Népszava, 1917. március (45. évfolyam, 60–87. sz.)

1917-03-01 / 60. szám

ILV. évfolyam. Budapest, 1917. március 1. csütörtök. 60. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre... fél é­vre.. .. ... 39.— kor. ... 15.— kor. egy hétra .. negyed évre. egy hóra ... 6» fillér. EGYES SZAK ÁRA 10 FILLÉR. . ..3» kor. . 3.5! kor. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: TOI., CONTI-UT­CA 4« (Telefon: József 3-2. és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VHI., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Ik. A Közönséghez! A budapesti napilapok által február 22-én hozott határozat értelmében március 1-én reggeltől kezdve a budapesti napilapok kénytelenek, terjedelmüket nyolc, hat, négy és két­ oldalra leszállítani, mert a papírral való ellátás nem javult és a készletek az el­múlt hét folyamán tetemesen csökkentek. A kormány kellő intézkedései azonban azt a biztos reményt keltik, hogy ez a papírhiány eml múló természetű, a­­lapok rövid időn belül ismét abban a helyzetben lesznek, hogy az eredet, terjedelemben jelenhetnek mert. Budapest, 1917 február 28. Az összes budapesti napilapok. Bethmann Holl­weg után Tisza is sietett nyilatkozni. Úgy illik a súlypont kedvéért, amelyre a munkapárt olyan nagyon büszke, hogy a munkók vezére mindig nyilatkozzék, minden alkalommal életjelt adjon magáról, ha a világ népei az egyes államok kormán­y­férfiainak kijelentéseire figyelnek. Talán helyes­mi volt, hogy a miniszterelnök olyan gyorsan a német kancellár nyomában járt, mert legalább összehasonlíthatjuk véle­ményeiket a belpolitikai kérdések megítélé­sében. . a beszédnek csupán, a bel­politikát érintő részével foglalkozunk, azzal a részével, amely újra beigazolja, hogy Tisza kongszul megmaradt, edd­ig elfoglalt reakciós álláspontja mellett. Abban a vitában, amelyet most a parla­mentben folytatnak, az ellenzék vezérei éle­sen hangsúlyozták, hogy a világháború után új rendnek kell születnie. Az eddig elnyomott jogtalan népek új igényekkel, új követelések­kel lépnek föl.­­ A vissza­térő harcosok jogokat fognak követelni és a szociális élet teljes megváltoztatását. Elzárkózni e követe­lések elől nem lehet, mert ez forradalomhoz vezet, így mondta ezt Andrássy Gyula gróf is, aki nem vádolható meg forradalmi törek­vésekkel. Andrássy is konzervatív politikus, de azok közé tartozik, akik megfigyelik az életet és akik helyesen értékelik az esemé­nyeket. Tisza megmaradt annak a konzer­vatív, tanulatlan junkernek, aki a kiváltsá­gokat és­ az osztály érdekek­­et minden fölé helyezi Bethmann Hollweg arról beszélt, hogy a jogokat újra kell rendezni. Elismerte és ki­fejtette, hogy nem jutalomról van szó és nem a kormányférfiak tetszésétől függ, hogy a belpolitika területén a demokratikus irá­nyú fejlődést szolgálják. „Az új idő meg­újhodott néppel van itt. A hatalmas háború teremtette meg. Egy nemzedék, amelynek érzését, legbensőbb idegszálait is megrendí­tették a rettenetes élmények, egy nép, amelyről egy katonaköltő megkapó szóval elmondhatta, hogy a legszegényebb fia volt egyúttal a­ leghívebb is. De Tisza mindebből nem azt a tanulságot meríti, hgy a jogokat rendezni kell, hanem elkopott frázisokkal beszél arról, hogy a szé­les néprétegeket fajsúlyuk emelése nélkül nem lehet, jogokhoz juttatni. Eddig elhittük, hogy meggyőződése ellenére beszél mindig a jogkiterjesztés ellen, de a szerdai beszéd be­bizonyította, hogy Magyarország miniszter­elnökének halvány sejtelme sincsen azokról a törekvésekről, amelyek a népeket mozgat­ják, hogy soha életében nem látott olyan munkát, amelyből megtanulhatta volna, hogy a XX. század leghatalmasabb népmozgalma, a szociáldemokrácia mit követel. Arról beszélt a­ magyar miniszterelnök, hogy a­ világháború a világtörténelem for­dulópontját jelenti, hogy a népek jövője attól függ, hogy az új korszakot helyesen fogják-e föl. „Az új korszak jeligéje az kell hogy le­gyen, hogy az emberi boldogság összes fölté­teleit meg kell szerezni." A legutóbbi félszá­zad fejlődése bebizonyította, hogy az emberi­ség nagy része nincs örökös nyomorúságra kárhoztatva, „mert kiderült, hogy a tőke kon­fiskálása és a falanszter-rendszer nélkül is le­het olyan életfeltételeket biztosítani, ame­lyek az emberiségnek boldogságot nyújta­nak". „Megbukott a klasszikus szocializmus, mert megdőlt a gazdasági fölfogás, amelyből a szociáldemokrácia fölforgató tanait merí­tette. A proletár a gazdasági rendszerben nincs örökös nyomorúságra kárhoztatva, „a társadalom minden tajja megszerezheti az anyagi és szellemi jólét legmagasabb fo­kát is". Sajnos, a papirínség miatt nem lehet kellő módon válaszolni ezekre Csak a nemzeti munkapárt összetétele mellett lehet olyanokat beszélni, mint amit a magyar miniszterelnök elmondott. Krisza még ma is a falanszter zárt közösségénél tart — nyilvánvalóan csak a Madách-féle fa­lansztert ismeri és erről beszélt —, ho­lott a szociáldemokrata párt éppen a falansz­ter ellenkezőjét követeli, az összes tehetségek érvényesülésének, az összes emberek tisztes­séges megélhetésének lehetőségét, amelyet éppen a kapitalista társadalom tesz lehetet­lenné. A kapitalista társadalom alkotja meg a nyomorúság falanszterét, a bérmunkások zárt tömegét. Milliók élnek egyenlő életföl­tételek mellett és csak nagyon kevesen van­nak, akik ne éreznék egyenlő mértékben az elnyomatás szorító bilincseit. Lapunk mai száma 6 oldal. A szociáldemokrácia egész küzdelme arra irányul, hogy a nyomo­rúságnak ez a falansztere megbontassák, hogyy a termelő eszközök magántulajdona ne tegye lehetségessé a­ népmilliók életének megron­lá­sát. A legutóbbi 50 esztendő rohamos fejlődése­ mindenben igazolta a szociáldemokraták ta­nainak igazságát. A dohány. Megint emelik valaminek az árát. Ezúttal változatosság okáért a dohányét A pénzügy­miniszter már intézkedett (érdekes, hogy ilyen esetekben milyen gyorsan tud a pénzügymi­niszter intézkedni), hogy valamennyi doh­ány­nemű eladási árát emeljék föl és tudassák a drágítást bizonyára boldogan váró közönség­gel.

Next