Népszava, 1916. augusztus (44. évfolyam, 211–241. sz.)
1916-08-01 / 211. szám
1916 augusztus 1. nagy összecsapás alkalmával a török csapatok nagyon megverték az orosz haderőt: ezer orosz katona holtteste borította a csatateret .*. A balkáni harctereken nincs változás. —I Romániáról külön cikkünk szól. i* :* Évfordulóm király kézirata a miniszterelnökhöz. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti. A „Budapesti Közlöny" keddi száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: „Kedves gróf Tisza! Második évfordulóját éljük azoknak a napoknak, amelyekben ellenségeink engesztelhetetlen őrülete harcra kényszerített bennünket. Mélyen fájlalom bár, hogy ilyen hosszú ideig tart az emberiségre súlyosodó nehéz megpróbáltatás, fölemelő elégtétellel tölti el keblemet, ha erre a kemény tusára viszszatekintek, amely a monarchia megtörhetetlen erejébe vetett bizalmamat újra meg újra igazolja. Azellenséges túlerő folyton megújuló támadásait dicső szövetségeseinkkel vállvetve, hősiesen visszaverő bátor fiaihoz méltóan otthon is azt a lelkesült kötelességérzetet tanusítja a nemzet, amely egyedül méltó a mai nagy és komoly időkhöz. A győzelem kivívására irányuló egyetlen nagy elhatározásban, egyesülve, férfias elszántsággal hoz meg a dicsőséges és állandó béke kiküzdésére szükséges minden áldozatot. A haza javára szükséges rendszabályok helyes megértésével viseli el a gazdasági életnek a háború igényelte korlátozásait és hiusítsa meg ellenségeinknek a békés lakosság létének rendszeres veszélyeztetésére irányuló gonosz szándékait. Szivem atyai együttérzéssel osztja meg minden egyes hivemnek olyan állhatatos lelkierővel viselt gondjait: a gyászt az elesettekért, a harcban álló szeretteik miatti aggodalmat és az áldásos békemunka megzavarását, az összes életviszonyok érzékeny súlyosbodását. De a mögöttünk lévő két hadiév lélekemelő tapasztalataira támaszkodó, teljes bizalommal nézek a lassanként kialakuló jövőbe abban a boldogító tudatban, hogy derék nemzetem valóban megérdemli a diadalt és a hívőnek azzal a reményével, hogy az Úristen kegyelmetes igazságossága nem fogja tőlünk a győzelmet megtagadni. Szükségét érzem, hogy ezekben a komoly, de reményteljes emléknapokban kifejezésre juttassam, hogy büszke örömmel tölt el a nemzetnek soha nem lankadó hazafiúi áldozatkészsége és hogy hálás szívvel ismerem el a végleges sikert biztosító elszánt magatartást. Megbízom Önt, hogy ezt nevemben köztudomásra juttassa. Kelt Bécsben, 1916 julius 31-én. FerencJózsef s. k. Gróf Tisza István s. k." Hasonló legfelsőbb kéziratot intézett a király Stürgkh gróf osztrák miniszterelnökhöz is, azonban záró tüzünk egész napon föltartóztatta azt és itt csak este jutott szintén nagyon jelentékeny erőkkel intézett elszigetelt támadások formájában a megvalósuláshoz. Az ellenséget mindenütt nagyon súlyos veszteségei mellett visszavertük. Egy talpalatnyi tért sem tudott nyerni. A közelharcok mindenütt, ahol ezekre sor került, hála a bajor és szász tartalékcsapatok, valamint a vitéz schlezwig-hollsteiniak elszánt nekirontásának, a mi javunkra dőltek el. Tizenkét tisztet és 769 főnyi legénységet elfogtunk, 13 géppuskát zsákmányoltunk. A Sommetól délre ágyúharc volt. Prunay vidékén (Champagne) egy gyöngébb francia előtörés tüzünkben összeomlott. A Ma astólkeletre az ágyútűz több ízben nagyobb hevességre fokozódott. Thiaumont- erődtől délnyugatra kisebb kézigránátharcok voltak. A Conflans ellen intézett ellenséges repülőtámadást Pont-à-Mousson ellen irányított tüzeléssel viszonozták. A badeni Mühlheim ellen indított francia repülőrajnak Fokkereink Neuenburgnál, a Rajna mellett, útját állották, azt megfutamították és üldözték. Az ellenséges vezérrepülőgépeknek Mühlhausentől északnyugatra lezuhanását idéztük elő. Höhndorf hadnagy Bapaumetől északra a tizenegyedik,Vintgens hadnagy pedig Péronnetől keletre a tizenkettedik ellenfelét tette harcképtelenné. Pont-a-Moussontól nyugatra, Thiancourttól délre, egy-egy francia kétfedelűt lőttünk le, az utóbbit védőtüzelésünkkel. A legfelsőbb hadvezetőség, különösen megerősített akadályokat leküzdeniek, a középkaliberű lövegek tökéletesen elégségesek arra, hogy a szövetségesek előrehaladásában sebtében épített fedezékeket megsemmisítsék, miközben a német gépfegyverek — sajnos — a legnagyobb hatással teljesítik feladatukat. A német—angolfrancia faábor u. zAngol támadás hat hadosztállyal. •— Csaták a levegőben. (Nagyfőhadiszállás, július 31.) Az angol vállalkozások Boziéresnél és Longuevalnál, amelyek a tegnapi napba is belenyúltak, egy új nagy angol-francia támadást készítettek elő. E támadás Longueval és a Somme között reggel legalább hat hadosztály harcbavetése mellett egységesen, következett be, Foziéres és Longueval között NÉPS£A¥A A szörnyű picardiai harcok. (Berlin, július 31.) A ,»Berliner Lokalanzeiger" tudósítója jelenti a nagy főhadiszállásról: Az Ancre-pataktól északra és a patak további folyása mentén egészen Thiepvalig tegnap is, mint az előző napokon, a leghevesebb ostromot fejtette ki az angol tüzérség. A legkülönbözőbb kaliberű ágyuk ontották a tüzet, hogy állásainkat szétrombolják.4 tüzelés borzalmas erejűvé fokozódott néhányszor és sohasem szűnt meg. Hasonlatos volt a tűz ereje ahhoz, amely szakadatlanul tombolt a gyalogsági támadások előtt június utolsó napjaiban a Sommenál és az Ancrepataknál. Talán újabb gyalogsági támadások várhatók ezen a rettenetesen megostromolt terepen. Természetes, hogy a legnagyobb bizalommal tekinthetünk csapataink ellentállása elé és bízhatunk erős állásainkban. A Sommetól dél felé is a legelkeseredettebb tüzérségi harcok folytak. Poziérestől északnyugatra és keletre gyalogsági támadást utasítottunk vissza. Longuevalnál és a delvilléi erdőnél ugyancsak gyalogsági harcok folytak az ellenség hasztalan erőfeszítése mellett. Az ellenfél repülői föltűnő élénk tevékenységet fejtettek ki, de sikert nem érhettek el. (Genf, július 31.) A francia szakkritika véleménye szerint Thiepval környékén fokozott hevességű harcok várhatók, ahol a németek megerősített állásai az angolok minden erőfeszítéseivel dacoltak. A rossz időjárás semn befolyásolhatja az ott dühöngő csatát. Mindkét oldalon szakadatlanul bömbölnek az ágyuk. Az ágyúzás — párisi lapok szerint — az egész angol-francia Somme-frontra kiterjedt. • Az ellenség a szövetségesek nehéz tüzérségének tevékenységére kitűnő középkaliberű lövegekkel válaszolt, amelyek között sok 10,5 és 15-ös lövegek is voltak. Miután a németek defenzívában ,vannak és nem kell Akik félnek a konkurrenciától. (Bern, július 31.) Engeland képviselő panaszkodik az „Echo de Paris"-ban, hogy bizonyos francia érdekkörök, amelyek nem szívesen látnák Lotharingia visszacsatolását, meg akarják fosztani az országot a „győzelem gyümölcseitől". A képviselő ismerteti a legelőkelőbb párisi pénzügyi szaklapnak egy cikkét, amelynek az írója nyíltan megmondja, hogy a francia vas- és fémipari érdekeltség fél a lotharingiai német vas- és acélművek konkurrenciájától és ezért megfelelő óvintézkedések nélkül károsnak tartja Lotharingia annexióját. A cikkíró szerint a francia fémipar a bábom után nem lesz mindjárt abban a helyzetben, hogy sikeresen küzdhessen a lotharingiai világcégekkel és így valószínűleg Bückling, Stumm és Thyssen lennének a francia piac királyai. Ennek a veszélynek az elhárítására azt ajánlja, hogy Franciaország Lotharingiára nézve tartsa fönn a gazdasági státuskvót, vagyis hogy a politikai határ megszüntetésével ne törölje el egyidejűleg a most fönnálló vámvonalat is. Ezenkívül azt óhajtja a cikkíró, hogy a Lotharingiából jövő árukra nézve a háború előtti vasúti tarifa maradjon érvényben. Egyszóval az elfoglalt terület politikailag Franciaországhoz tartoznék, de gazdaságilag „exterritorális" maradna. Engeland nem talál elég éles szavakat, hogy megbélyegezze ezeknek „a szemtelen javaslatoknak a szerzőjét". Szerencséje — írja —e hogy milyzen o