Népszava, 1916. július (44. évfolyam, 180–210. sz.)

1916-07-19 / 198. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ........ 24.— kor. 1 negyed évra ....... 1.—, kor. fél évre 12.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIAI­IZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap.» SZERKESZTŐSÉG: VIII., COSITI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., COHTO-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Az A­pponyi-pártból kilépett képviselők párttá szervezkednek. A pártnak független­ségi és 48-as párt lesz a neve. Világos, hogy ezzel az új alakulás a régi 48-as hagyomá­nyok felújításának szolgálatába állítja magát, ha nyilatkozataiban hangsúlyozza is, hogy a függetlenségi eszmének két egyenlő fontos ágazata van: az államjogi függetlenség kifelé és a nép belső függet­lensége. A nemzeti követelések nélkül a magyar parlamenti pártok legsz­élsőbbike sent tud vagy mer küzdelmet indítani a demokrácia alapvető követeléseiért és a legszükségesebb szociális reformokért. A Károlyi és Justh nevéhez kapcsolódó politikai mozgalomnak — a mi szemünkben — nagy szociális fontossága van. Ez az első, legalább kifelé szabad válasza a magyar társadalomnak a h­áború tapasztalataira. Azok a mélyreható gazdasági és társadalmi átalakulások, amelyeken a háború alatt az ország a harctéri eseményektől egész füg­getlenül keresztülment, utat keresnek, ame­lyen keresztül a politikában szóhoz juthat­nának. Az a teljes közömbösség és érdek­telenség, amellyel az ország a parlament tanácskozásait nézi, azt bizonyítja, hogy a képviselőház sohasem volt olyan távol az ország igazi életétől, mint ezekben a tragi­kus és szenvedélyes napokban. A gazdasági élet feltételeinek gyökeres megváltozása, a vagyon- és jövedelem megoszlásnak új tényei, a nemek gazda­sági és politikai szerepének új rendje, az életkorok fölforgatása, a pénz vásárló­erejének csökkenése — az új, háború terem­tette belső Magyarországnak ezek az alap­vető tényei mintha teljesen ismeretlenek volnának azok előtt, akik állítólag a népet képviselik és az ország akaratának, életé­nek, szükségleteinek kielégítésére volnának hivatottak. Tragikusan érdekes országnak és időknek sohasem volt még oly kétségbe­ejtően színtelen és hamis arcképe, mint aminőt a magyar képviselőház a magyar életről most mutat. De azt, hogy valami új vajúdik és készülődik, azt még az olyan tökéletlen politikai földrengésjelzőnek is meg kell éreznie, mint amilyen a magyar parlamenti pártélet. A régi klerikális-agrá­rius - konzervatív - nemzeti _ jelszavas, de mindezt komolytalanul szolgáló Apponyi­pártból ez a nyugtalanság hajtotta, ki a most új párttá szervezkedő képviselőket. .A magyar­országi társadalom h­áborús válságá­nak egyik tünete ez az új csoportosulás. Hogy orvosszere is lesz-e ! Erre pró­bál választ ad­ni az új párt deklarációja. A magyar parlamenti pártok tulajdonlapon egy húsból-vérből­­valók: a politikai és tár­sadalmi élet alapvető kérdéseiben, amelyek a vagyon és hatalom megoszlásával függe­nek össze, nagyjából azonos fölfogásaik voltak a múltban. Ezeket az alapvető té­nyeket erősen átgyúrta és fölforgatta a háború. Mintha az ebből kisugárzó rázkó­­­dás oly nagy lenne máris, hogy a magyar politikusoknak egy csoportja valóban, el­szántan, komolyan hozzányúl e kérdések egyikéhez: a választójoghoz, a politikai hatalommegosztásnak ehhez az egyik emelőrúdjához. A választójog kérdésének" radikális és becsületes megoldása nélkül nincsen új politika." Aki nem akar m­ég most sem, a h­áború második esztendejé­ben sem általános, egyenlő, titkos választó­jogot; aki minden politikai hatalmát és be­folyását­ nem használja föl arra, hogy a megszorult kormányt rászorítsa; akiben nincsen meg az a készség, h­ogy a kormányt a következő válaszút elé állítsa: vagy vá­lasztójoggal kormányoz, vagy a képviselő­ház t­élkül; aki ezt nem akarja, az ne lép­jen sehonnan ki, ne alakítson pártot, ha­nem ismerje el vezéréül a magyar reakció fejét, Tisza Istvánt, akinek legalább van egy gondolata és egy akarata. Minden oly párt, amely nem írja Magyarországon lobogójára külpolitikai­­ jövő programul a nemzetközi jog­rendet, belső programul az általános vá­lasztójogot — az tulajdonképen csak mun­kapárti fiókintézet, amelynek az anyainté­zettel való egyesülése a politikai tisztaság­nak a követelése. Az új párt­deklaráció azt mutatja, hogy Justh és Károlyi ennél többre törekszenek és a Tisza­ képviselte reakciótól ők végkép elszakadnak. A szükséglet, amely a polgári demokrá­cia eszméit és követeléseit érvényesítő pár­tot kíván, már a háború előtt is megvolt Magyarországon. A háború előtt megala­kult polgári radikális párt kísérlet volt ennek a szükségletnek kielégítésére. De rosszul indult, mert a párt társadalmi ösz­szealkotása nem volt életrevaló s mert — akarva, talán inkább nem akarva — a szocializmus gyöngítésére kellett volna tö­rekednie s oly elemeket­ akart­­polgári párttá szervezni, akik nagy részének széles szemhatára és minden szűkkeblüségtől ment szociáldemokrata pártban van a he­lyük. Az a kísérlet a polgári radikalizmus és polgári demokrácia költségeit a szocia­lizmussal akarta megfizettetni s nem azo­kat a területeket akarta vagy tudta volna meghódítani, amelyek eddig, összes érde­keik ellenére, az uralkodó­ osztályok szeke­rét tolták. Ez a munka vár az új pártala­kulásra, ezt a munkát kell elvállalnia, ha komoly, nagyjelentőségű fél szükséges sze­rephez akar jutni a magyar politikában. A társadalmi és személyi kapcsolatuk meg­van hozzá, a programjukon meglátszik az a törekvés, hogy meglazítsák azokat az eszmei kötelékeket, amelyek m­i­ szorosan összekapcsol­já­k őket a régi világnak ezzel az uszályával. A fönnállásában­­és érdekében fenyege­tett osztályuralom és párturalom termé­szetesen mindent megtesz arra, hogy ezt az annyira szükséges pártfejlődést meg­akassza. Beszédes jele ennek, hogy, e régi világnak politikai szempontból legjelleg­zetesebb sajtóbeli képviselője, a „Buda­pesti Hírlap" és a „Pesti Hírlap" ugyan­azzal az aggodalommal óvja ennek a hiva­tásnak az elvállalásától­ az új pártalaku­lást. A „B. H." kimutatja, hogy a radika­lizmusnak semmi köze sincsen a független­ségi eszméhez, hogy Kossuth végzetes hi­bát követett el, amikor „fölszabadította" a jobbágyokat és a függetlenségi eszmét a tömegek erejével akarta diadalra juttatni! A „Pesti Hírlap" pedig figyelmezteti Ká­rolyiakat­, hogy „az általános választójog túlságos hangoztatása és a nemzetközi szo­cialistákkal való kacérkodás által le­ ne koptassák a 48-a­soknak nemzeti színét". Más helyen azt írja, hogy, nem az "általános, egyenlő, titkos választójog, amelyet nem­zetközi eszmének nevez a „P. H.", az idő­szerű most, hanem az önálló hadsereg és az egyéb közjogi­­követelések. Választójogot csak a hazafisági cenzus, vagyis a magya­rul írni-olvasás alapján engedélyeznek­­­égrádyék­: azok a tót, román, sváb, rutén katonáknak, akik vérü­k b­ontásával tették lehetővé Légrádyéknak, h­ogy most is ír­hassanak ellenük, azoknak továbbra is kuss. Az újonnan megalakuló párt nyilatko­zata mutatja, hogy erre a közvéleményre és ennek a támogatására nem számít és közeledik a felé az álláspont fellé, amely szerint a háború tapasztalatai után a vá­lasztójognak csak egyetlen olyan megol­dása van, amely nem reakció­, megadni a választójogot minden nagykorú férfinak és minden nagykorú nőnek. Ez a­­demokratikus minimum ma az álta­lános politika terén. A nemzetiségek teljes egyenjogúsítása — ez a nemzetiségi minimum, amelyről sajnálatos módon Halgat a pártmanifesz­tum. Munkásvédelem­ és agrárreform — ez a szociális minimum. Mindezek oly követelések, amelyeket megokolni sem kell ma. Minden egyéb messzebbmenő nemzeti vagy szociális poli­tika ezeken a fényeken­­­épülhet föl. Nélkül Lapunk mai száma 10 oldal.

Next