Népszava, 1917. április (45. évfolyam, 88–112. sz.)
1917-04-01 / 88. szám
1917 április 1. hatók, hogy Oroszországban az önkényuralmat valaha is visszaállítsák. A világháború folyamán az első alkalom ez arra, hogy az egyik parlament üzent annak a népnél-, amelynek a hadseregével fegyverrel folyik a vitatkozás. Az első eset arra, hogy Magyarország parlamentje biztosítja az orosz népet arról, hogy a háború nem ellene folyik, hanem az orosz abszolutizmus ellen folyt. Nagyjelentőségű a magyar képviselőháznak ez az állásfoglalása, bár a kancellár beszéde és a külügyminiszter nyilatkozata után elképzelhetetlennek tűnik föl már előre is, hogy az ellenzéktől kezdeményezett ezt az indítványt a képviselőház Ub fogadja el. Oroszország népe három jelentős helyről kapott szinte egyszerre üzenetet és biztatást is: a békénél nem állja, az útjai semmi, Németország és Ausztria-Magyarország nem az orosz nép ellen harcolnak és Magyarország fegyverei sohasem lesznek az orosz nép szabadsága elpusztítására fölhasználhatók. Oroszország népének meg kell hallania Magyarország képviseletének a szavát! És ha hinni lehet azoknak a híreknek, amelyek a munkásság, a szocialisták erejének a meg-, növekedéséről szólanak. S nem lehetetlen, hogy a kancellár beszéde, Ausztria-Magyarország külügyminiszterének nyilatkozata mellett a magyar képviselőház e határozatának is jelentős szerepe lesz abban, hogy a borzalmas, céltalan öldöklés vége felé közeledjünk. * # M.A. of rerasS. A munkások kívánságait teljesíteni kell! (Berlin, március 31.) Malmából jelentik: Az orosz kormány kebelében a legutóbbi minisztertanácson nagy ellentétek merültek föl. A kormány oktobrista tagjai szembeszálltak a munkásbizottság egyes radikális követeléseivel. A kadettpárti miniszterek viszont azt hangoztatták, hogy a munkások követeléseinek visszautasítása igen, szerencsétlen következményekkel járhatna az országra nézve. Orucskov állítólag kijelentette, hogy ő nem tudja nyugodtan nézni, hogy az állam kormányzását hogyan szolgáltatják ki mindinkább a tömegnek. ./ minisztertanács többsége végül hozzájárult ti munkásbizottság követeléséhez. Ugy látszik, hogy legközelebb több miniszter kilép a/. kormányból és ezek helyébe a népnéhány igazi képviselője fog kerülni. A társ család vagyona zár alatt. (Pétervár, március 30. —• „P. T. V.") Az ideiglenes kormány elhatározta, hogy az uralkodóház tagjainak haszonélvezeti birtokairól való döntést az alkotmányozó országgyűlésnek tartja fönn, addig is ezeket a birtokokat nemzeti tulajdonnak jelenti ki s a jövedelmüket lefoglalja az állam pénztárának. A volt miniszterelnököket szabadon (Rotterdam, március15.) Pétervárról jelentik, hogy Gallani és Kioremykin volt orosz miniszterelnököt szabadon bocsátották. A két öregasszony rémülten igyekszik elsietni a goromba embertől. Az pedig nyugodtan ballag tovább, mint aki dolgát igen jól elvégezte. Nem messzire mehet. . Az utcasarkon egy csoport vitatkozik. Egy nyurga kis ember, ki mindenféle, katonai szolgálatra alkalmatlan! mert testileg nincs egészen jól ellátva, mondja. — Az nem úgy van! Amit elfoglaltunk, az a mienk. Eddig kezünkben van Szerbia, Montenegró, Románia, azután Franciaország fele, Oroszország negyedrésze, Olaszországból is egy jó darab. Ezeket nem adjuk vissza. Sőt még hozzá kell vennünk Siciliát, Krétát és néhány amerikai szigetet, hogy egységes területünk legyen. És ha mi akarjuk, meg is lesz! Egy hórihorgas közbeszól: — Ez mind igaz! Hanem jó lesz, ha elmegyünk egész Pétervárig. Mert minél nagyobb országunk van, annál jobb. Azt mondom, hogy a magyar nemzetnek kell a legnagyobbnak és legdicsőbbnek lenni. Ezeket az igazságokat mindenki helyeselte. Az izgága ember, ki természetesen még idejében odaérkezett, szintén részt akart venni a vitában. — Hogy magának nemzete van, azt éppen most hallottam. De hogy jó nadrágja, cipője, kabátja nincs, azt látom. Mielőtt tehát Pétervárig akarna menni, szerezzen magának nagy hidegek járnak ám Pér Péterház, mert vár felé! Erre a beszédre a hallgatók meghőköltek és úgy érezték magukat, mintha fejbevágták volna őket. Mert azt valahogy megsejtették, hogy egészen kérdéses, vájjon akinek nincs jó ruhája, van-e annak nemzete? Elvégre mégis csak könnyebb volna, egy jó öltözet ruhát szerezni, mint egy nemzetet. Vagy fordítva. Már ki hogy gondolja. Ezzel azután szét is oszlottak, mivel a vitatárgy szétfoszlott az izgága ember goromba közbeszólása folytán, mint ahogy némely igazságok is szétfoszlanak, ha egészséges levegő éri őket. De hiszen nem történt semmi baj, mert már akkor az izgága ember is eltűnt, jobban mondva föllépett egy villamosra. A villamoson éppen csupa intelligens emberek utaztak. Ez úgy értendő, hogy valamennyinek szép, tiszta ruhája volt. Az ördög tudja, hol veszik ilyen drága időben?! És hol vannak most a szocialisták ! — szólt az egyik intelligens ember. — Az ám! Most nincsenek sehol! — szólt a másik. — Miért nem akadályozták meg a háborút? — kérdezte a harmadik. És aztán nagyokat, nevettek ezeken a saját maguk által produkált bölcseségeken. De egyszerre csak közbesüvített egy hang: - A szocialisták? Azok sohasem voltak ott, ahol az urak, tehát most sem lehetnek ott. Ha önök itt vannak a biztos helyen döcögő villamosban, akkor a szocialisták bizonyosan a fronton vannak. Mert ugyebár, a hazát mindig kell védeni? Békében és háborúban egyaránt. Nos tehát, békében védték önök a hazát ,a szájukkal, most háború van, most védik a hazát a szocialisták eszükkel, testükkel és vérükkel. Ez csak elég szép munkamegosztás, ugye Egyik intelligens mégis közbeszólást kísérletezett: — A fronton nemcsak szocialisták, vannak, hanem hazafiak is. — Az igaz — válaszolt az izgága —, ott vannak hazafiak is, de ez nem változtat azon a tényen, hogy önök nincsenek ott! — Hiszen ön sincs ott!- De én nem is keresem, hogy ki hol van! Megelégszem azzal, hogy ha valaki kérdezősködik, annak felelek. Az intelligens emberek, kényelmetlenül érezvén magukat, vállat vontak, összenéztek és elhallgattak. De nem azért, mintha szégyelték volna magukat! Sőt ellenkezőleg! Igen meg voltak botránkozva és magukban igy gondolkoztak: — Minek engednek be ilyen műveletlen alakot a tisztességes emberek közé? Igazán, nálunk mindent, lehet! Nagy örömükre az izgága éppen beugrott a villamosról, gyalog ment tovább, mivel igen sürgős dolgai voltak. A kávéházban az orosz forradalomról folyt a szó. Egy köcsögkalapos úr, ki itt is fején tartotta tornyos fejfedőjét, hogy uri mivolta minden pillanatban kitűnjék, — hangosan magyarázott: — Lássák, uraim, azok a szocialisták ott Oroszországban igazi derék forradalmárok! Életüket áldozták elveikért, és országukért, hogy hazájukat a reakciótól megmentsék! — Oh! bárcsak sikerülne, nekik az országot teljesen fölforgatni! — sóhajtott föl egy kövér emberke, kinek az a rossz szokása volt, hogy télen is izzadt. Az asztal közvéleménye egyhangúlag a legnagyobb dicsérettel és marasztalással tüntette ki az orosz szocialistákat, csupán amiatt emelkedtek aggodalmaskodó hangok, hátha neki tudnak mindent megcsinálni, amit akarnak! Hogy milyen nagy baj lenne ez miránk, magyar hazafiakra! Ám az izgága ember is ott lábatlankodott és természetesen rögtön nyilatkozott: — Helyes! Az orosz szocialisták igen nagyszerűen viselkednek. Hanem egy szerény kérdést bátorkodom az urakhoz intézni. Ugyanis mit szólnának az urak ahhoz, ha a magyarországi szocialisták épp oly kitűnően viselkednének, mint az oroszok " Általános fölháborodás fogadta ez ostoba véleményt: — Föl kellene őket akasztani! — Hazaárulók volnának! — Ilyen időkben megbontani a rendet! — Ez lenne a legnagyobb bűntény, amit országunk ellen el lehetne követni! így kiabáltak össze-vissza. Az izgága ember mosolygott: „ — Bocsánat! Én csak újólag meg akartam állapítani, hogy miyen szép is az a logikus és következetes gondolkodás, amellyel különösen bölcs polgárságunk ékeskedik! Nagy csoport asszony álldogál egy üzlet előtt. Várnak valamire, amit bizonyosan tudnak, hogy nem kapnak meg. És háborognak. Akármit mond az egyik, a többit mind helyesli. Egyszerre odatoppan az izgága ember. — Régen itt állnak. kérdezi. — Mióta háború van, minden nap — felelik. — És a háború előtt hol álltak ilyen szép egy csomóban és igy egyetértve? — A háború előtt? Sehol! Nem is ismertük egymást! Nem volt akkor arra szükség. — Ugy?! No, akkor csak álljanak itt tovább. És ne zúgolódjanak.Minden úgy van, ahogy maguk akarták, vagyis ahogy nem akarták, ami egészen egyre megy. Az izgága azután innen is elsietett. Ki tudja, hol jár már azóta?! De bizonyos, hogy mindenütt csak zavart csinál. És az a fon ,ahogy ezekből a zavarokból formálódik k arreriség szellemi fejlődése. NÉPSZAVA Az orosz miniszterek hivatali esküje. (Amsterdam, március 31.) Pétervári jelentés szerint a miniszterek a következő hivatali esküt tették: — Mint az ideiglenes kormány tagja, akit, a duma fölhívására a népek akarata állított helyére, fogadom és esküszöm a mindenható Isten és lelkiismeretem előtt, hogy a népnek és az orosz államnak hűségesen és becsületesen fogok szolgálni, szabadságát, jogait és méltóságát mocsoktalanul meg fogom tartani, minden tettemben és parancsomban a polgári szabadság és egyenlőség ügyét, fogom előmozdítani és minden intézkedésnél, amelyekre megbízást kapok, tartózkodni fogok minden kísérlettől, amely közvetve vagy közvetlenül a régi rendszer helyreállításához járulna. Esküszöm, hogy minden tudásomat és minden erőmet arra fogom fordítani, hogy teljesítsem azokat a kötelezettségeket, amelyeket az ideiglenes kormány a népek szemei előtt magára vállal. Esküszöm, hogy mindent el fogok követni, hogy a legközelebbi időben alkotmányszerző gyűlés hivassék egybe, mégpedig a közvetlen, egyenlő és titkos választójog alapján és hogy mindazokat a jogokat, amelyeket én a kormány többi tagjával együtt gyakoroltam, rendelkezésére fogom bocsátani ennek a gyűlésnek és meg fogok hajolni, a nép akarata előtt, amely ott kifejezésre fog jutni, mindenekelőtt, ami a kormányformát és az orosz állam alaptörvényeit illeti. Isten segítsen engemet ennek az eskünek a megtartásánál. Japánt elismerne a kormányt. (Tokio, március 30. — Reuter-ügynökség.) Japán elismerte az ideiglenes orosz kormányt. 3 A ferrasfaloszt és a teoroe kérdése. A specialisták kiáltványa a francia sajtóban. (Genf, március 31.) A pétervári munkásbizottság fölhívását kétféle fogalmazásban adták ki.A francia lapokban megjelent kivonat közli a nemzetközi proletariátushoz intézett azt a fölszólítást, hogy Oroszország példájára rázzák le az autokratikus igát és vessenek véget a rettenetes vérontásnak. Ellenben egy szóval sem említi a francia sajtó, hogy az orosz szocialisták a különbékét követelik. Puljuknovnak nem kell a különbéke. (Rotterdam, március 31.) Az Havas-ügynökség táviratot kapott Pétervárról, amely szerint Miljukov külügyminiszter azoknak a hírlapíróknak, akiket Moszkvában és visszatérése után Pétervárott fogadott, azt mondotta, hogy most már minden különbékéről szóló hírnek el kell némulnia, mert nem volna hazafias dolog a megújhodott Oroszországtól, hogy a reakciós Németországgal paktáljon. Demokrata TrüaggioistikStS (Rotterdam, március 30.) Pétervárról jelentik a ,,Daily Nows"-nak: Oroszország külpolitikája az lesz, hogy a világ minden demokráciájának támogatni kell a többi demokráciát. A miliarisztikus és agresszív Oroszország veszedelme tchnnst. Oroszországban paraszt egyesületeket alakítanak, amelyeknek döntő szavuk lesz az alkotmányozó gyűlésben, mert a parasztok a szavazatoknak közel 70 százalékával rendelkeznek majd. a hadsereg és a forradalom. 1F5«»ország külön hadserege. (Lugano, március 30.) A „Coriere della Sora" pétervári tudósítója táviratozza. Az orosz hadügyminiszter a szövetséges államok katonai attaséit megbízta, hogy látog--anak, el az orosz kaszárnyákba és beszélgessenek a katonákkal. Tonelli olasz őrnagy Dehtában 4000 ember előtt beszédet tartott, amelyben megemlékezett az olasz hadsereg fegyelméről, az olasz-orosz fegyverbarátságról és arra kuzdi.