volt még, hogy ilyen rengeteg férfi szakítódott volna, ki rendes életéből, megszokott családi, házassági vagy nemi himályaiból, sohasem volt még, hogy ilyen törfilkl­c, asszony maradt volna évekre férj és vőlegény nélkül, sohasem volt még, hogy ilyen sok idegen férfi került volna meghódítástól reszkető vagy fölszabadult­ságban ujjongó, de mindenképen mohó vágyakkal szemben engedékeny vidékekre.­­ A világháború fölzavarta az emberiség életét és fölzavarta ezzel együtt a mindet

Next