Népszava, 1916. augusztus (44. évfolyam, 211–241. sz.)
1916-08-01 / 211. szám
2ELXV. évfolyam. Lil. szám. Budapest, 1816 augusztus 2. kedd. AZ ELŐFIZETÉS ALA: egy évra . ....... I.— kor. I negyed évre. *.— kor. félévre 13.—kor. egy hóra ....... „ 2.— kor.. .A „S20CIAMZ3SNJS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÁJK. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYEI Megjelenik hétfő,kivételével minden nap.^ SZERKESZTŐSEO: TO., CONTCI-UTCA 4. (Telefon: József3-2. és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vm., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 .és József 3-32.) tere, Jaurés halálának" második" évfordulóján, amely összeesik azzal a végzetes pillanattal, amelyben az osztrák-magyar—szerb konfliktus világháborúvá szélesedett: az emberiségnek ezen a fekete napján ült össze tanácskozásra Hágában a semlegesállamok szocialista pártjainak küldöttsége. Az egész állam és társadalom egyetlen nagy háborút termelő gépezetté fejlődött (vagy talán sülyedt?) ez alatt a két esztendő alatt. Valahogy az az érzése van az embernek, hogy itt egy szörnyű, apokaliptikus gépezet zakatol, amelynek külön törvényei vannak és amelynek vezetése, kormányzása, fékezése vagy előrehajtása ma már aligha is áll emberek hatalmában. A gép dolgozik, oly könyörtelenséggel és oly egyre gyorsuló mozgással, amely — úgy látszik sokszor — az emberek feje fölé nőtt. Hogy az állam és az egész társadalomgépezet, amelynek törvényei és szerkezete vannak és amelynek törvényei csak nagyon kis részben vannak alávetve a mai társadalmi rend uralma alatt az emberek tudatos akaratának, ezt sokan látták már a háború előtt is. De hogy ilyen rettenetessé dagadhasson ez a gépezet, hogy így elkapjon minden emberi gondolatot, tervet, akarást és nemakarást; hogy ilyen mindenhatónak mutatkozzék a gép és ilyen gyöngének a csavar, a kerék, a tengely, sőt még a gépész is — , ezt aligha képzelte volna valaki el. Látva ezt a nagy nemzetközi jelenséget, amint a háborús államgépezet fölfal mindent és kemény törvényeink igájába tör bele mindenkit, az egyéni értékek pazarlásának és alkonyulásának ezekben a véres napjaiban még az oly nagy és történelmi erőket jelképező egyéniségeknek, mint amilyen Jaurés is volt, sem lehet igazán sorsdöntő jelentőséget tulajdonítani. Gyakran fölhangzott a háború végtelen hónapjai alatt a szocialista újságirodalomban s talán még gyakrabban megvillant munkáslelkekben az a gondolat: vájjon nem fordultak-e volna máskép az események, haJaures életben maradt volna? Ha a nagy világfölfordulás első napjaiban és heteiben még érthető is volt ez a kérdés: a háborús államszervezet gépezetének két esztendős dübörgése ezt és minden hasonló hitet kiirtott a lelkekből. Egyes ember, Ha még oly nagy, és hatalmas, ha még oly tehetséges, nem elég erős arra a Hamleti munkára, Hogy a sarkaiból kifordult világot helyretolja és olyan egyensúlyállapotot teremtsen, Hogy az soha többé ily gyászos módon ki ne fordulhasson sarkaiból. Jaures azok közé aférfiak közé tartozott, akikben a műveit emberiségnek, elsősorban a szociáldemokrata munkásoknak békevágya, nemzetközi érzülete, testet,öffött. .Politikai mozgalmakban igazi jelentőségre azok a férfiak tesznek szert, akik valami, a tömegben élő, szükségletet, Hangulatot ,vagy törekvést világos és nagyvonású képben testesítenek meg. Az ilyen férfiakat az illető törekvések és hangulatok zászlóinak, jelképeinek lehet nevezni. Ily értelemben jelképes, szimbolikus férfiú volt Jaures és mellette csak még egy ilyenjelképes férfiút termelt ki magából az európai munkásmozgalom és szocializmus: Bebelt. A nagy német proletárvezér élő jelképe volt annak, hogy a munkásosztály a szegénység, szolgaság és műveletlenség éjszakájából fölfelé törekszik a jómód, szabadság és műveltség napsütötte hegy ormaira. Ennek a fölfelé való törekvésnek, jobb anyagi és szellemi élet után való szomjúhozásnak volt megtestesítője Bebel. Jaures a munkásmozgalomnak és szocializmusnak egy másik ágát, ezzel egyenlő fontosságút juttatott politikai pályáján kifejezésre: a nemzetközi szervezkedésreés a világbéliére való törekvést. Ma már tudjuk, sajnos, hogy Jaures sem akadályozhatta volna meg a Háborút, de azért, ha egyéniségének ezt a jelképes mivoltát figyelembe vesszük, meg tudjuk érteni, miért érezték és érzik még ma is oly sokan a világbékére mért döntő csapásnak Jauresnak a háború küszöbén történt gyászos elestét. E hatalmas elmének és robusztus testnek hirtelen ledőlte egyszerre szemléletessé tette a világ nemzetközi proletársága számára azt a nagy zuhanást, amely a világbéke, a nemzetközi testvériség nagyszerű eszményei számára elkövetkezett. A semleges államoknak Hágában értekezletre gyűlő szociáldemokratái bizonyára arról fognak tanácskozni, mit tehet a szocializmus ezeknek az eszményeknek föltámasztására, megerősítésére és uralmuknak az eddiginél sokkal szilárdabbá tételére. Két rettenetes nehéz föladat mered reájuk. Megtenni mindent, ami módjukban van, arra, hogy e most már Harmadik évbe átnyújtózkodó mészárlás minél előbb végetérjen és azután dolgozni olyan társadalmi rend, állami szervezet és nép közötti kapcsolat megteremtésén, amely hasonló szörnyűségektől megtismeli az emberiséget. Ha Jaurés nagy szocialista szelleme megjelenik közöttük e megnehezült időkben és ha e szellem hagyatékát oly világításban látják, mint mi, akkor útjuk nem lehet kétséges. Dolgozniok kell azoknak az energiáknak fölszabadításán és megteremtésén, amelyek elég erősek arra, hogy véget vessenek a mészárlásnakés kiirtsák az emberiségből azokat az ösztönöket és intézményeket, amelyeknek a háború gyászos, detörvényes gyermeke. tlapunk mai száma 12 oldal. . A fölbujtó nem került avádlottak padjára. Nem is kerülhetett, mert nem emberi lény, hanem a leggonoszabb embernél is gonoszabb és hatalmasabb ártó szellem, majdnem minden bűnöknek forrása, nyomorúságoknak, szenvedéseknek okozója, népekre és országokra szálló véres átoknak fölidézője: a pénz. A posztócsalók büntörében csak a rendesnél fölháborítóbban, a szokásosnál undorítóbban, a háború iszonyúságaitól fokozódott mértékben döbbent meg bennünket a pénz kegyetlensége, amely a béke idején is emberek egészségének, jólétének, sőt életének romjain terpeszkedve hizlalja kielégületlen étvággyal a világ fölött elterülő szörnyeteg testét. A tőke urai, akik előtt nincsen más cél, mint a tőke szaporítása, a nyereség fokozása, béke idején sem törődnek a munkások testi épségével, emberhez méltó megélhetésével, életüknek biztosításával, ezeknek védelmét lépésrőllépésre kellett és kell a munkásság szervezkedésének erejével tőlük kicsikarni. Ugyanez a pénzvágy a háborút csak jó alkalomnak tekintette arra, hogy gyorsabb mohósággal, nagyobb és zsírosabb falatokat lakmározzék az ország testéből. Az árdrágítók és élelmiszeruzsorásak, a különféle ftumisitók mindennek a pénzvágynak szolgálatában rabolják, gyötrik és pusztítják az ország íhépét, a csaló hadseregszállítók a Háború iszonyú fáradalmaiba, a Kárpátok fagyos, hóviharos telébe küldötték a katonákat olyan ruháikban, olyan lábbeliekkel, amelyek az ellenséges golyó nélkül is ezerszámra pusztították a hazának, az ő hazájuknak védelmére is odaparancsolt m artirtömegeket. A katonai bíróság ítélete, amely most lecsapott egynéhány ilyen hadseregszállítóra és bűntársukra, a megvesztegetett katonatisztre, a dolog természete szerint csak a bíróság elé került esetekkel foglalkozhatok. Azonban — akarva-nem akarva — ez az ítélet is kénytelen bizonyos általánosításokra, amelyek igazolják a most elmondottakat. Amikor az indokolás bevezető soraiban kiemeli a vádlottaknak, mint katonai szállítóknak a Hadierő fokozott szolgálatára való kötelességüket, ebben hallgatólag benne van a vád a többi hadseregszállítók ellen is, akik nem kerültek a vádlottak padjára, de szintén hatványozott jövedelemszerzésre szolgáló alkalomnak tekintik csak a háborút, más emberek százezreinek pusztulását, millióinak nyomorúságát és szenvedését. Sőt tovább megy az indokolás. Nyíltan rámutat azokra „az itt nem szereplő egyénekre és vállalatokra is, akik és amelyek már korábban is ajándékokat juttattak" a most elitélt őrnagynak. . A megvesztegetés tehát, bár itt csak egyetlen megvesztegetett kataifatiszt került a vádlottak pacára, hozzátartozik a hadseregszállítók üzleteihez vagy helyesebben üzelmeihez. Meg kell tehát ennek lennie béke idején is, aminthogy meg is van, a háborúban kiontott, tömérdek embervér csak termékenyítő trágyája ennek a gonosz burjánnak. A háború e teintetben is megcáfolja azokat, akik attól az emberi eredények gyarapítását várják. Amint a fiarc