Népszava, 1916. november (44. évfolyam, 303–332. sz.)

1916-11-01 / 303. szám

pen a világháborúra és az országnak ebből származó súlyos helyzetére való tekintettel tartják a holland államférfiak időszerűnek és sürgősnek a reformot Mert ez a súlyos idő megkívánja az állam számára minden polgár buzgó, odaadó munkáját, és jöhet Hollandiára még súlyosabb idő is, lehet, hogy még őt is bekényszerítik az általá­nos öldöklés őrületébe és akkor még inkább szükség lesz valamennyi polgár önfeláldozó munkájára az állam érdekében. Ezt pedig — gondolják a holland államférfiak — tel­­­jes, mertekben csak úgy lehet biztosítani, ha az összes polgárok valóban polgárai — egyenlő politik­ai jogokkal felruházott tag­jai — az államnak; a jogf­osztottaktól, a lefokozott polgároktól a józan gondolko­dású holland politikusok nem várnak tel­jes odaadást sem­ az állam védelmében, sem a békés fejlesztésében. Nem ismerjük apróra a tervezett holland választójog részleteit. Az eddigi hírek sze­rint abban már megegyeztek az összes pár­tok képviselői, hogy a választójogot ki kell terjeszteni valamennyi felnőtt holland férfiúra; a nők választójoga kérdésében még nincs meg a szükséges egyetértés, de bizonyos, hogy ennek is erős pártja van. A fontos azonban — amit le kell szögez­nünk — az, hogy Hollandia most igenis időszerűnek tartja s a választójog reformját és annak keresztülviteléhez már hozzá is fogott. Mit szólnak ehhez minálunk a választó­jog megátalkodott ellenségei? — Tudomá­sul se veszik. Konokul ragaszkodnak, ah­h­oz, hogy a kérdés nem időszerű. * * * Nyugat felé a nap már lemenőben, .Még visszahinti bucsussugarát. Tábort verünk a letarolt mezőben S én nézem hossza­n a tűzkoronát. Még visszahinti bucsusugarát Aranykoronája amint lejjebb léptet Az alkonyodnék izzó peremén, Titkos homályba öltözik az élet, Árnyak osonnak, haldoklik a fény Az alkony égnek izzó peremén. Fecskék kerengnek, szárnyuk alig rebben, Zsibongva szállnak a fejünk felett Le-fel cikkáznak egyre sebesebben, Míg a homály nőtt, s lassan este lett, Zsibongva szálltak a fejünk felett. •S elül a zaj és elpihen a tábor, Az őrszemek virrasztanak csupán. Egy-egy mereng a távol otthonáról És holdsugár táncol a szuronyán... Az őrszemek virrasztanak csupán. ... így alkonyul már órok rengetegjén, a fényt nyomon kiséri vaksötét. Nincs forduló a vén időnek rendjén: Hajnal cibálja az éj üstökét S a fény nyomon kiséri vaksötét rajt­a: 1916 november 1.­ rt panaszairól kel ismét írnunk, mert a kor­mány, illetve a kereskedelemügyi miniszter nem veszi figyelembe a műhelyekben dolgozó és a pályafentartásnál alkalmazott munká­sok helyzetét. Nemcsak a napszámosokat tart­ják alacsony napibérek mellett kötelezően a Máv­ szolgálatában, hanem a szakképzett munkások kérelmeit sem veszik figyelembe. A Máv. napibérben dolgozó szakképzett ipari munkásai már nem is tudják, hogy mennyi kérvényt nyújtottak be szolgálati úton főnökeikhez. A főnököket azonban uta­sították, hogy az ilyen kérvényeket ne fo­gadják el, pedig a szolgálati szabályzat fegyelmi vétségnek­ tekinti, ha a munkások panaszait nem hallgatják meg. Alig van nap, hogy különféle deputációk ne kérelmeznék a munkások gazdasági hely­zetének javítását, de mindi­g eredmény tele­tt is. A munkások fölebbvalói, akik sok eset­ben maguk is rossz helyzetben vannak és a saját érdekeik védelmére szintén kérvén­yez­tek és deputációztak, a munkásokat arra biz­tatják, hogy legyenek jó hazafiak, folytas­sák a szorgalmas munkát, mert a front mö­gött is háború van. A napibérben dolgozó szakmunkások azon­ban azt látják, hogy bármennyit termelnek, akármilyen szorgalmasan dolgoznak, a jöve­delmük még sem emelkedik. A megélhetés nehézségei egyre fokozódnak, az élelmisze­rekhez is nehéz hozzájutni s ez lehetetlen ál­lapotokra vezet. A munkások sokszor éhesen, korgó gyomorral mennek munkába és ilyen körülmények között a legnagyobb jóakarat mellett sem tudnak rendesen dolgozni. A vasúti munkások a budapesti műhelyek­ben az 1 korona napibért kapnak. Ez az alapbér, amelyre 100—180 százalék között ingadozó akkordbért kapnak. Ha a közép­arányost vesszük, akkor a 3 korona 20 fillér — ez a legtöbb munkásnak azt alapbére — napibérrel rendelkező munkás a 140 százalé­kos akkordkeresettel együtt 7 korona 60 fil­lért keres. Ha a számítás alapjául huszon­nyolc munkanapot veszünk, akkor a havi kereset ,?75 korona 4 fillér. Ehhez jön 10 ko­rona 80 fillér személyi pótlék, minden 16 éven aluli­­gyermek után 7 korona 50 fillér családi pótlék. Ha­ tehát egy háromgyerme­kes családot veszünk alapul, akkor az ilyen­nek teljes jövedelme havonta 248 korona 34 fillér. Ezek a jól díjazott műhelyi szak­képzett munkások, akiknek a nagy kerese­teire annyira irigykednek a más foglalko­zásúak. Érdekes és a kormány atyai gondoskodá­sára jellemző, hogy a 7 filléres órabérpótlé­kot, amelyet a műhelyekben dolgozó iparo­soknak és segédmunkásoknak megadtak, ugyanakkor a pályaföntartásnál még a szakképzett munkásoknak sem adták meg­ ezt a néhány fillért. Ezeknek a munkások­nak az átlagos napibére 4 korona, amihez 80 fillér háborús pótlék jön. Ha ezt az ösz­szeget huszonnyolc munkanapra számítjuk, a havi kereset 134 korona 40 fillér. A pálya­föntartásnál alkalmazott munkások tehát joggal elmondhatják, hogy egyetlen magán­vállalkozó sem használja ki olyan mó­don a munkásait, mint a Máv. Augusztus hó 19-én a pályaf­on tartási munkások szolgálati úton azt kérték, hogy részükre is engedélyezzék a családi és sze­mélyi pótlékot, továbbá a 7 filléres órabér­pótlékot. A kérelem annyira indokolt volt, hogy nem tudtak előle elzárkózni és a mun­kások panaszát ezúttal fölterjesztették a Máv. igazgatósághoz. Eddig még nem tör­tént intézkedés, bár a műhelyekben dolgozó munkások már június 26-ika óta megkap­ják ezeket a csekély javításokat. A munkások ezenkívül a megélhetés ne­hézségeire hivatkozva, azt kérték, hogy en­gedélyezzenek a részükre bevásárlási előle­­e­get. ügyük most a kereskedelemügyi mi­niszter előtt van, aki már nagyon sokszor hangoztatta, hogy a munkások érdekeit szí­vén viseli és tud telhetőleg javítani fog helyzetükön. J£ kereskedelemügyi minisz­ternek tehát meg kellene értenie, hogy a munkások helyzete rosszabb a Máv.-nál, mint a magánüzemelynél és ezért haladék­talanul intézkednie kell, hogy a kért pótlé­kokat és a bevásárlási előleget a munkások megkapják. És földi férgek rut agyarkodása Nem hátráltatja utján a napot A föld forog és szüntelen forgása A ma sírján szüli a holnapot... Nem állítja meg semmi a napot! Halász József. * * # É3tted a mfpos. Jwta Hacffei* Boyts&a, Álmatlanul, égő szemmel heverek az ágya­mon, a könyvet leteszem, az újságokat szerte­dobálom és cigarettára gyújtok. A holdvilág benéz, részvétlenül és hidegen sápadozik. A fehér meny­ezeten éjjeli lepke röpköd. Várok és hallgatom a csöndet Nem gondolok semmire. A szívem ás az órám egyenletesen és hallhatóan ketyegnek. Soká fekszem így. Lassanként, mintha félálomban történnék, halk zaj indul meg. Bizonytalan hangok jut­nak el hozzám és fölkelek, kinézek a nyitott ablakon, észreveszem, hogy virrad és ébre­dez a város. Még szürkület van, a lámpákat eloltották, csak a holdfény világít egy ke­veset. Fölismerhetetlen asszonyok suhannak át az utcán. Amint világosabb lesz és sze­mem a nézéshez szokik, észreveszem alrend­őrt, amint a tegnap fölbontott utca kőraká­sán ül és gallérjába sülyeszti fáradt fejét Arca nincsen, kardja nem látszik, de nincs is szükség rá. Koránkelő, néma, dolgozó em­berek sietnek munkába, ezek nem érnek rá bajt szerezni. Egy-egy percig üres és mozdulatlan az , utca,­ azután jobbról-balról, mint valami a bűvös színpadon, előresietnek furcsa alakok. Lassan, döcögve jön két parasztkocsi, teli zöldséggel, paradicsommal, krumplival. Öreg asszony hajtja a lovakat, hátul is sokszok­nyás, bekötöttfejű nénék ülnek, álmosan lógatva a fejüket A sovány gebe is nagyokat bólongat, minden erejével húz, majd össze­roskad a vékony, rogyós lába. Mind kinyitja a szemét és fölnéz, amikor egy katonai auto­mobil süvölt el mellettük: nem lehet látni, ki ül benne. Azután tovább bóbiskolnak és zörögnek a maguk utján, tudomásul sem véve az elrohanó szörnyeteget; olyan tempó­san, lassan, ahogy 300 évvel ezelőtt is tették a nagyanyáik. Egy mezítlábas kisfiú meg egy kisleány fatalpn cipőben mennek kézenfogva. Mind­egyiknek a kezében kék bögre és kendőbe­kötött valami. Biztosan kenyér. Alig 10—12 évesek lehetnek s ilyen korán reggel, amikor más gyerek aranyalmával álmodik,­­mennek dolgozni. Csak kenyérért, mert cipőre már­nem jut. Megállnak, beszélnek a szemetes­kocsin álló fiúval, aki a nehéz kosarakat emelgeti. A bakon fiatal kocsis álmodozik, a lovak közé csördít s azután megindulnak az utjukon. Eltipegnek a gyerekek és én föl­nézek az égre. Ott lakik a jó istenke, aki a mezők liliomát ruházza és a madaraknak enni ad. Hát a proletárgyereknek miért nem jut? Azok a gyerekek, akik még alszanak, el fogják hinni, hogy „aki korán kel, aranyat lel". Ezek már nem. A szembenálló ház alszik. Számtalan ab­laka közül alig egy pár van nyitva. Az em­berek félnek a levegőtől. Most mind csön­desek, kábultak­, jók. Miért is egészen mások nappal és miért is kell némely embernek borzadállyal gondolni, bár ne ébrednék föl!? Az elvtársai­ ügyeimébe! Több oldalról megnyilvánult kívánságnak akarunk eleget tenni azzal, hogy a Népszava kiadóhivata­lában az irodai órákat egyelőre megváltoz­tattuk olyan módon, hogy a hivatal este 8 óráig rendszeres inspekciót fog tartani. En­nek ellenére is arra kérjük elvtársainkat, hogy ügyeiket a kiadóhivatalban lehetőleg 7 óráig szíveskedjenek elintézni. A kiadóhivatal.

Next