Népszava, 1916. június (44. évfolyam, 151–179. sz.)

1916-06-01 / 151. szám

NÉPSZAVA 1916 Junius 1. oazkodtak a háborús viszonyokhoz, hanem a munkásoknak és a társadalomnak is nagyszolgálatot teljesítettek. Az itthonmaradt szervezett munkások hihetetlen nagy áldozatokat hoztak egyrészt, hogy szervezeteiket föntartsák, másrészt pedig, hogy a nélkülözőket segélyezzék. A fillérekből milliókat hoztak össze és bőven segélyezték mindazokat, akik segélyre szorultak. A szervezett munkálság önmagára volt utalva. A hosszú éveken keresztül üldözött szervezetek nélkülözhetetlen intézményekké bizonyultak. De azért a hábom alatt is meglehetős mostoha bánásmódban részesültek. Hiába fordultak a kormányhoz segítségért, ígéreteknél egyelőt nem kaptak. A hadsegélyző bizottság bőségesen segélyezte a hadbavonult iparosok és kereskedők családtagjait, a munkásoknak azonban nem jutott semmi. __ Ilyen körülmények között a munkások és ezek családtagjai egyedül csak a szakszervezetekre voltak utalva. Szerencsére a nagy munkanélküliség, amely a háború elején mutatkozott, 1915-ben már megszűnt, sőt egyes szakmákban munkáshiány volt és így legalább a munkanélküliek segélyezésétől megszabadultak szervezeteink. Szervezeteink működése azonban nem merült ki a segélyek kifizetésében, hanem igyekeztek az itthonmaradt munkások altaji helyzetén is segíteni. Mindenekelőtt arra törekedtek, hogy a munkabéreket arányosítsák a nagy drágasággal. A háborúra való tekintettel nem alkalmazhatták a régi harci eszközeiket, hanem békés úton igyekstnk munkabéremelést vagy drágasági pefueket a munkások számára szerezni. És habár ez a törekvés a legtöbb szakmában némi sikerrel is járt, a munkabérek emelkedése vagy az elért drágaságpótlék egyáltalán nem javított a munkások helyzetén, mert hiszen az élelmiszerek és más szükségleti cikkek árai úgyszólván hetenként emelkedtek. A szervezett munkások nyugodtan tűrték helyzetüket noha meg vannak győződve arról, hogy erélyesebb intézkedésekkel a drágaságot csökkenteni lehetett volna. A nevelés és tagszerzési munka nem szünetelt a háború alatt. Amennyiben a viszonyok lehetővé tették, rendszeres előadásokat tartottak a szakegyesületekben és számos mű helyi értekezleten fölvilágosították a raafictásokat. Az agitációnak volt is eredménye. A vas- és fémmunkások szövetsége, amely abban a helyzetben van, hogy tagjainak egy része föl van mentve, még tagszaporulatot is tud fölmutatni. Viszont a legtöbbszervezet az említett okok miatt sok tagot — legalább átmenetileg — vesztett. Állóflilotosságban a taglétszám 1914-hez képest 1129-cel (15,78%) csökkent. A taglétszám csökkenésének természetes következményeként a bevételek is csökkentek. 1913-ban 2,493.497, 1914-ben 2,132.542 és 1915-ben 1,256.135 korona volt a szakszervezetek bevétele. Ezzel szemben a kiadások 1933-ban 2,537.832, 1914-ben 2,249.506 és 19-ben 913.157 korona voltak. Az 1913. évi bevételhez viszonyítva 50.37%-kal, az 1914. évi bevételhez viszonyítva 58.90%-kal vett kevesebb bevétel; a kiadások ellenben az1913. évi kiadáshoz viszonyítva 35.98%, az 1014. évihez képest pedig 40.59%-kal csökkentek. A Miroru hatását különösen a vidéki Csöpöik érezték. A vidéken — kivéve a bányákat — csak kevés hadfül,szerelő üzem van és, így a fölmentettek száma is sokkal kisebb, mint a fővárosban. Ennek következménye, hié'ig a vidéken nemcsak nagyobb a tagcsökkentés, hanem számos csoport a tagoknagy részének bevonulása miatt fölfüggesztette működését és így a csoportok száma, habár ideiglenesen is, tetemesen csökkent. Tanforgalom: 1915 december 31-éig 36.690 férfi és 6691 női tagja volt a magyarországi szakszervezeteknek. 143.381 össztaglétszámból 29.987(6912)?. Budapest és környékén, 13.394 (30.87%) vidéken dolgozott. A férfitagok száma 1915-ben 8189-cel (18.24%) csökkent, a női tagok száma ellenben 60-nal (0.89%) emelkedett. Figyelembe veendő azonban, hogy az 1914. évről megjelent kimutatásunkban az élelmezési munkások szövetségének taglétszáma nem szerepelt, míg ellenben mostani táblázatainkban 719 tagot mutat ki. Miután említett szövetségnek már 1914-ben is körülbelül 1000 tagja volt, az általános taglétszámcsökkenés ennyivel nagyobb. Még megemlítendő, hogy évi átlagban csak 40.351 volt a múlt évi taglétszám, az év utolsó harmadik és negyedik negyedében azonban föllendülés volt és ennek köszönhető az emelkedés. A háború második évében hat szervezetnek a taglétszáma emelkedett, ellenben a többiek mind veszteségeket mutatnak ki. Legtöbb tagot nyert a vas- és fémmunkások szövetsége, a legnagyobb vesztesége ellenben százalékos arányban az ácsmunkásoknak volt. Tagot nyertek: Vas- és fémmunkások szövetsége 3159 (28,42%). Magánalkalmazottak szövetsége 198 (18,21%), ES331 Arsiero és Asiago tehát elesett De talán nem is ez a legfontosabb eseménye az utolsó huszonnégy órában történteknek. Mert hiszen ennek a két városnak a sorsa — noha ez nem von le semmit az elfoglalásuk katonai jelentőségéből — abban a pillanatban megpecsételődött, amikor a támadó seregek áttörték a záróerődvonalat. Nyilvánvaló volt tehát már napokkal ezelőtt, hogy sem az egyik, sem a másik sokáig nem tarthatja magát és csupán csak órák kérdése, hogy a monarchia csapatai mind a két városba bevonuljanak. Elfoglalásuk katonai jelentőségét fokozza az a körülmény, hogy mind a kettő fontos csomópontja azoknak a vasúti vonalaknak, amelyek levezetnek a lombard-velencei síkságra és lehetővé tették eddig az olasz hadvezetőségnek a veszélyeztetett pontokra való gyors csapatszállításokat. Ez azonban most már Arsiero és Asiago között lehetetlenné vált. Azonban sokkal fontosabbnak látszik a legújabb hivatalos jelentésnek az a része, amely közli velünk, hogy a monarchia katonái elfoglalták a Monte Pirafora nevű hegycsúcsot, amely Arnierotól délnyugatra fekszik és keleti végpontja a Cogolo-hegyhátnak, amelyről egész sereg ered mered az előrenyomuló csapatokra. Nem a hegycsúcs elfoglalása éppenséggel a fontos, hanemtulajdonképen az, hogy az offenzíva zavartalanul tovább folyik. A Pirafora elfoglalása ezt jelenti. A bettalei állások ellen intézett heves olasz támadások pedig arra engednek következtetni, hogy az olaszok kétségbeesett ellentállásra készülnek Arsiero és Schio között, hogy ennek az utóbbi városnak, amely Arsierotól délre fekszik és az első nagyobb helység az olasz síkság északnyugati határterületén, azonkívül vasúti csomópontja is a vicenzai vonalnak, a megközelítését a lehetőségig hátráltassák. Ez azonban aligha sikerül nekik, mert hiszen a Aranyművesek 85 (63,52%), Mintakészítők 38 (12,92%), Húsipari munkások 43 (10,14%). Tagot vesztettek: Ácsok 600 (80%), Bőröndösök 346 (40.80%), Bőrmunkások 288 (28.23%), Cipészek 59 (5.15%), Cukrászok II (17.74%), Építőmunkások 4520 (61.35%), Famunkások 1123 (29.70%), Festőmunkások 1048 (69.91%), Földmunkások 600 (54.54%), Gabonamunkások 221 (71.75%). Grafikai munkások 219 (26.80%), Kalaposok 74 (37.18%), Könyvnyomdászok 570 (7.41%), Könyvkötők 393 (15.14%), Molnárok 157 (45.24%), Szabók 261 (23.30%), Pincérek 555 (67.51%), Szállítási munkások 40 (9%), Textilmunkások 60 (75%), Cipőfelsőrészkészítők 156 (23.45%), Hirtanterjesztők 23 (23.46%), Kereskedelmi segédmunkások 35 (58.32%), Szobrászok 105 (60%). A csoportok száma 1914-ben még 654 volt, 1915 december 31-én ez a szám leszállt 508-ra. Bizonyos azonban, hogy a háború befejezése után úgy a taglétszám, mint a csoportok száma ismét emelkedik, támadó seregek a legnagyobb nehézségeket leküzdötték már. Az olaszok kétségbeesett erőfeszítése a Posina-völgyben. (Hivatalos jelentés. — Május 31.) Jenő főherceg vezérezredes vezérlete alatt Tirolból előnyomult haderőnk elfoglalta Asiagot és Arsierot. AzAsiagotól északkeletre eső térségen csapataink elűzték az ellenséget Galliából és rohammal elfoglalták e helységtől északra levő magaslati állást. A Monte Baldo és a Monte Fiore birtokunkban vannak. Asiagotól nyugatra az Assen-szakadéktól délre kezdődőleg az elfoglalt Punta Corbin erődműig zárt vonalban állunk. A Posina-patakon át előrenyomult erők elfoglalták a Monte Piraforát. Az olaszoknak újabb, kétségbeesett kísérletei, hogy a Bettaletől délre levő állásainkat elragadják tőlünk, hiábavalók voltak. A támadás kezdete óta eltelt fél hónap alatt 30.388 olaszt, közte 604 tisztet, fogtunk el és 290 ágyút zsákmányoltunk. Ma reggel több tengerészeti repülőgépünk számos bombát dobott a San Giorgio di Nogara-i pályaudvarra és ottani katonai telepekre. A pályaudvar épületében négy találatot figyeltünk meg. Eöfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Gallio: Asiagotól északnyugatra és mintegy 2 kilométernyire fekszik. Csomópontja a Ronchiból és a Mandriello hegycsoportból Asiagoba vezető műútnak. — Monte Baldo és Monte Fiaro: hegycsúcsok az utóbbi műúttól nyugatra vannak, Galliotól északra. — Monte Pinafora Arsierotól délnyugatra és ettől 2 kilométernyire, a Posina-völgytől délre és az erősségekkel teleépített Cogolo hegyhátnak keleti végpontját alkotja.) Az olasz jelentés. (Sajtóhadiszállás, május 31.) Az olasz vezérkar május 28-án a következő jelentést adta ki: A Lagarina-völgyben az ellenség fokozza erőfeszítéseit, amelyek neki állásaink előtt nagy veszteségébe kerülnek, anélkül, hogy vitéz csapataink szilárd ellenállását a legcsekélyebb mértékben is megingatná. E hó 26-án este visszautasítottunk egy heves támadást a Rio Camerastól délre eső vonalaink ellen. A * # A számaslé serei #. # * fis oíassok Ssétségbeesetten védekeznek és Sámadssafc a !P©sSsía»vc8Sg$?tföl délre. — Minden gsrőglálkozásuk eredménytelen maradt. — 30.3S® ©Sasa fogoly, 299 ágyu. — Oiassorsságbin egyre nő az izgalom. — A szocialista rpárt erős támadásra készül a parlamentben.