Népszava, 1916. december (44. évfolyam, 333–362. sz.)
1916-12-01 / 333. szám
2 mint a nők átlagos életkora csökkent. A budapesti pénztár életkor-statisztikája megdöbbentő modon bizonyítja a nők átlagos életkorának csökkenését. A háború kitörése előtt 1913-ban az elhalt férfiak átlagos életkora 41 év, 5 hónap és 1,2 nap volt. 1914-ben a férfiak átlagos életkora 41 év, 4 hónap és 3 nap s végül 1915-ben az életkor 40 év és 18 nap. A nők átlagos életkora 1913-ban 36 év, 8 hónap és 21 nap; 1914-ben 33 év, 3 hónap és 10 nap; 1915-ben 30 év, 10 hónap és 14 nap. A tüdővészben elhalt nőmunkások átlagos életkora 1911-ben 28 év, 3 hónap és 14 nap volt. 1915-ben 26 év és 8 hónap. A budapesti pénztár taglétszáma 1913-ban 241.122 volt; 1915-ben 208.708. Azért iktatjuk ide ezeket a számokat, mert ilyen módon a maga egész rettenetes mivoltában kitűnik, hogy a halandóság aránya milyen óriási módon növekedett. Az elhalt tagok száma 1913-ban 2303, 1914-ben 2275 , 1915-ben 2402. A taglétszám majdnem egyötöddel csökkent,a halandóság majdnem egytizeddel emelkedett. Különösen a fiatalkorúak halandósága emelkedett. A férfiak közül 12—15 éves korban 1913-ban 16-an haltak meg, 1915-ben 26-an, 16 és 18 év között 1913-ban 143-an haltak meg, 1915-ben 146-an. Amíg ilyen módon egyre dúsabb a halál aratása, ezzel egyidőben a lehetetlen életviszonyok között élő lakosság szaporodása sokkal csekélyebb, mint a háború előtt. A pénztár nőtagjai közül 1911-ben 2751-en, kaptak gyermekágyi segélyt: a biztosított nőtagok18%-a. 1914-ben már csak 2042 nő kapott gyermekágyi segélyt: a biztosított nők 4.3%-a. 1915-ben 1366 nő kapott gyermekágyi segélyt: a biztosított nők 2.3 %-a. Emelkedik a halálozások aránya, csökken az újszülöttek száma, a tüdővész és más öregségek gyorsabban fogyasztják a fiatalabb korú munkásokat. A munkások életviszonyai a fokozódó drágasággal egyenlő arányban rosszabbodnak, ami a szervezetük teljes kimerülése után megbetegedéshez, tisztuláshoz vezet. Hindenburg a német kormányt nyomatékosan figyelmeztette, hogy gondoskodjék a nehezen dolgozó munkások megfelelő élelmezéséről, mert a had' i'k's érdekeit is veszélyezteti, ha folytatják a munkások életével űzött rablógazdálkodást. A budapesti kerületi pénztár adatai még a német tábornagy figyelmeztetésénél is érthetőbben intik a magyar kormányt, h ígyeltje meg az élelmiszeruzsorások hatáta, hogy ne tűrje tovább az agráriusok fosztogatását, hanem gondoskodjék a munkások részére kellő mennyiségű és olcsó élelmiszerekről. Erre annál nagyobb szükség van, mert a kerületi pénztár adataiból az is kiderül, hogy a munkások kereseti viszonyairól költött mesék milyen alaptalanok. 1914. évi június 30-án a férfiak átlagos napibére 3.87 korona volt, a nőké 2.26 korona. 1915 június 30-án a férfiaké 1.02 korona, a nőké 2.38 korona. 1915 december 31-én a férfiak átlagos napibére 4.27 korona, a nőké 2.59 korona. Budapest után a munkások átlagos napibére Pozsonyban a legmagasabb. Itt a férfiak átlagos munkabére 1915 december 3.1.-én 3.41 korona volt, a nőké 2.11 korona. Ugyanebben az időben Győrben a férfiak átlagos napibére 2.36 korona, a nőké 1.67 korona. Kolozsváron a férfiaké 2.71 korona, a nőké 1.99 korona. Nagyváradon a férfiaké 2.63 korona, a nőké 1.87 korona. Pécsen a férfiaké 2.92 korona, a nőké 1.97 korona. Temesváron a férfiaké 3.01 korona, a nőké 2.21 korona. Látható tehát, hogy az ipari munkások átlagos kereseti viszonyai még mindig távol valnnak attól a foktól, amely a légi életszínvonal elérését számukra lehetővé tenné. A pénztár adatait megerősíti az a statisztika is, amelyet a vas- és fémmunkás-szövetség vett föl tagjainak kereseti viszonyairól. Az átlagosnál sokkal magasabb keresete csak aokban a had fölszerelő üzemekben dolgozó munkásoknak van, akik 14—16 órát dolgoznak naponta. Ezeknek a munkásoknak száma azonban nagyon csekély. A budapesti nászláznál például 1914. évi június 30-án 10.085 olyan tag volt biztosítva, akinek a keresete meghaladja a napi 7 koronát. 1916 június 30-án 17.177 ilyen keresettel bíró munkás volt biztosítva, holott ebben a csoportban vannak a 8 koronánál többet kereső munkások is. A vidéken a viszonyok rosszabbak, mint a fővárosban, valószínű, hogy a pusztulás mértéke is nagyobb. A kormány azonban nem kíváncsi ezekre az adatokra és nem törődik a munkások sorsával. A szociáldemokrata párt és a szaktanács bejelentett értekezletének betiltása azt jelenti, hogy ebben az országban csak az agráriusokkal törődnek és nem bánják a munkások tömeges pusztulását! Mintlabérek. A képviselőházban nagyon sokat foglalkoztak a köztisztviselők sorsával. Vázolták azt a lehetetlen helyzetet, amelyben a hivatalnokok tízezrei tengődnek és azt követelték a kormánytól, hogy sürgősen javítson helyzetükön. A fölszólalásoknak eredménye az, hogy az alacsony fizetésű tisztviselők 35 százalékos drágasági pótlékot kaptak és a fizetés arányában a többi alkalmazott is javításhoz jutott. Már e tárgyalások idején kijelentettük, hogy a megszavazott drágasági pótlék nem áll arányban a fokozódó drágasággal, tehát nem szünteti meg a köztisztviselők nyomorúságát. Utaltunk arra is, hogy a magántisztviselők sorsáról is gondoskodni kellene, mert a vállalatok közül nagyon kevesen emelték a fizetéseket, sőt vannak olyanok is, akik a háborús viszonyokat arra használták föl, hogy az alkalmazottak keresetét csökkentsék. Fölhívtuk a kormány figyelmét a munkásokra is és azt követeltük,hogy a vállalatokat legalább a honvédelmi miniszter rendeletének betartására kötelezze, mert még a fővárosban is akadnak olyan üzemek, amelyek megszegik e rendelet intézkedéseit és a vidéken alig van olyan üzem, ahol a munkásokat az előírt módon fizetik. A munkások dolgairól azonban sehol, sem beszéltek. A közvélemény azt hiszi, hogy a munkások most jobban élnek, mint a békében és mindenfelé elterjedt az a tévhit, hogy a háborús konjunktúra az összes munkásoknak jólétet jelent. Különösen a csepeli Weisz Manfréd lőszergyár munkabéreit szokták emlegetni és arról beszéltek, hogy ebben az üzemben minden munkás 100—200 koronát keres hetenkint, tehát érthetetlen a munkások zúgolódása. Most a kezeink közé került a nevezett üzem hivatalos munkabérkimutatása, amely azt bizonyítja, hogy a munkások többsége még a Weisz Manfréd-féle gyárban is nyomorúságos munkabért kap. Leközöljük a gyár igazgatójának kimutatását, amely a legutolsó kereseti lista, tehát az üzemben fizetett legmagasabb munkabéreket mutatja. Az adatok következők: K-tól Rig 1012 16 éven aluli munkásnak napi kereste 4 koronáig. 2091 kivezényelt munkás és a bosnyák katonák napi keresete ugyancsak nem haladja meg az 5 koronát, ugy hogy a gyár területén dolgozó 20.354 munkás közül 9069 munkásnak a keresete nem haladja meg az 5 koronát. Ipari, tanult, irén- és nem tanult népmunkásoknak a keresete a következő: 1 . E-löl K-ig 3045 munkásnak napi keresete 5.— 6.— 1997 .. .. .. 6.— 7.— 1085 .. .. .. 7.— 8.— 979 .. .. 8.— 9.—550 .. 9.— 10.— 7756 munkásnak a keresete nem haladja meg a 10 koronát. 9069 munkásnak a keresete nem haladja meg az 5 koronát. Megállapíthatjuk tehát, hogy a gyár összes munkásai közül 16.825 munkásnak a finni kersőesete van 10 koronán alul. Ezenkívül a gyárban dolgozómunkások közül: Az üzemben összesen 20.354 munkás dolgozik. Ezek közül ,9069 munkásnak a keresete nem haladja meg a napi 5 koronát, 7756 munkásnak keresete napi 5—10 korona és csak 3529 olyan nélkülözhetetlen szakmunkás, élőmunkás és vezető van, aki 10-től 40 koronáig való keresetet mutathat ki. Ilyenek a viszonyok abban az üzemben, amelyről általában azt tartják, hogy a legjobban fizeti munkásait. A legszükségesebb életszükségletek árai legalább 250 százalékkal emelkedtek, könnyű tehát kiszámítani, hogy még az úgynevezett jól kereső munkások is nyomorúságosan, sokkal roszszabbul élnek, mint a normális időkben. 150 munkásnak napi keresete 2.20 2.40 .1212 .. .. 2.40 2.60 7 .. .. .. 2.60 2.80 1112 1128 1947 5906 2.80-olino 1.50 3.50 4.— 5.— K-tól K-ig 1045 munkásnak napi keresete 10.— 12— 938 763 napi 95 12— 15— 938 763 5 13 15.— 20.— 659 20— —25.— 104 .. . 25.— 30.— 12 .10.— 35— 8 — 35.— 40.— 3529 *TI:P.57 ALTA 2010 december 1. Erőős orosz támmázások a román határon* * 3700 román fogoly Kampolungnál és a dunai vidéken; a legújabb napok zsákmánya: 52 ágyú, 7 gépfegyver, sort málha; egy század fogott el 1200 románt! — Élénkül a tüzérségi tűz az olasz harctereken. — Az Ypern-vidéken három kilométer szélességben támadtak az angolok. Macedóniában, Gruniste mellett, megkergették a szerbeket. Pitesti elfoglalásának nagyjelentőségű eseményét a német nagyfőhadiszállásnak már csütörtöki esti jelentése alapján közölhettük. A József főherceg vezérezredes főparancsnoksága alatt küzdő dali hadsereg munkájáról új adatot csak azzal közölnek, hogy Falkenhayn csapatai Kampelungot is elfoglalták és csak a Kampolungért vivott csatában 1200 román katona került az itt harcoló bajorok fogságába. Az itt harcoló bajorok... Most már meg lehet írni, hogy az itt harcolóknak megelőzően kemény munkájuk volt. A románoknak Erdély déli részeiből való kiszorítása után megkezdődött a szorosokon át az északi Romániába való benyomulás. A Szurdok-szoroson át nagy ellentállással, ellentámadó készséggel, új betörés kísérletével találkoztak, nehéz munkával sikerült itt megtörni a román erőt. Tirgu-Jiu elfoglalása után azután nagy, gyorsasággal haladt az előnyomulás. A Vöröstoronyi-szorostól délre betort háborús munkája után eljuthattak Kimnik városáig. De a Törcsvari-szorostól délre és délnyugatra fölötte nehéz volt a haladás. A központi hatalmas, vezérkari kommünikéiben ez a kifejezés: hangtól északkeletre 13 kilométerre, Törcsvári-szorostól délnyugatra ugyanennyire van) — heteken át szerepelt. A román jelentések a németek, a mi vezérkari kommünikéink, meg a románok szakadatlan támadásait jelezték napokon át; a román vezérkar e hó 18-i, jelentése Dragos-lavele vidékéről román támadást jegyez föl, az ellenség visszaszorítását adja hírül és 300 fogoly ejtéséről emlékezik meg; katonai forrás arról értesített akkor bennünket, hogy óv. a jelentés, igy, nem mondott igazat, mert a támadó csapatok a Kampó-