Népszava, 1916. május (44. évfolyam, 121–150. sz.)

1916-05-01 / 121. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre 24.— kor. I negyed évre 6.— kor. fél évre 12.— kor.­­ egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EG­YES SZÁK ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) ) Munkások, Elvtársak!­­ •­­ A béke áldott esztendeiben május elseje az egyéni és társadalmi öröm ünnepnapja volt! Az élet minden pompájával viruló természet élén tüntető menetekben és gyű­léseken hitet tettünk ama nagy eszmék mellett, amelyeknek győzedelmétől függött az emberiség boldogabb jövője, nagyobb szabadsága, biztosítottabb jóléte, teljesebb műveltsége. Két nagy eszme volt az, amely, egyre inkább betöltötte a májusi ünnep lel­két, amely egyre több szívet hevített lel­kesedésre, amely egyre több nyelven szó­lalt meg világszerte. A nyolcórai munkaidő és a világbéke voltak ezek­ a nagy eszmék. Az egyik nagy gondolat:­­ a napi nyolcórai munkaidő követelése volt, de en­nél sokkal többet jelentett. 11 nyolcórai munkaidő csak­ jelképe volt azoknak a törekvéseknek, amelyek a mun­kást meg akarják védeni a kizsákmányolás szörnyűségeivel szemben. A nyolcórai munkaidő csak lobogója volt annak a küzdelemnek, amely a munkások számára emberséges életet akar biztosí­tani, amely igavonó baromból, a más jár­mában izzadó rabszolgából szabad emberré akarja a munkást tenni. A nyolcórai munkaidő "csak rövid, de messzire harsogó jelszava volt a dolgozó emberek akaratának. Ez az akarat a dol­gozó embereknek részt akar szerezni az­­élet javaiból. Ez az akarat a munka és élvezet mai igaztalan megoszlásának véget akar vetni, meg akarja változtatni azt, hogy aki dolgozik, annak szegénység és gond legyen egész életére osztályrésze, a gazdagság, jó­lét és­ egészség áldásaiban pedig a nenidol­gozók maroknyi rétege részesedjék csak. . A nyolcórai munkaidő hirdetőjévé lett annak, hogy a munkát meg kell védeni a munkából fakadó ártalmak ellen, hogy ki kell építeni a munkásvédelemnek azt a rendszerét, amely a gyöngék számára ol­talmat és megerősödést biztosíthat. Ha, május elsején kivonultak a­ tömegek az utcára, megmutatni az ellenséges világ­nak nyomorukat és lázadó akaratukat, ha fölharsant a munkásmarseillaise dallama, ha népgyűléseken a fölvilágosító és harcra­szólító szavak elröppentek: tudtuk, hogy­­ ugyanabban az órában, ebben a közös gon­dolatban és akaratban egyek vagyunk mindazokkal, akik a világ valamennyi or­szágában a tőke igáját viselik. Tudtuk, hogy a német­, francia, angol, orosz, szerb, olasz, magyar, cseh, bolgár munkások ön­tudatra ébredt rétegei ugyanazt akarják, mint mi, ugyanúgy sóvárognak azután, hogy ne kelljen naponta nyolc óránál töb­bet­­dolgozniuk, tudjuk, hogy nekik is mind­annyiuknak ugyanazokkal az akadályok­kal, ugyanazokkal az ellenségekkel kell megküzdeniük, mint nekünk. Ez az érzés összefűzött bennünket, sorsunknak és cél­jainknak azt a nagy közösségét teremtette meg, amely valamennyi proletárt egy csa­ládnak a tagjaivá tette és amely sorsnak és céloknak a közösségéből nőtt ki nem­zetközi szervezkedésünknek szükségessége, ha­jtott ki az Internazionale sudara. S a nemzetköziség eszméjének sugárké­vése aranyozta meg utunkat május elsején. Éreztük és tudtuk, hogy minden elnyomott egyetlen nagy nemzetnek: az elnyomottak­­és kizsákmányoltak nagy nemzetének tag­kor. Éreztük és tudtuk, hogy ellenségeink ugyanazok és szabadulásunk útja és mód­szere is ugyanaz minden országban. Érez­tük és tudtuk, hogy a világon annyi sze­génység, sötétség , szolgaság van, hogy minden népnek megfeszített erővel kell és lehet dolgoznia az emberiség eme igazi nagy ellenségeinek ,"leküzdésén. Éreztük és tudtuk, h­ogy",a világ műveit nemzeteinek össze kell fogniok e nagy emberiségi fölada­toknak, a szegénység és tudatlanság, hatal­mainak leküzdésére. S éreztük és tudtuk, s ami erőnk volt, annyival hirdettük, hogy az emberiség eme igazi nagy feladatainak megvalósításához csak akkor lehet hozzá­fogni ha a világ békéje megmarad és a háború furiája el nem pusztítja az emberek vetését. A nyolcórai munkaidő követelésében a munkásmozgalom gyakor­lati követelései, a világbéke fönséges gon­dolatában a nemzetközi alapokon fölépült és megszervezett kulturemberiség eszm­éjének hódoltunk! Ezeknek az eszméknek harcos isten­tisztelete volt a béke esztendeiben május elseje. A béke zsolozsmája, harsant föl­d a fölvonuló munkástömegek ajkain, a világ­szabadság vörös lobogója, amelyről Petőfi dalolt, lengette szárnyait fölöttünk és azok fölött, akik közül ma már annyian nincse­nek, akik elvesztették fiatal és munkára ter­mett életüket azért, mert azok az eszmék, amelyekért a szocialista munkások május elsején tüntettek és egész életükben küz­döttek, nem tudtak még diadalmaskodni ! Május elsejét ma, a háború második esztendejének vége felé, külső cselekedetek­ben megünnepelnünk nem lehet. . Azok a tömegek, amelyek a világbéke és munkás­védelem hívó szavára rendbe állottak más években, ma más hatalmak parancsszavá­nak engedelmeskednek. Ott­­ állanak a hadrakelt seregek soraiban, ott porladnak a nagy tömegsírokban, ott senyvednek a kórházakban vagy pedig munkába fogva éjt, napot, május elsején, a világbéke nap­ján is fegyvert készítenek­, szerszámot mű­velnek a háború számára! De ha nem is lehet májust ülnünk úgy, ahogy szoktuk és úgy, ahogy lelkünk hajt bennünket, azért ne legyetek hitelenek május szelleméhez! Igaz, a háború összedöntötte az Interna­cionálé épületét, amelynek talapzata nem volt elég erős, sudara nem elég vihartálló és ellenség gyanánt állította szembe egy­mással a tegnapi és holnapi testvéreket. De munkástestvéreink, nézzetek szét a világon, véssétek leb­etekbe mai állapot­­ját és azután feleljetek arra a kérdésre: szüksége van-e a világnak olyan szerve­zetre, amely a munkást a kizsákmányolás veszedelme és az emberiséget a háború pusztításai ellenében megvédelmezi ? Aki ma szétnéz a világon, aki ott él a lövészárkokban vagy műhelyekben, aki látja az elpusztult munkahelyeket és a föl­dúlt tűzhelyeket, aki ott látja a nehéz munkagépek mellett a nőket és gyermeke­ket, aki számbaveszi az erkölcsi, és anyagi javaknak rengeteg pusztulását, a gyűlölet­nek és nyerészkedési vágynak féktelenke­dését, az igazat ad a szocialistáknak ab­ban, hogy ma semmire, sincsen olyan nagy szüksége a világnak, mint a gyön­gék védelmére és a mielőbbi békére! Romokban hever ma Európa egész büszke művelődése, nagyszerű polgároso­dása. Romba döntöttek azok az erők, amelyek ellen való küzdelem volt a szo­ciáldemokrata munkásmozgalom­­életének tartalma. A nyereségért való versengés, a nemzeti és osztály-elnyomatás, a gyűlöl­ködő türelmetlenség, a nép tudatlansága és félrevezethetősége, a mindebből fakadó fegyverkezés sodorta a világot az örvény­be. Mindazt, amit ezek az erők tönkretet­tek, a munkának kell fölépítenie! Hitten hisszük, hogy olyan békét, amely, nem aláz meg senkit, amely nem akar jogos fejlődésében és békés munkájában egyet­len népet sem megakasztani, amely elveti az erőszakos hódításoknak a huszadik szá­zadban képtelen és értéktelen szándékát: ilyen béke megkötésére ma minden ország népében megvan a hajlandóság. Munkások, elvtársak, ti pedig készülőd­jetek azokra a nagy küzdelmekre, amelyeket meg kell vívnotok! Soha el ne feledjétek, milyen volt a világ arculata, amikor — mint ellenségei és rágalmazói állítják — a szoci­alizmus „elbukott".­ Soha el ne feledjétek, milyen sorsotok volt­a,"gyárban"és műhely­ben, amikor a szakszervezetek­ munkáját korlátozták. Soha el ne­ feledjétek, mennyi jogotok és szabadságotok" volt,­ amikor a sajtó cenzúra alatt állott és tilos volt a gyü­lekezési és­­egyesülési jog­­gyakorlása. Soha Lapunk mai száma 24 oldal.

Next