Népszava, 1916. július (44. évfolyam, 180–210. sz.)

1916-07-01 / 180. szám

Megindul az angol offenzíva. (Genf, Június 30.) A francia lap­ok­ valameny­nyien kiemelik az angol tüzérség fokozottabb tevékenységét északfranciaországi fronton és ebben nagy feszültséggel várt angol táma­dás kezdetét látják. Az a vélemény, hogy az angol hadsereg a tüzérségi előkészítést szokat­lanul hatalmas eszközökkel indította meg. Az angolok tüzérségi tapogatódzása valószínűleg még napokig is eltart, ami után az angol gene­ralisszimusz meg fogja indítani offenzíváját. (Genf, június 30.) A „Temps" jelentése szerint Yperntől egészen Sommeig az egész fronton hatalmas ágyúzás folyik. Különösen heves volt az ágyútűz egy százkilométeres frontrészen. Az angolok tíz helyen támadtak és mindenütt kiáltotta a német gyalogság az ellenfél pergő­tüzét. Az ágyúzás tovább folyik. Ezt az ágyú­zást a későbbi események előjátékának tekin­tik. Ha az inicratívát eddig a németek mond­hatták a magukénak, úgy azt most magukhoz ragadták az angolok. A harcoknak újabb front­szakaszokra való kiterjesztése várható. A cikk ezután folytatja túlzásait, amelyeknek tenden­ciája nagyon is átlátszó. A cikk szerint Német­ország mindenütt tartalékokat kénytelen föl­halmozni, tehát ezért lehetetlen offenzívát in­dítania. Az Artoisban, Champagneban és Ar­gonnesokban küzdő csapatoknak a támogatá­sára ezidő szerint nem indíthatnak újabb és újabb tartalékszázadokat Hatezer kanadai esett el Ypernnél. (Frankfurt, június 30.) A „Frankfurter Zei­tung­" szerint a kanadaiak az Ypern körüli májusi harcokban óriá­si veszteségeket szen­vedtek. A kanadai hadügyminiszter közlése szerint egy hét alatt 6000 kanadai esett el. Briand nyilatkozik a helyzetről a szenátusban. (Genf, június 30.) A szenátusban Briand mi­niszterelnök a harmadik évnegyedre szóló költ­ségvetési provizórium vitájának végén kije­lentette, hogy a kormány a szenátusnak az ál­talános politikáról, a hadioperációk vezetésé­nek módjáról és Franciaország külpolitikájá­ról való fölvilágosításokra teljesen rendelke­zésére áll. Hajlandó a szenátusnak, miként a kamarában történt, minden kívánt fölvilágosí­tást megadni. (Élénk helyeslés.) Az egyik sze­nátor a kormányt a honvédelemről és az álta­lános politikáról meginterpellálni kívánta. Briand miniszterelnök kijelentette, hogy az interpellációt elfogadja. A tanácskozást keddre tűzték ki. A költség­vetési provizóriumot erre egyhangúlag elfogadták. (Páris, június 30.) A szenátus radikális­szocialista pártja és a demokrata balpárt a szenátus titkos ülése mellett foglalt állást és elhatározta, hogy kérdőívet dolgoz ki, amely a honvédelem egész területére kiterjed. Elfo­gadták Berenger szenátor és társainak napi­rendjét, amely kimondja, hogy a szenátus de­mokrata balpártja fokozott mértékben szüksé­gét érzi a parlamenti ellenőrzésnek. A hadinyereségek megadóztatása. (Páris, június 30.) A szenátus adóügyi bizott­ságának ülésén Eibot pénzügyminiszter köve­telte, hogy a bizottság azonnal foglaljon állást a jövedelemadótervezet dolgában. Hosszabb ta­nácskozás után a bizottság hat szavazattal öt ellen elhatározta, hogy ipari és kereskedelmi hadinyereségek megadóztatása dolgában fön­tartja az ipari illetékek rendszerét, bizonyos módosítások mellett. A bizottság ilyetén állás­foglalása következtében Aimond, a bizottság előadója, visszalépett. Ís londoni deklaráció. (London, június 29. — Alsóház.) Lord Cecil kifejtette, hogy az angol és a francia kormány tanácskozás után arra az elhatározásra jutot­tak, hogy a szövetségesekre nem kívánatos a londoni deklaráció részleges végrehajtása (partial enforcement) mellett továbbra meg­maradni. A királynak javasolni fogják, hogy a londoni deklaráció módosítása dolgában ed­dig kiadott rendeleteket visszavonja. Cecil ki­fejezte reményét, hogy a többi szövetségesek is hasonlóképen fognak eljárni. (Rotterdam, június 29.) A „Courant" jelenti Londonból. A londoni deklaráció elvetését az egész sajtó logikusnak tartja annak utána, hogy a gyakorlatban már­ eddig is lényegesen eltértek attól. A „Morning Post" szerint ezzel a blokád még teljesebb lesz. Becsületes kor­mány a londoni deklarációt már a háború kitö­résekor semmisnek nyilvánította volna. Asquith a párisi konferenciáról. (London, 1916 június 30. – „M. T. L") A­ felsőház június 18-iki ülésén Lord Middleton fölvilágosítást kért a kormánytól az ír tár­gyalásokról. Lord Crewe azt felelte, hogy Middleton nem tesz a közérdeknek szolgála­tot, ha e pillanatban az ír kérdést érinti. Fölkérte a Házat, hogy ne bolygassa e kér­dést. A­ kormánynak több időre van szük­sége, hogy az Írországra vonatkozó javas­latokat megfontolja. Lord Salisbury azt mondotta, hogy a kormány képviselőjét nem akarja ma siettetni, de holnap föl fogja vetni azt a kérdést, váljon a kormány haj­landó-e rövidesen közölni, hogy miben áll­nak azok a javaslatok, amelyeket Lloyd George, Sir Edward Carson és Redmond tet­tek és hogy a kormány hajlandó-e közzé­tenni azokat a híreket, amelyeket tudomá­sára juttattak a három, déli kerület elége­detlen hangulatának terjedésér­öl. Holt (szabadelvű) azt kérdezte a minisz­terelnöktől, vájjon Oroszország és Olasz­ország kormányai képviselve voltak-e a párisi konferencián és hogy képviselőik hozzájárultak-e a konferencia határoza­taihoz­­ Asquith mind a £ét kérdésre igeim©! vä-Iaazolt Bolt továbbá azt kérdezte, hogy Olasz­ország képviselői magukéivá tették-e a Né­metországra vonatkozó javaslatokat, mert hiszen ez országgal Olaszország nincs hábo­rús viszonyban­. Asquith azt felelte, Kotty minden, amit elmondhat, az, hogy az olaszok hozzájárul­tak a határozatokhoz. King (szabadelvű) ezt kérdi: "Volt-e az összes kiküldötteknek hasonlóan a mieink­hez oly meghatalmazásuk, hogy az általuk képviselt országok nevében kötelező ki­jelentéseket tehessenek. Asquith ezt felelte: Én csak­ a mi meg­bízottainkról beszélhetek. " Akiknek lelkiismerete tiltja az ember­ölést. (Rotterdam, június 30.) A „Nieuwe Courant" jelenti Londonból. Asquith miniszterelnök teg­nap nyilatkozott ama kérdésben, hogy miképen bánnak azokkal az emberekkel, akik lelkiisme­reti okokból tagadják meg a katonai szolgála­tot és ezt mondta: Ha katonák vonakodnak végrehajtani a nekik adott parancsokat, úgy elsősorban kiválasztják azokat az eseteket, amelyek a hadiszolgálat ellen való lelki aggo­dalmakra vezetendők vissza. Mindezeket az eseteket bejelentik a hadügyminisztériumnak, hogy az illető személyekre vonatkozó aktákat megvizsgálja. Ha valamelyik vádlott katona vonakodik fölvilágosítást adni vagy a lelki ag­godalmak fönnállását nem lehet megfelelően bebizonyítani, úgy a vádlott katona katonai bí­ráskodás alatt marad. Azokat az embereket, akik valóban lelkiismereti okokból tagadják meg a szolgálatot, feltételesen kibocsátják a fogságból és arra használják őket, hogy a kor­mány számára dolgozzanak. A belügyi állam­titkárság fogja megállapítani e munkák minő­ségét. Asquith továbbá azt mondta, hogy né­zete szerint lehetséges lesz azokat az embereket fölszabadítani a katonai szolgálat alól a parla­ment útján, kiknek bebizonyíthatóan lelkiisme­reti aggodalmaik vannak a katonai szolgálattal szemben. (Tetszés.) Ama kísérleteket azonban, hogy a lelkiismereti aggodalmak ürügye alatt vonják ki magukat a katonai szolgálat alól, a végletekig menő szigorúsággal fogják büntetni, Franciaországba sem fognak küldeni oly­an­ 1916 június 1. tonákat, akiknél föl lehet tételezni, hogy lelki­ismereti aggodalmakat támasztanak. („M. T. I."), "John Burns hajlandó miniszterséget vállalni?. (Rotterdam, junius 30.) A ..Rotterdam.*?cho Courant" jelenti Londonból: A „Daily Chro* nicle" azt a hírt közölte, hogy John Burns né­mileg megváltoztatta a háborúra vonatkozó nézeteit és most már hajlandó miniszteri tár­cát vállalni. Burns az alsóházban a védőköte­lezettség ellen szavazott, de a hadüzenet óta nem lépett föl a nyilvánosság előtt. Az ir kérdés. (Rotterdam, június 30.) A „Nieuwe Courant" jelenti Londonból. A „Times" jelentése szerint a kormány tagjainak álláspontja az ír kérdés­ben nem változott. A „Daily News" tudni véli, hogy Landsdowne és Long miniszterek fel­ajánlották lemondásukat, amelyet azonban a király még­ nem fogadott el. Kormánybizottsá­got neveztek ki annak megvizsgálására, mi módon lehetne az unionisták kívánságainak eleget tenni. Selborne gróf a „Times"-hez írt levelében kijelenti, hogy Lloyd George tárgya­lásairól vallott fölfogása nem alapul félreérté­sen. Néhány miniszter tehát az ír tárgyalások­ról teljesen tájékozatlan maradt. Még egy ma­gánvállalkozás sem állhatna fönn ennyire szét­húzó vezetés mellett. Úgy látszik, a kabinet túlságosan nagy. Megtorpedózott Hajó. (Lyon, június 29.) Itteni lapok jelentése sze­rint a „Checcina" nevű tuniszi vitorlást a Földközi-tengeren megtorpedózták. Az egész legénységet Barcelonában partra szállítottá­k. I9i@xik0i bonyodalom. ii •ff mílffarfemus ÄmertkäTmn. (Washington, június 89. Heuters) r£ kon­gresszus törvényjavaslatot fogadott el, amely a népfelkelés bizonyos kategóriáit a rendes hadseregbe sorozza. A csapatoknak a mexikói határra való szállítására 27 millió 125 ezer dollárt szavaztak meg. Bolívia és San Salvador követei megújí­tották közvetítő ajánlatukat, Lansing állam-­­titkár azt válaszolta, hogy közvetítő javasa­lat tárgyalásába csak akkor megy bele, ha az amerikai foglyokat valóban szabadon­* bocsátják és ha megérkezik Carranza vála­sza az amerikai jegyzékre! "A rosszul szervezett hadsereg. (Newyork, június 30!) Stimson volt Hadi­ügyminiszter írja a „Newyork Times"-ben: Az amerikai milícia gyalázatosan van szervezve. A mozgósítás után egy héttel a keleti államokban mindössze 30.000 embert tudtak összeszedni 120.000 helyett Caranza helyzete válságos. (Frankfurt, június 30.) UK „Frankfurter Zeitung" washingtoni levelezőjének jelentése szerint Caranza helyzete válságos, mert ha enged, attól kell tartania, hogy párthívei el­fordulnak tőle. Caranzának tehát akaratai ellenére háborús politikát kell követnie. FŐVÁROSI OLVASÓINKHOZ! Felkérj­ük előfizetőinket, ho­gy a lapkézbesítésre vonatkozó esetleges panaszaikat mindenkor elsősorban a kiadóhivatallal közölték (Te­lefon: József S—11 és József 8—12, hajnali­ra órától csak József S—31 hívható), mert a másutt leadott pa­naszok csak elkésve, esetleg egyáltalában nem látnak hozzánk. Címváltozás esetén térj­ük mindig a régi lato címet megadni. A kiadóhivatal.

Next