Népszava, 1916. május (44. évfolyam, 121–150. sz.)
1916-05-01 / 121. szám
2 el ne feledjétek, milyen volt a politikai és gazdasági élet az államban akkor, amikor uraitok korlátlanul gyakorolták a politikai hatalmat. Ha ezt elmétekbe és szivetekbe vésitek, akkor minden erőtökkel küzdeni fogtok a szocializmus eszméinek terjesztéséért, akkor minden erőtökkel tagokat toboroztak szakszervezeteitek számára, akkor megállótok és új híveket szereztek a munkássajtó számára, akkor rendületlenül küzdelmet vívtek majd az állam politikai hatalmának meghódításáért, az általános választójogért, egyesülési és gyülekezési szabadságért, a tanulás és tanítás szabadságáért ! Erős szocialista párt, hatalmas szakszervezeti, fejlett munkássajtó, a politikai sorsok teljessége:ezek azok az eszközök, amelyekkel a rombadöntött régi világot fölépíthetjük majd és a gyűlölködés, versengés, pusztítás, tudatlanság és szegénység mai világrendetlensége helyére megteremthetjük a szolidaritásnak' közös munkának a népek testvéri összetartásán és a kizsákmányolás megszüntetésén nyugvó új, igazi világrendjét! Ennek az uj világnak szól mai májusi köszöntésink! Nagy történelmi feladatok várnak minden ország munkásságára és szocialistáira. Abban a reményben köszöntünk benneteket, hogy méltók lesztek hozzájuk! Testvéri üdvözlettel A szociáldemokrata párt. MOST JELENT MEG! MÁSODIK KIADÁS! EP19S.E ZQS.&» S! n 1870/71. francia-nemet háború M Forditotta: KUNFI ZSIGMOND Ára 5 korona Kapható a Népszava-könyvkereskedésben, Budapest, VII. Erzsébet körút 35 s az asszus szervezeti sílinyvárusitónál , a M * & Rigófütty a holt erdéiben. — 1916 május elsejére. — Elment a Tavasz is, Az Isten maga is Emberhasonhitó háborúba; Isten glóriája, Vérrel van cifrázva, Fekete a Tavasz koszorúja. Megnémult az erdő, Hová madár nem jő, Hol fehér árnyékok kergetődznek: Azok, kik elmentek, A holt regementek, Fogócskát játszanak az erdőnek. Hangjuk, neszük nincsen. Zajtalan bilincsen Békázott szellemük némán suhan A sírjuktól eddig — Tovább nem menekszik Egyik se: előtte zárt kapu van. A rózsa feketét Nyitott, a levelét Borítja sirások bus harmata; Addig jajgat, dalol Bimbótlan lomb alól — Elhal a csalogány egy éjszaka. Nagy kálváriáját Piciny árvák járják Szomorú életnek özvegyekkel... És föl-fölriadnak, Ha zöldül az ablak: Tán apa jött haza, kelj fel, kelj fel! Napsugár nem ragyog, Nem szállnak illatok, Rügyében pusztul el a fák terhe ... Hát mért rakta rájuk Virág-koronájuk A kéz, ami durván igy leverte? Ünnepek elmultak, Elnyelte a múltnak Minden gyöngyöt nyelő mély tengere; Most örök bánatunk Könnyiből hullatunk Soha el nem fogyó gyöngyöt bele. Hordónk alján pedig Gyászunk penészedik, Kamránkban az éhség lóg aszottan, Hiába szőtt hálót A vén vérvadász pók, öndögében pusztul a sarokban. Kinek gonoszsága Hozott e világra Tenger gyászt, ilyen nagy kárhozatott, Ki volt, ki teremté. A rendetlent renddé, Ki miatt estek ily áldozatok? Ne kérdj, semmit se kérdj, Nyeld a könnyet, a vért, Az utolsó csöppjét se kíméljed! Valamikor mégis Lesz ebből elég is, Lesz a hosszú pörben, lesz ítélet-Gonoszok bukását, A jók megváltását Örök szeretetet pecsételő, Ami majd teremthet Uj törvényt, új rendet, Világot formáló isten-erő. Lesz még ünnep, lesz még, S ha győznek az eszmék, Hej szép tavaszt lát e néma vadon! A holt regementek Riadót veretnek Madár-muzsikással szűz hajnalon ... Ablakát kitárva Várja lelkem, várja A halott erdőnek ébredését, Lombágon ringó Fészkébe tért rigó Párjába szerelmes fütyülését... Farkas Antal. *' * '* NÉPSZAVA. Munkásvédtörvények és munkásbiztosítás. A május elseje nemcsak a munkások politikai és gazdasági küzdelmének adott nagyobb lendületet, hanem ráterelte a munkások és a megalakuló munkásszervezetek figyelmét a szociálpolitika feladataira is. A nyolcórás munkanap és a politikai szabadságjogok kiküzdésének jelszavával egyszerre nyomult előtérbe a munkásvédő törvényhozás követelése és a munkások biztosításának kérdése is. Tudjuk mindnyájan, hogy a munkásszervezetek a kezdet kezdetén szinte ellenségesen viselkedtek a munkásbiztosítással szemben és még a szervezetek biztosításait is sokan károsnak és helytelennek találták. A munkanélküliek és a betegek biztosítása csak nehezen tudott tért hódítani a különböző szervezetekben és ebből kifolyóan magától értetődő, hogy az állami biztosítás területén sem működtek közre a munkások. A gyakorlati élet beigazolta, hogy a szervezetekben adott segélyezések nem csökkentik az osztályharc élességét és nem rontják meg a munkások forradalmi szellemét. Amint megdőlt az az állítás, hogy a legrosszabbul kereső munkások hajszoltatnak leggyorsabban a szervezetekbe, éppen olyan módon beigazolást nyert, hogy azok a szervezetek, amelyek tagjaiknak a legtöbbet nyújtják,a gazdasági és politikai harc területén is a legerősebbek és a legtevékenyebbek. Egyébként a viszonyok kényszere is arra szorította a munkásokat, hogy többet foglalkozzanak a szociálpolitikával. A megerősödött szervezetek és a szervezetekben öntudatossá nevelt munkások az első sikerek után nem elégedtek meg azzal, hogy rövidebb munkaidőt, magasabb munkadíjakat követeljenek, hanem a munkásegészségügy terén is javításokat kértek. A szervezett munkások nem akartak bűzös, rossz levegőjű pinceodukban dolgozni. Gyorsan fölismerték azt, hogy az állami védelem nem elegendő és ezért saját maguk kezdték hirdetni a pinceműhelyek és az egészségtelen üzemek káros hatásait s arra törekedtek, hogy a munkájukat is emberies viszonyok között folytathassák. A kárpitosok, a szabók, a nyomdászok, a vas- és fémmunkások és a famunkások ezen a területen is nagy sikereket értek el. A munkásvédelem és a munkásbiztosítás kérdése nemcsak a munkások között változtatta meg a nézeteket, hanem még a polgári társadalom szóvivői közül is egyre többen hirdették, hogy a munkások érdekeivel ezen a téren az egész ország népessége érdekében többet kell törődni, mert a nép elsatnyulása az egész társadalomra káros hatású. Magasállású állami hivatalnokok kerültek szembe a munkáltatók önző osztályérdekeinek védelmezőivel és nem törődve a gyárosok és vállalkozók fölzúdulásával, bátran hirdették, hogy az államnak erkölcsi kötelessége a munkások megvédelmezése, mert csakis a törvények erejével és szigorú ellenőrzéssel lehet az összes munkások védelmét biztosítani. Ilyen módon Európa kultúrnemzetei lassan kint kifejlesztették a beteg munkások biztosítását, a balesetbiztosítást, a rokkant és aggkori biztosítást és egyre több államban a munkanélküliség esetére is védelmet nyújtanak a munkásoknak. A törvényes munkásvédelem terén egyre hatályosabb rendelkezések gondoskodnak arról, hogy a fiatal gyermekeket és a nőket ne foglalkoztathassák és a védett koron túl se használhassák ki embertelen módon, hogy az egészségre ártalmas üzemekben a női munkát ne alkalmazhassák és az ott dolgozók egészségének védelméről gondoskodjanak. Számos államban még a legjobban elnyomott munkásréteg védelméről is gondoskodnak, törvények szabályozzák az otthoni munkával foglalkozó gyermekek, nők és férfiak munkáját. Magyarország ezen a téren nagyon hátul kullog és nem tarthat igényt arra, hogy a kultúrnemzetek közé sorozhassák. A törvényes munkásvédelem még papiroson is nagyon elmaradott, a valóságban azonban nem is létezik. Ezt hivatalosan megerősítik azok az iparfelügyelők, akiknek törvényes rendelkezések betartásáról kellene gondoskodniok. A női és gyermekmunkáról írott tanulmányok, a kerületi pénztárak és az Országos Pénztár jelentései megcáfolhatatlanul igazolják, hogy 8—9 éves gyermekek 12—14 órát dolgoznak olyan üzemekben,, olyan levegőben, amely még a felnőtt munkások életerejét is tönkre tenné. A munkásbiztosítás elől nem zárkózhattak el teljesen. A kötelező betegsegélyző- és balesetbiztosítás azonban csak paródiája az igazi munkásbiztosításnak. Messzire vezetne, ha összehasonlításokat tennénk, de 1916 május 1.