Népszava, 1916. szeptember (44. évfolyam, 242–271. sz.)
1916-09-06 / 247. szám
6 A francia szocialisták és a faáb©rtia Egy kisebbségi javaslat. "Arancia szocialisták kongresszusa alkalmából ismertettük a többség határozati javaslatát, valamint a kisebbség indítványának a lényegét is. Amint utólag értesülünk, ezeken kívül még más javaslatokat is terjesztettek elő. Ezek között a legérdekesebb a Haute-Marne megyei föderáció javaslata. Nehogy szétforgácsolódjék a kisebbség szavazata, az indítványozók a közös javaslatra szavaztak. A saját javaslatuk bevezetésében megemlékezik Liebknechtről és azután így szól: " Tekintettel arra, hogy a szocializmus főfeladata, hogy az elnyomatás GS 9/7 emberpusztítás minden hatalmával szemben megvalósítsa és föntartsa valamennyi ország munkásságának nemzetközi egységét, továbbá, hogy a háborúban a bizalmatlanság és gyűlölet óráiban a szocializmusnak nemcsak a nemzetet, hanem mindenekelőtt a nemzetközi szervezetet is meg kell védelmeznie, tekintettel arra, hogy anélkül, hogy tudatában lennének, a holttestek és hazugságok halmazán keresztül is a népek egységesek a háború borzalmaival szemben és az igazságos békére való hő vágyakozásban ..., tekintettel arra, hogy a francia szocializmus, ha csak nem akar öngyilkosságot elkövetni, nem térhet ki tovább azon kötelezettségek teljesítése alól, amelyeket minden hagyomány, minden elv és az elvtársak akarata rá ró , kijelenti az országos tanács, hogy szükségesnek tartja a Nemzetközi Iroda közvetítésével a nemzetközi összeköttetések helyreállítását. Hogy az Internationale csoportjainak lehetőséget adjanak a közös békeprogram és a békét létrehozó akcióra irányuló megegyezésre, az országos tanács felszólítja a Nemzetközi Irodát, hogy egy vagy több ülést hívjon össze, hogy a múltak megítélését egyelőre elhalasztva, utakat és módokat keressenek a háború hiábavaló meghosszabbításának az elkerülésére. Az esetben, ha a Nemzetközi Iroda valamely okból nem lenne képes legföljebb két hónap alatt nemzetközi ülést egybehívni, az országos tanács fölszólítja az állandó intéző bizottságot és a párt valamennyi parlamenti képviselőjét, hogy a rendkívül komoly eseményekre való tekintettel érvényesítsék jogaikat a pártszervezeti szabályok értelmében, „a viszonyoknak megfelelő intézkedéseket téve", egyénileg és együttesen összeköttetésbe lépjenek az elvtársakkal és a szocialista szervezetekkel, mindenekelőtt pedig az angol, az olasz pártokkal és a német kisebbséggel, hogy a népek nevében igazságos, azonnal való és tartós békét követeljenek kormányaiktól. n. Egy újabb téli Háború veszedelmére való tekintettel, az országos tanács elítéli Poincaré alkotmányellenes beszédét, amelyben arra vetemedett, hogy a békekötést az ellenséges nemzetek megalázásától tegye függővé; az országos tanács azt kérdi a szövetséges kormányoktól, várjon hajlandók-e hivel maradni adott nyilatkozataikhoz és pedig, hogy, csakis igazságos békére törekszenek és 1. elfogadnak minden komoly békeajánlatot és esetleg maguk tesznek hasonlót; 2. késznek nyilatkoznak minden békeközvetítésre vagy döntőbíróságra irányuló javaslat elfogadására. 3. Tekintettel a köztársaság elnöke kétértelmű és kihívó kijelentéseire és az orosz kormányférfiak határozottan imperialista nyilatkozataira, amelyek a háborúnak mindegyre jobban a hódító hadjárat színezetét adják (az ellenséges nemzet megsemmisítése vagy gazdasági és politikai károsítása); az országos tanács fölszólítja a párt képviselőit, hogy a köztársaság kormányától sürgősen követeljék, hogy azonnal, pontosan és kimerítően ismertesse a háborús célokat és azokat a feltételeket, amelyek mellett a szövetségesek hajlandók lennének tárgyalásokat kezdeményezni, fölszólítja a szocialista párt képviselőit, hogy az esetben, ha a kormányok nem cselekednének a megemlített követelések értelmében, 1. tagadjanak meg a kormánnyal minden együttműködést és 2. szavazzanak a háborús hitelek ellen. cm HÉPSZ5AVA 1916 szeptember 6. El&t&ipsafc ! rA Népszaváért való agitáció érdekében kiadóhivatalunknak szüksége van azon munkástársaink pontos sajccímére, akik a pártlapnak eddig még nem előfizetői. A fővárosi bizalmi férfiak testületének határozata értelmében kérjük a gyári bizalmiférfi elvtársakat, valamint a szakmai szabadszervezetek vezetőségeit, hogy, — ahol ez eddig még meg nem történt — sürgősen gondoskodjanak a kért lakcímek beküldéséről. Elvtársi üdvözlettel a magyarországi szociáldemokrata párt titkársága. A székelyek üdvözlete Viherak a g képviselS&sizhaw. — ellenséte Tisza lemondásfit követeli. „Mondjon le, mondjon le!" — ezt a kiáltást röpítette Tisza felé Justh Gyula, amikor a keddi ülés megnyílt. És legalább ezerszer elhangzott még ez a követelés a közbekiáltások áradatában és ez a követelés hangzott föl azokban a beszédekben, amelyek napirend előtt való fölszólalás címén a képviselőház ülését kitöltötték. Egymásután állottak föl az ellenzéki pártok vezérei, de a legnagyobb hatást Ormánczy Nándor délutáni rövid, tragikus erejű beszéde keltette, aki átadta Tiszának a székelyek üdvözletét. Tisza a rája zuhogó támadások viharában, a tomboló szenvedélyektől fűtött lázas jelenetekben tehetetlenül vergődött, sokszor percekig nem jutott szóhoz, nemcsak a zaj miatt, hanem még amikor csönd állott be, akkor sem találta meg a kifejezéseket és kínosan hallgatott. Ismert pózát, amelyben keresztbefont karokkal várta a fölháborodás lecsillapodását, az ellenzék gúnyos kiáltásai nevetségessé tették. A vádakkal szemben nem tudott egyébbel védekezni, mint azzal, hogy a román hadüzenet és betörés meglepetés volt. De önmagát cáfolta meg, amikor tervszerűnek mondotta az ellenség beeresztését, mert hiszen ha ez volt a terv, akkor egyúttal gondoskodni kellett volna az átengedett területek lakosságának kellő időben való eltávolításáról és az ott levő javak biztosításáról. Ez alól a súlyos vád alól még nála okosabb ember sem tudná a bűnösöket tisztázni, nemhogy ő, aki testi és szellemi erejében egyaránt rokkantan védekezett. Idegesen tördelte a kezeit a viharosabb jelenetek közben, majd újra fenyegetődzött az elnapolással, habár csak burkoltan, de Andrássy szintén az elnapolás rémével iparkodott az ellenzék háborgását lecsillapítani. Ez ha olykor-olykor sikerült is, csakhamar újra kitört a vihar, mert hiszen lehetetlen Tiszának cinizmussal kevert ferdítéseit és ostobaságait nyugodtan végighallgatni. Az ülés megnyitása előtt néhány perccel Szterényi József, aki különben délután súlyos vádbeszédet mondott a kormány ellen, azt hangoztatta, hogy: „Ma méltóságteljes ülésünk lesz". Az ülés méltóságteljességének jellemzéséül szolgáljanak azok a közbekiáltások, amelyeknek csak igen csekély részét tudja a hírlapi tudósítás visszaadni. Nem csoda, ha a kifejezések nem nagyon finomak, mert hiszen Tisza a legkeserűbb panaszok hallatára gúnyosan mosolygott, amire a szemébe vágták:— Mit röhög? Azon röhög, hogy elfoglalták Erdélyt? Erdély pusztulásán kacag? Justh János volt talán a legbuzgóbb kö£ bekiáltó. Többek között a következőket mondotta: — Annyi kárt nem tett még senki Magyarországnak, mint ön! —Versenylovaknak ,van zárt kupé, menekülő székelyeknek nincs! — Pusztuljon arról a helyről! Ráth Endre folytatta: — Csak a menekülő minisztereknek jutott különvonat! És folyton hangzik" Hol itt, Hol ott, sokszor kórusban, Mondjon lel Mondjon let, Lovászy Márton, Batthyány Tivadar honvédeket, magyar katonákat követelnek Erdély védelmére. Tisza első fölszólalása után Papp Cs. István fölolvasta a románok hűségnyilatkozatát, majd Apponyi, Andrássy, Károlyi és Rakovszky szólaltak föl, meg kell mondani, hogy Apponyi igen-igen gyöngén. Károlyi beszéde után Justh Gyula odament hozzá, kezet szorított vele és jó hangosam a közvetlen ott ülő Apponyi felé is fordulva, így, szólt:— A lelkemből beszéltél, te nem paktálsz! Nem paktálni kell ezekkel, hanem kidobni őket. Apponyi halkan megjegyezte: — De ha nem lehet! Justh: Ha nem lehet, akckor sem szabad paktálni velük. A négy ellenzéki pártvezér után következett Tisza második fölszólalása, amelyet talán még hevesebb vita kísért. Alig kezdte meg jezsuita mentegetődzését, Huszár Károly rákiáltott: — Gyerünk a mellékvágányra! Amikor azt mondta Tisza, hogy: kötelességem teljesíteni, rákiáltottak: Mondjon le, az a kötelessége! És így ment ez délután fél 3-ig, amikor az elnök, aki közben egész beszédeket intézett az egyes ellenzéki képviselőkhöz, hogy hagyják Tiszát beszélni, '4-ig szünetet rendelt el. Délután Szterényi fölháborító részleteket mondott el az erdélyi menekülésről. Utána Ormánczy állott föl nagy érdeklődés közepette. Tisza valósággal szenvedett e mélységes keserűséggel elmondott beszéd alatt, Ormánczy egyenesen a német császár beavatkozását kérte, mert ha győzni akar, akkor ártalmatlanná kel tennie azt a társaságot, amely a király mellett felelőtlenül intézi sorsunkat. Az elnök csöngetett, az ellenzé ii soraiban pedig fölhangzott: —' bA kamarilla! Ormánczy azzalvégezte beszédét, hogy elhozta Tiszának a székelyek üdvözletét* Erre