Népszava, 1916. december (44. évfolyam, 333–362. sz.)

1916-12-28 / 359. szám

LEGUJA ^ ^ ^c Rimnicui-Saratot elfoglalták. (A német főhadiszállás hivatalos jelentése. — December 27. este.) A nyugati és keleti fronton nincs újság. Nagyoláhországban elfoglalták Rimnicui- Saratot. A Dojrán-tótól északkeletre angol táma­dásokat visszau­tasíto­ttun­k. (A délutáni hivatalos jelentés, amint a Népszava háborús rovatában olvasható, már hírü­l adta, hogy Rimnicul-Saratnál áttörték az orosz frontot. Ennek a győzelemnek nagy eredménye Rimnicul-Sarat elfoglalása.) * Az orosz vezérk­ar jelentése. (December 25. — Román front.) A Kasin folyó környékén a Vrancea-hegyektől keletre, az el­lenség folytatta­ offenzíváját, miközben a ro­mán csapatrészeket helyenként visszaszorította. E hó 24-én reggel óta az ellenség nehéz és könnyű tüzérsége hevesen ágyúzta csapatain­kat a Bitzen—Bivunie-országút mindkét oldalán és a Loparic­ul és Balaceanul környékét, a tü­zelés különösen heves volt az országúttól északra. Ezután az ellenség támadásokat kez­dett és megszállt egy magaslatot Rakovitentől délre. Csapataink egy ellentámadással elűzték az ellenséget e magaslatról. Csapatainknak azonban csakhamar ismét föl kellett adniuk a magaslatot, m­ert az ellenség lövedékekkel árasztotta el őket. # * * M * Német válasz Svájc jegyzékére. (Berlin, december 27.) A Wolfi­-ügynökség jelenti: A külügyi hivatal államtitkára ma a svájci követnek válaszképen az e hó 22-iki átiratra a következő jegyzéket nyújtotta át: A császári kormány tudomásul vette, hogy a svájci szövetségtanács az amerikai Egye­sült Államok elnökével huzamosabb idő óta folytatott érintkezése eredményeként a maga részéről is tevékenységet akar kifejteni a hadban álló népek közeledése és a tartós béke megteremtése érdekében. A császári kor­mány teljes értéke szerint méltányolja azt az igaz emberies érzést, amely a svájci szö­vetségtanács lépését irányítja. A császári kormány értesítette arról az amerikai Egye­sült Államok elnökét, hogy a maga részéről a közvetlen eszmecserét a legalkalmasabb eszköznek tartja arra nézve, hogy a kívánt eredményt elérjék. Ama megfontolások által vezérelve, amelyekből kifolyólag Németor­szág december 12-én megtette béketárgyalá­sokra irányuló ajánlatát, a császári kormány az összes hadviselő államok megbízotta­inak egy semleges helyen minél hamarabb való összejövetelét indítványozza. Egyetértve az amerikai Egyesült Államok elnökével, a csá­szári kormány azon a nézeten van, hogy a jövőbeli háborúi elkerülésének nagy művét csak a népek jelenlegi mérkőzésének befejeze­zése után lehet megkezdeni. Mihelyt ez az időpont elérkezett, a német csás­zári kormány örömmel lesz hajlandó, h­ogy köz­remű­­köd­ikk a magasz­tos feladat megoldásában. Ha Svájc, amely az ország nemes hagyományaihoz hr­ven a mostani háború szenvedéseinek eny­hítése körül hervadhatatlan érdemeket szer­zett, a maga részéről is hozzá akar járulni a vlágbéke biztosításához, úgy ezt a német nép és a német kormány a lensé­­re­­--hbron üdvözölné. Bulgária válasza Svájcnak. (Szófia, december 27.) Radev berni bolgár követ megbízást kapott, hogy a svájci szövet­ségtanácsnak ma átnyújtsa a bolgár kormány válaszát a svájci kormánynak a békére vo­natkozó jegyzékére. A válasz azonos a né­gyes szövetség többi hatalmainak válaszai­val. Ami az amerikai jegyzékre adandó vá­laszt illeti, annak átnyújtása halasztást szen­vedett, mert az Egyesült Államok szófiai kép­viselője technikai okokból ezt a jegyzéket eddig még nem közölte a bolgár kormánnyal. Készül az antant válasza. (London, december 27.) A Reuter-ügynökség értesülése szerint a szövetségesek fővárosa 2 NÉPSZAV! között eszmecsere van folyamatben a német válasz dolgában. A válasz vázlatát Párisban készítették elő és most a különböző minisz­tériumok között tanácskozás tárgyát alkotja. Az amerikai jegyzékre adandó válasz ügyé­ben eddig még nem történt döntés, de való­színű, hogy az amerikai és a svájci jegyzékre megadják a választ, mielőtt a szövetségesek a német javaslatra felelnének. A Reuter-ügynökség továbbá arról értesül, hogy az angol kormány nem kapott a svéd kormánytól jegyzéket a béke ügyében, amint ezt jelentették. Svédországi jelentések azon­ban azt sejtetik, hogy ez ügyben egy jegy­zék várható. Svéd bérlejegyzék. (Amsterdam, december 27.) A „Daily Te­­legraph" szerint a hadviselők összes fővá­rosaiban átnyújtottak egy svéd jegyzéket. Az osztrák pénzügyminiszter a Kiegyezésről. (Bécs, december 27.) Spitzmüller pénz­ügyminiszter a pénzügyminisztérium tisztvi­selőihez hosszabb beszédet intézett, amelyben egyebek között, ezt mondta: A háború ha­tása az egész resszortot érinti és döntő befo­lyással van a valutapolitikára, a­ költségve­tési és az adópolitikára és bizonyos tekin­tetben a monarchia másik államával kap­csolatos gazdasági ügyek rendjére. A meg­szaporodott államadósság a valuta helyre­állítását a legfontosabb problémák egyikévé teszi. A miniszter e kérdés megoldását ne­héznek, de lehetségesnek jelzi. Az adópoli­tika dolgában hangsúlyozza annak szüksé­gességét, hogy a hadikölcsönök kamatai új bevételi források által találjanak fedezetet. Az osztrák-magyar kiegyezésre vonatkozóan a miniszter hangsúlyozza a tárgyalások ti­tokban tartásának szükségességét. Ez irány­ban csak annyit jelenthet ki, hogy a kormá­nyok tárgyalása azt célozta, hogy mindkét állam gazdasági viszonyát egészségesebb alapra helyezzék. A kiegyezés vámpolitikai rendelkezéseinek tartalmait és jelentőségét a kereskedelmi szerződések fogják megszabni. A miniszter végül a hadikölcsönről, mint a legaktuálisabb kérdésről beszélt és azt hiszi, hogy az új kölcsön eredménye teljes mérték­­­ben meg fog felelni a várakozásoknak. * # Galipoli helyett a Somme iszapja. (Berlin, december 27.) Az angol támadási kí­sérletek az Ypern-hajtásban azt célozzák, amit a francia előretörés Verdimnél, hogy palástol­ják a Somme melletti kudarcot. A Somme és az Avere melletti viszonyok a nagy offenzíva megrekedése folytán a támadóra nézve any­nyira elviselhetetlenek, hogy nincs kizárva, hogy az első Somm­e-menti csatát egy második fogja követni. Az angol és a francia pergő­tüzelés ugyan elpusztította a német vonalak mögött lévő egykor virágzó helységeket, de­ az utak és az összekötő vonalak érintetlenek, a kutak használhatók és a talajt a lövedékek tö­mege nem változtatta át feneketlen iszappá, mint a Sonirae és az Ancre között. A franciák és az angolok támadási területén a viszonyok a német vonalakból történt megfigyelések és a repülők, valamint a foglyok kijelentése szerint valósággal rémesek. Az elfoglalt terület egész nagyságában egyetlen, a hullák által pestisessé vált ingovánnyá változott. Egyetlen út nem járható, egyetlen kút nem használható többé. Kimondhatatlan fáradsággal kell a szükséges ivóvizet sok órányi távolságból ideszállítani. Minthogy lehetetlen a halottak tízezreit elte­metni, egészségi tekintetben súlyos veszedel­mek támadtak és így ma egy év után az angol hadsereg Gallipoli tikkasztó sziklái helyett a Somme iszapjában tanyázik, itt is úgy, mint ott, eredménytelenül, szinte reménytelenül. * * # Megint Kormányválság Oroszországban ? (Amsterdam, december 27.) Egy itteni lap szerint a londo­ni „Times" azt jelenti PL tér­várról,­hogy Trepov miniszterelnök a császári főhadiszállásra utazott és lm.­ parlamenti kö­rökben ezt az utazást a kul­­etben történendő fontos változásokkal hozzák kapcsolatba. 1916 december 29. # ¥ * — Ünnepek után. Három napig tartott a dinom-dánom. Három napon át ettünk-it­tunk, csuhajoztunk, táncot jártunk és alig tudunk rendes kerékvágásba zökkenni. A szürke, unalmas hétköznapok robotját nyi­korogva vettük a nyakunkba és keserű száj­jal sóhajtoztunk az elröppent vidám órák után. Úgy vettük föl a köznapi jármos ru­hánkat, mint a halálra ítélt az utolsó borot­válkozást vagy az utolsó kenetet: sajgott a szívünk, hogy búcsút kell mondani a három napon át megszokott életnek, a gondtalan vidámságnak, a munkamentes heverésnek. Rettentő irigység keletkezett a lelkünkben azok iránt, akiknek a mostani társadalmi berendezkedés leheővé teszi azt, hogy az egész életük ünnep, pihenés, szórakozás, ihaj­csuhaj és semmi munka. Ezeket a jó embere­ket nem ugratja ki az ébresztő óra korai csöngése az ágyból, nem kell nekik egymás hegyén-hátán rohanni a gyárakba, nem kell a kenyér utáni tülekedést megismételni, a roskadásig és ezeknek folyton tart a kará­csony, az ünnep, a semmittevés, a jókedv, a sokatevés, a nagyotalvás. Mi már a műhelyben robotolunk és ha az agyunknak van olyan sejtecskéje, amiben az emlékek egy kicsit fölelevenedhetnek, újra kezdjük a­ lepörgött ünnepnapok életrehívá­sát, hogy is volt csak­? Így a sorok kalapálása közben én is eltűnődöm a szép múlton, én is visszaemlékezem. Szombaton este elhatároztam, hogy most már csakugyan meglátogatom a jó rokono­kat. A nagynéném haldoklik és nem egyszer fogadta, hogy nekünk nagyon kedves kará­csonyi meglepetést tartogat: hátha a mostani karácsonyra szánta és igazán meghal? Illet­lenség volna a halálos ágyát mellőzni akkor, amikor tudja az ember, hogy kitűnő kony­hája és jó pincéje van. Igaz, hogy a vasút­igazgatóság jóelőre figyelmeztetett, hogy csak az adja a fejét az utazásra, akinek mu­száj, akinek már meghalt a nagynénje és nem utazgatok hiába, mert kocsihiány van, baj lesz, de én biztosra vettem a meglepetést, és erőnek erejével kigyalogoltam a pálya­udvarhoz szombaton este, így okoskodván: igaz, hogy a vonat reggel indul, de késik, te­hát elérem este, ha nem érném, a­ másnap reggeli vonathoz legalább lesz egy kis időm a jegyváltáshoz. Egyáltalában nem ütött be az okoskodá­som. Hogy a vonat mikor ment, mikor nem ment, azt nem tudhattam meg, mert a pálya­udvart s­uronyos katonák fogták körül és se k­i, se be nem eresztették a jámbor utazót. Aki nem akart elutazni, annak el kellett utaznia, hogy kerülő utakon visszatérhessen a kedves famíliájához és aki el akart utazni a vidéken levő kedves famíliájához, annak vissza kellett térni a szállodába, a kávéházba, a kocsmába, mert már vasárnap reggel volt és megkezdődött az ünneplés. Hogy is ünnepeltünk? Miután az ünnepet vidéken akartuk tölteni, nem vettünk semmit. Vasárnap egész napon át szaladgáltunk ennivalóért és mire az ennivalót beszereztük, annyira kifáradtunk, hogy a kimerültségtől elnyomott bennünket az álom és örültünk, hogy nem főztünk és nem ettünk semmit. Közben megszü­letett a Jézuska. Hétfőn már nagy ünnep volt. Így kezdődött. — Anyjuk, add ide az új cipőmet. — Megbolondultál? Mikor volt neked új cipőt­ ? Még a háború előtt vetted. Legalább subickoljátok ki. —­­ Már kifényesítettük vasporral. — Akkor nem mozdulhatok ki, mert azt hiszik, hogy fémcipők és lerekvirálják a lábamról. Legalább tiszta alsóruhát adjatok. Az sincs? -- Hjah, drága a szappan. — T­e a Ferenc József-öltözetem csak meg­van­­? — Magad adtad el, amikor meghalt a király és IV. Károlyt még nem csináltattál. — Akkor itthon maradok és megvárom igy mezítlábasan a delet. Ettünk, igazán éttünk­. Egy csöppet sem vott

Next