Népszava, 1917. január (45. évfolyam, 1–31. sz.)
1917-01-01 / 1. szám
1917 j aara ar L NÉPSZAVA M macedóniai f-pomi* Járőrök harca?. (A német nagy főhadiszállás hivatalos jelentése. — December 31.) A Struma mentén bolgár és török járőrök sikeres vállalkozásokat hajtottak végre. Ludendorff tábornok, első felszálásmester. A törökök ágyúzták Tenedos szigetét. (A török főhadiszállás hivatalos jelentése. -December 30.) Az ellenségtől megszállva tartott Tenedosszigetét tüzérségünk hatásos tűz alá vette. Egyik repülőgépünk eredményesen vett részt a harcban. Az ellenség kitűzte a görög és a vöröskeresztes lobogót, hogy a tüzelés megszüntetésére bírjon bennünket. • * * * Elutasítják, hogy a javaslattal foglalkozzanak. * * * ,,JSogo313 szabadságok visszaállítását... g a nemzetiségek a SajaSorti szegei» nek elismeréséi a kis államok Létszabasságát" követelik. Msmís béke. — „ESwáSSva, nem teszik le a fegyvert»" — SsEgesim téksfUSSéletei. — A „Kerangs Post" szerint Mémiszország ha Sasiető feizalmasása kösérni az Unióval a békefeltételeit. — A semlegesek tsecsetörekvéseihez aélamerikaii államok is csatlakoznak. — A skansznáv államok szociáldemokratáinak küzdelme a békéért. Az antant-hatalmak, Szilveszter éjszakáján, újévi ajándékot prezentálnak az emberiségnek. Megérkezett a híres-nevezetes jegyzék, aminek rossz tulajdonságairól napok óta hozott hírt a távíró. Pakisból jelentik, hogy az antant-hatalmak a szövetségben levő valamennyi állam kormányainak nevében átadták az Unió nagykövetének a választ a központi hatalmak békeajánlatára. A veleje ennek a jegyzéknek ez, mert „őszinteség nélküliének tartják a békeindítványt, „megtagadják, hogy a javaslattal foglalkozzanak".. . fd jelentésben benne van tehát a gondolat is, folytatni a háborút, amíg az antant-csoport eltiporta a központi hatalmak erejét, annyira, hogy ők diktálhatják a békét. Ezt a szörnyűséget, az öldöklésnek forszírozását nyersen nem meri kimondani a válaszjegyzék, használja is a kifejezést ,hogy a mai óra súlyát" érzi és mert rossz a lelkiismerete, körülargumentálja a határozatot, kutatja, lei felelős a háború szerencsétlenségéért, bizonyítja jobbról-balról, hogy Németország és Ausztria-Magyarország a bűnös, fölsorakoztat még sok minden érvet ellenünk, azzal a tartalommal, ahogy napok óta közölt távirataink előzetesen újságolták, hogy mi lesz az ántánt válaszában. Feltűnik a válaszban, hogy az ántánt-csoportból külön kiemelik Belgiumot és Belgium uralkodója és kormánya kijelenti, hogy a meghódított ország addig nem köt békét, amíg „elégtételt, garanciákat és a jövőre nézve biztosítékokat" nem nyújtanak Belgiumnak. „Elégtétel, garancia, szabadságok visszaállítása" . . . ezek a ködös szavak sűrűn szerepelnek egyébként is a komor hangú jegyzékben és ha benne is van az antant válaszában a rideg elutasítás, nem szabad elfelejteni, hogy ez a válasz, a központi hatalmak mostani békejgyzékére adódott és a fönti szavak rugalmassága talán máskép használhatók, ha a központi hatalmak megismertetik pregnánsabban az antantcsoporttal békeföltételeiket. És erre — ha igaz — van is remény. Kiemelni való Ikre a mai napnak az, amit a londoni „Morning Post" jelent. Eszerint Németország északamerikai nagykövete, Bernstorff, akinek amagatartásáról és nyilatkozatairól a békéről szóló cikkeinkben nem egyszer volt szó, hivatalosan közölte az Egyesült Államok külügyeinek a vezetőjével, hogy Németország hajlandó közölni a békeföltételeit az Egyesült Államokkal, hogy az, ugyancsak bizalmasan, ismertesse meg ezekkel az antant kormányait, hogy a közvetítő is, a másik fél is lássa: Németország békére való törekvése nem fogás, hanem komoly eltökéltség. Igaz, hozy ezt a hírt, amelynek a tartalmát pedig nagyon jelentős lépésnek lehetne tekinteni a béke felé, Hágán az angol lap értesüléseként továbbították Bécsbe és arra nézve, hogy megfelelne a valóságnak, semmi adat sincs azonkívül, hogy a béke dolgaira is nagyon figyelő cenzúrák átengedték. Szaporodik azoknak a semleges államoknak a száma is, amelyek csatlakoznak Wilson kezdéséhez, Északamerika, Svájcés a skandináv államok sorához. Most a délamerikai államok csatlakozásáról van hír. Jelentősnek kell tartani kopenhágai tudósítónknak azt a jelentését is, amely a skandináv államok szociáldemokratáinak a béke érdekében való küzdelméről és arról a tevékenységéről szól, hogy a most egymással szemben álló államok szociáldemokratái megtalálják az érintkezést és a megértést. Dán testvérlapunk, a Socialdemokraten abban reménykedik, hogy az antant szociáldemokratáinak Londonba öszszehívott értekezletére a skandináviai elvtársak mozgalma hatással lehet. És ha már itt tartunk, a szociáldemokraták együttműködése ügyénél, nem mulaszthatjuk el, hogy a francia elvtársak december 27-én tartott kongresszusáról a hírközvetítő kőnyomatos útján közölt tudósítás egyik hibáját ki ne javítsuk. A magyar lapokban a kongresszus határozata egyik pontjaként az is szerepelt, hogy a francia szociáldemokraták követelik Belgium kártalanításán és a lengyelek autonómiáján kívül „Elszász-Lotharingia és a Balkán annektált területeinek önkormányzati jogát" is. A kissé elkésetten érkezett német pártlapjainkból megállapíthatjuk, hogy a francia szocialisták Elszász-Lotharingia és a Balkán népei számára az önrendelkezés jogát követelik; azt, hogy e területek népeit is meghallgassák, a népek maguk határozhassanak; ez bizonyára másképen hangzik, mint a kissé értelmetlen az a követelés, hogy Elszász-Lotharingia és a Balkán népei önkormányzati jogot kapjanak. És bizonyára alkalmas arra is, hogy a szociáldemokrata pártok most oly nagyon szükséges egyetértésének az útja tisztuljon. A béke ügyéről szóló mai híreink itt következnek: * Krántáni válasza. * Briand nyújtotta át az Unió nagykövetének Belgium, Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán, Montenegró, Portugália, Románia, Oroszország és Szerbia nevében. A „Magyar Távirati Irodá"-nak jelentik Berlinen át. (Páris, december 30. — Havas-ügynökség.) Ma este adta át Briand miniszterelnök az Egyesült Államok itteni nagykövetének Belgium, Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán, Montenegró, Portugália, Románia, Oroszország és Szerbia válaszát az ellenséges hatalmaknak a béketárgyalások megkezdésére vonatkozó jegyzékére. A népek szabadságának védelmére egyesülve és híven ahhoz a vállalt kötelezettséghez, hogy a többitől elválva nem teszik le a fegyvert, a szövetségesek elhatározták, hogy együttesen válaszolntak azokra az állítólagos békeajánlatokra, amelyeket az ellenséges államok kormányai az Egyesült Államok, Spanyolország, Svájc és Németalföld közvetítésével adtak át nekik. A szövetséges hatalmak minden válasz előtt szükségesnek tartják, hogy az ellenséges államok jegyzékének két lényeges állítása ellen tiltakozzanak, amelyekkel a szövetségesekre akarják hárítani a háborúért a felelősséget és amelyek a központi hatalmak győzelmét hirdetik. A szövetségesek nem engedhetik meg ezt a valótlan kettős állítást, amely alkalmas arra, hogy minden tárgyalási kísérletet már eleve haszontalanságra ítéljen. A szövetséges nemzetek 30 hónap óta viselik minden nehézségét a háborúnak,amelynek elhárítására mindent megtettek. Tettekkel bebizonyították a békéhez való ragaszkodásukat, amely ma ugyanoly erős, mint volt 1914-ben. Miután Németország kötelezettségeit megsértette, az általa megtört békét nem lehet az ő szavára alapítani. A tárgyalások megkezdésének feltételei nélkül történt kezdeményezés nem békeajánlat. E minden kézzel fogható tartalmat és határozottságot nélkülöző, a császári kormány által forgalomba hozott állítólagos békeajánlat inkább háborús manővernek tetszik, amely a viszálynak múltbeli, jelenlegi s jövőbeli jellegének rendszeres félremagyarázásán alapszik. A múltat illetőleg a német jegyzék szemet huny ama tények, adatok és számok fölött, amelyek azt bizonyítják, hogy a háborút Németország és Ausztria szándékosan előidézte s megvalósította. Hágában német képviselő utasított vissza minden, a leszerelésre vonatkozó javaslatot. 1914 júliusában Ausztria-Magyarország volt az, amely miután példátlan ultimátumot intézett Szerbiához, bár nyomban megkapta az elégtételt, megüzente a háborút. Ezután a központi hatalmak viszszautasítottak minden törekvést, mely az antant részéről oda irányult, hogy a helyi viszályt békés megoldásra juttassák. ,Angliának a konferenciára