Népszava, 1916. december (44. évfolyam, 333–362. sz.)
1916-12-28 / 359. szám
LEGUJA ^ ^ ^c Rimnicui-Saratot elfoglalták. (A német főhadiszállás hivatalos jelentése. — December 27. este.) A nyugati és keleti fronton nincs újság. Nagyoláhországban elfoglalták Rimnicui- Saratot. A Dojrán-tótól északkeletre angol támadásokat visszautasítottunk. (A délutáni hivatalos jelentés, amint a Népszava háborús rovatában olvasható, már hírül adta, hogy Rimnicul-Saratnál áttörték az orosz frontot. Ennek a győzelemnek nagy eredménye Rimnicul-Sarat elfoglalása.) * Az orosz vezérkar jelentése. (December 25. — Román front.) A Kasin folyó környékén a Vrancea-hegyektől keletre, az ellenség folytatta offenzíváját, miközben a román csapatrészeket helyenként visszaszorította. E hó 24-én reggel óta az ellenség nehéz és könnyű tüzérsége hevesen ágyúzta csapatainkat a Bitzen—Bivunie-országút mindkét oldalán és a Loparicul és Balaceanul környékét, a tüzelés különösen heves volt az országúttól északra. Ezután az ellenség támadásokat kezdett és megszállt egy magaslatot Rakovitentől délre. Csapataink egy ellentámadással elűzték az ellenséget e magaslatról. Csapatainknak azonban csakhamar ismét föl kellett adniuk a magaslatot, mert az ellenség lövedékekkel árasztotta el őket. # * * M * Német válasz Svájc jegyzékére. (Berlin, december 27.) A Wolfi-ügynökség jelenti: A külügyi hivatal államtitkára ma a svájci követnek válaszképen az e hó 22-iki átiratra a következő jegyzéket nyújtotta át: A császári kormány tudomásul vette, hogy a svájci szövetségtanács az amerikai Egyesült Államok elnökével huzamosabb idő óta folytatott érintkezése eredményeként a maga részéről is tevékenységet akar kifejteni a hadban álló népek közeledése és a tartós béke megteremtése érdekében. A császári kormány teljes értéke szerint méltányolja azt az igaz emberies érzést, amely a svájci szövetségtanács lépését irányítja. A császári kormány értesítette arról az amerikai Egyesült Államok elnökét, hogy a maga részéről a közvetlen eszmecserét a legalkalmasabb eszköznek tartja arra nézve, hogy a kívánt eredményt elérjék. Ama megfontolások által vezérelve, amelyekből kifolyólag Németország december 12-én megtette béketárgyalásokra irányuló ajánlatát, a császári kormány az összes hadviselő államok megbízottainak egy semleges helyen minél hamarabb való összejövetelét indítványozza. Egyetértve az amerikai Egyesült Államok elnökével, a császári kormány azon a nézeten van, hogy a jövőbeli háborúi elkerülésének nagy művét csak a népek jelenlegi mérkőzésének befejezezése után lehet megkezdeni. Mihelyt ez az időpont elérkezett, a német császári kormány örömmel lesz hajlandó, hogy közreműködikk a magasztos feladat megoldásában. Ha Svájc, amely az ország nemes hagyományaihoz hrven a mostani háború szenvedéseinek enyhítése körül hervadhatatlan érdemeket szerzett, a maga részéről is hozzá akar járulni a vlágbéke biztosításához, úgy ezt a német nép és a német kormány a lensére--hbron üdvözölné. Bulgária válasza Svájcnak. (Szófia, december 27.) Radev berni bolgár követ megbízást kapott, hogy a svájci szövetségtanácsnak ma átnyújtsa a bolgár kormány válaszát a svájci kormánynak a békére vonatkozó jegyzékére. A válasz azonos a négyes szövetség többi hatalmainak válaszaival. Ami az amerikai jegyzékre adandó választ illeti, annak átnyújtása halasztást szenvedett, mert az Egyesült Államok szófiai képviselője technikai okokból ezt a jegyzéket eddig még nem közölte a bolgár kormánnyal. Készül az antant válasza. (London, december 27.) A Reuter-ügynökség értesülése szerint a szövetségesek fővárosa 2 NÉPSZAV! között eszmecsere van folyamatben a német válasz dolgában. A válasz vázlatát Párisban készítették elő és most a különböző minisztériumok között tanácskozás tárgyát alkotja. Az amerikai jegyzékre adandó válasz ügyében eddig még nem történt döntés, de valószínű, hogy az amerikai és a svájci jegyzékre megadják a választ, mielőtt a szövetségesek a német javaslatra felelnének. A Reuter-ügynökség továbbá arról értesül, hogy az angol kormány nem kapott a svéd kormánytól jegyzéket a béke ügyében, amint ezt jelentették. Svédországi jelentések azonban azt sejtetik, hogy ez ügyben egy jegyzék várható. Svéd bérlejegyzék. (Amsterdam, december 27.) A „Daily Telegraph" szerint a hadviselők összes fővárosaiban átnyújtottak egy svéd jegyzéket. Az osztrák pénzügyminiszter a Kiegyezésről. (Bécs, december 27.) Spitzmüller pénzügyminiszter a pénzügyminisztérium tisztviselőihez hosszabb beszédet intézett, amelyben egyebek között, ezt mondta: A háború hatása az egész resszortot érinti és döntő befolyással van a valutapolitikára, a költségvetési és az adópolitikára és bizonyos tekintetben a monarchia másik államával kapcsolatos gazdasági ügyek rendjére. A megszaporodott államadósság a valuta helyreállítását a legfontosabb problémák egyikévé teszi. A miniszter e kérdés megoldását nehéznek, de lehetségesnek jelzi. Az adópolitika dolgában hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a hadikölcsönök kamatai új bevételi források által találjanak fedezetet. Az osztrák-magyar kiegyezésre vonatkozóan a miniszter hangsúlyozza a tárgyalások titokban tartásának szükségességét. Ez irányban csak annyit jelenthet ki, hogy a kormányok tárgyalása azt célozta, hogy mindkét állam gazdasági viszonyát egészségesebb alapra helyezzék. A kiegyezés vámpolitikai rendelkezéseinek tartalmait és jelentőségét a kereskedelmi szerződések fogják megszabni. A miniszter végül a hadikölcsönről, mint a legaktuálisabb kérdésről beszélt és azt hiszi, hogy az új kölcsön eredménye teljes mértékben meg fog felelni a várakozásoknak. * # Galipoli helyett a Somme iszapja. (Berlin, december 27.) Az angol támadási kísérletek az Ypern-hajtásban azt célozzák, amit a francia előretörés Verdimnél, hogy palástolják a Somme melletti kudarcot. A Somme és az Avere melletti viszonyok a nagy offenzíva megrekedése folytán a támadóra nézve anynyira elviselhetetlenek, hogy nincs kizárva, hogy az első Somme-menti csatát egy második fogja követni. Az angol és a francia pergőtüzelés ugyan elpusztította a német vonalak mögött lévő egykor virágzó helységeket, de az utak és az összekötő vonalak érintetlenek, a kutak használhatók és a talajt a lövedékek tömege nem változtatta át feneketlen iszappá, mint a Sonirae és az Ancre között. A franciák és az angolok támadási területén a viszonyok a német vonalakból történt megfigyelések és a repülők, valamint a foglyok kijelentése szerint valósággal rémesek. Az elfoglalt terület egész nagyságában egyetlen, a hullák által pestisessé vált ingovánnyá változott. Egyetlen út nem járható, egyetlen kút nem használható többé. Kimondhatatlan fáradsággal kell a szükséges ivóvizet sok órányi távolságból ideszállítani. Minthogy lehetetlen a halottak tízezreit eltemetni, egészségi tekintetben súlyos veszedelmek támadtak és így ma egy év után az angol hadsereg Gallipoli tikkasztó sziklái helyett a Somme iszapjában tanyázik, itt is úgy, mint ott, eredménytelenül, szinte reménytelenül. * * # Megint Kormányválság Oroszországban ? (Amsterdam, december 27.) Egy itteni lap szerint a londoni „Times" azt jelenti PL térvárról,hogy Trepov miniszterelnök a császári főhadiszállásra utazott és lm. parlamenti körökben ezt az utazást a kuletben történendő fontos változásokkal hozzák kapcsolatba. 1916 december 29. # ¥ * — Ünnepek után. Három napig tartott a dinom-dánom. Három napon át ettünk-ittunk, csuhajoztunk, táncot jártunk és alig tudunk rendes kerékvágásba zökkenni. A szürke, unalmas hétköznapok robotját nyikorogva vettük a nyakunkba és keserű szájjal sóhajtoztunk az elröppent vidám órák után. Úgy vettük föl a köznapi jármos ruhánkat, mint a halálra ítélt az utolsó borotválkozást vagy az utolsó kenetet: sajgott a szívünk, hogy búcsút kell mondani a három napon át megszokott életnek, a gondtalan vidámságnak, a munkamentes heverésnek. Rettentő irigység keletkezett a lelkünkben azok iránt, akiknek a mostani társadalmi berendezkedés leheővé teszi azt, hogy az egész életük ünnep, pihenés, szórakozás, ihajcsuhaj és semmi munka. Ezeket a jó embereket nem ugratja ki az ébresztő óra korai csöngése az ágyból, nem kell nekik egymás hegyén-hátán rohanni a gyárakba, nem kell a kenyér utáni tülekedést megismételni, a roskadásig és ezeknek folyton tart a karácsony, az ünnep, a semmittevés, a jókedv, a sokatevés, a nagyotalvás. Mi már a műhelyben robotolunk és ha az agyunknak van olyan sejtecskéje, amiben az emlékek egy kicsit fölelevenedhetnek, újra kezdjük a lepörgött ünnepnapok életrehívását, hogy is volt csak? Így a sorok kalapálása közben én is eltűnődöm a szép múlton, én is visszaemlékezem. Szombaton este elhatároztam, hogy most már csakugyan meglátogatom a jó rokonokat. A nagynéném haldoklik és nem egyszer fogadta, hogy nekünk nagyon kedves karácsonyi meglepetést tartogat: hátha a mostani karácsonyra szánta és igazán meghal? Illetlenség volna a halálos ágyát mellőzni akkor, amikor tudja az ember, hogy kitűnő konyhája és jó pincéje van. Igaz, hogy a vasútigazgatóság jóelőre figyelmeztetett, hogy csak az adja a fejét az utazásra, akinek muszáj, akinek már meghalt a nagynénje és nem utazgatok hiába, mert kocsihiány van, baj lesz, de én biztosra vettem a meglepetést, és erőnek erejével kigyalogoltam a pályaudvarhoz szombaton este, így okoskodván: igaz, hogy a vonat reggel indul, de késik, tehát elérem este, ha nem érném, a másnap reggeli vonathoz legalább lesz egy kis időm a jegyváltáshoz. Egyáltalában nem ütött be az okoskodásom. Hogy a vonat mikor ment, mikor nem ment, azt nem tudhattam meg, mert a pályaudvart suronyos katonák fogták körül és se ki, se be nem eresztették a jámbor utazót. Aki nem akart elutazni, annak el kellett utaznia, hogy kerülő utakon visszatérhessen a kedves famíliájához és aki el akart utazni a vidéken levő kedves famíliájához, annak vissza kellett térni a szállodába, a kávéházba, a kocsmába, mert már vasárnap reggel volt és megkezdődött az ünneplés. Hogy is ünnepeltünk? Miután az ünnepet vidéken akartuk tölteni, nem vettünk semmit. Vasárnap egész napon át szaladgáltunk ennivalóért és mire az ennivalót beszereztük, annyira kifáradtunk, hogy a kimerültségtől elnyomott bennünket az álom és örültünk, hogy nem főztünk és nem ettünk semmit. Közben megszületett a Jézuska. Hétfőn már nagy ünnep volt. Így kezdődött. — Anyjuk, add ide az új cipőmet. — Megbolondultál? Mikor volt neked új cipőt ? Még a háború előtt vetted. Legalább subickoljátok ki. — Már kifényesítettük vasporral. — Akkor nem mozdulhatok ki, mert azt hiszik, hogy fémcipők és lerekvirálják a lábamról. Legalább tiszta alsóruhát adjatok. Az sincs? -- Hjah, drága a szappan. — Te a Ferenc József-öltözetem csak megvan? — Magad adtad el, amikor meghalt a király és IV. Károlyt még nem csináltattál. — Akkor itthon maradok és megvárom igy mezítlábasan a delet. Ettünk, igazán éttünk. Egy csöppet sem vott