Népszava, 1916. szeptember (44. évfolyam, 242–271. sz.)

1916-09-06 / 247. szám

8 tek meg az ellentétek, ő azonban azon az állásponton van, hogy a kormány diktátori hatalmát a történtek után többé nem gyakorolhatja. A románok nagy perfidiával leplezték szándékukat és félre tudták vezetni diplomáciai képviselőinket. A betörés váratlanul jött. Ez lehet históriai tény, de nem lehet mentség. (Nagy taps a baloldalon.) A miniszterelnök úr azt mondja, hogy a román betörés ártalmatlanná tételére minden intézkedés megtörtént. Ezek között az intézkedések között szerepel talán az is, hogy nem védettek meg az erdélyi szorosok. Én hiába bocsátkoznám annak taglalásába — mondotta tovább —, hogy a megállapított stratégiai vonalnak a megválasztása hadászati szempontból helyes volt-e vagy sem, ha azonban előre megállapított dolog volt bizonyos erdélyi megyék átengedése, akkor minden intézkedést meg kellett volna tenni, hogy a lakosságot kellő időben elszállítsák és vagyonát megmentsék. Ez az a megbocsáthatatlan mulasztás, amelyet e pillanatban le akarok szögezni. (Helyeslés a baloldalon.) Andrássy Gyula gráfi Romania, úgy látszik, azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy megmentse Olaszország reputációját és bebizonyítsa azt, hogy az álnokság babérja nem, Olaszországot, hanem őt illeti m°g. Románia tartózkodott attól, hogy bármiféle követelést támasszon, hanem hátbatámadott bennünket azért, hogy kielégítse hódításvágyát. Ez a vágy kiterjedt a székelyekre és szászokra is, akik nem tartoznak a románokhoz. Ugyanazt tette Románia most, amit nemrégiben Bulgáriával cselekedett, amikor hasonló helyzetben megtámadta, hogy raboljon tőle. Azt az állítást, hogy az erdélyi románokat föl akarja szabadítani, most megcáfolja itt egy erdélyi román képviselő. Az erdélyi románok elnyomottsága is üres vád, ami mögött semmi más nincs, mint kihasználni a mi helyzetünket. Ezt a támadást nemcsak vissza kell verni, hanem meg is kell torolni, hogy megtanulja kis szomszédunk, hogy helyzetünket rablókalanddal kihasználni nem lehet! Nem akarom ma részletesen kifejteni azokat a hibákat, amelyeket a kormány, különösen a külügyminiszter, elkövetett- igen súlyos hibákat követtek el hosszú idők óta, én azonban csak arra szorítkozom ma, ami a legsürgősebb és amit a legutóbb követtek el a román betörésekkel kapcsolatos mulasztásokkal. Minden tényező két év óta a legnagyobb aggodalommal számolt azzal a lehetőséggel, hogy Románia meg fog bennünket támadni. Számítani kellett arra, hogy meglepetés történhetik. Számítani kellett arra, főleg az utóbbi hetekben. Bratianu mondta, — ha jól emlékszem, a mi követünknek — hogy amint a katonai helyzet megváltozik, nem tudja, visszatartani a közvéleményt. Miért nem követtek olyan rendszabályokat, amelyek meglepetések ellen megvédtek volna? Konstatálni kívánom, hogy a külügyminiszter nem tanúsította azt az előrelátást, ami szükséges lett volna. Azzal mentik magukat, hogy csalódott nemcsak az osztrák és magyar diplomácia, hanem a német is és a bolgár is. Igen nagy különbség van abban, mert a németek, ha csalódtak is, a határuk érintetlen maradt, oda nem tódultak be román seregek! (Zajos helyeslés a baloldalon.) És konstatálni kívánom azt is, hogy a bolgárok sem csalódtak, mert ők az oda iparkodó románokat véres fejjel kergették vissza. Itt az én szemrehányásom fő oka és ezért ingat meg bennem a külügyminiszter iránt már úgy is fogyó bizalmam. Az alkotmánypárt teljes erővel és teljes erkölcsi tőkével igyekszik azon, hogy a nemzet ne ijedjen meg, mert bár komoly a helyzet, de nem válságos, azonban elvárja az alkotmánypárt, hogy a külügyek vezetése jobb kezekbe kerüljön. (Zajos éljenzés és taps az ellenzék soraiban.) Károly Mihály grófi Ezekben a súlyos időkben, amelyeket most átélünk, a magyarságnak együtt kell lennie és minden embernek tudnia kell kötelességét. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem frázisokra, de tettekre van szükség. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel a fölszólítással azonban a magyar parlament nem elégedhetik meg. Nekünk igenis kötelességünk gondoskodni arról, hogy minden szerv a legtökéletesebben működjék, hogy minden szerv vezetése a legtökéletesebb legyen és a legtökéletesebb kezekben maradjon. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Ha egy hadvezér elveszít egy ütközetet és hír arról a hadvezérről kisül, hogy vétkes könnyelműség folytán vesztette el azt, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) akkor ezt a hadvezért eltávolítják és mindenesetre felelősségre vonják, haditörvényszék elé állítják. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az a felelősség, amely Erdély elvesztése folytán terheli a miniszterelnököt, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) terheli a külügyminisztert, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) terheli a hadvezetőséget, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) olyan nagy, olyan súlyos, hogy emellett olyan egyszerűen, olyan gyorsan elmenni nem lehet. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök felelőssége. Az a felelősség, amely a miniszterelnököt terheli, direkt és indirekt. Indirekt uton terheli őt a felelősség a külügyi kormány által elkövetett hibákért (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), indirekt felelősség terheli őt a hadvezetőség által elkövetett hibákért. De direkt felelősség terheli a miniszterelnököt azokért a mulasztásokért és azoknak az intézkedéseknek hiányosságáért, amelyek mellett megtörténhetett az, hogy Erdély teljesen védtelen maradt (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy az evakuáció oly módon történt... Sümegi Vilmos: Nem is történt! Károlyi Mihály gróf:... hogy ott emberanyagban és értékben a legnagyobb veszteségek, a legnagyobb pusztulások történtek. De ha azt mondom, hogy a miniszterelnököt indirekt felelősség terheli azokért a külügyminisztériumban lekövetett hibákért, azt is kell mondanom, hogy ez az indirekt felelősség azonban a miniszterelnöknél fokozottabb mértékben áll fönn, mert fönnáll egy morális felelősség is. Hiszen tény az, hogy először Czernin grófnak kinevezése körül 1912-ben... Sümegi Vilmos: Magyargyűlölő! Magyarfaló! Barabás Béla: A magyar ügy ákciója Czernin! (Folytonos zaj. Elnök csönget) Sümegi Vilmos: Luegerrel trafikált! Justh János: Ez is epizód neki! (Folytonos zaj.) Károlyi Mihály gróf: 1912-ben a delegációk ülésében Czernin gróf kinevezése körül nagyon éles vita támadt. Akkor a miniszterelnök úr védte és erősen kardoskodott amellett, hogy ez a kinevezés helyes. Nem akarok kitérni azokra az indokokra, amelyek velünk, az ellenzékkel akkor azt mondatták, hogy Czernin gróf nem odavaló. Ezekből az indokokból, ezekből az érvekből csak kettőt akarok fölemlíteni és a 1. képviselőház emlékezetébe visszaidézni. Az egyik az, hogy mi Czernin grófot azért nem tartottuk alkalmasnak, hogy éppen Bukarestbe nevezzék ki követté, mert ő egy olyan röpiratnak volt szerzője (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.), amely röpirat őt egyenesen alkalmatlanná tette arra a helyre, amely röpirat egyenesen ellenkezett a magyar közjognak tételes törvényeivel. A másik szempont, amely, velünk azt mondatta, hogy Czernin gróf nem odavaló, az volt, hogy ő a diplomácián kívül álló egyéniség, olyan ember, akinek tapasztalatai ezen a téren nem voltak, aki tehát ebből a szempontból sem odavaló. Mindenki tudja, hogy milyen éles volt ez a vita, hogy mindenki azt várta akkor, hogy Czernin gróf nyilatkozni fog, hogy reparálni fogja azokat a hibákat, amelyeket elkövetett akkor, amikor röpiratát írta. Semmi sem történt. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Annak dacára ott maradt Czernin gróf, aki az irredentista román mozgalommal rokonszenvezett. (Igaz. Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezért mondom, t. képviselőház, hogy a miniszterelnököt egy különös morális felelősség is terheli, hogy éppen Czernin gróf képviselt minket, De terheli egy fokozottabb morális felelősség a külügyek vezetésében és ez az, hogy mindenki tudja, hogy Berchtold gróf bukását és Burián báró kinevezését Tisza István gróf miniszterelnök úr idézte elő; az ő keze volt ebben az egész ügyben. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Közismert tény az, hogy a miniszterelnök úrhoz politikailag a lehető legközelebb áll Burián külügyminiszter úr, tehát azok a hibák, amelyek a külügyi kormány vezetése körül történtek, még különösebben terhelik a miniszterelnök urat. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Azt mondta a miniszterelnök úr, hogy nem kell csodálkozni azokon a hibákon, amelyek megtörténtek, hogy Románia minket váratlanul megtámadott, mert hiszen az az eljárás, amelyet Románia külügyi kormányunkkal szemben követett, tévedésbe ejthetett minket. Ezt mondta szóról-szóra. Én csak annyit akarok mondani, hogy a világháborúnak immár harmadik esztendejében vagyunk. Tudjuk azt, hogy nemzetközi jog egyáltalában nem létezik. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Tudjuk, hogy úgy és ott támadják az emberek egymást, ahol tudják vagy bírják és hogy az államok a nemzetközi jogot egyáltalában nem respektálják. És hogyha ez így van és hogyha hozzávesszük azt a közismert tényt, amelyet a nyilvánosság is tudott, hogy Oroszország muníciót szállított a románoknak, hogy olyan nemzettel állunk szemben, amelytől nem várhatunk semmi jót, mert hiszen tudjuk, hogy milyen módon támadta meg a bolgárokat és mily csúnya módon zsarolta ki Silistrát, akkor nem értem, hogy lehet azt mondani, hogy tévedésbe ejtett mindenkit Románia eljárása. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A legsúlyosabb azonban az a felelősség, amely a miniszterelnök urat személyesen terheli és amelyre Apponyi Albert gróf és Andrássy Gyula gróf is rámutattak. Én nem vagyok stratéga, nem akarom azt állítani, hogy Erdély határát lehetett volna vagy nem lehetett volna megvédeni, én nem tudom azt, hogy a szorosok olyanok-e, hogy azokat az átkaroló mozdulatoktól meg lehetett volna-e védeni, de igenis azt állítom, hogyha ez a terv fönnállott, hogy mi visszavonjuk csapatainkat és a marosi vagy a küküllői, vagy egy más vonalat veszünk föl, akkor nem lett volna szabad megtörténnie annak a botrányos dolognak, hogy Erdély ezen részének evakuálására semmi intézkedés nem történt. Hogy ottan oly óriás pusztulás történt, ezért a miniszterelnök úr a felelős. (Ugy van! Ugy van! Taps balfelől. Zaj és közbekiáltások.) Batthyány Tivadar gróf: Ne a főispánokat, hanem a népet hallgassa meg! Károlyi Mihály gróf: A világháború harmadik évét éljük és mindenki tudja azt, hogy mennyit szenved a lakosság a háború alatt, különösen ott a határszéleken, ahol az ellenséges hadsereg keresztülvonul. Tudjuk, hogy a háború nem történik úgy, amint régen hittük, hogy a hadakozó felek csak egymással találkoznak. Tudjuk, hogy nem respektálják a szabadnak deklarált városokat. Tudjuk, hogy egyáltalában semmiféleképen nincs megvédve a polgár, ha ellenséges támadások előtt áll. És mégis azt látjuk, hogy az egész erdélyi lakosság védtelen volt, menekült és ott kellett hagyni legértékesebb értékeit. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) De tudjuk azt, hogy gazdasági háborút is folytatunk, hogy a háború attól is függ, hogy gazdaságilag hogyan bírjuk el. Hogy akkor ott hagyjuk az ország legértékesebb részeit, védtelenül hagyjuk szénbányáinkat. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Meg nem mentjük azt a rengeteg sok állatot, azt a gabonát . . . Barabás Béla: Ilyen jó termés Erdélyben sohasem volt, mint az idén. Károlyi Mihály gróf: Ezek olyan súlyos hibák, amelyek politikailag is, erkölcsileg is lehetetlenné teszik azt, hogy ugyanazok az emberek vezessék az ország ügyeit, akik eddig vezették. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Három éve annak, hogy magyar véreink küzdenek idegen földön, idegen vezetés alatt határainkon túl. Három éve annak, hogy nemcsak a közös hadsereg, hanem a honvédség és a népfölkelők is résztvesznek azokban a kár- ZÉPSZAVA 1916 szeptember 6.