Népszava, 1916. április (44. évfolyam, 92–120. sz.)
1916-04-01 / 92. szám
to vit ott lappangó fertőző méreganyagokat is. A hadi élettel természetszerűen velejár a szennyben, ápolatlanságban és túlzsúfoltságban élés is. Ezért van az, hogy minden háború nyomán egész raja jár a fertőző betegségeknek. Aégebbi századokban a pestis volt a háború tömegbetegsége, a XIX. században elsősorban a kolera és a tífusz réme járt a háborúk nyomában, a XX. század világháborújában pedig el lehet mondani, hogy miután mind a régibb járványokat megfékezte az orvosi tudomány és a társadalmi élet fejlődése, a nemi betegségek lettek a háború okozta sajátos tömegjárvánnyá. Már békeidőn is, sajnos, legteljesebb joggal el lehetett mondani, hogy a nemi betegségek népbetegségek. A háború pedig még elképzelhetetlen erővel fokozta ezt a népveszedelmet. A baj akkorára nőtt már, hogy a kormány külön kormánybiztost volt kénytelen kinevezni a nemi betegségek leküzdésére. Minthogy pedig a legkomolyabb népveszedelmek egyikével állunk szemben, természetes, hogy a Népszava-könyvkereskedés kötelességének tartotta, hogy a maga eszközeivel is hozzájáruljon a most remélhetőleg nagy arányokban meginduló népfölvilágosításhoz. Kiadásában Hahn Dezső dr. főorvos tollából most jelent meg egy kitűnő, népszerű füzet a titkos betegségek ellen. („Harc a fertőző nemi betegségek ellen." Irta dr. Hahn Dezső főorvos. A Népszava-könyvkereskedés kiadása. Budapest, 1916. Ara 24 fillér.) Az elevenen, világosan, mindenkiszámira érthető nyelven és okfejtéssel irott füzet megdöbbentő képet ad a nemi betegségek terjedéséről. Megállapítja, hogy a nemi bajok mindenütt a földön el vannak terjedve, ahol ember lakik és ahol emberi kultura van. Szinte, el lehetne mondani, hogy a civilizációval együtt jár a szifilizáció is. A nemi betegségeket véglegesen csak a mai társadalmi rend megváltoztatása tudná kiirtani, csak a mai tulajdon, család és prostitúció reformja jelenthetné ezeknek a népbetegségeknek a kiküszöbölését A nemi betegségek ellen való küzdelem elsősorban nem is annyira az orvostudomány, mint inkább a szociálpolitika feladata. De Hahn Dezső dr. elsősorban természetesen az orvos szempontjából nézi a dolgot és az emberrel, de különösen a szegény emberrel vele érző gyógyítómester minden melegségével és tudásával mondja el miként, milyen úton és mi fajta eszközökkel lehet már ma is enyhíteni és segíteni ezen a rettentő romláson. A nemi betegségek terjedésének nemcsak objektív okai vannak. A meggátlásuknak nemcsak az az akadálya, hogy kevés a kórház, hogy a szegénysorsú ember nem bírja kitartással a hetekig, sokszor évekig tartó gyógykezelést, hanem súlyos szubjektív okok is szomorú szerepet játszanak. A nemi betegségek még mindig mint titkos betegségek szerepelnek. Ahogy Hahn Dezső megállapítja: „A nemi betegségekről, terjedésük módjáról, az ellenük való védekezés eszközeiről becsületes forrásból eredő igazi tudása nincs a népnek. Ami az ember nemi életével összefügg, azt hamis erkölcsi fölfogás a titokzatosság hét fátyolával takarta le. Nem illik komolyan ezekről a dolgokról beszélni, pedig, nem komolyan, de sokat és de szívesen beszélnek az emberek nemi dolgokról. Az álszemérem fontos oka annak, hogy nem tudtunk eddig több eredményt elérni; vannak ugyan biztos módszereink a nemi betegségek gyógyítására, de meggyógyítani, csak azt lehet, aki azonnal orvoshoz megy, ha megbetegedett. Vannak jó módszereink a nemi betegségek megelőzésére, de ismerni kell azokat a népnek, hogy alkalmazhassa őket". A füzet ezután foglalkozik a nemi betegségek terjedésével, a megismerésükkel, gyógyításukkal, elkerülésükkel. Megállapítja, hogy valamennyi nemi betegség gyógyítható betegség. Megmagyarázza, miként lehet őket gyógyítani. Figyelmeztet a hirdető orvosok és a levél útján távolba gyógyítók kuruzslásaira és zsarolásaira. Egész sereg képben (a Társadalmi Múzeum gyűjteményéből valók) mutatja meg, milyen borzalmas pusztításokat okoznak a nemi bajok. Fölvilágosít népszerűen arról, hogy okossággal, óvatossággal és tisztasággal, ha nem is mindenkor, de igen gyakran sikerrel védekezhetik az ember. Egyszóval, ha csak rövid harminckét lapon át is, de mégis a jó orvos bölcs körültekintésével, a nép barátjának igaz együttérzésével mindenről beszámol, mindenről fölvilágosít és mindenben kioktat Hahn Dezső doktor. A nemi betegségek ellen való harcban ez a füzet kitűnő fegyver lesz mindenki kezében. Mindent el kell tehát követni, hogy eljusson a legszélesebb tömegekbe. Amíg a nemi betegségek, e legszörnyűbb népbetegségek titkos betegségek lesznek, addig az ellenük szegeződő védekezés leghatásosabb eszközei a jó népkönyvek lesznek. A Hahn Dezső füzete pedig ilyen jó népkönyv. P. J. TÁRCA * * * Egy érdekes könyv* * Csergő Hugó regénye*) Érdekes könyv. Lírájának két jellegzetessége van, az egyik a vágy, hogy assiró emléket állítson életének, amely odáig kanyarodott, míg e könyv megírására rászánta magát, a másik ez érzéssel összefügg, a fölmérés, a vívódás, volt-e ennek az írói életnek tartalma, irói jogossága ? Álarcos történet, ami e regény medrében végighömpölyög, de az őszintébb bírálat észreveszi, hogy a fölvázolt, elstilizált eseményekben az író a maga sorsáról beszél. A kényelmesebb referálás az lenne, ha ezt a kényességet kikerülnek, mi azonban megbolygatjuk, előre ki nem térünk, mert éppen itt találjuk meg a könyv különösebb érdekességét és érdemességét is. A könyv derekában egy fejezettel találkozunk, „A vese-asztal mulat" a címe. Az író a fejezetben egy társaságot vezet elénk, írók, újságírók, költők éjszakázó csoportja, ezek között jelenik meg a regény egyik főszereplője, Torday nevű újságíró, írói álmokkal a szívében, darabjának közeli premierje előtt, egyébként is jól ellátva örömökkel, a diadalmas szerelemmel és pénzzel, tékozló, előlegpénzzel. Boldogan, a jót akarva és jót keresve kerül a társaságba, pezsdülő erejű, titánkodó fiatal írók közé; gúnyos szavuak, pogányul gyöngédtelenek, vadult üldözői a tehetségtelenségnek. Torday az előlegezresből lakomát rendez, bor, pezsgő kisérik az elbizakodott fiatalság mímorát és a meleg fátyol alól már csak azt látják, hogy egy szerencsésebb társuk a pénzével meg akarja váltani a jogot a ranghoz, amely csak nekik, a talentumoknak dukál. Torday szembe kerül a társasággal és a falánkos, kínzó, elkegyetlenedett inzultusok gyűrűjében fölvágódik lelkében a gyötrelmes kérdés, iró-e , vagy sem, tolakodó jövevény a társaságban vagy pedig igazsággal keresi társai között a szolidaritást... háborgó fejezete ez a jelenet nemcsak a könyvnek, hanem az írói életnek is, mert bizonyos, hogy irói hivatással élő emberek között, éppen a tehetségesebbek, sokszor küzködnek az ilyenfajta kérdőjelektől zajzó fantomokkal, amit érteni és elfogadni kell, mert a gondolat zúg föl az elkomorodott érzésből, ki tudja tán, egy elferdült élet zuhan le a reménytelenségbe? Itt kínálkozik a bírálat módja, toljuk-e át a fölvetett problémát az általánosság határaihoz és mondjuk, az írói lélek természetrajzát tárják föl e könyvben, mert az író legegyénibb izgalma is, ha az alkotás formái között jut az olvasó elé, már belekapcsolódik a horizontba, ahol az egyetemesség él, vagy pedig írjuk ki bátran, a fűtött sorokban, a fájdalmaktól, kétségbeeséstől ziháló passzusokban egy író nyersen, kíméletet önmaga (Nagyfőhadiszállás, március 31.) Az arcvonal több szakaszán derült időjárás mellett mindkét részről észrevehetően megélénkült a tüzérségi tevékenység. A Maastól nyugatra Malancourt helységet és a mindkét oldalról csatlakozó francia védőműveellen nem ismerve és nem is kérve, pőrén dobja oda egy darab életét a vizsgálóknak. A burjánzó „írói" történetek azért olyan közömbösek, az ostromolt figyelem számára azért olyan unottan unalmasak, mert a közönség a régi klisék formáit kapja mindenünnen, vagy a bohémség szirupos játékosságait, másutt a művészszerelmek elnyűtten gőgös regényességeit, amott az irói teremtés fellengős, minden emberitől elszabadult különösségeit. Aki irói életet él, tudja, hogy mindez az eltorzult romantizálás keserves, vérző, megírni, egészen másképen megírni való matéria. Csergő Hugó regénye ezeknek az elgondolásával válik jelentőssé. A fejezet, amire rámutatunk és ami tengelye, hordozója is a könyvnek, éles, kegyetlen tükre az állapotnak, milyen talajon és miként él a magyar író köztünk. Csergő bőszült ingerültséggel rajzolja a társaságot, ahová főszereplőjét, Tordayt beállítja és bizonyos, hogy a szkepszis, a meghasonlás, a hitehagyott elernyedés kísértetjárásakor rajzolódott ki előtte olyan mar-kánsan a portrésorozat, ami e fejezetben dús gallériával mutatkozik. És így van ez helyesen és hiven, a bohókás, andalgó, káprázatokban szédült irók, valóban nem mindig angyali fiúk, de megcibált emberek és van közöttük irigyes , kapzsi, ármányos és céltalanul csak gonosz, emberi izgalmak, tarajosodó szenvedélyek szakadnak föl Csergő megmozgatott figuráiból és ha jobban megnézzük, a sok rondaság, amely megfojtással veszi körül Tordayt, tulajdonképen a magyar tülekedésből, a hazai levegőtlen kin- *) „A mi szivünk asszonya". Ára 4 korona, Dick Manó kiadása. Kapható a Népszavakönyvkereskedésben. NÉPSZAVA * Rohammal foglalták el a falut és védőműveit. — Háromszáznál több foglyot ejtettek. — Három angol röpöitőgépet lelőttek. Szerdán jelentette a német hadvezetőség, hogy Malancourttól északra két kilométeres frontszélességben rohammal elfoglalták a franciák több vonal mélységű állásait és a falu északnyugati részébe is behatoltak. A németek, alighogy megvetették lábukat az új állásokban, máris folytatták előnyomulásukat. A pénteki német jelentés közli, hogy a németek elfoglalták Malancourt falut védőműveivel együtt. Malancourt és védőművei elestével a németek állása megjavult a Maas balpartján és lehetővé teszi egyrészt az avocourti erdőben, másrészt a Bethincourttól délkeletre elért sikereknek a kihasználását. Az avocourti erdő és a Mort Homme-magaslat között mintegy 6 kilométer szélességben és 3—5 kilométernyi mélységben nyúlik be a francia arcvonal a német frontba. Ezen a területen három magaslat — a 287-es, 304-es és a 211-es — van, amelyek a franciáknak támaszpontjai. Ezeknek a megvívásával a németek kiegyenlíthetik harcvonalukat és jobb kapcsolatot létesíthetnek a Maas nyugati oldalán. Ezzel a németek ismét szorosabbra zárták a félkört Verdun körül. A francia félhivatalos előre látván a várható német előnyomulást, szükségesnek tartja megnyugtatni a francia közvéleményt. * # 1916 április4. Elfoglalták Malancourt-t.