Népszava, 1916. szeptember (44. évfolyam, 242–271. sz.)
1916-09-01 / 242. szám
XIIV. évfolyam. Budapest, 1916 szeptember 1. péntek. 242. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ........ 24.— kor. I negyed évre..... 1.— kor. fél évre 12.— kor. egy hóra ..... 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZER VESZTŐSÉG: VIIL, COKTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., COKTTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Nehéz eppet köszöntöttek reánk, ezt nem lehet és nem isszabad titkolni, de céltalan is volna a titkolódzás, mert jobb, ha bátran szemébe nézünk a bajnak és iparkodunk vele férfiasan megbirkózni. Hogy ez sikerüljön, össze kell gyűjteni az összes még meglevő erőket és hasznosítani kell azokat a közös cél érdekében. Az erők összegyűjtése és okos fölhasználása pedig a kormánynak a kötelessége, mert ez idő szerint csak a kormány rendelkezik az ehhez szükséges eszközökkel és övé az abszolút hatalom. A kormány azonban ezen a téren sem teljesíti kötelességét úgy, amint kellene. Ahelyett, hogy megfelelő módon iparkodna fölszínre hozni a nemzet mély rétegeiben rejlő erőket, csak arra van gondja, hogy a saját korlátlan uralmát meghosszabbítsa, mert attól fél, hogy azok az erők veszélyeztetnék hatalmát. Ahelyett, hogy a haza ügyét igazán mindnyájunk ügyévé iparkodna tenni, hatalmaskodik, kakaskodik és még mindig csak arra fordítja minden igyeszetét, hogy- az ő akaratán kívül más akarat, kívánság, óhaj ne érvényesülhessen ebben az országban. Nemcsak mi mondjuk ezt, tudják és mondják ezt a szövetséges külföldön is, ami kitűnik például a „Frankfurter Zeitung" következő szelíd soraiból: A magyar kormány és a miniszter mm jól tenné, ha nem ülne magas paripára és a konfliktusokat elkerülné, amelyek egy kissé több tekintettel elkerülhetők, amelyek azonban, ha kitörnek, nem maradnának káros hatás nélkül Magyarországra és Magyarország határain túlra sem. A magyar kormány tehát — szövetségeseinknél elterjedt vélemény szerint — magas paripára ül és belső konfliktusokat, összeütközéseket idéz föl... Miért teszi ezt ? Azért, hogy a jogos panaszt és bírálatot elfojtsa és hogy a népjogok megszerzésére irányuló törekvéseknek útját vágja. Havalaki még kételkednék abban, hogy az a megállapítás helyes, az olvassa el a miniszterelnök és az ellenzéki vezérek között szerdán lefolyt tanácskozásról szóló tudósításokat. Ezekből kitűnik, hogy a miniszterelnök úr a képviselőházat el akarja napoltatni abban az esetben, ha az ellenzék a parlamenti szólásjogot más mértékben gyakorolná, mint amilyent Tisza engedélyezni hajlandó. Tehát nem szabad olyan bírálatot gyakorolni, amely a kormánynak kellemetlen; nem szabad a nép érdekében olyan kívánságokat hangoztatni, amelyeket a kormány nem szándékozik teljesíteni; nem szabad rámutatni esetleg elkövetett súlyos hibákra, nem szabad kutatni e hibák okait, nem szabad megállapítani a felelősséget és így nem lehet utat kijelölni a hibák elkerülésére, jóvátételére és nem lehet olyan reformokat sürgetni — vagy pláne keresztülvinni —, amelyeknek segítségével fokozni lehetne a nép erejét és növelni a mostani helyzet megjavításának valószínűségét. Nehéz napokat élünk. Ma nem frázis, hogy veszélyben a haza. Ma tehát, ismételjük, a kormánynak az a kötelessége, hogy egyesítse a nemzet összes erőit, ébressze föl a még szunnyadó erőket is a fenyegető balvégzet elhárítására. Ennek azonban nem az a módja, hogy elnémítja a panaszt, a bírálatot és a jogos kívánságokat. Ellenkezőleg: szabad megnyilatkozást kell biztosítani a közvélemény számára a sajtóban és a parlamentben. Ha ezt nem teszi a kormány, ha konokul ragaszkodik ahhoz, hogy ő és a többi felelős tényezők bírálaton fölül állanak, akkor honnan merítsen a nép bizalmat ahhoz, hogy óriási áldozatait, vérét és verítékét ezentúl a közre nézve célszerűbben és sikeresebben fogják fölhasználni. Honnan merítsen reményt, hogy keserves panaszai végre orvoslást fognak nyerni?. Márpedig, ha ezt a bizalmat és ezt a reményt nem tudják és nem akarják megadni a népnek, akkor ne számítsanak olyan hangulatnak a föltámadására, amely nagy veszedelmek órájában egyedül biztosíthatja a sikert. És tovább is van. Magyarország népéből eddig is ki lehetett, ezután is ki lehet sajtolni minden olyan áldozatot, amelyet törvény ír elő, amelynek törvény szabja meg a mértékét. De a szívek és lelkek önkéntes áldozatkészségét, azt, amelynek nincsen mértéke s nincsen határa, azt, amely nem külső parancsszóra nyilatkozik meg, hanem a legbensőbb érzelmekből fakad, azt nem lehet kiváltani a tömegekből mindaddig, amíg a tömegek a haza mostohagyermekeinek érzik magukat, amíg millió és millió ember ki van rekesztve a legfontosabb polgári jogból és nem szólhat bele annak a hazának az ügyeibe, amelyért véreznie kell. Szeretnénk, ha ezek a szavaink eljutnának a kormány és a nyilvánosság szemei elé. És kérjük, hogy senki se lásson ezekben a szavakban izgató szándékot, hiszen mi — bevalljuk őszintén — ma már, hiába akarnánk, nem tudjuk a népet izgatni, az izgatást oly tökéletesen elvégezték helyettünk mások. De igenis akarjuk azt, hogy az a csapás, amely most Magyarországot fenyegeti, elháríttassék. Ezt pedig, szilárd meggyőződésünk szerint, csak úgy lehet elérni, ha a parlamenti és sajtóbeli szabad bírálat segítségével az elkövetett hibák jóvá tétetnek és a jövőre nézve kizáratnak, továbbá, ha az egész népet befogadják az alkotmány várába, ha hazát adnak a jogfosztott hazátlan népnek, hogy legyen neki oka a törvény és rendeletek holt betűin túlmenő lekesedésre és áldozatkészségre, amely megbecsülhetetlen erőnek a forrása. Ezt ajánljuk erős meggyőződéssel és teljes jóhiszeműséggel a kormány figyelmébe. És ajánljuk neki, szálljon le a magas paripáró. Talán fél a kormány, hogy akkor hamarosan le kell szállnia az abszolút hatalom polcáról is, de higgye el a miniszterelnök úr, hogy jobb, ha csak a kormány bukik, mint ha magasabb értékek is ,vele buknak. Lapunk mai száma 12 oldal. Magunsiért! Válságos idők egyre tornyosuló bajainak közepette a szervezett munkások lelkes áldozatkészségének nem szabad csökkennie. A magyarországi szociáldemokrata párt az államhatalommal való küzdelmében már nagyon sokszor volt válságos, nehéz helyzetben, de a munkások önfeláldozása mindenkor olyan erőnek bizonyult, amelyet az egész állami hatalom sem tudott legyűrni. A világháború harmadik esztendejét éljük a megélhetés egyre nagyobb gondjai között. Minden családnak meg kell szorítania életigényeit, mert a munkások kicsiny keresete az egyre fokozódó uzsora árai mellett még arra sem elegenos", hogy a rendes táplálék és ruházat költségeit fedezze. Mindezt figyelembe véve a budapesti bizalmi férfiak és a pártvezetőség csak a viszonyok nyomasztó kényszere alatt tudták elszánni magukat arra, hogy a Népszava árát nagyon csekély mértékben fölemeljék. Az okokat annak idején már bőven ismertettük és büszkék vagyunk elvtársainkra, hogy úgyszólván teljes egyhangúsággal elismerték az emelés kikerülhetetlen voltát. Pénteken, szeptember hó elsején a havi, előfizetés ára 50 fillérrel emelkedik, a heti előfizetés pedig 10 fillérrel. Ha figyelembe vesszük a pénz vásárlóerejének csökkenését és minden életszükségletnek 5-600 százalékkal való megdrágulását, akkor meg kell értenünk, hogy ez az emelkedés nagyon szerény. Mert figyelembe kell venni azt is, hogy a Népszava előállítására szükséges cikkek ára még az élelmiszerek áránál isjobban emelkedett. Tiltakoztunk az uzsorások fosztogatása ellen, de azért a kenyér ára több mint 100 százalékkal emelkedett, holott a minősége silányabb lett. A kenyeret azonban nem lehet nélkülözni, mindenkinek meg kellett fizetni a magas árakat. A burgonyára is szükség van, különösen olyan időben, amikor a húsneműek árát nem lehet megfizetni. A burgonya ára 400 százalékkal emelkedett, de ezt is mindenkinek fizetnie kellett, aki nem akart koplalni. A zsírra is szükség van és a zsír ára 600 százalékkal emelkedett. A proletárcsaládoknak is szükségük van zsírra, tehát meg kell fizetniök azt az uzsoraárat, amelyet követelnek. Ha valaki néha havonta egyszer húst akar enni, akkor 7—800 százalékkal magasabb árat fizet, mint a normális időkben. Arról nem is beszélünk, hogy a többi szükségletek árait is meg kell fizetni. A főzelékneműekért, a szappanért, a paradicsom és gyümölcsért, a ruha, kalapés cipőért 300—1000 százalékkal magasabb árakat követelnek és habár szitkozódva, de