Népszava, 1916. július (44. évfolyam, 180–210. sz.)
1916-07-19 / 198. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ........ 24.— kor. 1 negyed évra ....... 1.—, kor. fél évre 12.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIAIIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap.» SZERKESZTŐSÉG: VIII., COSITI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., COHTO-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Az Apponyi-pártból kilépett képviselők párttá szervezkednek. A pártnak függetlenségi és 48-as párt lesz a neve. Világos, hogy ezzel az új alakulás a régi 48-as hagyományok felújításának szolgálatába állítja magát, ha nyilatkozataiban hangsúlyozza is, hogy a függetlenségi eszmének két egyenlő fontos ágazata van: az államjogi függetlenség kifelé és a nép belső függetlensége. A nemzeti követelések nélkül a magyar parlamenti pártok legszélsőbbike sent tud vagy mer küzdelmet indítani a demokrácia alapvető követeléseiért és a legszükségesebb szociális reformokért. A Károlyi és Justh nevéhez kapcsolódó politikai mozgalomnak — a mi szemünkben — nagy szociális fontossága van. Ez az első, legalább kifelé szabad válasza a magyar társadalomnak a háború tapasztalataira. Azok a mélyreható gazdasági és társadalmi átalakulások, amelyeken a háború alatt az ország a harctéri eseményektől egész függetlenül keresztülment, utat keresnek, amelyen keresztül a politikában szóhoz juthatnának. Az a teljes közömbösség és érdektelenség, amellyel az ország a parlament tanácskozásait nézi, azt bizonyítja, hogy a képviselőház sohasem volt olyan távol az ország igazi életétől, mint ezekben a tragikus és szenvedélyes napokban. A gazdasági élet feltételeinek gyökeres megváltozása, a vagyon- és jövedelem megoszlásnak új tényei, a nemek gazdasági és politikai szerepének új rendje, az életkorok fölforgatása, a pénz vásárlóerejének csökkenése — az új, háború teremtette belső Magyarországnak ezek az alapvető tényei mintha teljesen ismeretlenek volnának azok előtt, akik állítólag a népet képviselik és az ország akaratának, életének, szükségleteinek kielégítésére volnának hivatottak. Tragikusan érdekes országnak és időknek sohasem volt még oly kétségbeejtően színtelen és hamis arcképe, mint aminőt a magyar képviselőház a magyar életről most mutat. De azt, hogy valami új vajúdik és készülődik, azt még az olyan tökéletlen politikai földrengésjelzőnek is meg kell éreznie, mint amilyen a magyar parlamenti pártélet. A régi klerikális-agrárius - konzervatív - nemzeti _ jelszavas, de mindezt komolytalanul szolgáló Apponyipártból ez a nyugtalanság hajtotta, ki a most új párttá szervezkedő képviselőket. .A magyarországi társadalom háborús válságának egyik tünete ez az új csoportosulás. Hogy orvosszere is lesz-e ! Erre próbál választ adni az új párt deklarációja. A magyar parlamenti pártok tulajdonlapon egy húsból-vérbőlvalók: a politikai és társadalmi élet alapvető kérdéseiben, amelyek a vagyon és hatalom megoszlásával függenek össze, nagyjából azonos fölfogásaik voltak a múltban. Ezeket az alapvető tényeket erősen átgyúrta és fölforgatta a háború. Mintha az ebből kisugárzó rázkódás oly nagy lenne máris, hogy a magyar politikusoknak egy csoportja valóban, elszántan, komolyan hozzányúl e kérdések egyikéhez: a választójoghoz, a politikai hatalommegosztásnak ehhez az egyik emelőrúdjához. A választójog kérdésének" radikális és becsületes megoldása nélkül nincsen új politika." Aki nem akar még most sem, a háború második esztendejében sem általános, egyenlő, titkos választójogot; aki minden politikai hatalmát és befolyását nem használja föl arra, hogy a megszorult kormányt rászorítsa; akiben nincsen meg az a készség, hogy a kormányt a következő válaszút elé állítsa: vagy választójoggal kormányoz, vagy a képviselőház télkül; aki ezt nem akarja, az ne lépjen sehonnan ki, ne alakítson pártot, hanem ismerje el vezéréül a magyar reakció fejét, Tisza Istvánt, akinek legalább van egy gondolata és egy akarata. Minden oly párt, amely nem írja Magyarországon lobogójára külpolitikai jövő programul a nemzetközi jogrendet, belső programul az általános választójogot — az tulajdonképen csak munkapárti fiókintézet, amelynek az anyaintézettel való egyesülése a politikai tisztaságnak a követelése. Az új pártdeklaráció azt mutatja, hogy Justh és Károlyi ennél többre törekszenek és a Tisza képviselte reakciótól ők végkép elszakadnak. A szükséglet, amely a polgári demokrácia eszméit és követeléseit érvényesítő pártot kíván, már a háború előtt is megvolt Magyarországon. A háború előtt megalakult polgári radikális párt kísérlet volt ennek a szükségletnek kielégítésére. De rosszul indult, mert a párt társadalmi öszszealkotása nem volt életrevaló s mert — akarva, talán inkább nem akarva — a szocializmus gyöngítésére kellett volna törekednie s oly elemeket akartpolgári párttá szervezni, akik nagy részének széles szemhatára és minden szűkkeblüségtől ment szociáldemokrata pártban van a helyük. Az a kísérlet a polgári radikalizmus és polgári demokrácia költségeit a szocializmussal akarta megfizettetni s nem azokat a területeket akarta vagy tudta volna meghódítani, amelyek eddig, összes érdekeik ellenére, az uralkodó osztályok szekerét tolták. Ez a munka vár az új pártalakulásra, ezt a munkát kell elvállalnia, ha komoly, nagyjelentőségű fél szükséges szerephez akar jutni a magyar politikában. A társadalmi és személyi kapcsolatuk megvan hozzá, a programjukon meglátszik az a törekvés, hogy meglazítsák azokat az eszmei kötelékeket, amelyek mi szorosan összekapcsolják őket a régi világnak ezzel az uszályával. A fönnállásábanés érdekében fenyegetett osztályuralom és párturalom természetesen mindent megtesz arra, hogy ezt az annyira szükséges pártfejlődést megakassza. Beszédes jele ennek, hogy, e régi világnak politikai szempontból legjellegzetesebb sajtóbeli képviselője, a „Budapesti Hírlap" és a „Pesti Hírlap" ugyanazzal az aggodalommal óvja ennek a hivatásnak az elvállalásától az új pártalakulást. A „B. H." kimutatja, hogy a radikalizmusnak semmi köze sincsen a függetlenségi eszméhez, hogy Kossuth végzetes hibát követett el, amikor „fölszabadította" a jobbágyokat és a függetlenségi eszmét a tömegek erejével akarta diadalra juttatni! A „Pesti Hírlap" pedig figyelmezteti Károlyiakat, hogy „az általános választójog túlságos hangoztatása és a nemzetközi szocialistákkal való kacérkodás által le ne koptassák a 48-asoknak nemzeti színét". Más helyen azt írja, hogy, nem az "általános, egyenlő, titkos választójog, amelyet nemzetközi eszmének nevez a „P. H.", az időszerű most, hanem az önálló hadsereg és az egyéb közjogikövetelések. Választójogot csak a hazafisági cenzus, vagyis a magyarul írni-olvasás alapján engedélyeznekégrádyék: azok a tót, román, sváb, rutén katonáknak, akik vérük bontásával tették lehetővé Légrádyéknak, hogy most is írhassanak ellenük, azoknak továbbra is kuss. Az újonnan megalakuló párt nyilatkozata mutatja, hogy erre a közvéleményre és ennek a támogatására nem számít és közeledik a felé az álláspont fellé, amely szerint a háború tapasztalatai után a választójognak csak egyetlen olyan megoldása van, amely nem reakció, megadni a választójogot minden nagykorú férfinak és minden nagykorú nőnek. Ez ademokratikus minimum ma az általános politika terén. A nemzetiségek teljes egyenjogúsítása — ez a nemzetiségi minimum, amelyről sajnálatos módon Halgat a pártmanifesztum. Munkásvédelem és agrárreform — ez a szociális minimum. Mindezek oly követelések, amelyeket megokolni sem kell ma. Minden egyéb messzebbmenő nemzeti vagy szociális politika ezeken a fényekenépülhet föl. Nélkül Lapunk mai száma 10 oldal.