Népszava, 1916. augusztus (44. évfolyam, 211–241. sz.)

1916-08-01 / 211. szám

1916 augusztus 1.­ nagy összecsapás alkalmával a török csapa­tok nagyon megverték az orosz haderőt: ezer orosz katona holtteste borította a csatateret .*. A balkáni harctereken nincs változás. —­I Romániáról külön cikkünk szól. i* :* É­vfordulóm király kézirata a miniszterelnökhöz. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti. A „Budapesti Közlöny" keddi száma a kö­vetkező legfelsőbb kéziratot közli: „Kedves gróf Tisza! Második évfordulóját éljük azoknak a napoknak, amelyekben ellenségeink engesz­telhetetlen őrülete harcra kényszerített bennünket. Mélyen fájlalom bár, hogy ilyen hosszú ideig tart az emberiségre súlyosodó nehéz megpróbáltatás, fölemelő elégtétellel tölti el keblemet, ha erre a kemény tusára visz­szatekintek, amely a monarchia megtörhe­tetlen erejébe vetett bizalmamat újra meg újra igazolja. Az­­ellenséges túlerő folyton megújuló tá­madásait dicső szövetségeseinkkel váll­vetve, hősiesen visszaverő bátor fiaihoz méltóan otthon is azt a lelkesült kötelesség­érzetet tanusítja a nemzet, amely egyedül méltó a mai nagy és komoly időkhöz. A győzelem kivívására irányuló egyetlen nagy elhatározásban, egyesülve, férfias el­szántsággal hoz meg a dicsőséges és állandó béke kiküzdésére szükséges minden áldo­­zatot. A haza javára szükséges rendszabá­lyok helyes megértésével viseli el a gazda­sági életnek a háború igényelte korlátozá­sait és hiusítsa meg ellenségeinknek a bé­kés lakosság létének rendszeres veszélyez­tetésére irányuló gonosz szándékait. Szivem atyai együttérzéssel osztja meg minden egyes h­ivemnek olyan állhatatos lelkierővel viselt gondjait: a gyászt az el­esettekért, a harcban álló szeretteik miatti aggodalmat és az áldásos békemunka meg­zavarását, az összes életviszonyok érzékeny súlyosbodását. De a mögöttünk lévő két hadiév lélekemelő tapasztalataira támasz­kodó, teljes bizalommal nézek a lassanként kialakuló jövőbe abban a boldogító tudat­ban, hogy derék nemzetem valóban meg­érdemli a diadalt és a hívőnek azzal a re­ményével, hogy az Úristen kegyelmet­es igazságossága nem fogja tőlünk a győzel­met megtagadni. Szükségét érzem, hogy ezekben a ko­moly, de reményteljes emléknapokban ki­fejezésre juttassam, hogy büszke örömmel tölt el a nemzetnek soha nem lankadó hazafiúi áldozatkészsége és hogy hálás szív­vel ismerem el a végleges sikert biztosító elszánt magatartást. Megbízom Önt, hogy ezt nevemben köz­tudomásra juttassa.­­ Kelt Bécsben, 1916 julius 31-én. Ferenc­­József s. k. Gróf Tisza István s. k." Hasonló legfelsőbb kéziratot intézett a király Stürgkh gróf osztrák miniszterel­nökhöz is, azonban záró tüzünk egész napon föl­tartóztatta azt és itt csak este jutott szintén nagyon jelentékeny erőkkel intézett elszigetelt támadások formájában a megvaló­suláshoz. Az ellenséget mindenütt nagyon súlyos veszteségei mellett visszavertük. Egy talpalatnyi tért sem tudott nyerni. A közelharcok minde­nütt, ahol ezekre sor került, hála a bajor és szász tartalékcsapatok, valamint a vitéz schlezwig-hollsteiniak elszánt nekirontásának,­­ a mi javunkra dőltek el. Tizenkét tisztet és 769 főnyi legénységet elfogtunk, 13 géppuskát zsákmányoltunk. A Sommetól délre ágyúharc volt. Prunay vidékén (Champagne) egy gyöngébb francia előtörés tüzünkben összeomlott. A M­a a­s­t­ó­l­keletre az ágyútűz több ízben nagyobb hevességre fokozódott. Thiaumont- erődtől délnyugatra kisebb kézigránátharcok voltak. A Conflans ellen inté­zett ellenséges repülőtámadást Pont-à-Mousson ellen irányított tüzeléssel viszonozták. A badeni Mühlheim ellen indított francia repülőrajnak Fokkereink Neuenburgnál, a Rajna mellett, útját állották, azt megfutamították és üldözték. Az ellenséges vezérrepülőgépeknek Mühlhausentől északnyugatra lezuhanását idéztük elő. Höhndorf hadnagy Bapaumetől északra a tizenegyedik,­­Vintgens hadnagy pedig Péronnetől keletre a tizenkettedik ellen­felét tette harcképtelenné. Pont-a-Moussontól nyugatra, Thiancourttól délre, egy-egy francia kétfedelűt lőttünk le, az utóbbit védőtüzelé­sünkkel. A legfelsőbb hadvezetőség, különösen megerősített akadályokat leküz­deniek, a középkaliberű lövegek tökéletesen elégségesek arra, hogy a szövetségesek előre­haladásában sebtében épített fedezékeket megsemmisítsék, miközben a német gépfegy­verek — sajnos —­ a legnagyobb hatással teljesítik feladatukat. A német—angol­francia faábor u.­ zAngol támadás hat hadosztállyal. •— Csaták a levegőben. (Nagyfőhadiszállás, július 31.) Az angol vál­lalkozások Boziéresnél és Longueval­nál, amelyek a tegnapi napba is belenyúltak, egy ú­j nagy angol-francia támadást készítettek elő. E támadás Longueval és a Somme között reggel legalább hat had­osztály harcbavetése mellett egységesen, következett be, Foziéres és Longueval között NÉPS£A¥A A szörnyű picardiai harcok. (Berlin, július 31.) A ,»Berliner Lokalan­zeiger"­­ tudósítója jelenti a nagy főhadiszál­lásról: Az Ancre-pataktól északra és a patak további folyása mentén egészen Thiepvalig tegnap is, mint az előző napokon, a legheve­sebb ostromot fejtette ki az angol tüzérség. A legkülönbözőbb kaliberű ágyuk ontották a tüzet, h­ogy állásainkat szétrombolják.­­4 tüzelés borzalmas erejűvé fokozódott né­hányszor és sohasem szűnt meg. Hasonlatos volt a tűz ereje ahhoz, amely szakadatlanul tombolt a gyalogsági támadások előtt június utolsó napjaiban a Sommenál és az Ancre­pataknál. Talán újabb gyalogsági támadá­sok várhatók ezen a rettenetesen megostro­molt terepen. Természetes, hogy a legna­gyobb bizalommal tekinthetünk csapataink ellentállása elé és bízhatunk erős állásaink­ban. A Sommetól dél felé is a legelkeseredet­tebb tüzérségi harcok folytak. Poziérestől északnyugatra és keletre gyalogsági táma­dást utasítottunk vissza. Longuevalnál és a del­villéi erdőnél ugyancsak gyalogsági har­cok folytak az ellenség hasztalan erőfeszítése mellett. Az ellenfél repülői föltűnő élénk te­vékenységet fejtettek ki, de sikert nem ér­hettek el. (Genf, július 31.) A francia szakkritika vé­leménye szerint Thiepval környékén fokozott hevességű harcok várhatók, ahol a németek megerősített állásai az angolok minden erő­feszítéseivel dacoltak. A rossz időjárás semn befolyásolhatja az ott dühöngő csatát. Mind­két oldalon szakadatlanul bömbölnek az ágyuk. Az ágyúzás — párisi lapok szerint — az egész angol-francia Somme-frontra kiter­jedt. • Az ellenség a szövetségesek nehéz tü­zérségének tevékenységére kitűnő középkali­berű lövegekkel válaszolt, amelyek között sok 10,5 és 15-ös lövegek is voltak. Miután a németek defenzívában ,vannak és nem kell Akik félnek a konkurrenciától. (Bern, július 31.) Engeland képviselő panasz­kodik az „Echo de Paris"-ban, hogy bizonyos francia érdekkörök, amelyek nem szívesen látnák Lotharingia visszacsatolását, meg akarják fosztani az országot a „győzelem gyümölcseitől". A képviselő ismerteti a leg­előkelőbb párisi pénzügyi szaklapnak egy cik­két, amelynek az írója nyíltan megmondja, hogy a francia vas- és fémipari érdekeltség fél a lotharingiai német vas- és acélművek konkurrenciájától és ezért megfelelő óvintéz­kedések nélkül károsnak tartja Lotharingia annexióját. A cikkíró szerint a francia fém­ipar a bábom után nem lesz mindjárt abban a helyzetben, hogy sikeresen küzdhessen a lotharingiai világcégekkel és így valószínűleg Bückling, Stumm és Thyssen lennének a fran­cia piac királyai. Ennek a veszélynek az el­hárítására azt ajánlja, hogy Franciaország Lotharingiára nézve tartsa fönn a gazdasági státuskvót, vagyis hogy a politikai határ meg­szüntetésével ne törölje el egyidejűleg a most fönnálló vámvonalat is. Ezenkívül azt óhajtja a cikkíró, hogy a Lotharingiából jövő árukra nézve a háború előtti­­ vasúti tarifa maradjon érvényben. Egyszóval az elfoglalt terület poli­tikailag Franciaországhoz tartoznék, de gazda­ságilag „exterritorá­lis" maradna. Engeland nem talál elég éles szavakat, hogy megbélye­gezze ezeknek „a szemtelen javaslatoknak a szerzőjét". Szerencséje­­ — írja —e hogy milyzen o

Next