Népszava, 1916. augusztus (44. évfolyam, 211–241. sz.)

1916-08-01 / 211. szám

2ELXV. évfolyam. Lil. szám. Budapest, 1816 augusztus 2. kedd. AZ ELŐFIZETÉS AL­A: egy évra . ....... I.— kor. I negyed évre. *.— kor. félévre 13.—kor.­­ egy hóra ....... „ 2.— kor.. .A „S20CIAMZ3SNJS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÁJK. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYEI Megjelenik hétfő,kivételével minden­ nap.^ SZERKES­ZTŐSEO: TO., CONTCI-UTCA 4. (Telefon: József­­3-2. és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vm., CONTI-U­TCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 .és József 3-32.) tere, Jaurés halálának" második" évfordulóján­, amely összeesik azzal a végzetes pillanat­tal, amelyben az osztrák-magyar—szerb konfliktus világháborúvá szélesedett:­ az emberiségnek ezen a fekete napján ült össze tanácskozásra Hágában a semleges­­államok szocialista pártjainak küldöttsége. Az egész állam és társadalom egyetlen nagy háborút termelő gépezetté fejlődött (vagy talán sü­lyedt?) ez alatt a két esztendő alatt. Valahogy az az érzése van az ember­nek, hogy itt egy szörnyű, apokaliptikus gépezet zakatol, amelynek külön törvényei vannak és amelynek vezetése, kormányzása, fékezése vagy előrehajtása ma már aligha is áll emberek hatalmában. A gép dolgozik, oly könyörtelens­éggel és oly egyre gyorsuló mozgással, amely — úgy látszik sokszor — az emberek feje fölé nőtt. Hogy az állam­ és az egész társadalomgépezet, amelynek törvényei és szerkezete vannak és amelynek törvényei csak nagyon kis részben vannak alávetve a mai társadalmi rend uralma alatt az emberek tudatos akaratának, ezt­ sokan látták már a háború előtt is. De hogy ilyen rettenetessé dagadhasson ez a gépe­zet, hogy így elkapjon minden emberi gon­dolatot, tervet, akarást és nemakarást; hogy ilyen mindenhatónak mutatkozzék a gép és ilyen gyöngének a csavar, a kerék, a ten­gely, sőt még a gépész is — , ezt aligha képzelte volna valaki el. Látva ezt a nagy nemzetközi jelenséget, amint a háborús államgépezet fölfal min­dent és kemény törvényeink igájába tör bele mindenkit, az egyéni értékek pazarlá­sának és alkonyulásának ezekben a véres napjaiban még az oly nagy és történelmi erőket jelképező egyéniségeknek, mint amilyen Jaurés is volt, sem lehet igazán sorsdöntő jelentőséget tulajdonítani. Gyak­ran fölhangzott a háború végtelen hónap­jai alatt a szocialista újságirodalomban s talán még gyakrabban megvillant munkás­lelkekben az a gondolat: vájjon nem fordul­tak-e volna máskép az események, ha­­Jaures életben maradt volna? Ha a nagy világfölfordulás első napjaiban és heteiben még érthető is volt ez a kérdés: a háborús államszervezet gépezetének két esztendős dübörgése ezt és minden hasonló hitet kiir­tott a lelkekből. Egyes ember, Ha még oly nagy, és hatalmas, ha még oly tehetséges, nem elég erős arra a Hamleti munkára, Hogy a sarkaib­ól kifordult világot helyre­tolja és olyan egyensúlyállapotot teremt­sen, Hogy az soha többé ily gyászos módon ki ne fordulhasson sarkaiból. Jaures azok kö­zé a­­férfiak közé­ tartozott, akikben a mű­veit emberiségnek, elsősorban a szociál­demokrata munkásoknak békevágya, nem­zetközi érzülete, testet,öffött. .Politikai moz­galmakban igazi jelentőségre azok a fér­fiak tesznek szert, akik valami, a tömeg­ben élő, szükségletet, Hangulatot ,vagy tö­rekvést világos és nagy­­vonású képben testesítenek meg. Az ilyen férfiakat az il­lető törekvések és hangulatok zászlóinak, jelk­épeinek lehet nevezni. Ily értelemben jelképes, szimbolikus férfiú volt Jaures és mellette csak még egy ilyen­­jelképes férfiút termelt ki magából az európai munkásmoz­galom és szocializmus: Bebelt. A nagy né­met proletárvezér élő jelképe volt annak, hogy a munkásosztály a szegénység, szol­gaság és műveletlenség éjszakájából föl­felé törekszik a jómód­, szabadság és mű­veltség napsütötte hegy ormaira. Ennek a fölfelé való törekvésnek, jobb anyagi és szellemi élet után való szomjúhozásnak volt megtestesítője Bebel. Jaures a mun­kásmozgalomnak és szocializmusnak egy másik ágát, ezzel egyenlő fontosságút jut­tatott politikai pályáján kifejezésre: a nemzetközi szervezkedésre­­és a világbéliére való törekvést. Ma már tudjuk, sajnos, hogy Jaures sem akadályozhatta volna meg a­ Háborút, de azért, ha egyéniségének ezt a jelképes mivoltát figyelembe vesszük, meg tudjuk érteni­, miért érezték és érzik még ma is oly sokan a világbékére mért döntő csapásnak Jauresnak a háború kü­szöbén történt gyászos elestét. E hatalmas elmének és robusztus testnek hirtelen le­dőlte egyszerre szemléletessé tette a világ nemzetközi proletársága számára azt a nagy zuhanást, amely a világbéke, a nem­zetközi testvériség nagyszerű eszményei számára elkövetkezett. A semleges államoknak Hágában érte­kezletre gyűlő szociáldemokratái bizonyára arról fognak tanácskozni, mit tehet a szo­cializmus ezeknek az eszményeknek föl­támasztására, megerősítésére és uralmuk­nak az eddiginél sokkal szilárdabbá téte­lére. Két rettenetes nehéz föladat mered reájuk. Megtenni mindent, ami módjukban van, arra, hogy e most már Harmadik évbe átnyújtózkodó mészárlás minél előbb vé­get­­érjen és azután dolgozni olyan társa­dalmi rend, állami szervezet és nép közötti kapcsolat megteremtésén, amely h­asonló szörnyűségektől megtismeli az emberiséget. Ha Jaurés nagy szocialista szelleme meg­jelenik közöttük e megnehezült időkben és ha e szellem hagyatékát oly világításban látják­, mint mi, akkor útjuk nem lehet két­séges. Dolgozniok kell azoknak az energiák­nak fölszabadításán és megteremtésén, amelyek elég erősek arra, hogy véget ves­senek a mészárlásnak­­és kiirtsák az embe­riségből azokat az ösztönöket és intézmé­nyeket, amelyeknek a háború gyászos, de­­törvényes gyermeke. tlapunk mai száma 12 oldal. . A fölbujtó nem került a­­vádlottak padjára. Nem is kerülhetett, mert nem emberi lény, hanem a leggonoszabb embernél is gonoszabb és hatalmasabb ártó szellem, majdnem min­den bűnöknek forrása, nyomorúságoknak, szenvedéseknek okozója, népekre és orszá­gokra szálló véres átoknak fölidézője: a pénz. A posztócsalók büntörében csak a rendesnél fölháborítóbban, a szokásosnál undorítóbban, a háború iszonyúságaitól fokozódott mértékben döbbent meg ben­nünket a pénz kegyetlensége, amely a béke idején is emberek egészségének, jólétének, sőt életének romjain terpeszkedve hizlalja kielégületlen étvággyal a világ fölött elte­rülő szörnyeteg testét. A tőke urai, akik előtt nincsen más cél, mint a tőke szaporí­tása, a nyereség fokozása, béke idején sem törődnek a munkások testi épségével, em­berhez méltó megélhetésével, életüknek biztosításával, ezeknek védelmét lépésről­lépésre kellett és kell a munkásság szervez­kedésének erejével tőlük kicsikarni. Ugyanez a pénzvágy a háborút csak jó al­kalomnak tekintette arra, hogy gyorsabb mohósággal, nagyobb és zsírosabb falato­kat lakmározzék az ország testéből. Az árdrágítók és élelmiszeruzsorásak, a külön­féle ftumisitók mind­ennek a pénzvágynak szolgálatában rabolják, gyötrik és pusztít­ják­ az ország íhépét, a csaló hadseregszállí­tók­ a Háború iszonyú fáradalmaiba, a Kár­pátok fagyos, h­óviharos telébe küldötték a katonákat olyan ruháikban, olyan lábbeli­ekkel, amelyek az ellenséges golyó nélkül is ezerszámra pusztították a hazának, az ő hazájuknak védelmére is odaparancsolt m a­r­ti­rt­ömegeket. A katonai bíróság ítélete, amely most­­ lecsapott egynéhány ilyen hadseregszállí­tóra és bűntársukra, a megvesztegetett ka­tonatisztre, a dolog természete szerint csak a bíróság elé került esetekkel foglalkozha­tok. Azonban — akarva-nem akarva — ez az ítélet is kénytelen bizonyos általánosítá­sokra, amelyek igazolják a most elmondot­takat. Amikor az indokolás bevezető sorai­ban kiemeli a vádlottaknak, mint katonai szállítóknak a Hadierő fokozott szolgála­tára való kötelességüket, ebben hallgatólag benne van a vád a többi hadseregszállítók ellen is, akik nem kerültek a vádlottak pad­jára, de szintén hatványozott jövedelem­szerzésre szolgáló alkalomnak tekintik csak a háborút, más emberek százezreinek pusz­tulását, millióinak nyomorúságát és szenve­dését. Sőt tovább megy az indokolás. Nyíl­tan rámutat azokra „az itt nem szereplő egyénekre és vállalatokra is, akik és ame­lyek már korábban is ajándékokat juttat­tak" a most elitélt őrnagynak. . A­ megvesztegetés tehát, bár itt csak egyetlen megvesztegetett kataif­atiszt került a vádlottak­ pacára, hozzátartozik a hadse­regszállítók­ üzleteihez vagy­ helyesebben üzelmeihez. Meg kell tehát ennek lennie béke idején­ is, aminthogy meg is van, a háborúban kiontott, tömérdek embervér csak termékenyítő trágyája ennek a gonosz burjánnak. A háború e teintetben is meg­cáfolja azokat, akik attól az emberi eredé­nyek gyarapítását várják. Amint a fiarc­

Next