Népszava, 1917. március (45. évfolyam, 60–87. sz.)

1917-03-01 / 60. szám

is megtámadni azért, mert a Hitelbank és an­nak néhány vállalkozásának igazgatótanácsá­ban helyet foglalok. Én a háború folyamán a fronton vagyok, a legtöbb ilyen állásomról le­mondtam és igazgatói tant­ememet az illető in­tézetek tisztviselői özvegy- és árvaalapja­inak adtam. Hajlandó vagyok egyéb állásaimról le­mondani és jövedelmeimet hadi jótékony célra adni, ha a túloldal tíz tagja követi a példámat (Zaj a jobboldalon.) Körülbelül ez az arány köz­tünk! Tovább megyek és kész vagyok a Hitel­banknál viselt tisztségemről leköszönni és megszakítani annak összes érdekeltségeivel az összeköttetést, ha ugyanezt­ megteszi a minisz­terelnök úr. Tisza: A baloldalon akarják a dolgot úgy föltüntetni, mintha az homályt vetne bárkire, ha egy vagy más részvénytársaság igazgatósá­­gában helyet foglal. Én csak utaltam arra, hogy nagyon számosan a képviselő urak közül több ilyen állást foglalnak el. Ha pedig a képviselő úr arra céloz, hogy a Hitelbank egy alapítása, egy kendergyár bérli birtokaimat, hát ez olyan ízléstelenség, amelyre nem is válaszolok Tisza e szavaira elemi erővel tör ki a vihar. Az ellenzék egy negyedóra hosszat óriási zaj­ban követeli, hogy Tiszát az elnök utasítsa rendre. Az elnök a harciasabb ellenzékieket rendreutasítja Beck Lajos kiáltja: Hívják be a darabontokat! Károlyi Mihály szólásra emelkedik. ELvük: A képviselő urak lehetetlenné teszik, hogy Károlyi beszéljen. Erre némi csönd támad. Károlyi: Ennek az elnöknek szava előtt nem hajlunk meg! Az elnöknek rendre kellett volna utasítani a miniszterelnököt. Az ellenzék Károlyit éljenzi és a rend nagy­nehezen helyreáll. Károlyi Mihály: Betegségem akadályozott eddig, hogy az amerikai útról beszéljek. A túl­oldal folyton ezzel foglalkozik. Mi nem tartjuk Magyarországot Eldorádónak, az ittet uralkodó rendszert a le­gkárosabbnak tartjuk. Azért mentünk Amerikába, mert, sajnos, ott mintegy négymillió magyar lakik és lelki kapcsot akar­tunk teremteni. Mi ezzel nem okoztunk kárt, mert­ a szláv agitátorokkal szemben éppen az érem másik oldalát mutattuk meg. Amikor ki­mentünk, még szó sem volt világháborúról és azt hiszem, a munkapárt legintennáltabb tag­jai sem gondoltak erre. Mi nem külpolitikáról, hanem majdnem kizárólag belpolitikáról be­széltünk. A mi utunk bizonyára nem oka Ame­rika mostani állásfoglalásának. Az Amerikában gyűjtött pénz eredetére büszke vagyok. Az egé­szen tiszta forrásból származott és kifejezetten exropagant­a céljaira adták. Nem pártpolitikai célra, mint­ a munkapárt pártkasszáb­a. Mi azt a pénzt teljes joggal használhatjuk föl például sajtópropagandára és minden hasonló agitá­ltára. Ezt a pénzt épp a korrupció ellen való álarcra gyűjtöttük. A munkapárt persze nem megy Amerikába, ha politikai célokra, pénzre véd szüksége. Emlékezetbe idézi a Lukács-féle pert... (Nagy zaj a jobboldalon. Remire! •rendre! — kiáltják a munkapárti oldalról.) Em­i­k rendreutasítja Károlyi Mihályt. Károlyi: Tiltakozik a rendreutasítás ellen, mert amit mondott, az tiszta valóság, a bíróság is megállapította. A munkapárti kassza pénzére a legkevesebb, amit mondhatunk, hogy­ annak szaga van. (Za­jos helyeslés baloldalról.) Preszly Elem­ér a hadifoglyok Helyzetének javítását kéri- Sok helyen pénzt, levelet nem kézbesítenek nekik. Tisza: A Vöröskereszt mindent megtesz am ügyben. A választ tudomásul veszik. Pallavicini György: Miért nem képviseltette magát a kormány a gazdaszövetség gyűlésén? Tisza: Erre a mai beszédemben megadtam a választ. A többség a választ tudomásul veszi. Sümegi Vilmos: A papírhiány miatt a lapok nem jelenhetnek meg rendes tartalommal, mert az osztrák papírgyárak nem teljesítik szerződé­ses kötelességeiket Egy osztrák lap 152 oldalon jelen meg. Megtorlást követel a kormánytól A magyar sajtót fontosabbnak tartom a magyar parlamentnél, mert elvész az ország,­­ ha nem szabat­ sajtója, interpellációjában intézke­dést köve:»t­íz újságpapirhiány mersz i­rüteté-fiére, Tisza válása«. Tissa: A pénzügyminiszter a magyar gyár­nak szenet szerzett, ez tehát legközelebb dol­gozni fog, az ‚«"*+rák papírgyárakkal is folynak a, tárgyalások s remélem, pár nap múlva meg­szűnik a papirhiány. A választ tudomásul veszik. A többi bejegyzett interpelláció elmaradt. Ülés vége Wilff után. * * Magyarország külkereskedelmi politikája tár­gyában Batthyány Tivadar a hét elején inter­pellációt jegyzett be, amelyet a szerdai ülésen kellett volna előterjeszteni. Minthogy azonban Batthyány fölszólalására csak rate 10 óra táj­ban került volna sor, amikor már a legkomo­ 17 SPSZAVA 1917 március 1. lyabb kérdések iránt sem mutatkozik érdeklő­dés. Batthyány lemondott interpellációjáról, amelyet, hír szerint, a csütörtöki ülésen szögős interpelláció formájában fog előterjeszteni. * A kereskedelmi miniszter szabadságra megy. Megírtuk nemrég, hogy Harkányi János báró kereskedelemügyi miniszter hosszabb szabad­ságra megy és Teleszky pénzügyminiszter fogja helyettesíteni. A képviselőház szerdai ülé­sén fölolvasták Harkányi levelét amelyben szabadságot kér. A képvi­selóház persze meg­szavazta. Sokan azt hiszik, hogy a miniszter a szabadság letelte után sem foglalja el többé­­l- Az amerikai kérdés a német birodalmi gyűlésben Zimmermann külügyi államtitkár fölszóla­lása. — A német-dán tárgyalások az élelmi­szerek behozataláról. — Amerika és Német­ország érintkezett a szakítás után is. — Le­debour beszél. A német­ birodalmi gyűlés szerdán foly­tatta tanácskozásait. Zimmermann külügyi államtitkár érdekes felvilágosítást adott a gyűlésnek, beszélt a német-dán kereskede­lempolitikai tárgyalásokról, amelyekről a Népszava hozott tudósítást és indiszkréció­nak .Jellemezte az államtitkár a körülményt hogy a dán sajtóban idő előtt napvilágra jutott, hogy Németország élelmiszerek be­hozataláról tanácskozik Dániával. Nem­különben érdekes és komoly volt az állam­titkár felvilágosítása, arról is, hogy Német­ország Svájc közvetítésével valóban érintke­zett az Unióval, miként lenne elkerülhető a diplomáciai szakítás után a még veszedel­mesebb konfliktus. Zimmermann államtitkár kijelentette, hogy a német kormány nem változtathat álláspontján, a „kíméletlen" tengeri háborúnak úgy kell történnie, amint kimondották: kíméletlenül... * (Berlin, február 28.) A költségvetés első olva­sásának folyamán Zimmermann külügyi ál­lamtitkár a német-dán tárgyalások dolgában a következőket jelenti ki: Tényleg tárgyalások folytak Dániával az élelmiszerekre vonatkozó megegyezés érdekében. A tárgyalások idő előtt a dán sajtó indiszkréciója folytán kitudódtak. A megegyezés tartalmát részletesen nem kö­zölhetem, de annyit mondhatok, hogy ha egy­általában megvalósul ez­ a megállapodás, úgy abban számot vetünk gazdasági és,katonai ér­dekeinkkel és nem kell attól félni, hogy a meg­egyezés által az Anglia ellen való zárlat vala­melyes módon csorbát szenvedne. Az államtitkár ezután ama hírekre vonat­kozóan, amelyek szerint Amerikával tárgyalá­sok folytak, a következőket mondotta: Február 8-án a svájci szövetségtanulás útján táviratot kaptunk a washingztoni svájci követtől. A táv­irat tartalma ez volt: Amerikában a háború elkerülését óhajtják, ha a német kormány haj­landónak mutatkoznék, hogy a blokádról tár­gyaljon. Minden egyes szónok nyomatékosan hangsú­lyozta, hogy sajnálatos az Amerikával való szakítás. Kétségtelenül még sajnálatosabb volna, ha háborúra kerülne a dolog Németor­szág és Amerika között, amely két állam között politikai ellentétek nincsenek. Gazdaságilag egymásra vagyunk utalva. Voltaképen gazda­sági szövetségeseknek kellene lennünk. Érthető, ha a császári kormány súlyt vet arra, hogy mindent elkerüljön, ami a konfliktust kiélesít­hetné. Ebből a nézőpontból mérlegeltük a svájci követ útján tudomásunkra jutott kezdeménye­zést Elejétől forrva azonban meg voltunk győ­ződve arról, hogy a kezdeményezéssel szemben való előzékenységünk nem gyöngítheti meg a tengeralattjáró háborút. Magától értetődően az az óhajunk, hogy Amerikával megegyezzünk, csak oly mértékben teljesíthető, hogy nem üt­közhetik össze kereskedelmi zárlatunkkal, ame­lyet minden körülmények k­özött fönn akarunk tartani. Önök tudják, hogy békeajánlatunkat, amely őszinte és komoly volt, ellenségeink le­kicsinylő gúnnyal fogadták. Nem maradt más számunkra hátra, mint az, hogy legutolsó és legjobb fegyverünkhöz nyúljunk. Ezen mér nem változtathatunk. Ezt mérlegelve, a® Ameri­kának szóló válaszban, a következőkre szorít­koztam: Németország úgy mint eddig, hajlandó tárgyalni azzal a föltétellel, hogy a keres­kedelmi zárlat, ne csorbultassék, önök el fogják ismerni, hogy a tengeralattjáró háborúnkban ezáltal a legcsekélyebb válto­zás sem állott be. Már annak idején azt a kívánságunkat fejeztük ki jegyzékünkben, hogy a személyszállító hajók szabadon bocsátása dolgában Amerikával, részlete­sebb tárgyalásba bocsátkozzunk. A svájci követ eljuttatta ezt a közlést és erre igen udvarias jegyzéket kapott. Lat­sing úrtól, aki a jegyzékben kifejtette, hogy meg­bízás­t kapott annak közlésére, hogy az amerikai Egyesült Államok szívesen foly­tatják a tárgyalást, ha mi régi álláspon­tunkra helyezkedünk. Ez az álláspont a tengeralattjáró háború föladása lett volna. Ezzel az úgynevezett tárgyalások mielőtt megkezdődtek volna, meghiúsultak és az ügy ránk nézve el volt intézve. Az államtitkár ezután a hollandi gőzösök­nek néhány nap előtt történt, megtorpedózásá­val foglalkozik, a császári kormány nevében sajnálatát fejezi ki ez eseten és hangsúlyozza, hogy a császári kormány egyáltalában nem oka a megtörtént dolgoknak. Itt még egyszer amaz óhajtásomat fejezem ki, hogy a semleges­hajók szüntessék meg járataikat. Ezzel saját érdekeiket szolgálnák és lényegesen hozzájárul­nának ahhoz, hogy a tengerek szabadságának óhajtott célját gyorsan elérjük. (Tetszés.) Ledebour (szociáldemokrata munkaközösség) az önálló lengyel állam, létesítésének módját bí­rálja és hangsúlyozza, hogy a lengyeleknek at­juk rálőtt döntsenek. A szónok azután a béke­ajánlat tartalm­atlanságát kifogásolja Az aján­latban ki kellett volna mond­ai, hogy­ Német­ország nem akar annexiót. Határozott Módon fordíl a szónok a megszigorított búvárhajó há­ború ellen. Helfferich államtitkár sajnálatát fejezi ke, hogy e komoly időben oly kijelentések egyálta­lában lehetségesek, mint amelyeket Ledehorr itt tett. Ezután az ülést bezárták, "kellett­ volna engedni azt, hog­y­ magak és jövő­ Harcok Jabonica körül.­ ­(Az oroe® vezérkar hivatalos jelentése, 1­4 Február 20.) Nyugati arcvonal: Földerítő osztagaink tü­zérségi előkészítés után behatoltak az ellen­­séges lövészárkokba Jablonica falutól nyu­gatra, Kőrösmezőtől északra és 26 foglyot ej­tettek. Romániai arcvonal: Földerítő osztagok köl­csönös tüzelése. * * Az orosz kormány élelmezési (Pétervár, február 27.) A duma ma ismét összeült. A földmivelésügyi miniszter mondott másfélórás beszédet amelyben a kormány élelmezési politikájáról és különösen a gabona­kérdésről beszélt. Kifejtette azokat az intézke­déseket,­ amelyeket e kérdés meggoldása érde­kében tett és amelyek között a leg­fontosabb a kerületek ama kötelezettsége, hoggy bizonyos arányú gabonamennyiséget szolgáltassanak, hogy a hadsereg, a lakosság és a honvédelem terén foglalkoztatott munká­sok igényei ki legyenek elégítve. Ezután a haladó klub indítványt terjesztett elő, amely felszólítja a kormányt, hosz­ú hajtsa végre­tt kabinet újjászervezését és szüntesse meg a há­ború okozta nehézszereket. A különböző parla­menti pártok képviselői ezután az ország belső helyzetéről beszéltek és az ülés teljesen nyu­godt lefolyású volt. A birodalmi tanács is újra megkezdte ta­nácskozásait.­­ 1­­ % Az angol-olasz testvéreedés. (Milano, február 27.) A „Corriere della Sera" azt javasolja, hogy válaszul az angol behozatali korlátozásra, az Olaszországba irányuló angol behozatalt, amely a háború alatt majdnem megkettőződött, olyképen korlátozzák, hogy számos, nem föltétlenül szükséges angol cikket ne engedjenek be az országba, Angliának azon­kívül az olasz valuta érdekében külön hitelt kellene nyitnia Olaszország számára, amely az olasz behozatalnál az angol korlátozások foly­tán háramló hiányt kiegyenlíti.

Next