Népszava, 1916. április (44. évfolyam, 92–120. sz.)

1916-04-01 / 92. szám

to v­it­ ott lappangó fertőző méreganyagokat is. A hadi élettel természetszerűen velejár a szennyben, ápolatlanságban és túlzsú­foltságban élés is. Ezért van az, hogy min­den háború nyomán egész raja jár a fer­tőző betegségeknek. A­égebbi századokban a pestis volt a háború tömegbetegsége, a X­IX. században elsősorban a kolera és a tífusz réme járt a háborúk nyomában, a XX. század világháborújában pedig el lehet mondani, hogy miután mind a régibb járványokat megfékezte az orvosi tudo­mány és a társadalmi élet fejlődése, a nemi betegségek lettek a háború okozta sa­játos tömegjárvánnyá. Már békeidőn is, sajnos, legteljesebb joggal el lehetett mondani, hogy a nemi betegségek népbetegségek. A háború pedig még elképzelhetetlen erővel fokozta ezt­ a népveszedelmet. A baj akkorára nőtt már, hogy­ a kormány külön kormánybiztost volt kénytelen kinev­ezni a nemi betegségek le­küzdésére. Minthogy pedig a legkomolyabb népveszedelmek egyikével állunk szem­ben, természetes, hogy a Népszava-könyv­kereskedés kötelességének tartotta, hogy a maga eszközeivel is hozzájáruljon a most remélhetőleg nagy arányokban meg­induló népfölvilágosításhoz. Kiadásában Hahn Dezső dr. főorvos tollából most je­lent meg egy kitűnő, népszerű füzet a tit­kos betegségek ellen. („Harc a fertőző nemi betegségek ellen." Irta dr. Hahn Dezső főorvos. A Népszava-könyvkeres­kedés kiadása. Budapest, 1916. Ara 24 fillér.) Az elevenen, világosan, mindenki­­szá­m­ira érthető nyelven és okfejtéssel irott füzet megdöbbentő képet ad a nemi beteg­ségek terjedéséről. Megállapítja, hogy a nemi bajok mindenütt a földön el vannak terjedve, ahol ember lakik és ahol emberi kultura van. Szinte, el lehetne mondani, hogy a civilizációval együtt jár a szifili­záció is. A nemi betegségeket véglegesen csak a mai társadalmi rend megváltozta­tása tudná kiirtani, csak a mai tulajdon, család és prostitúció reformja jelenthetné ezeknek a népbetegségeknek a kiküszöbö­lését A nemi betegségek ellen való küz­delem elsősorban nem is annyira az orvos­tudomány, mint inkább a szociálpolitika feladata.­ De Hahn Dezső dr. elsősorban természetesen az orvos szempontjából nézi a dolgot és az emberrel, de különösen a szegény emberrel vele érző gyógyító­mester minden melegségével és tudásával mondja el miként, milyen úton és mi fajta eszközökkel lehet már ma is enyhíteni és segíteni ezen a rettentő romláson. A nemi betegségek terjedésének nem­csak objektív okai vannak. A meggátlá­suknak nemcsak az az akadálya, hogy ke­vés a­ kórház, hogy a szegénysorsú ember nem bírja kitartással a hetekig, sokszor évekig tartó gyógykezelést, hanem súlyos szubjektív okok is szomorú szerepet ját­szanak. A nemi­ betegségek még mindig mint titkos betegségek szerepelnek. Ahogy Hahn Dezső megállapítja: „A nemi beteg­ségekről, terjedésük módjáról, az ellenük való védekezés eszközeiről becsületes for­rásból eredő igazi tudása nincs a népnek. Ami az ember nemi életével összefügg, azt hamis erkölcsi fölfogás a titokzatosság hét fátyolával takarta le. Nem illik komo­lyan ezekről a dolgokról beszélni, pedig, nem komolyan, de sokat és de szívesen be­szélnek az emberek nemi dolgokról. Az ál­szemérem fontos oka annak, hogy nem tudtunk eddig több eredményt elérni; vannak ugyan biztos módszereink a nemi betegségek gyógyítására, de meggyógyí­tani, csak azt lehet, aki azonnal orvoshoz megy, ha megbetegedett. Vannak jó mód­szereink a nemi b­etegségek megelőzésére, de ismerni kell azokat a népnek, hogy al­kalmazhassa őket". A füzet ezután foglal­kozik a nemi betegségek terjedésével, a megismerésükkel, gyógyításukkal, elkerü­lésükkel. Megállapítja, hogy valamennyi nemi betegség gyógyítható betegség. Meg­magyarázza, miként lehet őket gyógyítani. Figyelmeztet a hirdető orvosok és a levél útján távolba gyógyítók kuruzslásaira és zsarolásaira. Egész sereg képben (a Társa­dalmi Múzeum gyűjteményéből valók) mu­tatja meg, milyen borzalmas pusztításokat okoznak a nemi bajok. Fölvilágosít népsze­rűen arról, hogy okossággal, óvatossággal és tisztasággal, ha nem is mindenkor, de igen gyakran sikerrel védekezhetik az ember. Egyszóval, ha csak rövid harminckét lapon át is, de mégis a jó orvos bölcs kö­rültekintésével, a nép barátjának igaz együttérzésével mindenről beszámol, min­denről fölvilágosít és mindenben kioktat Hahn Dezső doktor. A nemi betegségek ellen való harcban ez a füzet kitűnő fegy­ver lesz mindenki kezében. Mindent el kell tehát követni, hogy eljusson a legszé­lesebb tömegekbe. Amíg a nemi betegsé­gek, e legszörnyűbb népbetegségek titkos betegségek lesznek, addig az ellenük sze­geződő védekezés leghatásosabb eszközei a jó népkönyvek lesznek. A Hahn Dezső füzete pedig ilyen jó népkönyv. P. J. TÁRCA * * * Egy érdekes könyv* * Csergő Hugó regénye*) Érdekes könyv. Lírájának két jellegzetes­sége van, az egyik a vágy, hogy ass­iró emlé­ket állítson életének, amely odáig kanyaro­dott, míg e könyv megírására rászánta ma­gát, a másik ez érzéssel összefügg, a fölmé­rés, a vívódás, volt-e ennek az írói életnek tartalma, irói jogossága ? Álarcos történet, a­mi e regény medrében végighömpölyög, de az őszintébb bírálat észreveszi, hogy a fölvá­zolt, elstilizált eseményekben az író a maga sorsáról beszél. A kényelmesebb referálás az lenne, ha ezt a kényességet kikerülnek, mi azonban megbolygatjuk, előre ki nem té­rünk, mert éppen itt találjuk meg a könyv különösebb érdekességét és érdemességét is. A könyv derekában egy fejezettel találko­zunk, „A vese-asztal mulat" a címe. Az író a fejezetben egy társaságot vezet elénk, írók, újságírók, költők éjszakázó csoportja, ezek között jelenik meg a regény egyik főszerep­lője, Torday nevű újságíró, írói álmokkal a szívében, darabjának közeli premierje előtt, egyébként is jól ellátva örömökkel, a diadal­m­as szerelemmel és pénzzel, tékozló, előleg­pénzzel. Boldogan, a jót akarva és jót ke­resve kerül a társaságba, pezsdülő erejű, ti­tánkodó fiatal írók közé; gúnyos szavuak, pogányul gyöngédtelenek, vadult üldözői a tehetségtelenségnek. Torday az előlegezres­ből lakomát rendez, bor, pezsgő kisérik az elbizakodott fiatalság mí­m­orát és a meleg fátyol alól már csak azt látják, hogy egy szerencsésebb társuk a pénzével meg akarja váltani a jogot a ranghoz, amely csak nekik, a talentumoknak dukál. Torday szembe ke­rül a társasággal és a falánkos, kínzó, elke­gyetlenedett inzultusok gyűrűjében fölvágó­dik lelkében a gyötrelmes kérdés, iró-e , vagy sem, tolakodó jövevény a társaságban vagy pedig igazsággal keresi társai között a szolidaritást... háborgó fejezete ez a jele­net nemcsak a könyvnek, hanem az írói élet­nek is, mert bizonyos, hogy irói hivatással élő emberek között, éppen a tehetségeseb­bek, sokszor küzködnek az ilyenfajta kérdő­jelektől zajzó fantomokkal, amit érteni és elfogadni kell, mert a gondolat zúg föl az elkomorodott érzésből, ki tudja tán, egy el­ferdült élet zuhan le a reménytelenségbe? Itt kínálkozik a bírálat módja, toljuk-e át a fölvetett problémát az általánosság hatá­raihoz és mondjuk, az írói lélek természet­rajzát tárják föl e könyvben, mert az író legegyénibb izgalma is, ha az alkotás formái között jut az olvasó elé, már belekapcsolódik a horizontba, ahol az egyetemesség él, vagy pedig írjuk ki bátran, a fűtött sorokban, a fájdalmaktól, kétségbeeséstől ziháló passzu­sokban egy író nyersen, kíméletet önmaga (Nagyfőhadiszállás, március 31.) Az arc­vonal több szakaszán derült időjárás mel­lett mindkét részről észrevehetően meg­élénkült a tüzérségi tevékeny­ség. A Maastól nyugatra Malancourt helységet és a mindkét oldalról csatlakozó francia védőműve­ellen nem ismerve és nem is kérve, pőrén dobja oda egy darab életét a vizsgálóknak. A burjánzó „írói" történetek azért olyan közömbösek, az ostromolt figyelem számára azért olyan unottan unalmasak, mert a közönség a régi klisék formáit kapja mindenünnen, vagy a bohémség szirupos játékosságait, másutt a művészszerelmek elnyűtten gőgös regényességeit, amott az irói teremtés fellengős, minden emberitől elszabadult különösségeit. Aki irói életet él, tudja, hogy mindez az eltorzult romantizá­lás keserves, vérző, megírni, egészen más­képen megírni való matéria. Csergő Hugó regénye ezeknek az elgondolásával válik jelentőssé. A fejezet, amire rámutatunk és ami tengelye, hordozója is a könyvnek, éles, kegyetlen tü­kre az állapotnak, milyen tala­jon és miként él a magyar író köztünk. Csergő bőszült ingerültséggel rajzolja a tár­saságot, ahová főszereplőjét, Tordayt be­állítja és bizonyos, hogy a szkepszis, a meg­hasonlás, a hitehagyott elernyedés kísértet­járásakor rajzolódott ki előtte olyan mar-­­kánsan a portrésorozat, ami e fejezetben dús gallériával mutatkozik. És így van ez helyesen és hiven, a bohókás, andalgó, káprázatokban szédült irók, valóban nem mindig angyali fiúk, de megcibált embe­rek és van közöttük irigy­es , kapzsi, ármá­nyos és céltalanul csak gonosz, emberi izgal­mak, tarajosodó szenvedélyek szakadnak föl Csergő megmozgatott figuráiból és ha jobban megnézzük, a sok rondaság, amely megfoj­tással veszi körül Tordayt, tulajdonképen a magyar tülekedésből, a hazai levegőtlen kin- *) „A mi szivünk asszonya". Ára 4 korona, Dick Manó kiadása. Ka­pha­tó a Népszava­könyvkereskedésben. NÉPSZAVA * Rohammal foglalták el a falut és védő­műveit. — Háromszáznál több foglyot ejtettek. — Három angol röpöitőgépet lelőttek. Szerdán jelentette a német hadvezetőség, hogy Malancourttól északra két kilométe­res frontszélességben rohammal elfoglal­ták a franciák több vonal mélységű állá­sait és a falu északnyugati részébe is beha­toltak. A németek, alighogy megvetették lábukat az új állásokban, máris folytatták előnyomulásukat. A pénteki német jelentés közli, hogy a németek elfoglalták Malan­court falut védőműveivel együtt. Malan­court és védőművei elestével a németek ál­lása megjavult a Maas balpartján és lehe­tővé teszi egyrészt az avocourti erdőben, másrészt a Bethincourttól délkeletre elért sikereknek a kihasználását. Az avocourti erdő és a­ Mort Homme-magaslat között mintegy 6 kilométer szélességben és 3—5 kilométernyi mélységben nyúlik be a fran­cia arcvonal a német frontba. Ezen a terü­leten három magaslat — a 287-es, 304-es és a 2­11-es — van, amelyek a franciáknak támaszpontjai. Ezeknek a megvívásával a németek kiegyenlíthetik harcvonalukat és jobb kapcsolatot létesíthetnek a Maas nyu­gati oldalán. Ezzel a németek ismét szoro­sabbra zárták a félkört Verdun körül. A francia félhivatalos előre látván a várható német előnyomulást, szükségesnek tartja megnyugtatni a francia közvéleményt. * # 1916 április­­4. Elfoglalták Malancourt-t.

Next